Monthly Archives: March 2021

Az utolsó csepp tisztavíz

Most tanultam meg, hogy van ilyen, hogy kávépárna, ki is próbáltam, de nem tudtam, főzni kell, vagy csak a forróvizet rátölteni? Hát kiderült, hogy előbbi, mert utóbbiból kávétea lett. Nekem majdnem mindkettő megfelel, mert pont ilyen lájtos kávéra van szükségem. A Kicsicica megtanult póráz nélkül is kinn járni az udvaron. Azt úgy kell csinálni, hogy felmászik a fára, leesik, fennakad a pórázon, ami persze a hámra van csatolva, nem a nyakára, és addig fickándozik, amíg kifickándozza magát belőle, leugrik, és beszalad a teraszra. Na innen már simán megy az idomítás: egyet tapsolok, azt jelenti, vissza a teraszra, többet tapsolok és erélyesen, azt jelenti, befelé a házba, a nappali ablakán keresztül! Ajánlom más cicásoknak is a módszert!

A madáretetőt is meg szokta látogatni, de a verebek és cinegék okosabbak nála, és természetesen csak felügyelettel tartózkodik kinn, hogy kárt ne tegyünk a madárvilágban.

Most mindenféléről írok, hogy kerüljem a témákat, amelyek fejfájást okoznak. Például az óraátállítás! Van ennél fajsúlyosabb is, de maradjunk egyelőre csak ennél a látszatra banális ügynél. Miért etettek tavaly azzal, hogy az lesz az utolsó, és idén már többet nem viszik előre az órát?? Mert vannak érzékeny emberek, akiknek egy órával hamarabb kelni, igenis nagyfokú stresszt okoz, és igenis megviseli az idegrendszerüket. És nem elhangzott már tavaly is, hogy gazdaságilag nem kifizetődő, az, amit eredetileg ennek érdekében, vagyis a hatékonyság érdekében gondoltak ki?! Ha így van, miért nem hagyják már abba ezt a húzd meg, ereszd meg játékot? És akkor felmerül bennem a gyanú, hogy végtére, lehet nem is erre született ez a döntés, hanem valójában arra, hogy az embereket összezavarják! És ha csak tíz százaléka az embereknek lesz ettől nyugtalan, és nem tud elaludni napokig, arra gondolva, hogy egy órával hamarabb csörög reggel az órája (én is ebbe a kategóriába tartozom!!), akkor már elérték a céljukat! Aztán az ilyen szorongó személy egy hét után elmegy a háziorvoshoz, felirat egy altatót, és már el is kezdődött a személyes kálváriája. És a gyógyszeripar nyert egy újabb pácienst, hosszútávra! Mert onnan már nincs visszaút, tudjuk, hogy az altatók függőséget okoznak, és leszokni róluk nagyon nehéz, és nem is tudom hova vezet, ha egyszer rászokunk. Mind erősebb és erősebb altatóra lesz szükség, mint a drogosok vagy az alkoholisták esetében, az adagot növelni kell, hogy a kívánt hatás jelentkezzen.

Ez a kaktuszféle tudja, hogy mindig január végén kell nyíljon, a belső biológiai órája óramű pontossággal működik, mint a karácsonyi kaktuszé.

Mindenki csúfot űz azokból, akik félnek az 5G-től, hogy másról ne beszéljünk most. És azt is felhozták ennek kapcsán, hogy bezzeg a villanyhálózatok kiépítésekor is tiltakoztak egyesek, attól is féltek anno, és milyen nevetséges most erről beszélni!! Haha! Csak elfelejtjük, hogy a magasfeszültségű hálózat alatt lakni nem valami szerencsés (film is volt erről), és a trafó közelében sem! Persze, tudjuk, mindig az adag, a mennyiség az, ami meghatározó, egy bizonyos szint fölött lehet káros a hatás, mert kicsi adagban elviseli az ember, de kérdés, hogy meddig? És a tévé és a számítógép sugárzása sincs túlságosan jótékony befolyással az emberi szervezetre, eléggé ronthat az alvás minőségén, álmatlansághoz vezethet. Milyen jól aludhattak a középkorban! Drága volt a gyertya is, korán lefeküdtek, nem volt wifi, hát beszélgettek, stb-t csináltak. 😀 Mobiltelefon … megfigyeltem, hogy amióta a messengert, az instant levelezést kitalálták, mennyire neurotikusak lettünk. Legalábbis én, nem akarok más nevében nyilatkozni. Ülök nyugisan a kanapén, s jelez a telóm, üzenet jött, megnézem, válaszolok, két perc múlva megint felhangzik az a tipikus, jólfelismerhető hangjelzés, amire azonnal de rögtön reagálni kell. Már a filmekben is utálom, odajutottam, ha csörög a telefon, vagy a filmhős sms-t kap, összerezzenek a telefonhangra! De ezt a negatív hatást legalább hivatalosan is elismerik. 😀

