Monthly Archives: January 2021

Én, a barlanglakó

Ma van nagymamám születésnapja (vagyis volt a tegnapelőtt), pontosan 110 éve született. Gondoltam írok egy kis humoros szösszenetet a Nagymama-interjú kötetem kapcsán, behelyettesítem például a kötényt a szájkosárral valahogy így: “Ides, akinek a maszkja olyan tiszta vót mindig, mind a patyolat!” – elég hihetőnek hangzik, nem? Meg hogy “Ides a kezit a kis rozsdás lavorjába húsz másodpercig csak mosta, mosta… És amikor a bótba ment, szípen illedelmesen megvárta, ameddig kijött egy vevő, s csak azután lípett bé, hogy tarccsa a távolságot!” Annyira hihető, hogy pár év múlva már fel se tűnik, hogy volt kovidkorszak előtti idő is! Hisz Streinu-Cercel atyánk megmondta: oltással is még 2023-ig kell hordanunk a maszkot! S amit ő kijelent, azt nem árt komolyan venni!

Hétvégén kétszer voltunk a Maros-parton sétálni.

A nap tükröződött a híd fölött, aztán meg a híd alatt, a halászok hibernálnak ilyenkor, hát birtokba vehettük az ő területüket is, ott haladtunk közvetlenül a vízpart mellett, annyira felüdítő érzés volt! Főleg számomra, aki csak egyszer egy héten hagyom el a házat. Max kétszer, ha van valami esemény a városban, amelyre pont engem, szerencsétlen fejemet, küldenek el. S ott ülök a sajtótájékoztatón, amelyet nem is az a személy tart, aki meghirdette, és csak egyetlen dologra tudok gondolni: mi a fenét keresek én itt? Olyan idegen ez a világ nekem! Nem is értem, miről van szó! Szerencsére, ettől a ténytől nem rémülök meg már annyira, mint régebben szoktam volt, amikor lázasan jegyzeteltem, és fogalmam se volt, hogy mit. Valahogy bennem a rádiós kezd eltompulni, és kezdek átlényegülni bloggerré. Rádiósként pedig azért imádkozom, hogy lehetőleg csakis olyan interjúk jussanak nekem osztályrészül, amelyeknek indítókérdése megfelel a “Mire lettek figyelmesek?” sémának! Végülis ezzel az új világgal, így vagy úgy mindannyian átváltozunk. Ki ilyenné, ki olyanná, beolvadunk, vagy ellenállunk, és a szakadék köztünk egyre csak mélyül és mélyül… S ki tudja, hol áll meg!? Apropó, mélység! Olvasom, hogy Olaszországban beszakadt egy Covid-kórház parkolója. Csak úgy, minden előjel nélkül! Intő jel! 😀 A norvégmintás esetet meg se merem említeni! Különböző effektusokról vagy jót, vagy semmit!!

Azt hittem a macskás gépelést nem lehet már fokozni! Hát tessék! 😀

És nem igaz, hogy nem járok ki, (majdnem) minden második nap elmegyek Szentkirályra (bicajjal!), a forráshoz vízért, mint a mesében, csak énutánam nem jön el a hercegem, hogy kimenekítsen a Hétfejű sárkány karmai közül. Mert a rutin is lehet egy tűzokádó sárkány, hát nem? Aztán hétvégén próbálunk a Maros-parton sétálni, amint említettem, s amint azt a fenti kép is illusztrálja. Most szombaton történt egy egészen szokatlan esemény is! Alig fordultunk ki az Aladdin bútorturi utcájából jobbra, előttünk feltűnt egy rendőrautó. Mondom Lacinak, ne előzd meg! Erre a rendőrkocsi lelassított, és a Tempo hotel előtt közvetlenül megállt, és elkezdte vadul villogtatni a fényeit, meg szirénázott, olyan csúnyán, ahogy mostanában szokott, fülsüketítően, félreismerhetetlenül. Lehúztunk hát mi is előtte jobbra. Kiszáll egy kékszemű pufi (így hívjuk mi a fiatalokat), odajön az ablakhoz, és elkéri a Laci meg az autó aktáit. Hálistennek, minden megvolt, még a talon is, utolsó percben előkerült a kesztyűtartó aljából, még én se estem pánikba, és a bundás népség se mukkant/vakkant egyet sem! Csodálkoztam ezen, hisz ha néhai Didilány kutyámmal történik ez, ahogy az ablakot lehúztuk volna, azon nyomban a rend emberére vicsorította volna fogait, és rendesen megugatta volna, mi meg csúnyán bevettük volna a kefét! De a rendőrnek tetszettek a négylábúak, megdicsérte őket, erre Laci egyből témába tette: Merem pe malul Muresului la plimbare! Én meg odasúgom: Remélem, nem ittál! Erre kedves párom jó szigorúan megnézett, hogy merek ilyet kérdezni, egy ilyen komoly ellenőrzés alatt!? De a közlekedési rendőr nem hallotta a kérdésem, megvizsgálta az aktákat ott helyben, az ablakunk előtt, nem vitte el a kocsihoz, hogy a rendszerben lefutassa őket, visszaadta, majd udvariasan elköszönt. Azóta se értünk semmit, (“s az orvosok a halált” – Csík Zenekar).

