Számomra már a szülőfalum és a szüleim meglátogatása is nagyutazásnak számít. Persze, hogy az, amikor hetente egyszer látogatok el a városba, és kétszer a Maros-partra. Kimozdulni innen a barlangomból óriási nagykaland. Főleg a mi Mondeónkkal az, most már nekem is be kell látnom! A gumidefekt emellett szinte szóra sem érdemes! Arrafelé menet megálltunk a MOL-nál tankolni, mint mindig, és mint általában, én a kocsiban várakoztam. Amíg onnan szemléltem a világot, kijött az épületből egy roma család, három férfi és egy asszony. Megálltak beszélgetni, az asszony közben félrehúzódott, összefogta a kezét, illedelmesen hallgatott. Nem említettem Lacinak, mert akkor rákezdi, hogy ti modern nők vagytok a leghangosabbak, amikor véleményt kell nyilvánítani, a cigányasszony bezzeg milyen szófogadó és hallgatag! Visszafelé jövet, mit ad Isten, alkalmam volt megtapasztalni az ellenkezőjét. Vagyis azt, hogy minden kultúrában ugyanez ugyanígy előfordul, csak nincs definiálva, leszabályozva. Ugyanígy működik a férfi-nő kapcsolat, csak észre se vesszük. Később visszatérek 😀

Otthon szombat este is, és vasárnap reggel is ellátogattam a temetőbe. Kedvenc helyem (említettem már), sok felfedeznivaló van ott, például meghatott most, hogy élt egy kétszeresen özvegy asszony, aki az első férjét is feliratta a második férjével közös sírkövükre, mert előbbi elesett az első világháborúban, és nem tudni, hol nyugszik. Nagyon tetszett a gesztus, dicséretes, és biztos, hogy nem volt szokványos abban az időben. Különben nem emlékszem az özvegyre, a hetvenes évek elején halt meg. A kereken száz éves néni sírja, aki a temetőkapun belépőt fogadja, mindig elkápráztat, talán nem véletlen, hogy pont a bejárat mellett kapott helyet. Elgondolkoztató, hogy milyen különleges dolgok történtek ebben a faluban, de persze nekünk, akik ott éltünk, fel sem tűnt, mert mindig az a megszokott, amibe éppen beleszületsz. Ha én természetfeletti erővel jövök a világra, azt hiszem, hogy mindenki rendelkezik hasonlóval, és ez a természetes számomra 😁

Szóval, hogy a lényegre térjek, minden szép és jó volt, rendeltünk egy csodálatos tortát, mivel Mama a napokban tölti a 80-at, és annak rendje és módja szerint megünnepeltük. Beszélgettünk arról is, hogy jó lenne egy kedves hölgy, aki elvállalná, hogy hetente kétszer kitakarít nálunk, de ez reménytelen eset, nincs vállalkozó. Így hát addigis én takarítottam, az én felületes stílusomban, vasárnap délelőtt. A hugom ablakot mosott a nyáron, stb. Mert így megy ez most nálunk. Nem számít, a lényeg a belső béke, és ha az megvan, akkor egészség is van, még ha a sarkokban időnként felgyűl is a szemét.