Ahol mindig 5 óra van! Tea time 😀

És lenne egy csomó kérdésem: miért kell klórt adagolni a csapvízbe, ha a víztisztítóállomás olyan, mint a patika, és a vezetékesvízzel minden rendben van!? Egy szakember szerint, akivel ma interjúztam, a víz minősége egyre romlik és ez a tendencia megmarad a közeljövőben is, 50 év múlva várhatóan nagyon sokba kerül majd a tisztavíz, ami elvileg ingyenes kéne, hogy legyen, hisz a természet ajándéka. És szerinte nem okés, hogy az a víz, amivel a budit lehúzzuk, tulajdonképpen ivóvíz (persze csak akkor okés, ha a kutya a vécékagylóból szokott inni 😀)! Külön kéne választani a két dolgot, és akkor nem kerülne annyiba a víztisztítás. S a palackozott vízben olyan mikroelemek vannak, amelyek azért felelősek, hogy az ne kotlósodjon meg. Tegyünk csak egyszerű kútvizet vagy forrásvizet egy műanyag palackba, és nézzük meg egy hónap múlva, meg tudjuk inni? Persze, értem én, hogy hermetikusan lezárják a palackot a gyárban, meg minden, de akkor is, miért nem olyan ízű az a borvíz, mint amilyent a székelyföldi borvízkutaknál iszunk? Túl sok bugyuta kérdés! Én vagyok a hülye, hogy mindent megkérdőjelezek, tudom. 😀

Csirketáp, utasítás, lennebb elmagyarázom azon blogolvasóknak, akik nem beszélik a román nyelvet!

Szombaton a víz világnapja kapcsán elhangzik majd az interjúm a Marosvásárhelyi Rádióban, eléggé rossz volt a vonal, de próbáltam technikailag felsegíteni a minőségét. Nem én mondom a súlyos tényeket, hanem a szakember, a biológus. Azt is tisztázzuk, hogy a Nyárádmentén a folyó szabályozása apasztotta el a kutakat! Mert ha a folyó nem tud kiönteni a medréből, akkor a víz mélyebbre hatol, és ettől a talajvíz is lejjebb ereszkedik, alsóbb rétegekbe, és így a kutak, amelyek talajvízből táplálkoznak, szépen kiapadnak. S az emberek nem értik, hogy miért. Nem önt ki többet a folyó a medréből, de annak is ára van! Mint az altatószedésnek, gyorsan elalszol, de másnap jó kába vagy egész áldott nap! Hosszútávon pedig a következmények beláthatatlanok.

S hogy a kávépárnához visszatérjek, azt tanácsolják a tea-szakértők, ha lehet ömlesztett teát fogyasszunk, s ne zacskós teát, mert a zacskót fehérítik, és az is káros a szervezetre, hosszú távon. Erről hivatalos cikk is volt. Nem konteó. Gondolom, ez áll fenn a párnás kávé esetében is. És akkor végezetül még két buta kérdés: ha a fluor nem ártalmas, ahogy a “szegény összeesküvéselmélethívők” tartják, akkor miért írja a fogkrém tubusán, hogy lehetőleg igyekezzünk minél kevesebbet lenyelni a fogpasztából? És a csirketápon nőtt csirkét nem ajánlatos levágni, csak ha előtte megvontuk tőle a génmódosított szóját tartalmazó tápot, legalább 5 napig? Most szereztem én is erről tudomást, amióta majorságot “tartok” 😀 Eszméletlen, mi?

Hát ezek után mindenkinek jóegészséget kívánok! Fogyasszanak pulykát, az legalább nem kapott növekedési hormont (vagy ki tudja?), és folyami halat, mert azt nem gyógyszerezik, mint a medencékben összezsúfolt társaikat! Eléggé ingerült vagyok, keveset aludtam, korán felkeltettek a tápos csirkéim, és most hallottam az “utolsó” óraátállításról, ami a tavalyi “utolsó” óraátállítás után következik, és ez volt az utolsó csepp a poharamban 🤣 😂🤣

Két éve Salzburgban, látszik rajtam a mobilozás kártékony hatása 🤣

Csirkék valóságshow-ja

“Az univerzum azt adja neked, amire figyelsz, és amikor figyelsz. Amikor nem figyeled meg, akkor nincs feltétlenül ott!” Rick Terrel, a NASA kutatója mondta ezt az Institute of Technologie 1928-as californiai kísérletét elemezve. És pont ez a kijelentés az, amire vágytam! Végre valami kedvemrevaló!