Körforgalom Remeteszegen, ezután még kell egy kicsit menni az Aladdinig!

Mit akarhatott tőlünk a hivatalos “szerv”? Miért váltunk hirtelen gyanussá? Mert nem előztük meg a rendőrkocsit, és lelassítottunk? Mr. Bean amerikai útja óta tudjuk, hogy nem szabad a rendőrök előtt gyanusan viselkedni! Vagy látták, hogy három kutya van hátul, és azt hitték, hogy ki tudja milyen alantos célból szállítjuk őket? A kutyák miatt aggódtak volna, ezt nehezen tudom elhinni! Bár örülnék neki! Laci azt is feltételezi, hogy a maszk miatt őt nagyon fiatalnak nézték (egyfolytában hordja, ha kell, ha nem!). Ki ez a hülyegyerek a volánnál, lehet nincs is hajtásija! S ráadásul, azt írja az álarcán, hogy tikk-tokk! Sok variáns felmerült a fejünkben, de semmi elfogadható magyarázat. 😐

A Maros-part egy csodálatos hely, és jaj! Nem indokoltam még meg a címet. Erről már többször akartam írni, hogy én évtizedek óta érzem azt, amikor az otthonom elhagyom, hogy egy anyafarkas vagyok, aki portyázni indul, kimerészkedik a félelmetes, veszélyekkel teli külvilágba, hogy megpróbáljon élelmet szerezni magának és otthonmaradt kicsinyeinek. Aztán minden délután, hazatértemkor hálás voltam a fennvalónak, hogy sikeresen letudtam ezt a napot is, a portyázás sikerrel jár, az anyaggyűjtésből megélek, ügyes-bajos dolgaimat is elintéztem, hátradőlhetek! Most 2020 tavasza óta méginkább ilyen portyázásnak tűnik a lakáselhagyás, úgy érzem magam, mint egy vad, hisz a legtöbb vadállat is csak vadászni, élelemgyűjtés céljából hagyja el barlangját, búvóhelyét. És minden alkalommal, amikor a forrásról hazafelé tekerek, dülöngélve, próbálva tartani az egyensúlyt a kétliteres palack súlya alatt, miközben szűk kis utcánkban az autók kerülgetnek, akkor is olyan érzésem támad, mintha egy hős lennék, aki sok próbatétel után, végre megszerezte az életvizét!

Maci kemény iramot diktál néha. A vadkacsák is portyáznak, csapatokba verődve, most fedeztem fel, hogy vannak láthatatlan szigetecskék a folyón (legalábbis most, gondolom alacsonyabb a víz szintje), ahol lábon állva pihenhetnek.

A jó dolgokról

Szerencsére vannak jó dolgok is az életben. Még az enyémben is! Az egyik az, hogy ma reggel tündérmesevilágra ébredtünk. A család apraja-nagyja, a cicák kivételével, nagyon élvezték. Szeplőtelen Cicamicát* különben azzal szoktuk ijesztgetni, hogy Teszlek ki a hóra! S ettől a fenyegetéstől nagyon meg szokott ám ijedni, képzelhetitek! A kutyák hancuroztak, a verebek az etetőben tömörültek, verték le egymást, a szemközti szomszéd öreg fáján egy macskabagoly “nyávogott”, hátul a mezőn egy termetes, szürke macskaféle lopakodott végig, a nagy hóban alig bírt haladni, olyan vadmacskaszerűnek tűnt, de biztos nem volt az!

A verebek megszállták az etetőt, cinegék is szoktak jönni, és egy vörösbegy is, később. De a verebek az elsők. A cinegék dél körül jönnek, a vörösbegy (egyedül van mindig) fél 3 és fél 4 között. Beosztották egymás közt!

