Nem is egy, több is van! Rengeteg problémám van mostanában, nagyon sok feltevés kavarog az agyamban, és van egy problémakategória, amiről nem beszélhetek, és egy másik, amiről meg igen. Kezdem hát az utóbbival, logikus 😀!

Itt a nagy pandémia és kétségbeesés időszakában, unalmamban és esendő, naiv mivoltomban, – vagy nem is tudom hogyan jellemezhetném hűen magam s a helyzetem -, feliratkoztam egy Stockholm diétára, amiről azt hittem, hogy megoldja helyettem az elhízási hajlamomat. Csak egyszeri alkalommal fizetek be, aztán küldik egy hónapig a jobbnál jobb diétás recepteket, és ha meghosszabítom a bérletet, jó, ha nem, akkor maradok az egyhavi menümmel. Errefel már az első héten elegem lett belőle, és szédültem és gyenge voltam, és undorodtam az ajánlott napi étlaptól. Lehet azért, mert a vega menüt választottam, és ugyanazt a salátát variálták nekem minden áldott nap. Hát abba is hagytam, a negyedik napon már ki is töröltem az emailt, amiben a diétás kosztot ajánlották. Tudhattam volna előre, hogy nem tudom tartani, azért is, mert egyszerűen lusta vagyok magamnak külön főzni, és a hozzávalókat is külön be kell szerezni. De csak én hittem azt, hogy csodálatos felhőtlen kapcsolatom a stockholmiakkal ezzel barátságos módon végetért. Következő hónap elején azt tapasztaltam, hogy ismét levették a pénzt a kártyámról, nem nagy összegről van szó, 27 lej csupán, de akkor is felháborítónak találom, mert azt a 27 lejt másra is el tudnám költeni, mennyi mindent össze tudnék belőle vásárolni például egy turkálóban. 😀

És itt még nem ér véget a történet! Akkor a második hónap elején, felmentem az oldalukra, és leiratkoztam a levelükről. Megkérdezték, hogy biztos, hogy ezt akarom, hogy ne kapjam többet tőlük, a szakemberek által összeállított finom recepteket! Igen, határozottan ezt akartam! Akkor sajnálják, jött a robotválasz, ezután többet nem kapok napi menüt! Szuper, ezzel meg is lennénk, és ezzel a lépéssel én le is tudtam a dolgot. És nem figyeltem túlságosan az ING által olyan lelkiismeretesen és pontosan nyilvántartott kiadásaimra. És mit ad Isten! Ma véletlenül ismét tüzetesebben megvizsgáltam, mire is ment el az ünnepek alatt az összes pénzem, errefel mit találok? Na mit? Hát a kiadások között megint ott lapul a friss stockholmi befizetésem! Ezek továbbra is havi rendszerességgel szívják le az összeget, amire egyszer feljogosítottam őket! Az anyátok mindenit!! Most mi az ördögöt csináljak? Valaki oktasson ki, lécci!!! Hogy lehet erről a baromságról leiratkozni? Biztos sok embernek, nőnek nagyon hasznos tanácsokat adnak, és nagyon sokat segítenek a fogyásban és az egészséges életmódvitelben, de ha én nem igénylem többé a szolgáltatásukat, és a napi hírlevelüket sem küldik már, akkor mégis mire veszik le a havi 27 lejt?

Lassan már kezdem azt hinni, hogy minden internetes árucikk, legyen az kézzelfogható vagy virtuális információ, egy nagy kamu! Mert én eddig inkább csak ilyesmivel találkoztam. A realisztikus cicákat nem is akarom elmesélni! Ezek a karácsonyi ünnepek közeledtével kezdtek szembejönni velem a Facebookon, “realisztikus” husky, corgi, juhászkutya és minden lehetséges népszerű kutyafaj, aztán a cicák, no meg a kismalacok és a bocik. Élethű nagyságban! Egyetlen egy ajánlat esetében láttam, hogy a leírásban szerepel a battery not included vagy arra utaló megjegyzés, hogy elemmel működik, a többinél említést sem tettek róla, csak hogy handmade, és ilyen meg olyan színű, és lehet hogy a szín nem fog találni a leírással pontosan, ilyen és ehhez hasonló megtévesztő, figyelemelterelő szövegekkel. Kínában bejegyzett cégről van szó természetesen, hol is lenne máshol, és azt csak utólag néztem meg, hogy a cím elég gyanus, és a telefonszám sincs mindig megadva. Szóval minderre csak akkor jöttem rá, amikor megérkezett a várva várt csomagom a távolkeletről a realisztikus kiscicával, amit anyámnak rendeltem, mert pont egy ilyen fehér cicója volt valamikor, és amiután az elpusztult, többet nem akart macskát tartani. És az, amit a csomagban kaptam, egy egyszerű plüssállatka volt, amelyik semmit sem csinált, azonkívül, hogy szépen, bájosan alukált egy kispárnán. Most is ott alszik a párnáján (amihez odarögzítették), az anyám vetett ágya tetején. Pedig milyen szép reményeket fűztem hozzá, hogy majd, ha öreg leszek, és nem engedhetem meg maganak az élő állatot, akkor majd ilyen realisztikus cicát és kuszut fogok venni magamnak. Amelyik pont úgy viselkedik, mint egy élőlény, húsvér kiskedvenc, dorombol, ugat, csóválja a farkát, hozzám bújik, szalad utánam a házban. Csak meg kell nézni ezeket a site-okat, és az ember lelke megtelik reménységgel a “szép új világot” illetően. 🤣