Végre összehoztam én is egy természetfotót. De csak azért, mert ez az éjjelilepke nappal olyan gyenge, mint egy őszilégy, nem érzékelte a közelségem, nem tudott elrepülni. Ott fogózkodott azon a fűszálon, és én egészen közelről lekaptam.

Előkerült az üreglakónk is, a Cica elkapta. Bár a tarkójánál csípte el a kis hörcsögöt, féltem, nehogy megharapja egyik a másikat, és valószínű Cica is félt, túl nagy zsákmány volt ez neki, gyorsan odahozta nekem, épp a kiskertben gyomláltam. Izgalmas pillanat volt! Kitessékeltem a mezőre, vegye úgy: ki van lakoltatva, remélem, nem jön vissza! A kutyák is sokáig szaglásztak a kerítés mellett, azon a helyen, ahol elengedtem.

Közben lecsekkoltam a neten, hát biza, ahogy elnézem, a wikipédiára feltöltött mezei hörcsög nem nagyon hasonlít a mi kis rágcsálónkra. Vagyis a lába igen, de a színe egyáltalán nem, lehet ez inkábbcsak pocok. Azt hiszem, az utóbbi, mert a “lakásának” a bejárata is ugyanilyen.

A múltkori posztom után nemcsak a pocokkal, de a párommal is volt egy meccsem, nem szabad többet Luciférjként említenem, nem tudom miért sérti annyira a fülét vagy szemét vagy személyiségét, én nagyon jópofa névnek találom, még akkor is, ha nem az én ötletem volt, és ha kicsit negatív töltetű. Hiába na, mindenkinek megvan a maga érzékenysége. A munkám sem osztom többé meg a közösségi oldalon, bármilyen témáról is lenne szó. Számomra a Facebook a relaxálást, a lazulást jelenti, nincs kedvem többé virtuális csatákat vívni. Ahogy Valaki megjegyezte, én csak a kutyákért vagyok képes harcolni. Hozzáteszem, már értük sem! Nyugisan akarom leélni hátralevő életemet. Úgyis azt mondta már Platón is, hogy a világ csak a képzeletünk játéka, az égbolt egy kivetített kép, a csillagok és más égitestek rajta csak díszlet. A híres barlanghasonlatára utaltam, kicsit másképp van, de na. Apropó, amikor éjjel teljesen tiszta az ég, ott ragyog rajta minden csillag, és a Hold nincs sehol, akkor hol tartózkodik? Meg tudná nekem valaki mondani? Egy hivatásos csillagász vagy amatőr, bárki. És olyan tapasztalatom is volt, hogy este tízkor már a felső utcai házak fölött járt, ahol a Nap szokott lenyugodni, máskor meg 11 óra után, majdnem éjfélhez közeledve, még csak a Nap delelő helyére érkezett el? Ennek a logikáját magyarázzátok el nekem? Kérem szépen, homályosítsatok fel! Mert lassan áttérek a laposföldesekhez! 🤣

Titkon én is várom az ufókat, de annak is örülnék, ha egy ilyen “csillag” landolna az udvarunkon. Jobban el tudnám fogadni, mint a politikai csatározásokat, vagy a verbális agressziót, amelynek nagy ritkán, akaratom ellenére áldozatává válok, pl. egy naiv és jóhiszemű riport miatt. Amikor két és fél éves voltam, kinn Újlakon az udvaron este apámnak az öléből kémleltem az eget (már akkor nagyon érdekelt, hogy mi van ott fenn), apám a Holdra mutatva, megkérdezte, mi az a fényes ott felettünk? És én gondolkodás nélkül rávágtam, hogy lámpa! Trumannak harminc évébe került, hogy erre rájöjjön! Ha én lettem volna a valóság show-ban, ott a fikcióban, nehéz helyzetbe hoztam volna a filmbeli rendezőt. 🤣

Platón barlangmítoszában “a tűz a Napot jelképezi, a barlang a látható világot, a felmenetel a lélek felszállását az ideák világába … a világ dolgai – akárcsak a barlang falára vetített árnyékképek – csupán csak az ideák hasonmásai, árnyékképei. A felemelkedést elősegítő út a nevelés: a lelket el kell fordítani az ideák birodalma, a Jó felé.” – ide copy-paste-eltem a wikipédiát, mert annyira tetszik! 😀

És ha már a fénynél tartunk, az áramkiesések sorozata nem ért véget. Csak én hittem, hogy megúsztuk, az Elektrika munkálatai a héten is sunyiban folytatódtak. Laci a múltkori panaszlevelére azt a választ kapta, hogy meg volt hirdetve a sajtóban, még a Marosvásárhelyi Rádió román adásában is, úgyhogy ők sajnálják, ha mi nem tájékozódunk e téren. Errefel most pénteken reggel is arra ébredtünk, teljes tájékozatlanságunkban, hogy ismét nem lehet bekapcsolni a kávégépet, mert nincs áram, de még őrölt kávénk sincs egy gramm se, hogy a kotyogóson főzzük meg a reggeli adagunkat. De Lacipárom feltalálta magát most is:

Ha lúd legyen kövér, még ha Ludasmanyi is, jelentette ki vasárnap este Luciférj, és sütött egy hatalmas adag krémestésztát. Eléggé émelygősre sikeredett, de azért szorgalmasan eszegetjük. Amióta ismét bejár az üzletbe, igaz csak félműszakban, tízre megy és fél négykor már itthon is van, kezdenek elmaradozni a tik-tok videók, amit nem is bánok, mert annyi meló lenne a ház körül is. Nekikezdett egy macskaházikónak, szépen alakul, de az is félbe van hagyva, kinn a teraszon várja sorsa és formája alakulását. Kedves párom a szomszédos ruhásüzletből stílusos maszkokat is beszerzett, egyet kaptam én is ajándékba, úgy hogy nem vagyunk már annyira sablonosak.

Az este megnéztem a magyar híradót, már vannak karanténbotrányok, hogy élvezem, végre bemondják a tévében, hogy a szabályokat pont azok szegik meg, akik meghozták őket. Az osztrák államfő, meg a brit kormányszóvívő vagy valamilyen tanácsos, mindegy, egy fiatal sportos pasi, aki ezek után frankón megmondta, hogy még azért sem mond le! Miért is mondana, 400 kilómétert utazott a családjával (holott ez most tilos lenne), azért hogy védje őket, állítja ő, pedig észlelte magán a tüneteket. Nem értem a logikáját, de én soha is nem értettem a politikában a logikát, másképp van az agyam csavarozva. És azt sem értem, hogyan tudja valaki megállapítani magáról, hogy ezek azok a bizonyos koronavírustünetek? Otthonában ül lezserül, mert haza is utazott közben, senki nem kényszeríti korházba. Nálunk meg benn tartják a 98 éves tünetmentes pácienst, gondolom várják, hátha “jóra fordul” a sorsa. És már a tünetmenteseknek is korházat alakítanak ki itt a szomszédos megyében. Nem arról volt szó, hogy félő, még a súlyos betegeket sem tudják ellátni, most meg a tünetmenteseknek is kötelező intézménybe vonulni? Laci megint remekelt, annyira bírom a vírusválságos humorát! Kérdem tőle: Honnan tudják, hogy te éppen tünetmentes fertőzött vagy? Mire ő: Egyszerű! Mindenki, akinek nincs 37,3-nál magasabb láza és nem köhög, az tünetmentes fertőzött! Ezt a román logikát már valahogy jobban értem 😀 S aztán ilyen modern facebook nyelvújítós szavakat tanulok tőle, mint például a bekövetés! Ezt a profilt bekövetem! A bevállalást is nehezen szoktam meg, most meg jönnek az újabb generációs megatrendi kifejezések. A kétezres évek elején még a ciki megértéséhez és helyes használatához is időre volt szükségem. Milyen ciki!

