Létre akartam hozni magamnak egy Ludasmanyi FB oldalt! És amikor már minden lépést megtettem egy régi profilom átkeresztelése érdekében, és megnyomtam a módosítás gombot, és már úgy tűnt, hogy minden rendben lesz, akkor megjelent nagy betűkkel a képernyőmön, hogy A Fiókod zárolva lett! Feloldottam nehézségek árán a zárolást, újból próbálkoztam, de újból csak kudarcot vallottam. Közben ment a youtube-on egy műsor hirdetése, amely úgy végződött:”a lap kapható az újságárusoknál!”, de én – a közben elborult agyammal – úgy hallottam, a hazugságárusoknál, amint azt a címben is feltűntettem. Mondhatnánk, freud-i elhallás…

Segíteni szeretnék egy beteg kisfiún, aki számára gyűjtési kampány indult, s amikor panaszkodom, hogy nem boldogulok a megsegítésére felajánlott tombolavásárlással, akkor azt a választ kapom: “Óh ezt biztos csak egy hülyegyermek működteti, ezt az oldalt, hogy bezsebeljen egy csomó pénzt a naív emberektől!” Ez persze nem igaz, tudom jól, de annyira szkeptikus lett már a világ, hogy mindenütt a csalókat véljük felfedezni. Március nyolcadikára az oltatlan nők is kapnak ajándékot: feloldanak minden korlátozást, és eltörlik a zöldkártyát. Hát ezért kár volt az a sok agitáció és hisztéria! Most már többen is megírták, hogy be kell ismerni, az oltás nem fékezte meg a pandémiát, és nagyon sok oltott embert nem kímélt a vírus. Facebook ismerőseim posztolták, hogy milyen nehéz napokat éltek meg, egy barátom a harmadik után kitartóan és huzamosan köhög. Rafila kijelentette, hogy hatodik hullám már nem várható, egy újságíró adatokat gyűjt az oltáskárosultakról. De kit érdekel ez már? Pont február 23-dikán, a háború kitörése előtti napon posztolta a felhívást, hogy lehet nála emailben jelentkezni. Most már a gazdasági válság fenyeget, a háborús hírek is ellentmodásosak, egyesek szerint itt is folyik a félretájékozatás…

Most már mindent felülírt az a veszedelem, amit a háborús konfliktus hozott a nyakunkra. Én is szerettem volna írni egy blogot arról, hogy egy szakember-kutató szerint a magasfeszültségű tápkábelekkel mi a gond, és a mobiltelefon gyakori használata agydaganatot okozhat, de érdekel ez most már valakit? Hogy 50 Hertz-ben állapodtak meg Európában annak idején, amikor a magasfeszültségű kábelek frekvenciáját meghatározták, ami olyan biokémiai reakciókat vált ki a szervezetben, hogy fehérvérűséget okozhat, főleg gyerekeknél, ha a közelében élnek. Míg Amerikában 60-ra “kalibrálták”, ami pedig, noha nagyobb érték, nem ártalmas. Itt is át kéne tegyék az ipari hálózatot mondjuk 47,5-re vagy 53,5-re, ezekkel a sávokkal nem lenne semmi baj, de senki nem foglalkozik ezzel. Az építkezések pedig egyre csak terjednek, kijjebb és feljebb, fel a mezőkig, az erdők aljáig, ahol a magasfeszültséget vezetik…

A mobiltelefonok ártalmasságával kapcsolatban is hiába figyelmeztetnek a tudósok, mert már mindannyian függők vagyunk. Dr. Lingvay József, a bukaresti székhelyű Villamosmérnöki Tudományok Nemzeti Kutatóintézetének tudományos főtitkára hiába ajánlja egy interjúban, hogy rövidre fogjuk a beszélgetéseinket, használat után minél messzebbre helyezzük a mobilt a házban, vagy kapcsoljuk is ki, mert ez már számunkra lehetetlen. Amikor mozgásban vagyunk, a zsebünkben van vagy a táskánkban, amikor alszunk, a párnánk alatt. Arra nem kaptunk választ, hogy ha repülő üzemmódra állítjuk, akkor érhetnek-e elektromágneses hatások. Az elektromágneses szennyezés nem látszik, mégis állandóan jelen van az életterünkben. A szemetet el tudjuk távolítani, a hanghatások ellen is védekezhetünk többé-kevésbé, de ezt a láthatatlan gyilkost nem tudjuk kikerülni. Csak ha felmegyünk a hegy tetejére, ott meg ott vár sunyi módon az 5G erősítő. Basszus!

Gondolom kiérződik a szavaimból, hogy elgurult a gyógyszerem. 😀 Azt mondtam Lacinak, kijelentkezem a FB-ról, mindenről, és egy ideig rá se nézek semmilyen eszközre. Pénteken szépen megvágtam egy rádiós interjút, az is elúszott, tárhely hiányában. Nem elég, hogy a média stresszel, még a gépek se hagynak nyugton. Mondom én, aki kvázi újságíró volnék. Dédanyámnak tegnap volt halálának kerek 165-dik évfordulója, ennek tiszteletére egy folyami lapos kőre (amit Kőrispatakról szereztem) felvéstem az adatait. A fejfája nagyon rég elkorhadt, kidőlt, de a helyére nőtt egy diófa és egy szilvafa békés ölelkezésben, pont a gomfa helyére, ezt nagyanyám megjegyezte, megmutatta nekem, tudom, hova kell tennem a követ. Nem ismertem, de ismeretlenül is szeretem. Mert ebben a bizonytalan világban csak a múltunk és a Jóisten az egyetlen bizonyosság – nem én mondtam, de tökéletesen egyetértek. Nagyon jó kis délutáni foglalkozás volt megírni. Végre valami nyugis tevékenység! Laci mind ígérgette nekem, hogy vesz gravírozó gépet, aztán rendelt valami szahart a netről, ami félórán belül leégett. Olcsó húsnak híg a leve című visszatérő történet. Már apám is megtanulta, hogy a világhálóról rendelni rizikós! A csalók nagyrésze digitalizálódott és szofisztikálódott.

Szóval, ha majd Fb őméltósága megengedi, akkor lesz egy Ludasmanyi oldalam, de egyhamar nem ígérem, hogy próbálkodom ezzel a rizikós vállalkozással, és aztán csak ott osztom meg a bejegyzéseimet. Legyen rend az életemben 😀 Addig is idecsatolom az egyik békeidőbeli vlogomat (ezt a fiókomat még nem sikerült zárolnom 🤣):

Hogy mégse zárjam ilyen negatív hangnemben ezt az írást, elmesélem, hogy minden reggel találkozom az őzekkel. Ugyanazon a helyen szoktak megjelenni, mint a Maszkurásmadarak, csak türelemmel kell várakoznom. Pénteken reggel is ott álltunk lesben a kutyukkal, már-már elvesztettem a reményt, és mindenféle szomorú dologra gondoltam, az atomháborútól kezdve a menekültekig, amikor hirtelen lepillantottam a völgybe, és ott állt egy fiatal őzike, és engem figyelt! Olyan tüneményes volt, olyan légies, mintha önmagának lenne a kivetített hologramja. Az volt az érzésem, hogy áttetsző, csak a kontúrjait látom, és a testén át kivehetőek az erdő fái. Ahogy gyanutlanul szemlélődött-szimatolt, mintha egy másik, párhuzamos térből érkezett volna. Aztán kirajzolódtak a háttérben a társai is … A világ megmutatta rejtett szépségeit!