Ilyenkor mindig azt érzem, igazolást nyer számomra, hogy igenis vannak csodák! A tél beköszönte mellett, a másik csoda a naptár. Egy régebbi blogomban említettem, hogy gyűjtöm a régi naptárakat, és amikor ráeszméltem, hogy a lányom szülinapja ismét vasárnapra esik, akkor döbbentem rá, hogy elő kell keresnem egy 88-as naptárt, mert az egyezni fog az idei évvel. Mégiscsak van gyakorlati haszna az ilyen ízlésficamos hobbiknak. Eddig ez sose tudatosult bennem, hogy időnként az évek ismétlődnek. 2021 pedig megegyezik a 71-es évvel is, amikor a hugom született, és a 93-assal is, amikor a rádióhoz kerültem. 93-as naptáram is került, gyorsan beragasztottam egy 2019-2020-as határidőnaplóba, nekem ilyet vett idénre Laci, mert ő mindig mindent elnéz. Ha nála adnám ki a könyvem, eléggé gondban lennék! Vicc volt!🤣 Könyvet se tervezek kiadni a közeljövőben, és ha mégis, kiadóként csakis ő jöhetne szóba! Amíg le nem ordítja a fejem! 😀

Ez a hugom régi határidőnaplója, ő pedig az apánktól kobozta el, mert eredetileg az ő neve szerepelt rajta. Akkor is voltak agendák, eszméletlen. S beírom a keresőbe, hogy lássam, használható-e az agenda szó magyarul, s mit dob ki? Atyaisten! Agenda 21: terv az emberiség 95%-nak kiirtására 2030-ig 😀 Még jó, hogy nincs 2021-es agendám! A cikket különben 2017 március 11-dikén írták! Mindig is tudtam, hogy a 11-es egy félelmetes szám! 211-es volt a sorszámom, amikor nem jutottam be az egyetemre 🤣 Különben innen az a tévhit, hogy az emberiség létszámát le akarják csökkenteni 500 millióra, vagy valami ilyesmi, be van vésve a Georgia Guidestones-nak nevezett emlékmű falába.

De tényleg nincs, még egy kis kézi naptáram se! Semmi. Idén nem vettünk, nem volt rá alkalom, nem voltak rendezvények, könyvvásár, ahol ilyen kis reklámnaptárakat osztogattak volna. Még a rádió sem csináltatott, feltételezem, mert nem volt hol szórni! Ez az első év, azt hiszem, amikor totál naptár nélkül kezdtem el az új esztendőt. És mit ad Isten! Három naptáram is van, a 71-es, a 88-as és a 93-as! És a neten, ahol minden megtalálható, most bukkantam rá, hogy van “Azonos naptári évek” oldal, ahol megtudhatod, hogy a 2021-es év a 2027-essel is azonos lesz, ha még megérjük! Tehát, aki már megvette, tegye félre, 6 év múlva újrahasznosíthatja! Sajnos, a táblázat csak 1900-tól számítja ki az egyezést, ezért nem tudom, hogy az én 1895-ös építész naptáram vajon melyik évben lesz megint érvényes? Majd kell figyeljem, mikor kezdődik az újév kedden, Boldogasszony havában. Azt hiszem, nemsokára! Ebben az egyházi ünnepek is szépen fel vannak tüntetve, felekezetekre lebontva! Ha jól számolok, akkor ez az azonosság 2024-ben következik be. Vagy közben lesz egy szökőév is? Semmit nem tudok, olyan együgyű vagyok!

Laci hazajött a szupermarketből ámuldozva, hogy nézzem meg, milyen plakátot tettek ki! Hogy ő még sose látta, hogy ezt kiírták volna valahova is, s főleg ilyen nagyban, és persze, a kétnyelvűség mellőzésével, mert miért is ne? A magyarok nyugodtan megehetik a citrom héját is!

Az agyam egyből beindult: “Nyavalyások, féltek az oltástól, né mi van a citrom hajában!! Ha eddig nem tudtátok volna! Ezt emésszétek meg!” – most a menedzser fejével próbáltam gondolkodni, vagy a felettese felettesének a fejével, aki ezt elrendelte. S egy kis kétnyelvűség is fellelhető a plakáton, mert az infót szándékosan beszakították, hogy ékezet is legyen, meg nem is az ó betün. Milyen ötletes! Vagy talán Laci szakította volna be, vagy inkább le akarta tépni, hogy hazahozza, hogy a saját szememmel lássam, s rajtakapták?! Milyen hülye vagyok, még elültetem itt a gyanakvást a rend őreiben! Aztán nézhetjük magunkat!