Nem tudom miért, de amióta itthonról dolgozom eléggé rosszul alszom. Lehet nem fáradok ki kellőképpen a nap folyamán, hiányzik a bringás adrenalin, többet ülök gép előtt, nem tudom. Van egy barátom, aki mindig hajnalban kel, ma velem is ez történt, akaratom ellenére, fél 5-kor kimentem a kutyákkal az udvarra, és beszippantottam azt a csodálatos hegyilevegőt, amit csak hajnalhasadáskor érezhet az ember. Én hegyilevegőnek nevezem, a frissessége miatt, ami leginkább jellemző erre a korai napszakra, de ennél sokkal több. Engem személy szerint a kispetrii hajnalokra emlékeztet, amikor négykor keltett petrimamám, hogy a sztánai hét órási kolozsvári vonatot elérjem, és gyalog mentem a határban, árkon-bokron, dombon-völgyen keresztül, nem kevesebb, mint hat kilómétert. Egyszer télen hallottam, hogy egy helybéli ingázó férfi egy farkassal találkozott, inkábbcsak messziről látta, vagy látni vélte. És én is titkon arra vágytam, ki szerettem volna próbálni magam, a farkas mégiscsak a kutya közeli rokona, és ha a kutya az ember legjobb barátja, talán szót értek majd egy ordassal is! De nem adatott meg nekem ez a szerencse… Aztán amikor később olvastam a Kék farkasokat, nagyon dűhített a könyvben játszott szerepük, és a róluk festett negatív kép.

Apropó nagyvad, a mostani vadkárokról hallva, medvetámadásról, Lacipárom feltette a kérdést magában, hogy miniatűr vonalon miért nem működik a kártérítés, hisz nekünk is van üreglakó okozta petrezselyemkárunk? Nem kérhetjük, hogy azt is megtérítsék? Hisz már két paszulyhajtásról is leette a leveleket? Majd ha egyszer eljön a Csipike világa, talán akkor lesz üregikár és minikártérítés is! Mindenesetre idén furcsa lények lakják a telkünket. Kigyomláltam az utca felőli kerítés mentén a körömvirágültetvényem, és két jókora lyukat találtam, amelyek az udvarunk felé irányultak. A Cica pedig hátul, a mező felőli kerítés közelében egy kis barna kígyóval játszott. Gyíkot fogott számtalanszor, mindig elvettem tőle persze, de kígyót még nem láttam errefelé. Gyorsan odaszaladtam, és septibe felkaptam a cirmosom, erre elkezdett ficánkolni az ölemben, én meg azt hittem kiskígyóstól vettem ölbe, visítottam egyet, és elengedtem. Olyan mulatságos lehetett. Az egész kis csúszómászó nem volt hosszabb 25-30 centinél, nem tudom miért kell tőlük annyira írtózni. S még én akarok a farkassal találkozni!

Bele vagyok fásulva az egész kovidos sztoriba, már nem nézem a Digit, csak filmeket nézek, ha kapok egy feladatot, elolvasom a hozzá kapcsolódó cikket, háttérinfókat, ennyi. Megcsömöröltem a zsurnalisztikától, mi is eszközei vagyunk valamiféle háttérhatalomnak, és mi is bábuként táncolunk, minket is felülről mozgatnak, esetleg imitt-amott be tudunk lopni egy kis személyes hangot az anyagainkban, de keretek közé vagyunk szorítva. Lehet ez az egész, amit csinálunk csak azért van, hogy elfedjen valami mélyebb tartalmat, amit a pórnépnek nem szabad tudnia. Szándu barátom mindig arra tanított, hogy csak addig szabad feszíteni a húrt, ameddig súrolod a határt, sejtetsz csak valamit, de nem mondod ki, hogy ott lebegjen, lógjon a levegőben, de ne legyen bizonyossága. Ha valakinek üzenni akarsz titkon, akkor éppen csak írd körül, vagy kétértelmű mondatokban fogalmazz, hogy érezze, hozzá szólsz, de egyáltalán ne legyen biztos benne! 😀 Úgy fogalmazz, hogy általánosan is értelmezhető legyen. Ahogy a lázmérőkapu mér, 35 fokot mutat, ami lehet 37,3 is. Azért jó ez a latin vérmérsékletű ország, mert mindig van kiskapu, lázkiskapu is!

Gyomlálok két interjú között (ne tudjátok meg, hogy néz ki a kezem!), és a kiskertjeim is szaporodtak, a kerítésen túl, a sánc mellett is megtisztítottam a gyomoktól a körömvirághajtásokat, úgy hogy most már van két veteményeskertem, plusz a kicsi, a Lacié, mert ő csak beültette, de gondozni már nincs kedve (mert ilyenek a Luciférjek), van két virágoskertem, plusz a Lacié, ugyanis a régi, fafűtéses időbeli hamudombot beültettük virággal, igaz csak öt tő bújt ki, de jövőre már biztos több fog, és a kerítésen kívüli részek, keskenyek ugyan, de elég hosszan húzódnak az udvar és a ház előtt. Amikor az egyikkel végeztem, kezdhetem gyomlálni a következőt.

Az életem legnagyobb öröme most a romirodám, így neveztem el a verandámat, még csak egy ergonomikus szék hiányzik innen, hogy a teljes kényelmem meglegyen. Ha jön a tél, és a lehülés, akkor nem tudom, mi lesz, igaz most is itt a lehülés, 15 fok volt ma a házban, beindult a kiskazán a cicák nagy örömére, akik, mint tudjuk, kaloriferfüggők. Úgy tűnik most nem számít május vége van, február eleje, hol felmelegszik az idő, hol meg lehűl. Igaz, hogy a néphagyomány szerint ez most jogos, mert Orbán-napja van. Megnéztem egy új Almodovar filmet, azt hiszem önéletrajzi, de a címére nem emlékszem. Minden Almodovar filmet megnézek, nem is tudom miért, pedig annyira nem vagyok oda érte, mint mondjuk Spielbergért vagy Terry Gilliamért. Szeretem az elvont dolgokat, az életet eleget tapasztalom én a bőrömön, a filmekben egy másik, izgalmasabb valóságot keresek.

Szombaton végre én mentem bevásárolni, annyira izgultam, hogy megint bicajra ülök, hogy természetesen a legfontosabbat, a maszkot felejtettem itthon. Először mozdultam ki egyedül (úgy mondom ezt, mintha fóbiás lennék), és azt vettem észre, hogy mindenki kedvesebb, eladók, pénztárosnők, zöldségesek, mintha egy másik realitásba csöppentem volna, egy scifi filmbe. Élveztem! Habár volt egy kis bonyodalom az arcvédő körül, a Darinába be se mertem menni, nagy betükkel írta az ajtón, hogy maszk nélkül tilos! Lekötöttem a bicajom, és előbb a gyógyszertárban próbálkoztam, de éppen zárva volt, elkutyagoltam hát a Pallas-ig, ott azt mondták, lehet maszkot vásárolni. Előbb ki kellett fizetnem az 5 darabot, csak azután engedtek be az üzletbe, 20 lejbe került, nem kevés pénz, amikor minden kis lejecskédnek megvan a helye! Most olvasom, hogy a kisjövedelmű személyeket írják össze, hogy a kormány ingyen biztosítson számukra maszkot. Mégiscsak tájékozódom 😂 Nem tudom megállni!!

Olyan ez a fíling, mintha tényleg a jövőbe csöppentünk volna, egy tudományos fantasztikus filmbe, vagy egy abszúrd drámába, ahogy félünk egymás leheletétől, közelségétől, mindenkit megkérnek, azt a kevés személyt, aki a temetésre jön, kerülje a személyes érintkezést. Divat lett, hogy a zenekar tagjai külön kis ablakban zenélnek, de mi lesz a táncosokkal? A néptánccal? Úgy fogunk majd táncolni, mint a reneszánsz idején az arisztokrácia, menüettet tanulunk majd, vagy a gyerekeink? Az arcmaszk kötelező, de az Egészségügyi Világszervezet nem javasolja a viselését csak annak, aki megbetegedett. Egy templomban állítólag vizipisztollyal kereszteltek meg egy csecsemét, lehet nem is igaz, de mind ilyen abszurditások terjengenek, néha az az érzésem, hogy az egész Facebook egy hatalmas kacsa. Világhírű írók halálhíre kezd el keringeni ismét három-négy-öt év után, mint a minap az Umberto Eco-é. A Cambridge-i Egyetemen jövő nyárig csak online oktatás folyik. Egy nagy focimeccs a politika, mi meg a fotelből szurkolunk! Büntessék meg! Váltsák le! – kiabáljuk be a tévének, mint fotelforradalmárok.