Március 15-dikén szabadnapot vettem ki! De azért reggel 7-kor már ébren voltam, Talpra magyar! felkiáltással kimentem a kiskertjeimbe, körbenézni. Csodás a tavasz! Imádom a telet is, de az, amikor bújnak a tavasz első virágai, a nárcisz, a jácint, a tulipán (végre van nekem is tulipánom, mégpedig nem kevesebb, mint 5 tő!!), ahhoz fogható nincs a világon! Próbálom már most megelőzni a gyomosodást, és kitépegetni a burijánokat, mert azok fejlődnek a leggyorsabban. De a tudatomba óhatatlanul bekúsznak a napi rémhírek, habár a hétvégén igyekeztem nagyon távol tartani magamat tőlük. És mindenféle eszembejutott, egy film, amelyikben üldözik az időseket, az öregembereknek bújkálniuk kell, ha életben akarnak maradni. Bejöttem a házba, utána próbáltam nézni, hát nem Bradbury, hanem Dino Buzzati novella, és nem is készült róla film, legalábbis a gugli nem dobott ki semmit. Ráébredtem, hogy annakidején Íróerr exférjem mesélt nekem erről a novelláról, és úgy emlékeztem, a filmről is, és neki köszönhetem, hogy elolvastam a Tatárpusztát, meg az Egy szerelem történetét, de az olasz író novelláskötete valahogy kimaradt. Feltétlenül be akarom pótolni, úgy hogy most itt üzenek Lacipáromnak, hogy a Hajtóvadászatot öregekre nekem feltétlenül rendelje meg! S még van egy pár ifjúsági regény is, ugyanis anyám nyolcvanévesen elkezdett gyermekirodalmat olvasni, azt mondja, mivelhogy tanárnő volt, nagyon jól tud azonosulni most a tiniszereplőkkel. Este tízkor fekszik, és hajnali 4-kor kell, amikor apám elalszik, és hogy ne zavarja, vettem neki egy kis könyvre kapcsolható olvasólámpát, azóta szuperül megférnek egymással 😀. Két egymás mellett élő embernek, két külön valósága van, amikor egyik kel, a másik fekszik. Más-más szeletét látják a napszaknak.

A mini Truman show-m szereplői

Laci akaratom ellenére beszerzett nekem 11 kiscsirkét, tízet akart venni eredetileg, de rátukmáltak még egyet, ha netán egy sajnálatos módon elpusztul. De nem pusztult el egy sem, fergeteges növekedésnek indultak, és a terráriumot, amit vettünk nekik, hamarosan nagyobb ketreccel kellett lecserélni. Tegnap, vasárnap félnapot dolgozott rajta kedves párom, a végén irtó elégedett volt az alkotásával, és én is! Habár én két vasszékből és egy hálós függőágyból akartam improvizálni nekik új lakosztályt, gyorsabban ment volna. Úgyhogy most ők egy Truman show szereplői, amelynek én vagyok a rendezője. Nézem őket fentről, beadom a kaját, a vizet, és kitisztítom az almot alattuk. Ők pedig meg vannak győződve, hogy ebből áll a világ: négy polipropilén lemezből, bocs 5-ből, mert egy alattuk van, egy dróthálóból, ami a mennyezetüket képezi, vizesedény, etető, és én, az Atyaistenség, a nagy kezeimmel, aki időnként benyúlok szűkös univerzumukba. Kíváncsiak, van köztük vállalkozó szellemű, amelyik mindenáron fel akarja fedezni a kinti, felsőbb világokat is, felugrik a kis szemtelen egészen a dróthálóig. Van egy pingvinmintás kakas, rendkívüli, sose láttam ilyen majorságot életemben: a háta és a feje teteje fekete, az arca és hasa fehér, vagy inkább krémszínű, kis huncut világos pettyekkel a szeme körül. A kopasznyakúakat ministruccoknak neveztük el, a Laci kedvence egy fürjszerű, kicsi, az biztosan tyúk lesz. Négy vagy öt kakasra lehet számítani, nem tudom mi lesz ebből, mert én a tojások miatt tartanám őket, ha már itt vannak.

