Én, a barlanglakó

Ma van nagymamám születésnapja (vagyis volt a tegnapelőtt), pontosan 110 éve született. Gondoltam írok egy kis humoros szösszenetet a Nagymama-interjú kötetem kapcsán, behelyettesítem például a kötényt a szájkosárral valahogy így: “Ides, akinek a maszkja olyan tiszta vót mindig, mind a patyolat!” – elég hihetőnek hangzik, nem? Meg hogy “Ides a kezit a kis rozsdás lavorjába húsz másodpercig csak mosta, mosta… És amikor a bótba ment, szípen illedelmesen megvárta, ameddig kijött egy vevő, s csak azután lípett bé, hogy tarccsa a távolságot!” Annyira hihető, hogy pár év múlva már fel se tűnik, hogy volt kovidkorszak előtti idő is! Hisz Streinu-Cercel atyánk megmondta: oltással is még 2023-ig kell hordanunk a maszkot! S amit ő kijelent, azt nem árt komolyan venni!

Hétvégén kétszer voltunk a Maros-parton sétálni.

A nap tükröződött a híd fölött, aztán meg a híd alatt, a halászok hibernálnak ilyenkor, hát birtokba vehettük az ő területüket is, ott haladtunk közvetlenül a vízpart mellett, annyira felüdítő érzés volt! Főleg számomra, aki csak egyszer egy héten hagyom el a házat. Max kétszer, ha van valami esemény a városban, amelyre pont engem, szerencsétlen fejemet, küldenek el. S ott ülök a sajtótájékoztatón, amelyet nem is az a személy tart, aki meghirdette, és csak egyetlen dologra tudok gondolni: mi a fenét keresek én itt? Olyan idegen ez a világ nekem! Nem is értem, miről van szó! Szerencsére, ettől a ténytől nem rémülök meg már annyira, mint régebben szoktam volt, amikor lázasan jegyzeteltem, és fogalmam se volt, hogy mit. Valahogy bennem a rádiós kezd eltompulni, és kezdek átlényegülni bloggerré. Rádiósként pedig azért imádkozom, hogy lehetőleg csakis olyan interjúk jussanak nekem osztályrészül, amelyeknek indítókérdése megfelel a “Mire lettek figyelmesek?” sémának! Végülis ezzel az új világgal, így vagy úgy mindannyian átváltozunk. Ki ilyenné, ki olyanná, beolvadunk, vagy ellenállunk, és a szakadék köztünk egyre csak mélyül és mélyül… S ki tudja, hol áll meg!? Apropó, mélység! Olvasom, hogy Olaszországban beszakadt egy Covid-kórház parkolója. Csak úgy, minden előjel nélkül! Intő jel! 😀 A norvégmintás esetet meg se merem említeni! Különböző effektusokról vagy jót, vagy semmit!!