Voltam benn megint pénteken a rádiónál, és a kezembe került egy március tizedikei újság, ahol a 20 másodperces kézmosás dilemmájáról filozófál a szerző, szinte a homlokomra csaptam, hogy én erre miért nem gondoltam az elején? Hogy mossa a kezét az a falusi ember, vagy városszéli, akinek nincs vezetékes vize és a wc-je a kert végében van? Kinek szól ez az üzenet? Csak a vízhálózatra csatolt lakosságnak? És akkor mi van a kirekesztéssel? Kedves vezetékes vízzel rendelkező honfitársaink, kérünk titeket, 20 mp-ig mossátok ezután a kezeteket, bő vízzel! Ti többiek, ott a végeken meg imádkozzatok és reménykedjetek! Románia lakosságának elég nagy hányada él falun. És tudjátok mi az érdekes, nem hallottam, hogy a vírus jobban tarolt volna Indiában és Afrikában, jobban, mint az Egyesült Államokban. Ott, ahova a civilizáció nem ért el. De ezek csak az én buta kérdéseim. És erről jut eszembe a vízszámlával is el vagyunk maradva, de hihi, van kutunk!!

Hétfőtől Laci újból munkába állt, nem is gondoltam volna, hogy mennyire más lesz itthon nélküle. Szeretek egyedül lenni, jobban beosztom az időmet, amikor valakivel együttélsz, akkor mindig rá is figyelsz egy kicsit, és az energiádból neki is adsz, és befolyásolja a gondolataidat, elvesz a saját magadra fordítandó idődből. A romirodám lassan alakul, mindennap változtatok valamit rajta. A harmincas éveimben imádtam romkocsmákba járni, a legnagyobb álmom mindig az volt, hogy egy ilyen rom-dekorált Insomniában vagy G-ben igyak valami finom koktélt egy intelligens pasival, nem feltétlenül kell jóképűnek lennie, elég ha okos és művelt és kedvelem, és mindenről beszélgessek, és közben blues és jazz számok menjenek a háttérben. Ez a legnagyobb álmom, semmi több! (Micsoda dekadencia!) Laci hazajött délután ötkor hóttfáradtan, és kijelentette, hogy kiütött rajta a tavaszi fáradtság második hulláma. Az első gondolom a pandémia kitörésekor és a szükségállapot bevezetésekor jelentkezett nála.

Ne feledjem, két áramkiesés volt már egy hét leforgása alatt nálunk, az elsőt viszonylag könnyen megúsztuk, mert reggel fél kilenckor elvették, és tízkor már meg is adták. A kávé jelentett egy kis gondot, mert a kávéfőzőnk is árammal működik. A második volt a dúrvább, mert reggel, ugyancsak fél kilenc tájékán elvették, és meg se adták, amíg Laci délután fél öt körül haza nem jött, és egy panaszlevelet nem írt az Electricának. Ahogy elküldte, az áramot szinte spontánul megadták, de szerintem ennek semmi köze nem volt a Laci emailjéhez, ez csak véletlen egybeesés. Az volt a rossz, hogy nem tudtam dolgozni, és még a vezetékes telefonról sem tudtam hívni senkit, azt írta ki, hogy Bázisállomás, és lemerült.

Szülinapomra kaptam egy leárazott óriási húsvéti tejcsokitojást, de finom volt, és tudjuk, csak a gesztus számít! És Lacipárom betartotta a szavát, a hajamat is megnyír(bál)ta. Előtte háromszor végignézett egy youtube videót: Hogyan vágjunk bobfrizurát, egy angolul beszélő fiatal pasi mutatta a lépéseket. Vasárnap megnéztem online A kopasz énekesnőt, a rendező ajánlásával, és rájöttem, hogy 92-ben, amikor Szatmári Eli évfolyamtársammal néztük meg fizikálisan többször (nem tudom, miért emlékezem én mindig arra, hogy a kedvenc filmeket, pl. a Csillagok Háborúja első részét, és A kopasz énekesnőt is hatszor néztem meg, ez nonszensz, de így rögzült az én eltompult memóriámban), akkor semmit nem értettem belőle, csak a katarzisszerű élménnyel maradtam. A fiatalságom, az egyetemi éveim mind ilyen rózsaszín burokban lebegnek a szemem előtt, mint egy álomvilág, ami nem is úgy volt, és nem is volt olyan csodás valójában. De nehogy valaki ráébresszen a valóságra, mert csúnyán teszek! Ionescu már az ötvenes években milyen jól ráérzett az emberi természetre, és a kommunkáció(hiány) alakulására modern világunkban. Anyámmal is valahogy így zajlik a telefonbeszélgetéseink nagyrésze: Mit főzött, mi volt a tévében, milye fáj éppen, és sorolja az ételrecepteket, amiket nekem is melegen ajánl. De aminek felét sem jegyzem meg, igaz, mégcsak meg sem próbálom. És amikor említem neki, hogy postázom hamarosan a hőn áhított recepteskönyvét, akkor meg gyógyszerreceptre gondol 😀

Megambicionáltam magam, hogy mindenkinek külön megköszönjem a szülinapi köszöntést! Igen ám, de voltak koránkelő ismerőseim, barátaim, akik reggel 6-kor vagy még korábban posztoltak jókívánságokat az oldalamra, amikor én éppen a másik oldalamra fordultam. Mentségemre szolgáljon, hogy vasárnap volt, viszont be kell ismernem férfiasan azt is, hogy amióta itthonról dolgozom, háromnegyed 9-kor alig bírok kikecmeregni az ágyból.

Laci úgy sétál az udvaron egész nap háziköntösben, mint a szanatóriumban, szerinte inkább mint az elmegyógyintézetben, de mindegy! Ha választanom kellene, hogy egy zseni atomfizikussal vagy agysebésszel éljek, egy szuperaggyal, vagy vele, csak kimondottan a humorérzéke miatt, tutti, hogy megintcsak őt választanám! Elméletileg kapott egy jó kis melót, producer-asszisztens a P. I. második erdélyi filmje készítésénél, úgyhogy ha (főleg színészeket) nyaggat és zaklat, ne szidjátok erősen! Csakhogy az elmélettől a gyakorlatig hosszú ám az út, mint tudjuk. Emellett megígérte, hogy most hétvégén berendezi, rendbeteszi a tavaly összeeszkabált kis előszobánkat. Hurrá! Lesz verandám! El se hiszem, persze már dél körül jár az idő, szombat van, és még mindig az udvaron cigizve rója egészségügyi sétáit, de reménykedjünk! A veronda, ahogy Újlakon mondtuk, nagyon nagy szerepet játszott életem első tíz évében. Az ablakait Debrenti János bácsi üvegezte be, rombuszos ötvenesévekbeli ablaküvegdivat szerint, nyáron oda költöztették ki Bözsit, és nekem a legkorábbi emlékeim az ő kinti ágyához kötődnek, azon játszodtam az anyukám betelt jegyzetfüzeteivel, és próbáltam utánozni ákom-bákom írását. Nagyon kicsi lehettem, ha nem kívánkoztam leszállni az ágyból. Magas, deszkából összetákolt, házikészítésű ágy volt, hogy a Bözsi tekintete az ablakkal egyszinten legyen, hogy fekve is kiláthasson. De nappal a fekhelye üres volt, mert a kerekesszékében üldögélt, és onnan asszisztálta a család többi tagjának mozgását, meg figyelte az utat, ki jár a Felsőutcán le s fel. Akkor még tudott ülni. Visszatérve Vásárhelyre és a jelenbe, ez a kis improvizált vékonyfalu előszoba – amely eddig csak a port gyűjtötte – ez lesz az én nyári irodám! Alig várom birtokba vehessem! Én is majd interjúszerkesztés közben (rádiósnyelven vágás) az utat fogom kémlelni, és a járókelőket fogom bámulni. Nem sok mozgás van, mert itt nagyok a távolságok, és a legtöbb ember kocsival jár, vagy jobbesetben bicajjal.