Mind csak jó dolgokról számoltam be, nem igaz? Jó dolog újrahasznosítani, jó dolog informálódni a citromfélék természetéről, az amerikai Stonehenge-ről … Szegény nagymamám, ha élne, mit reszelne most le, s tenne el cukorral befőttes üvegben, hogy majd a süteményre rászórja vagy a tésztájába belekeverje?

By Dina Eric – https://www.flickr.com/photos/viryakala/15396415432/in/album-72157647773659459/, CC BY-SA 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=68014417 Felhívja a figyelmemet a wikipédia, hogy így kell feltűntessem a fotó szerzőjét. Tiszteletben tartom, Isten ments, hogy még ebbe is belekössön valaki! Valahogy a másik Stonehenge, az angliai nekem sokkal jobban tetszik! Bár még nem jártam ott, s lehet nem is lesz már rá alkalmam! Ez olyan hátborzongató, olyan, mint a monolit, ami a 2001-es Űrodüsszeia filmben lepottyan az égből (2001 – hol van az már! s a tavalyi hó!), csak ebből kettő s fél van. Hát még, ha figyelembe vesszük a rávésett, enyhén nyugtalanító apokaliptikus üzenetet! Azt a hülye konteót! 😀

Megjött a tél!

Már éppen arról készültem újabb blogot írni, hogy milyen cudar a világ, hogy megkörnyékeztek messengeren, hogy nem akarok-e több pénzt keresni és gazdagabb lenni (innen üzenem, hogy NEM, én elégedett vagyok azzal, amim van, nem vágyom többre, csak harmóniára és egészségre! Persze, kéne szép új fürdőszobabútor (és nem csak), meg rendezett udvar, mindennel együtt, ami ezzel jár, és rendes előszoba, stb, mi minden nem kéne még, de ezt nem kötöttem az orrára a kedves tolakodónak! 😀 és ezek nem is olyan lényeges dolgok, hogy ezek miatt eladjam a lelkem!), aztán nem kevesebb mint 80!!! komment érkezett a spam szekcióba itt a blogon, amely mind jóváhagyásra várt, és már majdnem megörültem, hogy milyen sokan szóltak hozzá az én kis írásaimhoz, amikor azt látom, hogy minden idegen kommentelő ugyanazt akarja, mégpedig… megáll az ész! ampicilint akar nekem eladni! Mi a csuda történik a világban, amiről én még nem szereztem tudomást!? Azt persze tudom, hogy az ampicilin antibiotikum, és csak receptre írják fel, de miért rendelne valaki online antibiotikumot? A vírus ellen netán? Azok, akik otthon, titokban kezelik magukat? Vagy talán az is egyfajta drog, és el tudjuk magunkat vele kábítani, ha bizonyos mennyiséget belövünk magunknak? Vagy tényleg drogot kínálnak ezek a fura site-ok, csak ez a fedőneve valami újfajta kábítószernek? Nem értem, és azt sem, hogy miért nyomulnak a blogoszférában (is)? Mert minden létező teret ki kell használni, nem árt terjeszkedni?

A nyolcvan komment között volt olyan is, amely dícsérte a bejegyzésem, mintha értené! 😀 Volt olyan is, amelyben megkérdezte, hogy a sajátom-e a design, vagy fizetek valakinek a weboldal szerkesztéséért. Szinte elröhögtem magam, mert pont ez az, amit nem lehet megdícsérni, mert egyáltalán nem vagyok profi ebben, nem néztem utána, hogy kell szebbé, dízájnosabbá tenni az oldalt. De az ilyen kereskedők, mindig is nagyon agyafurtak voltak, jól tudják, mivel lehet az embert tőrbecsalni, csabdába ejteni, olyasmivel, ami hízeleg az egójuknak. Ezután következett volna a kérdés, hogy nincs-e szükségem egy adag ampicilinre?

Aztán megörültem, mert reggel tél volt az udvaron, de amikor e sorokat írom, már rég túlvagyunk a reggeli talajmenti fagyon, sajnos! Pedig annyira boldog voltam, sokan nem szeretik a telet, nem értem miért? A hó megváltoztatja teljesen a környezetet, a kutyáknál is nyilvánvaló, hogy úgy örülnek a hónak, mint a kisgyerekek, fetrengőznek, szaglásznak, ez ám az igazi környezetgazdagítás a számukra! Lőttem pár képet, s mire bemásoltam a gépbe, már nem is voltak érvényesek!

