Annyi világvégés filmet láttunk az utóbbi időben, a Netflix-nek nem tudom mi a szándéka, vagy mire megy ez ki, mire akarnak rávezetni?! 😀 A legutóbbi, a Madarak a dobozban, arról szól, hogy öngyilkosságra késztető vírus terjed, (ez a második, kimondottan ilyen témájú alkotás, az elsőnek nem emlékszem a címére), amely kinyír mindenkit, aki szemtanuja egy öngyilkos tettnek. Lavinaszerűen terjed kór, és az elhalálozások száma exponenciálisan nő. A túlélők között, az etnikumokra való tekintettel, van egy kínai, egy afro-amerikai, egy idős nő, egy fiatal pár (az apokalipszis hozta őket össze), két terhes asszony, és egy alkoholista John Malkovich. A hősnő természetesen Sandra Bullock, aki még bekötött szemmel is képes evezni a zajló folyón, vízesésben, két kicsi, pokróc alá bújtatott gyerekkel. Három éves, 2018-as produkció, de már pár éve annyira ügyelnek arra, hogy minden kategória reprezentálva legyen, indiai, túlsúlyos személy, csontsovány, piercing-es hippi, transznemű, hogy lehetőleg senkinek a jogai ne sérüljenek. Laci erre helyretesz: Te csupa szőke nős filmet szeretnél látni? Még Malkovich is szőke nő legyen benne!? Nem, dehogy szeretnék én szőke nős menetet, csak mulattat, hogy mennyire kínosan és szigorúan tiszteletben tartják az arányokat. Persze, egy doomsday tematikájú filmben ez érthető. A John Malkovich menet pedig egyik kedvencem 😁

Kaptam egy emailt a héten, felszólítanak benne, hogy harcoljak a szőrmeállatok megmentéséért! Aláírtam a peticiót persze, de nem tudom, mennyit segít ez! Amikor még a Minority Safepack se jött össze! Safeback lett belőle. És most érezzük igazán a bőrünkön, hogy milyen hátrányos kisebbségben élni! Még az ilyen polkorrekt csatornák is, mint a Netflix vagy HBO Go se tiszteli a jogainkat! Hol kell bepanaszolni, hogy számunkra nem elérhető a magyar szinkron? Mert kedves párom már írt nekik, vagyis csettelt az egyik adminnal, a válasz pedig: Az HBO minden országban független vállalkozás, és a Romániában hatályban lévő szabályok szerint román vagy angol feliratozás van érvényben. Elég flegma, arrogáns hozzáállás azért a pénzért, de mit is érdekli őket, ha egy frusztrált kisebbségi ügyféllel több lesz vagy kevesebb!? Kvázi monopolhelyzetben vannak. És mi pedig visszakerültünk pont oda, ahonnan elindultunk a kilencvenes években, amikor harcolni kellett azért, hogy a szolgáltatók betegyék a csomagba a magyar adókat. Mindegy, fejlesszük az angol tudásunkat! Ez is egy előny, ha úgy vesszük, de kár azokért a szellemes poénokért, amiket elsütnek a magyar szinkronos filmekben! Innen azt a konklúziót szűröm le, én feszélyezett rommagyar, hogy az etnikai reprenzentálás csak kirakat, csak a szabályok betartása, no meg a megbírságolás elkerülése végett van, nem pedig azért, mert számítanak a filmiparban az indiánok vagy az eszkimók vagy a maurok, és azoknak jogai! Ilyen ez a mai képmutató világ! 😖

És valószínű ez van a szőrmékkel is. A kicsi nyuszikák csak írogassák alá szépen a peticiókat, aztán ez az adatbázis majd jó lesz később valamire! De ne legyek ilyen pesszimista és paranójás! Azt már nem bírtam megnézni, hogy hogyan nyúzzák meg a nutriákat, tehát én is menekülök, és dugom a fejem a homokba! Aznap előttem haladt az utcán egy középkorú hölgy, valódi nyércbundában, s megfordult a fejemben, hogy az lenne az igazi, ha odalépnék hozzá, és elmagyaráznám, milyen keserves(en rövid) életet éltek ezek az aranyoskák itt rajta, és milyen kínhalált szenvedtek! Csupán azért, hogy ő végigflangáljon a főtéren, télvíz idején, egyszer, legfeljebb kétszer egy évben, hiszen globális felmelegedés van! De persze ilyen állatvédelmi partizánakcióra én sem vagyok képes! És egy fecske úgysem hozza el a tavaszt, mint tudjuk! Talán majd az éghajlatváltozás menti meg azt az élővilágot, amit a szőrmeipar tönkretett…