Addigis, amíg az új irodám elkészül, a virágaimat babusgatom, a járdaszéli fűcsomóknak punkfrizurát nyírok, lefotózom százszor a növekedésüket, már bimbózik a rózsa is, de még a levendulatövem is százmillió bimbót eresztett. Antal Erika barátnőmnek ajándékoztam a rádióban maradt egyetlen cserepesvirágomat, csak hétvégenként járok be, nem akarok mindennap szívességet kérni valakitől, hogy öntözze, és az én jelenlétem nélkül, tudom, úgyis csak szenvedne. Eddig minden stúdióba bevitt növényem elhervadt, biztos a levegőben (vagy a bennem) rezgő stressz és feszültség miatt. A kövirózsa, a geránium, az egyik futót még idejében hazahoztam, megmentettem, most ez utóbbit Erikára testáltam. Most pénteken kaptam újabb két szájkosarat, vásárolni már ezekkel az újakkal mentünk, de amióta olvastam, hogy a kilélegzett széndioxidot szívjuk vissza a szánkra és orrunkra rögzített maszkból (ahelyett hogy az életfunkcióinkhoz oly nélkülözhetetlen friss oxigént szívnánk), és ettől megbetegszünk, azóta annyira zavar ez a védőcucc, hogy alig kapok levegőt. Szerencsére nem járok ki csak egyszer egy héten, annyit meg kibírok valahogy agykárosodás nélkül! Tiszta hipochonder lettem, olyasmi történik velem, mint az orvostanhallgatókkal, akik egyetemi éveik során minden betegséget megtapasztalnak a saját bőrökon.

Szaharai por lepte el a felületeket Romániában, legalább lefedi a vírust. És nem igaz, hogy csak covid-ellátás van, láttam a saját szememmel, itt előttünk hajtott el a dialízisre szoruló betegeket szállító autó, mégpedig szombaton délelőtt. A harmadik napja az esetek száma csökkenőben van, tudja ez a kór, hogy közeleg a feloldás napja. 😀 A Digi tévé alsó jobb sarkában a koronavírus molekula is mutálódott, kicsit másképp néz ki, már hosszabb csápjai vannak, és egy angol nyelvű összeállításban elmagyarázták, hogy nemcsak a tüdőre van kihatással, de a szívre is, és még az agyat is károsíthatja! És Olaszországban kevesebb, mint 200 halottat regisztálnak naponta, ami náluk jó statisztikának számít. – ezt a hét elején vagy közepén jegyeztem le, azóta nem néztem annyira intezíven tévét, magammal voltam elfoglalva. Demény Péter hétfőn reggel ismertette a rádióban a Ludasmanyi nyomtatott változatát http://www.marosvasarhelyiradio.ro/hirek/demeny-peter-heti-konyvajanloja-bodizs-edith-ludasmanyi/, és ettől egész hétre eksztázisba estem. No meg a szülinapi köszöntések megválaszolása is lefoglalt, sok időt felvett, jólesik az embernek a szépszó. A tesztelési kilátások megijesztenek, ahelyett, hogy megnyugtatnának. Leteszteltetünk, és betegnek találtatunk valamennyien! Ez lesz! De ne riogassak itt senkit, se magamat, és a saját félelmeim ne vetítsem ki rátok. Azonban mit gondoljon az ember, amikor Suceava-n minden teszteredményt újabb esetként jelentettek, ezért olyan magas ott a megbetegedési arány, ismerte be a Protv-nek a helyi DSV igazgatónője. És aláírásgyűjtés folyik azért, hogy a tünetmentes betegeket ne dugják korházba. Minden rendben van ebben az országban és a hazai egészsügyben? Arthur Hailey írónak igaza lett: Az orvostudomány annyit fejlődött, hogy gyakorlatilag ma egyetlen egészséges ember sincs már a földön!

Apropó konteók, ez a járvány jó ok arra, hogy ezután még jobban lefigyelhessenek, majd követik minden lépésünket, merre járunk, kivel találkozunk, ha netán fertőzött személlyel érintkezünk, akkor vészjelzést kapunk, mint a készenléti állapot első délutánján, vagy mi lesz? Lesz egy Covid app a telefonunkra letöltve, a lányom szerint. Nagyon meggyűl a bajuk azoknak, akik szeretőt tartanak, meg alvilági életet élnek, feketén dolgoznak, drogot fogyasztanak vagy árusítanak, vagy prostituciót űznek (szegény prostik, a világ legősibb mesterségének hagyományát viszik tovább, és rájuk mégsem gondolt senki, biztos nem kaptak az államtól a válság idejére kártérítést!). De – mondja Laci – ennél jobban már hogyan kövessenek le!? A telefonon GPS van, a pénzünk a kártyára jön, kényelemből nem vesszük ki, tehát tudják hol és mikor vásároltunk, mennyit költünk gyógyszerre vagy élelemre és ruhára? Tudják, mit beszélünk messengeren, hiszen minden kulcsszóra megjelenik a hírfolyamunkban a megfelelő reklám. Mindent lekövetnek, még azt is, ha történetesen szexshopban vásárolunk. Akkor hova ennél nagyobb megfigyelés? Van egy ismerősöm, aki fizetésnapkor kiveszi a bankautómatából az egész összeget, de borúlátó és földlakókat riogató jövő- vagy csak sima alternatív kutatók azt rebesgetik, hamarosan a világon kizárólag csak virtuális pénz lesz forgalomban. Az elszigeteltség és elidegenedés folyamata rég elkezdődött, most csak elmélyül egy újabb árnyalatnyit. Egy friss hazai szociológiai felmérés kimutatta, hogy covid ideje alatt az embereknek a legjobban a társas kapcsolatok hiányoztak, nem a pénzforrások elapadására panaszkodtak, nem a betegségtől való félelemre, hanem a bezártsággal járó társadalmi elszigeteltségre. Akkor mégiscsak lenne remény, hogy a színházak, tánctermek, szórakozóhelyek újraélednek és megtelnek, majd egykoron, amikor már nem kell másfél méteres távolságot tartani?

A kis Üri (nem Uri Geller, hanem a kiskerti üreglakóm) egészen jól megvan a petrezselyemültetvényem társaságában, szerencsére elég elbokrosodott növény, még bírja a terhelést, két tövet már átültettem az egyik virágoskertbe, hogy nekem is maradjon valami. Ki szeretném próbálni a petrezselyemtea kúrát, pedig tudom, hogy az ilyen kúrák akkor hatásosak, ha mellette tornázol, mozogsz eleget, dolgozol, szerelmes vagy, ezáltal motivált is, lefoglalod magad, hogy ne mind csak a nassoláson járjon az eszed! Mindjárt kezdődik az Aranyszalagtár (www.marosvásárhelyiradio.ro), amit szerkesztek. Egy interjúalany a hetvesen években, híres vásárhelyi orvos, azt nyilatkozta, akkoriban, az ő idejében azt tartották: egészséges ember az, aki mindennap háromszor leizzad! Ettől még elég messze vagyunk! Laci végre belevetette magát a munkába, teljes gőzzel csiszol kinn a verandámon valamit, és ezt hallva, itt magamban felnevettem, mert eszembejutott, hogy amikor tavaly a kis előszobánk falait felhúzta (először!) átjött a szomszéd megszakérteni, nekitámaszkodott, és a fal ott helyben leomlott. Az én Kőműves Kelemenem nem szólt semmit, szépen egymásra rakta újra a fehér vékonyka habtéglákat, élére állította őket persze, mert spórolni kellett (akkor is), és mert türelmetlen volt, alig várta, hogy a fal minél kevesebb téglából és minél hamarabb meglegyen. Errefel rá egy órára hazajöttem én a munkából, természetesen én is ösztönösen nekidőltem a hátammal, és Kőműves Kelemenke szeme láttára a frissen emelt fala másodjára is megomlott. Azóta jól megjegyeztem magamnak: nem szabad az előszoba falának nekitámaszkodni! Se az utcafelőlinek, se az udvarra nézőnek! Mert befalazni úgysem tudna, lévén, hogy igencsak keskeny falrétegről van szó. Nagyon várom már, hogy a verondairodám elkészüljön!