Egy hete szabadságon vagyok, és azon gondolkodtam, hogy amikor az emberben nincs már becsvágy, nem áhitozik szép lakásra, gazdagságra, új autóra, nem szerelmes Isten tudja kibe, nem irigyli a szomszéd vagyonát és a kollegája szakmai sikerét sem, akkor beköszönt az életébe a földi menyország. 😊 Amíg ezt a szintet nem éred el, hidd el, hogy nem lehetsz boldog! Ja és nem nézi meg naponta a facebook hírfolyamát, hogy a cukra felmenjen! Lacipáromnak van egy vadász szerzője, ő említette, hogy régen is bement biza a maci a disznóólba, csak nem írták meg a lapok! Most pedig lehet pont azért van ez a sok medveriogatás, halálos autóbalesetekről, bűncselekményekről részletes tájékoztatás, hogy a figyelmünket eltereljék a lényegesebb dolgokról. Még hidegriadó is van már, olvasom a minap: extrém hideg várható, minusz 10 fok! Spanyolországban napok óta zavargások vannak, valahogy nem tudom elhinni, hogy egy repper ekkora tömegeket mozgósíthat. Láttam egy videón, hullámzik, örvénylik a nép Madrid utcáin. Lehet hogy ő váltotta ki, de most már biztos, hogy nem(csak) róla szól a tüntetés. És a közösségi oldalon a két tábor ócsárolja egymást, vakcinapártiak és vakcinaellenesek vágnak egymás fejéhez borzalmas dolgokat, olvasni is szörnyű! Mindegy, buta vagyok én ehhez! Úgyhogy ha nem like-olok többet semmit, azt jelenti, nem vagyok jelen, és nézzétek el nekem, inkább meditálok és élvezem a csendet, ami olykor hálistennek eláraszt. 🧚‍♀️

Apropó, új autó! Azért a mindenről való lemondás mellett elfogadnék, ha nem is egy új autót, de legalább egy használhatót! Röviden szeretném elmesélni, de annyira nehéz összefoglalni … Újlakról visszafelé jövet Laci egy szilágysági falu határában előzött egy hídon, erre én megjegyeztem, hogy tutttommal ez tilos! Erre felment a cukorkája, hogy én neki ne kommentáljak, amikor vezet, mert neki nagyon kell koncentrálnia, főleg előzés közben, egyik tükörbe, másik tükörbe való pillantás, gyors döntés, sebességváltás, gázpedál, és még ki tudja mi! Szóval ez egy megterhelő és kockázatos feladat! Mire én: Persze, érthető, főleg, ha illegális is! Na aztán ebből egy heves szóváltás kerekedett. Egyikünk sem engedett az igazából! Addig-addig veszekedtünk, amíg egyszercsak kigyúlt az akku lámpája, hogy nem kap áramot. De akkor már füstölt a motorház, és égettszag kezdett terjengeni. Sejtettem, hogy negatív hatással vagyok a gépekre, mert minden telóm és laptopom szokatlanul hamar romlott/lik el, de ennyire?🤣 Hogy ha nagyon felmérgelődöm, az alternátor szíjja is képes elszakadni?? Pedig én csak az igazamat akartam bizonyítani (szerencsére mindent próbálok dokumentálni):

Sietve megálltunk egy beugrónál, Aranyosgerendnél tartottunk már, kiszálltunk valamennyien, mármint mi ketten és Milo, mert ő is velünk volt, válltáskát, pénztárcát, telefonokat, minden fontosabbat kimenekítettünk, és néztük, hogy mit lehet most tenni… Még parkolt egy autó a hátunk mögött, egy fiatalember ült a volánnál, amikor látta, hogy füstöl a motorház, Laci meg szedi elő a tűzoltópalackot, beindította az autóját, és amilyen csak gyorsan tehette, elhajtott a helyszínről. Hogy még tanuja se legyen a katasztrófának, ha netán bekövetkezik! Ilyen a mai, 21-ik századi világ! Az utca másik oldalán két idősebb úr beszélgetett, Laci megkérdezte, nincs-e egy rendes kulcsuk, mert a miénkkel sehogyse tudta felnyitni a motorház tetejét. Mivel ők még 20-dik századiak voltak, odajöttek segíteni. Hoztak egy jó hexagon kulcsot is, és sikerült végre felnyitni a motorháztetőt. A szíj cafatokban állt, s én megjegyeztem, hogy a szerelőknek is olyan nagy a felelősségük, mint a sebészorvosoknak, manapság mégsem lehet leellenőrizni, hogy valóban, értik-e a mesterségüket. Ha most történetesen nincs szaglásunk, nem vesszük észre a füstöt, felgyúlunk, meghalunk? A férfiak rám se hederítettek, mérlegelték a lehetőségeket egymás között. És ezért írtam az elején (vagy már nem is emlékszem pontosan, mit írtam, vissza kell pörgessem a sorokat 😀), hogy a női emancipáció a nyugati civilizációban csak papíron valósult meg, mert amikor helyzet van, a férfiak ugyanúgy viselkednek minden kultúrában, mint ott, ahol ez keményen le van szabályozva: nem vesznek tudomást a nőkről! Úgyhogy nekem kuss volt, hát hallgattam, egy szóval sem említettem, hogy gépészmérnökit végeztem, történetesen 😉