Azt hittem a macskás gépelést nem lehet már fokozni! Hát tessék! 😀

És nem igaz, hogy nem járok ki, (majdnem) minden második nap elmegyek Szentkirályra (bicajjal!), a forráshoz vízért, mint a mesében, csak énutánam nem jön el a hercegem, hogy kimenekítsen a Hétfejű sárkány karmai közül. Mert a rutin is lehet egy tűzokádó sárkány, hát nem? Aztán hétvégén próbálunk a Maros-parton sétálni, amint említettem, s amint azt a fenti kép is illusztrálja. Most szombaton történt egy egészen szokatlan esemény is! Alig fordultunk ki az Aladdin bútorturi utcájából jobbra, előttünk feltűnt egy rendőrautó. Mondom Lacinak, ne előzd meg! Erre a rendőrkocsi lelassított, és a Tempo hotel előtt közvetlenül megállt, és elkezdte vadul villogtatni a fényeit, meg szirénázott, olyan csúnyán, ahogy mostanában szokott, fülsüketítően, félreismerhetetlenül. Lehúztunk hát mi is előtte jobbra. Kiszáll egy kékszemű pufi (így hívjuk mi a fiatalokat), odajön az ablakhoz, és elkéri a Laci meg az autó aktáit. Hálistennek, minden megvolt, még a talon is, utolsó percben előkerült a kesztyűtartó aljából, még én se estem pánikba, és a bundás népség se mukkant/vakkant egyet sem! Csodálkoztam ezen, hisz ha néhai Didilány kutyámmal történik ez, ahogy az ablakot lehúztuk volna, azon nyomban a rend emberére vicsorította volna fogait, és rendesen megugatta volna, mi meg csúnyán bevettük volna a kefét! De a rendőrnek tetszettek a négylábúak, megdicsérte őket, erre Laci egyből témába tette: Merem pe malul Muresului la plimbare! Én meg odasúgom: Remélem, nem ittál! Erre kedves párom jó szigorúan megnézett, hogy merek ilyet kérdezni, egy ilyen komoly ellenőrzés alatt!? De a közlekedési rendőr nem hallotta a kérdésem, megvizsgálta az aktákat ott helyben, az ablakunk előtt, nem vitte el a kocsihoz, hogy a rendszerben lefutassa őket, visszaadta, majd udvariasan elköszönt. Azóta se értünk semmit, (“s az orvosok a halált” – Csík Zenekar).

Körforgalom Remeteszegen, ezután még kell egy kicsit menni az Aladdinig!

Mit akarhatott tőlünk a hivatalos “szerv”? Miért váltunk hirtelen gyanussá? Mert nem előztük meg a rendőrkocsit, és lelassítottunk? Mr. Bean amerikai útja óta tudjuk, hogy nem szabad a rendőrök előtt gyanusan viselkedni! Vagy látták, hogy három kutya van hátul, és azt hitték, hogy ki tudja milyen alantos célból szállítjuk őket? A kutyák miatt aggódtak volna, ezt nehezen tudom elhinni! Bár örülnék neki! Laci azt is feltételezi, hogy a maszk miatt őt nagyon fiatalnak nézték (egyfolytában hordja, ha kell, ha nem!). Ki ez a hülyegyerek a volánnál, lehet nincs is hajtásija! S ráadásul, azt írja az álarcán, hogy tikk-tokk! Sok variáns felmerült a fejünkben, de semmi elfogadható magyarázat. 😐

A Maros-part egy csodálatos hely, és jaj! Nem indokoltam még meg a címet. Erről már többször akartam írni, hogy én évtizedek óta érzem azt, amikor az otthonom elhagyom, hogy egy anyafarkas vagyok, aki portyázni indul, kimerészkedik a félelmetes, veszélyekkel teli külvilágba, hogy megpróbáljon élelmet szerezni magának és otthonmaradt kicsinyeinek. Aztán minden délután, hazatértemkor hálás voltam a fennvalónak, hogy sikeresen letudtam ezt a napot is, a portyázás sikerrel jár, az anyaggyűjtésből megélek, ügyes-bajos dolgaimat is elintéztem, hátradőlhetek! Most 2020 tavasza óta méginkább ilyen portyázásnak tűnik a lakáselhagyás, úgy érzem magam, mint egy vad, hisz a legtöbb vadállat is csak vadászni, élelemgyűjtés céljából hagyja el barlangját, búvóhelyét. És minden alkalommal, amikor a forrásról hazafelé tekerek, dülöngélve, próbálva tartani az egyensúlyt a kétliteres palack súlya alatt, miközben szűk kis utcánkban az autók kerülgetnek, akkor is olyan érzésem támad, mintha egy hős lennék, aki sok próbatétel után, végre megszerezte az életvizét!

Maci kemény iramot diktál néha. A vadkacsák is portyáznak, csapatokba verődve, most fedeztem fel, hogy vannak láthatatlan szigetecskék a folyón (legalábbis most, gondolom alacsonyabb a víz szintje), ahol lábon állva pihenhetnek.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s