A rejtélyek sora folytatódott házunk táján, a Potter (így nevezzük mi a Poltergeist jelenséget) kiköltözött a veteményeskertembe, vagy lehet éjjelre elhagyja a házat, hogy a friss levegőn hűsűljön, s közben csemegézzen. A foghagymám után most a petrezselymem dézsmálta meg. Ami viszont nagyon fura és megmagyarázhatatlan, hogy a vastagabb petrezselyemszárak slégen vannak elnyesve, mintha egy jó éles késsel metszették volna el őket. Milyen kapafogú rágcsáló az, amely képes ilyen szabályosan elmetszeni egy növény szárát, de úgy, hogy a mellette levő vékonyabb hajtás érintetlen maradjon? Valaki éjszaka átugrott volna hátul a kerítésen, mert hirtelen szüksége volt petrezselemzöldre? De akkor nem a vastag felmagvazó szárat vágta volna le, hanem a leveleket (hogy máskor is legyen mihez hozzányúlnia), a levelek viszont ott feküdtek a növény tövében, a nagy szár meg hiányzott! Akkor mégis megette volna azt a petrezselyemszárat valami? De mi? Egy óriási rágcsáló, egy capibara? Vagy egy vegetáriánus csupakábra, az a vérszívó szörnyeteg, amelyik Közép Amerikában tizedeli a kecskéket? Vagy az ufók jöttek volna, látogatták volna meg szerény hajlékunkat? Mintát venni? De akkor miért nem vettek mintát azzal a fáradtsággal egyúttal minden zöldségből?! Ha már ilyen messzire sodorta őket galakszisunkban az űrjárgányuk. Maci kutyalány a házőrző itt nálunk, a fiúk henyélnek, Néró öreg, Milo fóbiás, szorongó, félős, mindig a nyomomban van, itt a nők dolgoznak, mint Afrikában! Macit pedig éjjel fél egykor hívta be Laci, amikor lefeküdni készült, és semmi jelét nem adta annak, hogy valami szokatlant észlelt volna.

Hajnalban jöhetett a betolakodó? De akkor a kutyaugatás felverte volna az egész házat! Így hát bele kell nyugodnom, hogy nincs magyarázat a rejtélyes petrezselyem- merényletre. Ahogy a tátongó üregre sincs magyarázat, amely a foghagymatövek mellett húzódik meg, változatlan formában még mindig. Laci megígérte csapdát állít az üreglakónak, de mekkora legyen az a csapda? Az üreg átmérője legalább 15 centis, egy kéliteres petpalackba nem fog besétálni, ha be se fér. Ja és elfelejtettem említeni, van külső kameránk, még a békeidőben vettük, most valahogy oda kéne irányítani, hogy a kiskert felé nézzen, csak olyan megoldást kell találnunk, hogy a műszer fedezékben legyen, egyrészt ne ázzon meg, másrészt meg ne vegye észre az űrlény, mert feltételezem nagyon fejlett látószervvel rendelkezik!

Madonna is bejelentette, hogy márciusban átesett a vírusfertőzésen. Azt hitte, csak egy erős influenza, de most kiderült, hogy bizony covid 19! Mert nem is megasztár az, aki nem kapja el, királyi családtagok, miniszterelnökök, ismert hip-hop énekesek, sportolók az enyhe formájával fertőződnek, érthető. Benne lehetsz a híradóban, csak úgy, ingyen. De ne legyek rossz, na, miért feltételeznénk azt, hogy még a járványból is hasznot akarnak húzni egyesek? Én is azt teszem, járványnaplót vezetek!

Laci lefestette a kerítést, a virágok is mind barnák lettek, hiába hívtam fel a figyelmét, hogy vigyázzon, és a gyümölcsfák törzsét se meszelje le, mert a cicák ott élesítik a karmaikat, nem hallgatott rám. Most minden este cicalábat kell mosnom a magamé mellett. Ja, s a tisztálkodás, úgy el tudja hanyagolni az ember magát a pándémiában, hajmosás nuku, ugyanaz a ruha mindennap, tepsedés, hízás, most úgy vagyok, mint a jóganidrában: “csak a tudatosság mozog, a test teljesen mozdulatlan”. A tudatosság és a művelődés. Tegnapelőtt este a Cinemax-on megnéztem egy jó Woody Allen filmet (Férjek és feleségek), nem tudom miért imádom ezt a kis kopasz ördögöt. Exíróférjem nem szerette, azt mondta, sok a duma, de én rajongok az ilyen pszichológiai eszmefuttatásokért, bírom az amerikai társadalmi kritikáját, és ilyenszerű vívódások teszik ki az én életemet is. Mit miért, miért nem, s ha mégsem, ha úgy lett volna, mi lett volna, s mi lenne, ha úgy lenne, és ha akkor nem mondom, amit mondok, és ha még többet is mondanék vagy mondtam volna? Játszott benne egy olasz rendező is, egyik főszereplő volt, az a göndörhajú. Végig – amíg ittam a film minden szavát – az agyam jobbféltekéje próbálta kitalálni, hogy ki is az. Aki a Tágra zárt szemekben is játszott. Azért mégiscsak rengeteget köszönhetek az exemnek. Sydney Pollack, basszus, megnéztem a wikipédián, van egyfajta filmsztárnév-amnéziám. Ahogy a dátumokat és órákat sem vagyok már képes megjegyezni, pl a fogorvoshoz kért időpontot. Ez vajon már az? Az Á betűs agytekervénygyilkos? A tévében hamarosan ismertetik a május tizenötödikére meghirdetett lazítást. Már lehet menni fogorvoshoz (de csak telefonos bejelentkezés után természetesen, a sürgősségi esetekkel akkor mi lesz?), még szép, hogy a próbakoronám ezúttal kitartott, kétszer is elhullattam a válság előtt, most látom állja a sarat. Kompatibilis a koronavírussal! 😀 A fodrászszalonban előzőleg megmérik a lázát az embernek. És ha történetesen rossz a lázmérő, és többet mutat, mi lesz? Kihívják a covid-egységet, bedugnak egy izoletába, elvisznek, s vissza se hoznak!? Jól van, na, a paranojámat a jövőben igyekszem féken tartani! És akkor most 15-dikétől fogva már csak tíz másodpercig kell mosnunk a kezünket? Ez a Laci poénja, meg az az ötlet is, hogy ha ma itt van Vásárhelyen Iohannis, menjünk ki tüntetni, ótónómiát követelni! Könnyű neki poénkodni, de én tényleg féltem, valósággal rettegtem attól, hogy kiküldenek tudósítani! De még mindig követhetem a tévében hőn szeretett elnökünket, mint pl. most! Nem baj, neki, Lacipáromnak is lesz egy nagy próbatétele, le kell vágja ma a hajam! Kijátszuk a rendszert, egyelőre!

Van itt minden a tévében, Buzau megyében egy egész település karanténba került, hat esetet megdupláztak a halottak lejelentésekor, Rafila doktor (és Seneca) szerint tévedni emberi dolog, Rejtő meg hozzáteszi, de kínos! Hát eléggé, mert így is sok ember arra gyanakszik, hogy felfújják az adatokat, és azokat is covidosnak könyvelik el, akik más betegségben hunytak el. A Libertatea megírta tegnap, hogy S. C. érdekeltségű cég importálta a kínai hibás “pampers-maszkokat”, tudjátok, arról a személyről van szó, aki el akarta különíteni az időseket, elvinni, eldugni valahova, aztán emiatt a náciterve miatt gyorsan leváltották.