S most, hogy ma folytatom a blogírást megint tél van, csak minusz két fok, de épp elég ahhoz, hogy fagyos legyen a föld az udvarunkon, és én erre vártam, ezt áhítoztam már hetek óta. Próbálom kerülni a témát, de nem hallgathatom el, hogy nyugtalanít, ami a világban folyik, nem az, hogy a vandálok – a történelem során első ízben – behatoltak a Kapitóliumba, az az ő dolguk, hanem, mivel én is rohadtul önző tudok lenni, csak azok a dolgok foglalkoztatnak valójában, amelyek közvetlenül érintenek. Nem, nem arról van szó, hogy egy konstancai ápoló meghalt, amiután beadták neki az életmentő oltást. Alkoholista volt, magára vessen, mert az oltás után ellenjavalt az alkoholfogyasztás! Ezt is most hallom először! És nem is biztos, hogy szavahihetőek ezek a lapok, a magyar online újságok egyike sem hozta le (egy kivételével), és csak egyik népszerű román hírtelevizió csinált belőle hírt. A magyar ember pedig csak a magyar lapoknak hisz! Viszont a Gandul oldalán a cikk végén olvashatjuk, hogy noha a beoltott aláírta a saját felelősségre kitöltendő tipusnyomtatvány, mégis elrendelték a hatóságok a nyomozást, gondatlanságból elkövetett emberölés vádjával.

És tudom, hogy ez már paranója, de a csíksomlyói tűzkárosultakat tesztelték, és csak egyetlen személynél állapították meg a vírusfertőzést! Ha itt van, velünk van, és mindannyiunkban benne van, akkor egy 20 háznyi roma közösségben (biztos nem ketten laktak egy házban), hogy lehet az, hogy csak ilyen csekély a vírus jelenléte? Nekik erősebb az immunrendszerük, amikor egészségtelenül élnek, táplálkoznak, minden higiéniai szabályt mellőzve?! Magas ez nekem, ki se posztolom ezt az írást, mert ki fognak oktatni! S már a kioktatást is nehezen viselem! Inkább meghúzom magam itt a Matrix, a blogoszféra egy kis sarkában, de látom a kellemetlenkedő, törvénytelen árusok még itt is megtalálnak!

“Houston, van itt egy kis gond!”

Nem is egy, több is van! Rengeteg problémám van mostanában, nagyon sok feltevés kavarog az agyamban, és van egy problémakategória, amiről nem beszélhetek, és egy másik, amiről meg igen. Kezdem hát az utóbbival, logikus 😀!

Itt a nagy pandémia és kétségbeesés időszakában, unalmamban és esendő, naiv mivoltomban, – vagy nem is tudom hogyan jellemezhetném hűen magam s a helyzetem -, feliratkoztam egy Stockholm diétára, amiről azt hittem, hogy megoldja helyettem az elhízási hajlamomat. Csak egyszeri alkalommal fizetek be, aztán küldik egy hónapig a jobbnál jobb diétás recepteket, és ha meghosszabítom a bérletet, jó, ha nem, akkor maradok az egyhavi menümmel. Errefel már az első héten elegem lett belőle, és szédültem és gyenge voltam, és undorodtam az ajánlott napi étlaptól. Lehet azért, mert a vega menüt választottam, és ugyanazt a salátát variálták nekem minden áldott nap. Hát abba is hagytam, a negyedik napon már ki is töröltem az emailt, amiben a diétás kosztot ajánlották. Tudhattam volna előre, hogy nem tudom tartani, azért is, mert egyszerűen lusta vagyok magamnak külön főzni, és a hozzávalókat is külön be kell szerezni. De csak én hittem azt, hogy csodálatos felhőtlen kapcsolatom a stockholmiakkal ezzel barátságos módon végetért. Következő hónap elején azt tapasztaltam, hogy ismét levették a pénzt a kártyámról, nem nagy összegről van szó, 27 lej csupán, de akkor is felháborítónak találom, mert azt a 27 lejt másra is el tudnám költeni, mennyi mindent össze tudnék belőle vásárolni például egy turkálóban. 😀