Igen, a tél sajnos elment, pedig imádtam azokon a reggeleken az ajtómon, a dimenziókapun kilépni, és egy csodavilágba csöppenni. Olyan volt ez számomra, mint a Széttáncolt cipellők című mesében a királykisasszonyok titkos találkozása, akik éjfélkor hálószobájukból egy rejtett csapóajtón keresztül leereszkedtek, átlopakodtak egy ezüstös, majd egy aranyos birodalomba, hogy ott a hercegeikkel mulassanak.

A csodavilág itt volt az udvaromon, ideköltözött a Hókirálynő birodalma! 🥰 Csupán annyit kellett tennem, hogy kinyitom a bejárati ajtót, kisétálok, és azon nyomban elém tárult egy díszbe, csipkébe öltözött világ! Ahol nincs többé szürkeség, nincs rendetlenség, farakás, cserépkupacok, csak csillogás van, fényesség, tiszta, hegyi levegő, még akkor is, ha csak itt lakunk a domb aljában, és a kerítésen túl sűrű az autóforgalom. A kutyák fürödtek a hóban, játszadoztak, kergetőztek, vidáman szaladgáltak körbe-körbe. És a házunk ajtaja igazi, varászlatos, világok közötti átjáróvá lényegült!

Egyszer leestem a lóról (kétszer estem le tulajdonképpen, de csak másodjára akaratomon kívül), és az is ilyen dimenzióugrásnak tűnt: egyik pillanatban még fenn ültem peckesen, magasan a Doina hátán, ügettünk szépen az erdei úton, aztán hallottam a túravezetőt kiáltani, hogy álljunk félre, mert valami történik mögöttünk, s mire hátrafordultam volna, hogy mi van, a másik pillanatban már az oldalamon feküdtem lenn a földön, szépen magzatpózba összegömbölyödve. Semmire nem emlékszem, hogy mikor eresztettem el a kantárt, vagy a lábomat hogy húztam ki a kengyelből, a pillanat töredéke alatt zajlott le az átváltozás. A lovam meg, egy idős tapasztalt kanca (aki, mint utóbb mesélték, nyugis természetét meghazudtolva, hirtelen felágaskodott, és levetett magáról), ott állt mellettem higgadtan, mintha ő semmiről nem tehetne!

De az utolsó, esős januári napon nem mondhatom, hogy nem vagyok elégedett a sorsommal. Még az eső is elállt délre, a verebek az etetőn csipegetnek, csicseregnek, már a gerlék és a cinegék is idekaptak, változatos a program, a cicák Netflix-je ki van fizetve előre: három zacskó kanári mix magot vásárolt Laci most hétvégén a Kauflandból. A filmbéli madaraknak a dobozból a jelző szerep jutott: amikor közel volt a veszély, nyugtalanul repdesni kezdtek. Vajon milyen szerepük lesz az igazi végítélet során? A galambok hírnökök voltak az özönvíz idején, no meg a Bibliában, a szentlélek galamb formájában ereszkedett le, és Süskind Galambja, meg a Hitchcock madarai, meg Szilágyi Erzsébet, amikor a levelét megírta, meg a Hess madár!, és ne feledjük Edgar Allan Poe Hollóját sem! “Sohamár!” A minap még a kábeltévé is akadozott, megörültem erősen! Végre nincs tévé, beszélgethetünk! Erre Laci: De van wifi! Internetezhetünk!! A mélyreható beszélgetést tehát elhalasztottuk a végítélet napjaira 🤣

S most hogy így odamondtam a fizetett filmcsatornáknak, látom, hogy este lesz egy vadonatúj, jó kis madaras “mozgókép” az HBO-n! Valószínű, csak holnap reggel szereznek tudomást a kritikámról (milyen optimista vagyok!), úgy hogy ezt még nyugodt lelkiismerettel megnézhetjük:

Ma van nagymamám születésnapja (vagyis volt a tegnapelőtt), pontosan 110 éve született. Gondoltam írok egy kis humoros szösszenetet a Nagymama-interjú kötetem kapcsán, behelyettesítem például a kötényt a szájkosárral valahogy így: “Ides, akinek a maszkja olyan tiszta vót mindig, mind a patyolat!” – elég hihetőnek hangzik, nem? Meg hogy “Ides a kezit a kis rozsdás lavorjába húsz másodpercig csak mosta, mosta… És amikor a bótba ment, szípen illedelmesen megvárta, ameddig kijött egy vevő, s csak azután lípett bé, hogy tarccsa a távolságot!” Annyira hihető, hogy pár év múlva már fel se tűnik, hogy volt kovidkorszak előtti idő is! Hisz Streinu-Cercel atyánk megmondta: oltással is még 2023-ig kell hordanunk a maszkot! S amit ő kijelent, azt nem árt komolyan venni!

A nap tükröződött a híd fölött, aztán meg a híd alatt, a halászok hibernálnak ilyenkor, hát birtokba vehettük az ő területüket is, ott haladtunk közvetlenül a vízpart mellett, annyira felüdítő érzés volt! Főleg számomra, aki csak egyszer egy héten hagyom el a házat. Max kétszer, ha van valami esemény a városban, amelyre pont engem, szerencsétlen fejemet, küldenek el. S ott ülök a sajtótájékoztatón, amelyet nem is az a személy tart, aki meghirdette, és csak egyetlen dologra tudok gondolni: mi a fenét keresek én itt? Olyan idegen ez a világ nekem! Nem is értem, miről van szó! Szerencsére, ettől a ténytől nem rémülök meg már annyira, mint régebben szoktam volt, amikor lázasan jegyzeteltem, és fogalmam se volt, hogy mit. Valahogy bennem a rádiós kezd eltompulni, és kezdek átlényegülni bloggerré. Rádiósként pedig azért imádkozom, hogy lehetőleg csakis olyan interjúk jussanak nekem osztályrészül, amelyeknek indítókérdése megfelel a “Mire lettek figyelmesek?” sémának! Végülis ezzel az új világgal, így vagy úgy mindannyian átváltozunk. Ki ilyenné, ki olyanná, beolvadunk, vagy ellenállunk, és a szakadék köztünk egyre csak mélyül és mélyül… S ki tudja, hol áll meg!? Apropó, mélység! Olvasom, hogy Olaszországban beszakadt egy Covid-kórház parkolója. Csak úgy, minden előjel nélkül! Intő jel! 😀 A norvégmintás esetet meg se merem említeni! Különböző effektusokról vagy jót, vagy semmit!!

És nem igaz, hogy nem járok ki, (majdnem) minden második nap elmegyek Szentkirályra (bicajjal!), a forráshoz vízért, mint a mesében, csak énutánam nem jön el a hercegem, hogy kimenekítsen a Hétfejű sárkány karmai közül. Mert a rutin is lehet egy tűzokádó sárkány, hát nem? Aztán hétvégén próbálunk a Maros-parton sétálni, amint említettem, s amint azt a fenti kép is illusztrálja. Most szombaton történt egy egészen szokatlan esemény is! Alig fordultunk ki az Aladdin bútorturi utcájából jobbra, előttünk feltűnt egy rendőrautó. Mondom Lacinak, ne előzd meg! Erre a rendőrkocsi lelassított, és a Tempo hotel előtt közvetlenül megállt, és elkezdte vadul villogtatni a fényeit, meg szirénázott, olyan csúnyán, ahogy mostanában szokott, fülsüketítően, félreismerhetetlenül. Lehúztunk hát mi is előtte jobbra. Kiszáll egy kékszemű pufi (így hívjuk mi a fiatalokat), odajön az ablakhoz, és elkéri a Laci meg az autó aktáit. Hálistennek, minden megvolt, még a talon is, utolsó percben előkerült a kesztyűtartó aljából, még én se estem pánikba, és a bundás népség se mukkant/vakkant egyet sem! Csodálkoztam ezen, hisz ha néhai Didilány kutyámmal történik ez, ahogy az ablakot lehúztuk volna, azon nyomban a rend emberére vicsorította volna fogait, és rendesen megugatta volna, mi meg csúnyán bevettük volna a kefét! De a rendőrnek tetszettek a négylábúak, megdicsérte őket, erre Laci egyből témába tette: Merem pe malul Muresului la plimbare! Én meg odasúgom: Remélem, nem ittál! Erre kedves párom jó szigorúan megnézett, hogy merek ilyet kérdezni, egy ilyen komoly ellenőrzés alatt!? De a közlekedési rendőr nem hallotta a kérdésem, megvizsgálta az aktákat ott helyben, az ablakunk előtt, nem vitte el a kocsihoz, hogy a rendszerben lefutassa őket, visszaadta, majd udvariasan elköszönt. Azóta se értünk semmit, (“s az orvosok a halált” – Csík Zenekar).