A pingvinem pont elbújt, nem kaptam lencsevégre, de majd legközelebb!

Főztem egy brokkoli levest, mert hát ha enni akarok, főznöm kell, már említettem, és közben meghallgattam két összeállítást Christopher Nolan rendezőről. Eldöntöttem, hogy megnézem még egyszer az Eredet című filmjét, amit tíz évig forgatott, tényleg jó munkához idő kell. Tudjátok, abban a filmben, amelyikben meghajlítják a teret, Párizs utcáit. A Matrix is elég sokáig készült, azt nem ő csinálta, ez csak most úgy eszembejutott. Mivelhogy egyes elméletek szerint egy Matrixban élünk, amit hús-vér emberekként, akik érezzük a fájdalmat és a szomorúságot, meg az örömöt is persze, nagyon nehéz elhinnünk. Ezekután megnéztem egy izgalmas beszélgetést Száraz Györggyel és Horváth Zoltánnal, és rátaláltam egy hivatkozásra is, amire utalnak. Azt hiszem, semmi sem érdekel jobban ennél a témánál. 🤩 Ha van még ilyenszerű film, vagy könyv, ajánljátok, lécci!

De tényleg…

El kell olvasni, meg kell hallgatni, hogyan közelítik a tudományt a spiritualitáshoz. Ha csak ha egy picit is változtatnánk a paramétereken, már nem lenne lehetséges az élet a Földön. Azért ez elgondolkodtató! Ezért tevődik fel a kérdés, hogy valaki mégiscsak megalkotta mindezt, ami minket körülvesz. Hát nem csodálatos? És ha vizsgáljuk az atomrészecskéket, akkor rendezetten viselkednek, difrakciós mintázatot mutatnak, rendezett formára törekednek, ha pedig elfordítjuk a fejünket, akkor meg difúz lesz minden a hátunk mögött. És akkor felvetül az a kérdés is, hogy a tudat hozza létre a valóságot? Mint egy számítógépes játékban? Különben hasonlóról olvastam a kvantumfizika kapcsán is, hogy ugyanaz az elektron lehet itt is, meg ott is, egyidőben.

Néró az az érzésem, hogy sajnos elérkezett élete utolsó stádiumába, csak a nedvestápot hajlandó megenni, egész nap kinn ül az udvaron, és szemléli – mivel tudja, hogy már nem sokáig – ezt a szép világot! (A Szép új világot. Nem kell ide “szóma”, megteszi a jó öreg manipulálás is – különben megy a sorozat a Netflixen, megcsinálták Huxley könyve alapján. Megvolt nekem egy régi kiadásban a kötet, de elajándékoztam. Most már bánom, mert az illető barátom, az az érzésem, nem érti a lényegét.) Tegnap az esőben is végig kinn feküdt, alig lehetett este becsalogatni. Érezni akarja az elemeket, amig még lehet. Meg tudom érteni…

Ez pedig az én világom itt benn. Nekem nem is kell több, egy kollegám pénteken megkérdezte (meséltem, hogy csak hétvégén járok be, a hét folyamán itthonról dolgozom), hogy ismét kibújtam a barlangomból? Igen, nehezen bújok ki, és imádom ezt a kis minivilágot, minden adottságával és hiányosságával együtt. Nem vágyom többre. Az állataim, a kiskertjeim, a virágaim, “az én kis mucskos házam”, ahogy Petrimama mondogatta annak idején …Tele bacilussal s porral. És az internetem meg a tévém meg a könyveim. Néha én is úgy érzem, mint ahogy régebben a szektások hajtogatták, hogy a televizió maga a sátán, de amikor ez a rossz érzésem támad, gyorsan átkapcsolok egy filmre, vagy bemegyek a hálószobába, olvasok. Most pedig, ezen a gyönyörű szabadnapon, brokkolilevesem eszem, és újranézem az Eredetet, hátha megértem végre a lényegét. Esett már meg velem, hogy egy alkotást újranézve-olvasva, felfedeztem dolgokat, amelyeket első látásra-olvasásra nem vettem észre. Hallottam, hogy a japánoknál, amikor sugározták, alul egy keretben mindig feliratozták, hogy most éppen hol tartunk, ez álom vagy valóság. A testelhagyás hívei is szoktak erre a kultikus filmre utalni.
Hogy szeretnék én is a tengerparton ébredni, de ha sokat gyakorolom, talán sikerül 😉