A járvány köztünk jár, hangsúlyozta az államelnök a tévében, kedves románok, vigyázzunk magunkra! A fertőzés rátája jelenleg 0,9 tized, nem értem, mit jelent ez, esküszöm, pedig mérnökit végeztem. Ha valaki érti, magyarázza el nekem is, és ez nem retorikus kérdés. S amint a fenti fotó mutatja, voltam megint benn a rádiónál, és már nem orvosirendelő-szag terjeng a folyósókon, hanem állatorvosirendelő-szag. Ez azt jelentené, hogy erősebb fertőtlenítőszert használnak, mert együgyű logikám szerint az állatorvosnál erősebb baktériumok, vírusok terjengenek általában, mint az embergyógyászati egységekben. Laciférj közben kifizette az én kártyámról a telefonját, az Orange hetente kétszer küldött már felhívást, fenyegető üzeneteket, esetét már átadták egy végrehajtó cégnek. És romániai fonákság, hogy nemcsak a kéthavi bérletet kellett törlessze, hanem még egy 60 lejes visszakötési díjat is felszámoltak, amit persze Lackó már nem tudott kifizetni, mert nem volt elég pénz a számlámon, és ezért továbbrasincs telefonja. Ez aztán a humánus eljárás! Ők, a narancssárga emberek, nem tudják, hogy pandémia van? Tudják, de cseppet sem érdekli őket! Én pedig Lacit kérem számon: Megmondtam, figyelmeztettelek, ne válts bérletet! Mert bármikor történhet valami, ami miatt nem tudod tovább fizetni! Laci: Ki az ördög számolt egy világválsággal? Én: Egy világválsággal mindig számolni kell!! Te vagy a vállalkozó!

A rádiótól jövet én is betértem szétnézni kicsit, találtam egy könyvet, amit el akarok olvasni, Veszedelmes viszonyok, Choderlos de Laclos , az arisztokrácia betiltotta, mert előrelátta annak bukását. Annyi vizionárius író, politikus volt a történelem során, akiknek előbb vagy utóbb eljut a híre hozzánk/zám is. Mint Schuman, aki az unió alapkövét rakta le, apropó ma Európa napja van, éljen az unió! És még egy könyvet találtam, ami igencsak hasznos lehet most az új helyzetben:

Az este későn feküdtem le, és azt álmodtam, nézem a Tejut galakszist, amely fényesen forgott szépen körbe-körbe, csodálatos látványt nyújtva, aztán egyszeriből összezsugorodott, és lett belőle egy kis pitypangfej, amelynek ejtőernyős magjait a szél hirtelen minden irányba szétfújta. Hajnali 3 óra körül arra ébredtem kelletlenül, hogy valami elektronikus szerkó fura hangokat ad ki. Tudtam, hogy minden telefonom lehalkítva, ezt sose mulasztom el este, hogy silent-re állítsam őket, és Lacipáromat is mindig figyelmeztetem (mert őt, mint a kisgyermeket mindig kell: viszed a bevásárlási listát? megírtad a nyilatkozatod? van nálad személyi? a maszkot feltetted? (utóbb ezt hagyta itthon) vigyázz, ne fogj kezet senkivel! stb.), akkor meg honnan ez a hangos, irritáló hang? A ház szelleme incselkedne megint velem, vagy mi történt? Kimentem a mosdóba, és csak nehezen tudtam visszaaludni. Előfordult, hogy a konyhában egy pálinkáspohár az asztalon széthullt darabjaira, csak úgy magától, és lefekvés után a nagy sötét csendben a mosatlan tányérok molekulái a mosogatóban összekoccantak.

Reggel Lackómackó megfejtette a rejtélyt: az ő telefonjára jött egy Ro-alert, medveriasztás, hogy a Bárdosi erdőben és Szentannán járt az éjjel a medve. Nem a tónál, hanem itt egy szomszédos településen. Jött a Bárdosi erdőből és ment Szenanna felé! Az már itt van a közelünkben, a mi erdőnk folytatása – magyarázza. Na és honnan tudták olyan biztosan, hogy Szentanna felé megy? – kérdem. Már mindenben kételkedem, mint a Piramis szólóénekese abban a kedvenc dalomban. Mert volt neki saját felelősségre kiállított nyilatkozata, írta rajta az útvonalat! – viccelődik Lacipárom, és én magamban elkönyvelem, de jó, hogy a humorérzékét sem a munkanélküliség, sem a bezártság, sem a pénzhiány nem tudta megtörni!

A Los Alamuszi öööö Alamos-i labor megállapította a napokban, hogy gyorsan mutálódik a vírus, ezért az emberek még nagyobb veszélyben vannak. Ez is csak egy feltevés, a tapasztalat ezt még nem erősítette meg. De egy orvosnő a tévében megnyugtat, hogy a gyümölcsöket és zöldségeket nem kell klóros vízzel lemosni, mert a vírus nem szájon keresztül terjed, hanem a légzőutakon át! Mossuk csak az almát, ahogy eddig tettük, bő csapvízzel! Tehát akkor már nem kell minden megvásárolt cuccot végigtörölgetni fertőtlenítőszerbemártott szivaccsal? És a kinti ruháinkat sem kell többet kinn tartani az ajtó előtt? Először hallom a Digi tévének nyilatkozó doktornőtől, hogy a vírus nem ragadhat meg akkora mennyiségben egy felületen, hogy megfertőzzön, csak ha egy beteg ember előzőleg ráköhögött vagy rátüsszentett.

Tömörülés a Moldova Köztársaság segélykonvojának indítása előtt. Kormányfő, miniszterek, egészségügyi szakemberek, újságírók hada egybogban. Orbán miniszterelnökünk még a szájmaszkot is leveszi, mielőtt nyilatkozik, megindokolja, hogy szabadtéren vannak, nem kötelező. Tartsd a távolságot! – százszor halljuk egy nap, és erről felidézek magamban egy scifi filmet (vagy Asimov regény lenne?), amely a jövőben zajlik, amikor a gyerekeket már lombikban “állítják elő”, mert már nincs a két nem között semmilyen fizikai kontaktus. Nyugaton pedig a napokban legyártották a klubba- járó védőruha prototipusát, olyan pont, mint egy szkafander. S mi lesz a táncházzal, a diszkóval, és bármi nemű sokadalommal? Lassan elfelejtődik, és a jövő ifjúsága már nemzeti öntudat nélkül nő fel, nincs szüksége néptáncra, mert a globális világszemléletbe ez nem fér bele – riogatnak a borulátó jövőkutatók. Már tesztelik az új oltást is Amerikában. Nem kevesebb, mint négy tipusát, négy törzsre! Ha azonban ilyen gyorsan mutálódik a vírus, akkor nagyon nehéz egy hatékony oltást előállítani! – fejti ki Rafila doktor ugyancsak a Digi hírcsatornán.

Fogytán a pénzünk, kajánk van, nem halunk éhen, a cigi a gond, és hetedikéig ki kell fizessük a telefonszámlát is (amiben bennevan ugyebár a kábeltévé, az HBO-s extracsomag, a Cinemaxot jobban kedvelem személy szerint, mert este 8-tól régi művészfilmeket is sugároz), mert ha nem rendezzük a számlát, 7-dikén levágnak mindent. Amit nagyon nem szeretnék, a teló és a net munkaeszköz (is) nekem! És hetedike ma van, a francba! 😀 Laci letöltötte a telefonjára a kajajegy aplikációmat, és félóránként ellenőrzi, hogy nem jött-e be az összeg. Elvileg kajajegyre nem adnak cigit, de kedves párom azt is ki tudja játszani, úgy érinti a kártyaleolvasóhoz a kártyát, hogy a pánztárosnő ne lássa, hogy az zöld színű, s ne ismerje fel. Vajon most lefülelnek, ha ezt elárultam? Sose lehet tudni, már tényleg olyan szintű a paranójám, hogy attól félek, ha rákeresek a neten a Remdesivir gyógyszerre, amelyet a fertőzés ellen vetettek be újabban, de korábban az Ebolát kezelték vele sikeresen, akkor én is gyanussá válok, hogy elkaptam a kórt! Vagy ha az instán megnyitom a covid 19 tájékoztatót, ahol mindenféle covidos kérdésre választ kap az ember, ha valamire gyanakszik, vagy csak ha egyszerűen érdeklődik a téma iránt. A Facebookon is ott van fenn a hírfolyam tetején. Ha még a fotókat is számontartják, amiket nem teszek közzé sehol, de máris lementődnek egy google fiókba, és jövő ilyenkor előjönnek, olyan címen, hogy Éld át ismét az élményt!, mintha nekem szívességet tennének, közben csak figyelnek, mint régen a szekuritate. Ugyanaz a séma, csak más köntösbe öltöztetve. Na, elég az összeesküvés elméletekből! Mindjárt engem is megvádolnak, hogy konteókat gyártók!