Úgy látszik, a gépem szerkeszti helyettem a blogot, ezt a képet nem szántam ide, egy véletlen copy-paste következtében került a szövegbe, de azt hiszem mégis találó, mert Bálint gazda ennek a vadon termő növénynek a gyökerét ajánlja, ha rákényszerülünk, és nem jutunk más élelemhez a természetben, jó ha felismerjük, állítólag finom. Ez szerintem hasznosabb tudnivaló, mint a stockholmi nutricionisták tudománya. Ismerősnek tűnik nekem, mintha gyerekkoromban találkoztam volna vele, mezei virágszedés közben, de itt az udvarunkon és a mögöttünk lévő mezőn meg a közeli dombon nem hiszem, hogy láttam volna egyetlen példányát sem. Úgy hogy, ha ilyen szorongatott helyzetbe kerülök, akkor némi szerencsére is szükségem lesz a botanikai ismeretek mellett😊

És itt még nem ér véget a történet! Akkor a második hónap elején, felmentem az oldalukra, és leiratkoztam a levelükről. Megkérdezték, hogy biztos, hogy ezt akarom, hogy ne kapjam többet tőlük, a szakemberek által összeállított finom recepteket! Igen, határozottan ezt akartam! Akkor sajnálják, jött a robotválasz, ezután többet nem kapok napi menüt! Szuper, ezzel meg is lennénk, és ezzel a lépéssel én le is tudtam a dolgot. És nem figyeltem túlságosan az ING által olyan lelkiismeretesen és pontosan nyilvántartott kiadásaimra. És mit ad Isten! Ma véletlenül ismét tüzetesebben megvizsgáltam, mire is ment el az ünnepek alatt az összes pénzem, errefel mit találok? Na mit? Hát a kiadások között megint ott lapul a friss stockholmi befizetésem! Ezek továbbra is havi rendszerességgel szívják le az összeget, amire egyszer feljogosítottam őket! Az anyátok mindenit!! Most mi az ördögöt csináljak? Valaki oktasson ki, lécci!!! Hogy lehet erről a baromságról leiratkozni? Biztos sok embernek, nőnek nagyon hasznos tanácsokat adnak, és nagyon sokat segítenek a fogyásban és az egészséges életmódvitelben, de ha én nem igénylem többé a szolgáltatásukat, és a napi hírlevelüket sem küldik már, akkor mégis mire veszik le a havi 27 lejt?

Kismajom is volt az ajánlatok között! Türelem, mindjárt kiderül, miről beszélek!

Lassan már kezdem azt hinni, hogy minden internetes árucikk, legyen az kézzelfogható vagy virtuális információ, egy nagy kamu! Mert én eddig inkább csak ilyesmivel találkoztam. A realisztikus cicákat nem is akarom elmesélni! Ezek a karácsonyi ünnepek közeledtével kezdtek szembejönni velem a Facebookon, “realisztikus” husky, corgi, juhászkutya és minden lehetséges népszerű kutyafaj, aztán a cicák, no meg a kismalacok és a bocik. Élethű nagyságban! Egyetlen egy ajánlat esetében láttam, hogy a leírásban szerepel a battery not included vagy arra utaló megjegyzés, hogy elemmel működik, a többinél említést sem tettek róla, csak hogy handmade, és ilyen meg olyan színű, és lehet hogy a szín nem fog találni a leírással pontosan, ilyen és ehhez hasonló megtévesztő, figyelemelterelő szövegekkel. Kínában bejegyzett cégről van szó természetesen, hol is lenne máshol, és azt csak utólag néztem meg, hogy a cím elég gyanus, és a telefonszám sincs mindig megadva. Szóval minderre csak akkor jöttem rá, amikor megérkezett a várva várt csomagom a távolkeletről a realisztikus kiscicával, amit anyámnak rendeltem, mert pont egy ilyen fehér cicója volt valamikor, és amiután az elpusztult, többet nem akart macskát tartani. És az, amit a csomagban kaptam, egy egyszerű plüssállatka volt, amelyik semmit sem csinált, azonkívül, hogy szépen, bájosan alukált egy kispárnán. Most is ott alszik a párnáján (amihez odarögzítették), az anyám vetett ágya tetején. Pedig milyen szép reményeket fűztem hozzá, hogy majd, ha öreg leszek, és nem engedhetem meg maganak az élő állatot, akkor majd ilyen realisztikus cicát és kuszut fogok venni magamnak. Amelyik pont úgy viselkedik, mint egy élőlény, húsvér kiskedvenc, dorombol, ugat, csóválja a farkát, hozzám bújik, szalad utánam a házban. Csak meg kell nézni ezeket a site-okat, és az ember lelke megtelik reménységgel a “szép új világot” illetően. 🤣