Lejárt az eszmecsere, kaptunk egy névjegyet, egy vontató telefonszámával. Felhívtuk, és egy órán belül ott is volt. Vásárhelytől 60 km-re fekszik ez a Gerend. Engem a pasi rögtön beültetett volna a kabinba, de mondtam, hogy ha megengedi, megnézném hogyan pakolja fel az autónkat, kíváncsi természetű vagyok, nő létemre, az ilyen technikai dolgok is érdekelnek, merő véletlenségből. Nylon miatt is aggódtam, mostanában így becézzük, szegény kutyának benn kellett maradnia a Mondeóban, nem is mertem kérdezni, hogy felvihetjük-e az utastérbe. Érdekes mesterség ez, és főleg felelősségteljes, pedig sokan azt hiszik, hogy ha jól jövedelmez, az éppen elég is belevágni a vállalkozásba. Igen, de ahhoz érteni is kell ám hozzá, mert ha útközben elveszíted a rádbízott járművet, és ráadásul még egy kutya is utazik benne, akkor bajba kerültél! Felhajtottunk a vadiúj autópályára, a parkolóban megálltunk 5 percre, Dan (így hívták a vállalkozót) meg akart bizonyosodni afelől, hogy hátul minden rendben van, és a szíjak, kötések nem lazultak meg. Kiestünk 450 lejből (mégsem 1000, ha a Meszesen akadunk el, biztos annyi lett volna!), de az én szempontomból megérte. Jó kis beszélgetés volt, és érdekes műveletnek voltam a szemtanuja. Újságíróként most már tudom, hogy ez a vontatás-dolog miként működik, milyen profizmust feltételez, és ez nekem értékes infó. Hogy bír meg egy 15 centis horog egy több tonnás autót? Fogalmam se volt, hogy ilyen horog minden gépkocsiban megtalálható, még a miénkben is! 😀 Emberünk mindent távirányítással végzett, közben kinyitotta a Laci ajtaját, a kormányt úgy mozgatta, hogy a kerekek a felvonó sínek útján haladjanak, és a horogra akasztott kábel húzta szépen, gombnyomásra a kocsit felfelé a platformra. Aztán a két hátsó és a jobb első kerekeket vastag szíjakkal rögzítette. Azt mesélte, legtöbbet külföldiekkel dolgozik, szerepel egy nemzetközi adatbázisban, ha pl. egy német autóst itt baleset ér, őt hívják, hogy vontassa el a kocsiját, parkolóval is rendelkezik. Százezer eurót fektetett háromféle trailerbe. A telefonja mindig él, éjjel-nappal hívható. Ez aztán a megbízható ember! Pislogtam Laci felé, aki középen ült. Hogy hátha a jó példa ragadós lesz 😀

Vásárhelyre érve, egyenesen a szervízbe mentünk, a kapus már várt, telefonáltunk előre, letettük az autót, Laci hívott egy taxit a csomagoknak és magának (természetesen), én meg szaladtam hazáig a Nylonnal. Mert húzott, érezte, hogy itthoni szelek fújnak már, és mivel kicsit traumatizálódott a vontatón, le kellett vezetnie a frusztrációját. Hát szaladtam utána megadóan, nekem sem árt a mozgás! Szentkirályon van a szervízünk (a régi, amelyhez nem voltunk hűek, ezért történt meg a baj, gondolom én!), kb 25-30 percre a házunktól gyalog, sétálva, de mi, mondom, hogy szaladtunk, mint a veszettek. A szentkirályi kisüzletnél felmentünk a töltésre, hogy rövidítsünk (párhuzamos út az aszfalttal, csak nem kanyarodik akkorát), de ez nagyon rossz ötletnek bizonyult, mert olyan csúszós volt a földút, hogy az volt az érzésem, vizisízek. Milo húzott, én meg a pórázánál fogva, hátrafeszülve csúszkáltam utána. De lejárt ez is, itt vagyok, élek, élünk, megúsztuk a trailerezést (mindhárman, négyen a Mondeoval, ha őt is családtagnak számítjuk, habár nem érdemli meg!), megismertünk egy dolgos, tisztességes embert (itt a reklám helye), anyukám sikeresen indexet váltott, és még van egy hét a szabimból Hurrá!!