Mit akarhatott tőlünk a hivatalos “szerv”? Miért váltunk hirtelen gyanussá? Mert nem előztük meg a rendőrkocsit, és lelassítottunk? Mr. Bean amerikai útja óta tudjuk, hogy nem szabad a rendőrök előtt gyanusan viselkedni! Vagy látták, hogy három kutya van hátul, és azt hitték, hogy ki tudja milyen alantos célból szállítjuk őket? A kutyák miatt aggódtak volna, ezt nehezen tudom elhinni! Bár örülnék neki! Laci azt is feltételezi, hogy a maszk miatt őt nagyon fiatalnak nézték (egyfolytában hordja, ha kell, ha nem!). Ki ez a hülyegyerek a volánnál, lehet nincs is hajtásija! S ráadásul, azt írja az álarcán, hogy tikk-tokk! Sok variáns felmerült a fejünkben, de semmi elfogadható magyarázat. 😐

A Maros-part egy csodálatos hely, és jaj! Nem indokoltam még meg a címet. Erről már többször akartam írni, hogy én évtizedek óta érzem azt, amikor az otthonom elhagyom, hogy egy anyafarkas vagyok, aki portyázni indul, kimerészkedik a félelmetes, veszélyekkel teli külvilágba, hogy megpróbáljon élelmet szerezni magának és otthonmaradt kicsinyeinek. Aztán minden délután, hazatértemkor hálás voltam a fennvalónak, hogy sikeresen letudtam ezt a napot is, a portyázás sikerrel jár, az anyaggyűjtésből megélek, ügyes-bajos dolgaimat is elintéztem, hátradőlhetek! Most 2020 tavasza óta méginkább ilyen portyázásnak tűnik a lakáselhagyás, úgy érzem magam, mint egy vad, hisz a legtöbb vadállat is csak vadászni, élelemgyűjtés céljából hagyja el barlangját, búvóhelyét. És minden alkalommal, amikor a forrásról hazafelé tekerek, dülöngélve, próbálva tartani az egyensúlyt a kétliteres palack súlya alatt, miközben szűk kis utcánkban az autók kerülgetnek, akkor is olyan érzésem támad, mintha egy hős lennék, aki sok próbatétel után, végre megszerezte az életvizét!

Szerencsére vannak jó dolgok is az életben. Még az enyémben is! Az egyik az, hogy ma reggel tündérmesevilágra ébredtünk. A család apraja-nagyja, a cicák kivételével, nagyon élvezték. Szeplőtelen Cicamicát* különben azzal szoktuk ijesztgetni, hogy Teszlek ki a hóra! S ettől a fenyegetéstől nagyon meg szokott ám ijedni, képzelhetitek! A kutyák hancuroztak, a verebek az etetőben tömörültek, verték le egymást, a szemközti szomszéd öreg fáján egy macskabagoly “nyávogott”, hátul a mezőn egy termetes, szürke macskaféle lopakodott végig, a nagy hóban alig bírt haladni, olyan vadmacskaszerűnek tűnt, de biztos nem volt az!