Itthonról dolgozom, hát van időm elemezgetni a politikusokat viselkedésük alapján: Lassan beszél, hogy az idegességét leplezze, látod, aztán milyen kirohanása van? Nézd meg, hogy hogy jár, milyen ideges a mozgása, ahogy megy a tanácskozásra, még a teremben is siet, mint akit kergetnek! Nem kell csodálkozni a hisztériás megnyilvánulásán! Ismerek egy nőt, aki azért beszél hangosan, hogy határozottnak tűnjön, közben meg félénk. A másik fővezéren meg tisztán látszik, hogy alkoholista zúgivó. Mintha mindig álmos lenne a tekintete, és a hanglejtése is olyan, mint az iszákos embereké. Tesztelnék azokat is, akik tavaly novemberben, decemberben tüdőgyulladásban szenvedtek, mert lehet már akkor megjelent a vírus, az Egészségügyi Világszervezet feltevése szerint. Miért, miért? – kérdi Laci röhögve, hát azért mert, ha tavaly átestél rajta, ezzel kijátszodtad a rendszert, és most vissza kell menj szépen a korházban, hogy utólagosan intubálhassanak! Mit gondolsz, ilyen könnyen megúszhatod? Montam, hogy Lacinak a humora verhetetlen!

Minden gyöngédségemet a virágok felé irányítom mostanában, kinyílt végre, annyi év után a kaktuszom! Hogy lehet egy ilyen virág ennyire szép, Darwin ezt mivel magyarázná? Persze, tudom azzal, hogy így jobban vonza a rovarokat, amelyek beporozzák, de nem túlzott ez a részletekre való ekkora odafigyelés, nem pepecsmunka, művészi túlzás ez a természet részéről? És nem azért van, főleg azért, hogy mi csodálhassuk ezt a gyönyörű világot?

Lehet sokan irigyeltek most az udvarom és kiskertem miatt, de higyjétek el, senyvedtem én eleget Kolozsváron a hetedik emeleten, meg azelőtt egy 9 (kilenc!) négyzetméteres garzonlakásban a kislányommal együtt. Amikor sétálni mentünk, Blanka lányom nem birta abbahagyni az ugrándozást, annyira hiányzott neki a tér. Amikor pedig onnan elköltöztünk hónapokig hallottam, amint a garzonbeli alsószomszéd az ablakból a kisfiát szólongatja: Edmond, Edmond! Nem hiszem, hogy az azóta felnőtt Edmondfiú megtalálta volna a rejtett kincset, és el tudtak volna onnan költözni, ott mindenki mélyszegénységben él most is. Sokszor eszembejutnak, részvéttel gondolok rájuk, és arra, hogy milyen kegyetlen ez a mindenkori társadalom, és milyen kegyetlen volt Ceausescu, hogy ilyen embertelen körülmények közé zsúfolt be családokat, és rombolta le a falvakat, hogy a falusiakat is panelházba költöztesse. 87-ben Újlakon is elkezdték sugdosni, hogy hamarosan ledózerolják a falut, ez következik, az ötéves tervben bennevan, és a községközpontban kapunk majd blokklakást. Na, még csak az hiányzott volna! Blokklakásba kényszerítenek, aztán ránkzárják az ajtót, mint a ketrecben lévő állatra. Bezzeg, aki most falun lakik, nagyonis irigylésre méltó! Kicsit sértve éreztem magam, amikor pár éve az egyik legjobb barátom hüledezett, hogy anyám Bukarestben végezte a közgazdaságit, és aztán képes volt visszaköltözni falura! Hogy te is a sárból kapaszkodj fel! – jegyezte meg. Milyen jó most itt lenni a társadalom sarában, falun, kertészkedni, kútból inni vizet, amelyet nem tudnak nagyobb adag klórral fertőzni vagy ki tudja milyen szerrel, hogy nagyobb kontrol alatt tartsanak. Ez utóbbi csak a konteó-gyártók agyréme, nagyon merem remélni!

Donald Trump nem viselt védőmaszkot, amikor egy maszkokat gyártó üzemet látogatott meg! Végre szóváteszik ezt a tévében, itt nálunk egy ilyen baki fölött elegánsan átsiklanak. Amerika, amely azt is gyanítja, hogy Wuhanból szabadult ki a vírus, Kína pedig határozottan cáfolja és kikéri magának, hogy a Covid 19 mesterségesen előállított vírus lenne. Néha nem is tudom, mit higyjek. Kijön a politikus, valamelyik miniszter, (az a magas, derűsképű, majd ideírom, ha eszembejut a neve), a zárt ajtók mögötti tárgyalásról, és újságírók hada rohanja le, semmi maszk, se egyiken, se másikon. A politikus szabadkozik, nem nyilatkozik, elvonul, a rakás zsurnalista meg ott marad egycsomóban. Ugyancsak a Digin láttam, vasárnap ismét vadászták a parkban sétálgató bukarestieket, a riporter fiatalember odamegy egy sétáló párhoz, persze ugyanaz a mese, védőfelszerelés nuku, semmi szájkosár, és odadugja a nő orra alá a mikrofont, félméterre vagy még közelebb állnak egymáshoz, senkiben fel nem merül, hogy akkor mi lesz a kötelező távolságtartással?! Le szerettem volna fényképezni, mint az ukrajnai hírt, de mire előkaptam a telefonom, már változott a kép, tudjuk, a tévében milyen gyorsan peregnek a filmkockák, és nemcsak a játékfilmekre jellemző már ez. Aztán ott az első bébibeteg esete, ahogy bemutatták, hogy a fiatal, huszonéves anyuka újra láthatja gyermekét, és a csöpögős, hosszúranyújtott riport annyira emlékeztetett, nem tudom miért, az 1984 regényre, ahogy a tévésösszeállítás fel volt építve, ott is egy csomóan tömörültek, sajtósok, orvosok, nekik szabad volt? És miért választották el az újszülöttet az anyjától, kitől kapta el? nem az édesanyjától? Akkor meg miért kellett elszigeteljék tőle egy teljes hónapig, miért nem szoptathatta? Egy románpap ismerősöm kiírta az oldalára, hogy Láposon megnyílt egy kínai üzlet, tele van emberekkel, és a templomokat meg bezárták, temetésre nem szabad menni! Olvassátok Kafkát! Közben meg a pszichológusok arról prédikálnak, hogy a bezártság milyen negatív következményekkel jár. Tegyünk ellene! De hogyan? Hát ingyenessé váltak az online játékok! Már nem baj a függősség? Az már jöhet!

Ha másra nem is, de az összeesküvés elméletek arra jók, hogy azok is olvasásra adják a fejüket, akik soha nem bírtak elolvasni három sornál többet. Mindennek megvan a jó és rossz oldala. Nem vagyok híve semminek, nem akarok egyetlen táborba sem tartozni, én is elolvastam a David Icke demitizáló elméletet, vagyis meghallgattam a videót, de ma már az sem volt elérhető a neten. És az is jó, hogy magas fokú ismereteket sajátítunk el a gyógyszerészet terén, megtudjuk mi a remdesivir, a wikipédián már a legujabb infókat is feltöltötték ezzel kapcsolatban, tájékozódunk arról is, hogyan gyógyítanak vérplazmával, hogyan működik egy vírus, hogyan ragad meg a nyálkahártyánkban, vagy hol, stb. Újranéztem egy régi kedvencemet, az Airplane című paródiát, és mint ahogy a legtöbb paródiafilmben, felfedezhető ebben is utalás a manipulált emberek viselkedésére: az ájult pilótákat a légikisasszonyok hónyuk alatt fogva, cipelik, húzzák hátra a széksorok között, de közben minden utas előre néz, észre sem vesznek semmit, nem aggódnak, egészen addig, amíg azt nem mondja nekik a hangosbemondón a szőke bombázó légikísérő : Aggodalomra nincs ok! majd félénken, reszketeg hangon hozzáteszi: Van-e valaki a fedélzeten, aki véletlenül ért egy repülő kormányzásához? S ezzel kitör a pánik!