Szombat lévén, Lacipáromat sikerült végre fél 11 körül felébresztenem, hétvégén 8-kor szokott kelni, de most nehéz hete volt, legalábbis szerinte. Én akkorára már az egész házban kisepregettem, csak a hálószoba maradt ki, így hát kis teketóriázás után mégiscsak benyitottam, s mondom: A szállodában ilyenkor már jön a szobalány! Laci nagy álmos szemekkel megnézett, aztán félálmában dörmögve megjegyezte: Leesett volna az ajtóról a Ne zavarjanak! tábla?! Minden rosszat rá lehet fogni, hogy lassú, aluszékony, figyelmetlen, felületes (ez mind a nikotinfüggőség velejárója, állítom én), de hogy nincs fejlett humorérzéke, azt biztos, hogy nem! És ha egy férfi meg tud nevettetni, akkor már mindent elért, amit egyszer az életben elérhet nálad! Így hát seprűvel a kezemben leültem az ágy szélére, s miután kikacagtam magam, elkomorodtam, mert eszembejutott, hogy szegény Lackó (vagy inkább szegény ügyfél) elveszíti még azt az egyetlen szombati kliensét is, aki azzal szokta kezdeni a mai napját, hogy az antikváriumunkban portyázik, és mindig talál magának legalább három kedvére való kötetet! Micsoda kiábrándulás, pofáraesés lesz ma számára, amikor derűsen fütyörészve odaér az üzlet elé, és egy nagy lakatot talál a rácson. Már csak érte érdemes lenne lelkiismeretesnek és pontosnak lenni! Mert ezzel a pontatlansággal máris egy ember napját elrontottuk! Nagyon át tudom érezni a csalódását ennek a hűséges vásárlónak, mert én is ugyanezt szoktam megélni, ha elvárásokkalteli érzéssel indulok a kedvenc bútorturimba, és ott zárt ajtóval várnak! Nem is szólva arról, hogy megbüntethetnek, ha boltosként az órarendet nem tartod be! Vagy csak én tudom így, ez a törvény csak másokra vonatkozik, és Lacit minden szabály alul felmentettek még mielőtt én megismertem volna?! De milyen alapon? Hát idegalapon, mondaná ő. 😄