Ilyenkor mindig azt érzem, igazolást nyer számomra, hogy igenis vannak csodák! A tél beköszönte mellett, a másik csoda a naptár. Egy régebbi blogomban említettem, hogy gyűjtöm a régi naptárakat, és amikor ráeszméltem, hogy a lányom szülinapja ismét vasárnapra esik, akkor döbbentem rá, hogy elő kell keresnem egy 88-as naptárt, mert az egyezni fog az idei évvel. Mégiscsak van gyakorlati haszna az ilyen ízlésficamos hobbiknak. Eddig ez sose tudatosult bennem, hogy időnként az évek ismétlődnek. 2021 pedig megegyezik a 71-es évvel is, amikor a hugom született, és a 93-assal is, amikor a rádióhoz kerültem. 93-as naptáram is került, gyorsan beragasztottam egy 2019-2020-as határidőnaplóba, nekem ilyet vett idénre Laci, mert ő mindig mindent elnéz. Ha nála adnám ki a könyvem, eléggé gondban lennék! Vicc volt!🤣 Könyvet se tervezek kiadni a közeljövőben, és ha mégis, kiadóként csakis ő jöhetne szóba! Amíg le nem ordítja a fejem! 😀

De tényleg nincs, még egy kis kézi naptáram se! Semmi. Idén nem vettünk, nem volt rá alkalom, nem voltak rendezvények, könyvvásár, ahol ilyen kis reklámnaptárakat osztogattak volna. Még a rádió sem csináltatott, feltételezem, mert nem volt hol szórni! Ez az első év, azt hiszem, amikor totál naptár nélkül kezdtem el az új esztendőt. És mit ad Isten! Három naptáram is van, a 71-es, a 88-as és a 93-as! És a neten, ahol minden megtalálható, most bukkantam rá, hogy van “Azonos naptári évek” oldal, ahol megtudhatod, hogy a 2021-es év a 2027-essel is azonos lesz, ha még megérjük! Tehát, aki már megvette, tegye félre, 6 év múlva újrahasznosíthatja! Sajnos, a táblázat csak 1900-tól számítja ki az egyezést, ezért nem tudom, hogy az én 1895-ös építész naptáram vajon melyik évben lesz megint érvényes? Majd kell figyeljem, mikor kezdődik az újév kedden, Boldogasszony havában. Azt hiszem, nemsokára! Ebben az egyházi ünnepek is szépen fel vannak tüntetve, felekezetekre lebontva! Ha jól számolok, akkor ez az azonosság 2024-ben következik be. Vagy közben lesz egy szökőév is? Semmit nem tudok, olyan együgyű vagyok!

Laci hazajött a szupermarketből ámuldozva, hogy nézzem meg, milyen plakátot tettek ki! Hogy ő még sose látta, hogy ezt kiírták volna valahova is, s főleg ilyen nagyban, és persze, a kétnyelvűség mellőzésével, mert miért is ne? A magyarok nyugodtan megehetik a citrom héját is!

Mind csak jó dolgokról számoltam be, nem igaz? Jó dolog újrahasznosítani, jó dolog informálódni a citromfélék természetéről, az amerikai Stonehenge-ről … Szegény nagymamám, ha élne, mit reszelne most le, s tenne el cukorral befőttes üvegben, hogy majd a süteményre rászórja vagy a tésztájába belekeverje?

• Ezt a jelzőt a Cica Lacitól kapta, mert lett egy kiscicája, szeplőtelen fogantatás révén 😀 – Lásd egy előző bejegyzésem 😊

Nem is egy, több is van! Rengeteg problémám van mostanában, nagyon sok feltevés kavarog az agyamban, és van egy problémakategória, amiről nem beszélhetek, és egy másik, amiről meg igen. Kezdem hát az utóbbival, logikus 😀!

Itt a nagy pandémia és kétségbeesés időszakában, unalmamban és esendő, naiv mivoltomban, – vagy nem is tudom hogyan jellemezhetném hűen magam s a helyzetem -, feliratkoztam egy Stockholm diétára, amiről azt hittem, hogy megoldja helyettem az elhízási hajlamomat. Csak egyszeri alkalommal fizetek be, aztán küldik egy hónapig a jobbnál jobb diétás recepteket, és ha meghosszabítom a bérletet, jó, ha nem, akkor maradok az egyhavi menümmel. Errefel már az első héten elegem lett belőle, és szédültem és gyenge voltam, és undorodtam az ajánlott napi étlaptól. Lehet azért, mert a vega menüt választottam, és ugyanazt a salátát variálták nekem minden áldott nap. Hát abba is hagytam, a negyedik napon már ki is töröltem az emailt, amiben a diétás kosztot ajánlották. Tudhattam volna előre, hogy nem tudom tartani, azért is, mert egyszerűen lusta vagyok magamnak külön főzni, és a hozzávalókat is külön be kell szerezni. De csak én hittem azt, hogy csodálatos felhőtlen kapcsolatom a stockholmiakkal ezzel barátságos módon végetért. Következő hónap elején azt tapasztaltam, hogy ismét levették a pénzt a kártyámról, nem nagy összegről van szó, 27 lej csupán, de akkor is felháborítónak találom, mert azt a 27 lejt másra is el tudnám költeni, mennyi mindent össze tudnék belőle vásárolni például egy turkálóban. 😀