Itthoni majális!! Hurrá!

Reggel nyolckor, amikor megébredtem, köd volt, és ahogy kinéztem az ablakon, meg kellett dörzsölnöm káprázó szemeimet, mert úgy tűnt egy pillanatra, hogy én is a Himalája csúcsát látom a szemközti ház mögött (természetesen és csakis a légszennyezés csökkenésének köszönhetően)! Hűvös volt, mint régen szeptember közepén, amikor iskolakezdés után almát szedni vittek Szilágysomlyó határába. Ha akkor novemberig kerültük a sulit, és kizárólag mezőgazdasági munkálatokkal foglalkoztunk, ennek ellenére sikerült mégis leérettségiznünk, ebből a hipotézisből kiindulva, feltételezhetjük, hogy a mai gyerekek is átvészelik különösebb agykárosodás és maradandó traumák nélkül a mostani telesulis otthonülést. Mert a gyermek mindent kinő és hamar kihever. Mondom én, akinek nincs is iskolás gyerekem 🙂

A telefonos előrejelzés szerint csak délután 5-re várható az eső, így hát nyugodtan piknikezhetünk az udvaron, a teraszon, a tömbház tetején. Tényleg, még senkit nem láttam a blokk tetején napozni, pedig az átkosban még az is divat volt, nekem is van ilyen fotóm, amint begöndörített hajjal a Marasti téri, Cukorgyár utcai diákbentlakás tetején pózolok kétrészes fürdőruhában. Milyen jó dolgom is volt nekem akkor, fogalmam se volt, miről szól ez a világ, a bölcsész kollegák ingyenes angolórát tartottak az épület nagytermében (hogy odavoltam ezekért az órákért!!), szombaton este ugyanitt tartották a diszkót, és megrögzött rockrajongók alkalmanként Jim Morrison meg Jimmy Hendrix, stb esteket szerveztek, vetítéssel és zenehallgatással népszerűsítették a magaskultúrát a kockafejű diákoknak. Volt egy Sorina nevű kolleganőnk, aki meg aerobikot oktatott, alacsony, tömzsi volt, és mégis annyira hajlékony! Azt hallottam nemrég, hogy agydaganatja volt és meghalt. Nagyon sajnáltam, olyan életvidám lány volt!

A kocsink megint szervízre szorult, végre Lacipárom rávette magát, hogy lecserélje a téligumikat, az egyik hátsó gyakran, szinte egyfolytában ereszkedett le, minden második nap fel kellett fújni. Nem került sokba, csak 32 lej volt, centrálás nélkül, kártyával is lehetett fizetni, de amikor elindultunk, rezgett, rázott az egész kocsi. Tudom, mi a baja! – csillant fel a szeme kedves páromnak, a jobb elsőnek a felnije elferdült. Ez még a sarmasági lenne? – villan át az agyamon, de nem mondok semmit. Látod, hogy rezeg a volán? – mutatja, és elengedi a kormányt. És most mi lesz? – kérdezem kicsit aggódva. Nem válaszol semmit, rágyújt. Én meg arra gondolok, hogy szeretek szegénynek lenni, blogíróként van témája az embernek minden áldott napra. Ha elegendő pénzünk lenne, és nem a tavalyi elkopott nyárigumikat tétettük volna vissza ismét, most akkor erről a komikus helyzetről nem tudnék beszámolni nektek.😀

Aztán jött a penny-s heti bevásárlás, élelem és kétnapi cigi. A bejáratnál kesztyű, fertőtlenítőszer, minden pénztárnál maszkkal és gumikesztyűben dolgoznak a hölgyek, a fiatal elárusítónő felvilágosít, hogy fordítva tettem fel az orvosi maszkot, kívül kell legyen a kékfele és belül a fehér. Nekem valahogy fordítva tűnt logikusnak, mindegy. Ezt is megtanultam a tegnapi kimenősnap során. És minden elismerésem azoknak, akik képesek naphosszat a védőfelszerelésben dolgozni, én alig bírtam ki a félórát az áruházban.

Kinyitnak a szépségszalonok 15-dike után!? Kinek van pénze most fodrászra vagy kozmetikusra? Örülök, ha a lakás és a magunk költségeit, a számlákat fedezni tudom. Már szóltam Lacinak, tanulja meg a neten a női nyírást! Biztos van ilyen videó, hiszen a youtube-on mindenre megtanítanak, zongorázni, gitározni, vitorlázni, kajakozni, főzni, kenyeretsütni (zárójelben megjegyzem, hogy én a pandémia előtt is sütöttem kenyeret, és imádok gyúrni, dagasztani, olyan jó érzés, ilyenkor valami ősi erők törnek fel bennem, ősanyának érzem magam, aki a mindennapit készíti népes családja számára. Egyiptomban is láttunk hasonló foglalatosságot, egy szálloda halljában egy fekete nagydarab nubiai asszonyt, a földön törökülésben sütötte a hagyományos lepényt egy tűzhelyen, kb. ugyanilyet sütnek Törökországban, Indiában, Kispetriben, s talán mindenfelé. A lisztalapú étel mindenütt elterjedt a világon, a rétespalacsintaféleség meg sósfánk volt a kedvencem Keralában, már nem emlékszem, hogy hívják, olyan szó, amit csak ott hallottam s használtam, hát hamar elfelejtettem. Fánknak nézett ki, de reggelire fogyasztották, és egy paradicsomos mártásba mártogatták kézzel. Apropó a mindennapi kenyér, megírták a Miatyánk analógiájára az alkoholisták imádságát, Laci lementette a facebookról, azóta minden este elmantrázza 😂 Dehogyis, viccelek, csak felolvasta nekem, hálistennek még nem tart itt. Poénosnak poénos, meg kell adni…

De ne feledjem, hogy ezt a bejegyzést május elsejére írnámforma. Újlakon régen a Pokoltóra mentünk (az egy része a közeli Magura hegységnek, régen fürdő is volt ott, aminek ma már nyoma sincs), Petriben az Álmási várhoz zarándokoltunk, itt Vásárhelyen a Somostetőn majálisoznak az emberek. Anyám azt mesélte, hogy az eljegyzésük után az úgynevezett nászútjuk a Várhoz vezetett. Olyan tragikomikusan vagy megmosolyogtatóan hangzott eddig! Na de most! A karantén idején, viszont egész jó kis túrának tűnhet! Másfél óra járás odáig, felkapaszkodni a várromhoz (amely egyetlen toronyból áll, s amely mint minden középkori építmény egy emelkedőn található), szétnézni ott fenn, esetleg fel is mászni az első ablakig. Na ugye, hogy ilyen koronavírusos megközelítésből már nem is olyan megmosolyogtató!

Utána érkeztünk mi, időrendi sorrendben én és a húgom, és jó ideig csak a szilvásunkban piknikeztünk négyesben. A szalonnasütés volt a földi menyország! Nem is hallottunk akkor még flekkenről meg miccsről, esküszöm, nincs ilyen emlékem! Szegényesen éltünk, húst nem is vásároltunk, mert tartottunk tyukokat és két malacot, általában. Friss sertéshúst csak disznótorkor ettünk.

Jöhet még egy fotó? Ez már egyetemista koromból, Kolozsvárról, akkor meg a Bükkbe majálisoztunk, itt Mihi, a paplány évfolyamtársam meg én. Milyen jó lenne most így kinézni! A mostani eszem és az akkori fizikumom, nem is kívánok keveset! Csak kettő kiló 2 dekát híztam a karantén óta! Nem olyan sok, ugye? Vigasztaljatok! 😀 Laci közben kinn süti nekem a vega miccset. Ilyen is van már, a Penny-ben vásároltuk tegnap. Elég drága volt, 9 lej 90 bani, és csak négy szelet, ha megnézem az árát, meg se veszem!