Én itt egy mesevilágban élek, mint az öregapó édeslánya, aki útja során leszedi a gyümölcstől roskadozó almafáról az almát, kiszedi a kemencéből a kisült cipókat, és nem tudom mit tesz még meg, de mindenki nagyon hálás neki. Én ma is felkeltem reggel fél nyolckor, szokásom szerint (nekem nincs hétvégi különprogramom, ahogy az állataimnak sincs, szeretek mindig ugyanabban az órában kelni, és nem túl későn feküdni, ezért nem kedveltem soha a szilveszteri bulikat sem, mert az ember az évet azzal kezdi, hogy máris elrontotta, másnapos, álmos, ingerlékeny), kimentem megetetni az ég madarait, összeszedni a kutyagumit, és egyúttal megsétáltatni a négylábúakat (csak itt az udvaron, meg néha hátul a mezőn), beleértve Cicát is, mert ő az egyetlen macskánk, aki a zord téli időszakban kimerészkedik a házból. Kivittem magammal a reggeli kávémat, meg az álomnaplómat, hogy lejegyezzem, mit álmodtam. Elég furi volt a ma hajnali álmom, egy temetésen voltam, vagyis kettőn, de a halott nem is volt halott, és tanácstalanok voltunk vele kapcsolatban, mert nem tudtuk, hogyan világosítsuk fel, hogyan adjuk tudtára, hogy ő a főszereplője ennek a gyászos összejövetelnek. És mindenki fehérben volt, de csak azért mert a fehérgyásszal és a fekete menyasszonyi ruhával kapcsolatban olvastam kommenteket a közösségi oldalon. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez nem egy üzenethordozó álom volt, ahogy az ezotériában nevezik (habár érdekes, hogy az ember miért bizonyos napi témákkal foglalkozik altában), mert visszavezethető arra is, hogy az este belenéztem kicsit egy sorozatba, aminek az volt a címe, hogy Négy esküvő és egy temetés, és azt hittem, hogy az az egyik régebbi, kedvenc filmem remake-je! Hát csalódnom kellett, mert közben kihoztak egy ilyen nevű sorozatot is, és én általában nem kedvelem a sorozatokat. Mindegyik olyan sokatígérően kezdődik, aztán a közepe felé, amikor beleélnéd magad, szépen ellaposodik, mert próbálják nyújtani minél hosszabbra, és ezért, minden logikát mellőzve, csűrik-csavarják az eseményeket. És a végén rájössz, hogy csak az idődet pocsékoltad!

Odapakoltam egy mosást, ez is a hétvégi rutinhoz tartozik, ugyanis két mosásravaló szokott felgyűlni, és az én ócska, rekondicionált gépem alig bírja az iramot. Olyan csúnyán szuszog az elején, amíg beindul, mint Nero kutyánk, akit nehéz légzése miatt, Darth Vadernek neveztünk el. A szerelőnk minden tőle telhetőt megtett, hogy megmentse ezt a masinát, a kikopott csapágyakat autócsapággyal helyettesítette, mert mint tudjuk, a tervezett elavulás törvényének agyafurt továbbfejlesztése óta, a régi gépekbe már nem lehet alkatrészt találni, az újak meg úgy vannak megkoncipiálva, hogy a szavatossági idő lejárta után, azonnal ki is lehessen dobni őket. De nem kell aggódnunk, mert azok ott fenn megoldják ezt a kérdést is, nincs semmi pazarlás, jön az újrahasznosítás! És a kis lelkiismeretes, nyájszellemmel (nemsokára pedig nyájimmunitással) rendelkező, apró emberkék szelektálnak és gyűjtögetnek szorgosan, nehogy valami kárbavesszen ezen a világon! Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy elhigyjem, a világot kormányzó Feketeöltönyösök (netán titkos társaságok 😎 ) a javunkat akarják! De persze, mivel ők nem léteznek, a piacgazdaság és a szabadverseny kénytelen mindent irányítani, még a tervezett elavulást is 😀 A húszéves mosógép (négyszer volt javítva, és ez csak azért volt lehetséges, mert nem újabb generációs) közben fújtat, nyikorog, brüng, mint egy ócska trabant, fáradozik helyettem, a konok autócsapágyak hajtják előre, ösztökélik, nem engedik, hogy feladja. Hála a drága szerelőnek, annak a becsületes, igazszívű embernek! 🤗