És itt még nem ér véget a történet! Akkor a második hónap elején, felmentem az oldalukra, és leiratkoztam a levelükről. Megkérdezték, hogy biztos, hogy ezt akarom, hogy ne kapjam többet tőlük, a szakemberek által összeállított finom recepteket! Igen, határozottan ezt akartam! Akkor sajnálják, jött a robotválasz, ezután többet nem kapok napi menüt! Szuper, ezzel meg is lennénk, és ezzel a lépéssel én le is tudtam a dolgot. És nem figyeltem túlságosan az ING által olyan lelkiismeretesen és pontosan nyilvántartott kiadásaimra. És mit ad Isten! Ma véletlenül ismét tüzetesebben megvizsgáltam, mire is ment el az ünnepek alatt az összes pénzem, errefel mit találok? Na mit? Hát a kiadások között megint ott lapul a friss stockholmi befizetésem! Ezek továbbra is havi rendszerességgel szívják le az összeget, amire egyszer feljogosítottam őket! Az anyátok mindenit!! Most mi az ördögöt csináljak? Valaki oktasson ki, lécci!!! Hogy lehet erről a baromságról leiratkozni? Biztos sok embernek, nőnek nagyon hasznos tanácsokat adnak, és nagyon sokat segítenek a fogyásban és az egészséges életmódvitelben, de ha én nem igénylem többé a szolgáltatásukat, és a napi hírlevelüket sem küldik már, akkor mégis mire veszik le a havi 27 lejt?

Lassan már kezdem azt hinni, hogy minden internetes árucikk, legyen az kézzelfogható vagy virtuális információ, egy nagy kamu! Mert én eddig inkább csak ilyesmivel találkoztam. A realisztikus cicákat nem is akarom elmesélni! Ezek a karácsonyi ünnepek közeledtével kezdtek szembejönni velem a Facebookon, “realisztikus” husky, corgi, juhászkutya és minden lehetséges népszerű kutyafaj, aztán a cicák, no meg a kismalacok és a bocik. Élethű nagyságban! Egyetlen egy ajánlat esetében láttam, hogy a leírásban szerepel a battery not included vagy arra utaló megjegyzés, hogy elemmel működik, a többinél említést sem tettek róla, csak hogy handmade, és ilyen meg olyan színű, és lehet hogy a szín nem fog találni a leírással pontosan, ilyen és ehhez hasonló megtévesztő, figyelemelterelő szövegekkel. Kínában bejegyzett cégről van szó természetesen, hol is lenne máshol, és azt csak utólag néztem meg, hogy a cím elég gyanus, és a telefonszám sincs mindig megadva. Szóval minderre csak akkor jöttem rá, amikor megérkezett a várva várt csomagom a távolkeletről a realisztikus kiscicával, amit anyámnak rendeltem, mert pont egy ilyen fehér cicója volt valamikor, és amiután az elpusztult, többet nem akart macskát tartani. És az, amit a csomagban kaptam, egy egyszerű plüssállatka volt, amelyik semmit sem csinált, azonkívül, hogy szépen, bájosan alukált egy kispárnán. Most is ott alszik a párnáján (amihez odarögzítették), az anyám vetett ágya tetején. Pedig milyen szép reményeket fűztem hozzá, hogy majd, ha öreg leszek, és nem engedhetem meg maganak az élő állatot, akkor majd ilyen realisztikus cicát és kuszut fogok venni magamnak. Amelyik pont úgy viselkedik, mint egy élőlény, húsvér kiskedvenc, dorombol, ugat, csóválja a farkát, hozzám bújik, szalad utánam a házban. Csak meg kell nézni ezeket a site-okat, és az ember lelke megtelik reménységgel a “szép új világot” illetően. 🤣