Azt hiszem, amiatt látom ilyen ferdén tökéletes univerzumunkat, mert elzárva élek, és csak ritkán hagyom el a házat, és mint a vakoknak, kiéleződött a szimatom. Apropó szimat! A múltkor említettem, hogy Laci vett egy csodálatos tulajdonsággal rendelkező szappant nekem (akkor amikor még teljes húsz másodpercig mostuk a kezünket), és kellemes meglepetésemre, a csodaszappan Petrimama szagú volt! Most pedig olyat vásárolt, Ciel márka (amit általában szeretek), hogy büdösbogár “illata” van. Vagy már a szaglásom is elvesztettem volna itthoni magányomban? Először nem tudtam, hogy honnan olyan ismerős ez a csípős, átható szag, előbb valami gyomra, bürökfélére tippeltem, aztán pár kézmosás után megvilágosodtam. Hogy lehet ilyen tisztálkodószert forgalomba hozni? Valami fehér virág volt a csomagolásán, kicsomagoláskor eldobtam sajnos a papírját. Lehet a gyártócéget a jószándék vezérelte, ezt nem vitatom, de nagyon mellékfogtak, nagyon rosszul kombinálták össze a szintetikus anyagokat, vagy pedig nekem ferdült a szaglásom. Kettő közül az egyik. De mindenesetre Lacinak a lelkére kötöttem, hogy nehogy mégegyszer ilyet merjen venni! Vagy ha vesz, akkor csakis magának az üzletbe 😀 De mégiscsak velem lehet a baj, mert a drága mosószer is büdösnek tűnik! (Ez már a kovid tünete lenne!?) Állítólag illatosító is van benne, de amikor a kimosott holmikat kiszedegettem a gépből, s kiteregettem, a napokig beáztatva hagyott, állott ruhák orrfacsaró bűzére emlékeztettek. Ez nem lehet más, csakis olfaktív úton keletkezett halucináció! Azért használok idegen szót, hogy bizonyítsam: intelligens vagyok, képes vagyok felfogni az ilyen bonyolult orvosi szakszöveget. A vakcinaháború kitörése óta már sokat tanultam (én, a balga!😎 ), mint például anafilaxiás sokk, amire epinefrin injekciót (adrenalint) kell adni, meg szemiparézis, meg adenovírus, amit állítólag kínai betegekben fedeztek fel még a pandémia kezdetén, ami arra utal, hogy mégiscsak laborból szabadult ki a vírus, hiába tiltotta le a twitter a tudóst, aki már tavaly ősszel ezt merte állítani. Itt van egy hiteles tanulmány is, de beismerem, ez meghaladja értelmi szintemet. Annyira még nem okosodtam ki, hogy ezen a terjedelmes pdf dokumentumon képes legyek átrágni magam, mint a mesehőst üldöző boszorka a sűrű erdőn: https://zenodo.org/record/4477081#.YB-2C-gzZPZ

Az itthonülésnek még van egy másik “hátulütője” is, mondaná egy olyan személy, aki munkába jár: hogyha megéhezel, muszáj főzzél magadnak! Erre mondta régebben a főnököm (amikor még napi szinten találkoztunk 🤣): keress annyi pénzt, hogy megengedhesd magadnak, hogy ebédet vásárolj! Sose kerestem annyit (legfeljebb 12 lejes napimenüt rendeltem néha), de most már nem is szeretnék! Mert rájöttem, hogy már képtelen vagyok megenni a vendéglői kaját. Ha egy évig folyamatosan a saját főztödet fogyasztod, akkor valami nagyon szokatlan ízt érzel minden idegen ételen, és már nincs ínyedre. S most nem akarom a vendéglősöket megsérteni, de ez az én szubjektív valóságom. A külvilágot egy materiális, idegen, önző univerzumként fogod fel, a szintetikus illatokban megérzed a poloskaszagot, ennek következtében a vendéglői kosztnak is kezd számodra kellemetlen íze lenni. Egy idős, falusi nénit kínáltam egyszer régen Fantával, és elképedve tiltakozott: ő ezt nem tudja meginni, érzi rajta a vegyszert!

Az érzékelés szintjén sok változáson mentem keresztül. Talán azért, mert folyamatos kontaktusban élek a természettel, és kevésbé érintkezem a civilizációval, kialakult volna a hetedik érzékem?! 😅. Például az emberi természetbe is jobban belelátok. Akikkel a legtöbbször csak telefonon kommunikálok, sokukról megsejtem, észreveszem, ha jópofáskodnak, hogy közben keserűség van a lelkükben, rájövök, ha nem teljesen őszinték, ha megjátszák magukat, ha eltitkolnak valamit, ha keménykednek, de közben bizonytalanok … De ez már egy másik történet!