Monthly Archives: November 2018

Párbeszéd a könyvesboltban – a Teslás fiú (Életkép a boltból 1)

Jó napot!

Jó napot!

-A fiatalember, az eladó hol van?

-Kilépett! Segíthetek?

-Megvárom!

-Foglaljon helyet! Kicsit hull fentről a vakolat, elnézést a fotel miatt!

– Nem gond! Leporolom! (Leporolja, leül, látva, hogy én a táblagépem fölé hajolok, ő is előveszi a nagydarab okostelefonját)

Megkockáztatom kitalálni a jövetele célját:

-Gondolom nem a játszma.ro-tól jött! Mert Laci épp velük ment el találkozni! Nehogy elkerülték volna egymást!

Felnéz a telefonjáról, halálkomolyan:

-Lehetek onnan is!

-Tényleg? (Hüledezek) De akkor felhívom, hogy jöjjön vissza!

-Nem, ne hívja! Megvárom!

Inszisztálok:

-De ha a játszmától van, akkor tényleg fel kell hívnom!

Komolyan végigmér:

-Nem a játszmától vagyok!

Üldögélünk még egy sort.

-Nem tudnék mégis segíteni?

Tétovázik. Bizalmatlanul válaszol, kiböki végül:

-A Tesláért jöttem!

Megörülök:

-Óh, a Tesláért! Hát az itt van félreléve! Itt a nyomtató tetején! Ezek a pöttyök itt a borítón nem a vakolat! Ez a könyv mintája!

Szigorúan, mint egy tudós:

-Látom! Észrevettem én is!

Én félénken, de lelkesedve:

-Én is tudok egyet-mást Tesláról! Láttam pár dokumentumfilmet!

-Aham! Ebben a könyvben minden bennevan, részletesen, nem mint a dokumentumfilmben!

-Persze, a könyv az más! És bármikor fel lehet lapozni egy adatért! – próbálok szabadkozni…

Barátunk úgy dönt, nem folytatja a tudományos párbeszédet egy középkorú nővel. Mi köze lehet ennek Teslához – gondolhatja. Megint szigorúan végigmér:

-Maga kicsoda itt?

-Én vagyok a feleség!

És akkor megbízhatok magában?

-Hát hogyne!

-Akkor kifizetem, itthagyom a pénzt! Jó?

-Nyugodtan! Átadom (Vagy elkobozom, de ezt már nem merem hangosan mondani a világért se, még viccből se! A Tesla precizitással gondolkodó fiatalúr végképp elvesztené amúgyis törékeny bizalmát bennem!)

Aztán kicsit aggódik, hogy az összes aprómat oda kellett adnom neki, és most ötlejesek meg tízlejesek nélkül maradok, hátizsákjába pakolja a Teslát, immár jogos tulajdonát, és végül elégedetten távozik. Mert Tesla összes adatának a birtokába került!

……………………………….

Laci utóbb mesélte, mennyi gondot okozott neki az a vaskos Tesla, előbb, amig beszerezte, aztán meg naponta leporolta, megtörölgette, mert mindig elfelejtette, hogy a borítón a fehér pöttyök nem a lehulló vakolat részecskéi…

 

Salzburg – a biciklibarát város

Olyannyira, hogy még szobrot is állítottak a bringásoknak. Láttam fiatalokat, időseket, lányokat, bravúros bicajos csajokat, hátratett kézzel húztak el melletem a folyóparton, és láttam rengeteg bicikliutat, és furcsálltam, hogy az átjáron is szabad felülve átmenni, sőt még fogózó is van, hogy nyugodtan várakozhassanak a biciklizek, amíg zöldre vált a lámpa. És biciklis utánfutókat is láttam, van aki a gyerekét szállítja benne, van, aki a házi kedvencét.

 

IMG_20181016_145308

De a kuszukat babakocsiban vagy kutyakocsiban is tolták, és nem örültek, amikor lefotóztam a számomra furcsa menetet. Ilyet 2011-ben Floridában is láttam az egyik Mall-ban. De akkor nem is volt még okostelefonom.

IMG_20181015_150154

Mondjuk ennek a kedvencnek mentségéül szolgáljon, hogy gipszben volt az egyik lába. Rendes a gazdija, hogy ilyen állapotban is kiviszi. Üzenem ezt anyuméknak, akik még a kert tetejéig se hajlandóak elsétálni a Bodrival! Ez asszem a híres Getreide Strasse-n volt, amely a top 10 Salzburg látnivalók között szerepel.

IMG_20181011_160641

Aztán a bicajt ötletesen fel lehet használni reklámra és szállítóeszköznek. Ez a háromkerekű járgány például úgy van kialakítva, hogy elől van a két kereke, és arra van felszerelve a mindenféle, itt például egy neves vendéglőnek a kifutófiúja, talán, viszi ki a rendelést. De ki lehet állítani a bejárat elé is egy reklámkerékpárt, ezt már nálunk is csinálják, de ott mozgatható is az erre a célra használt bringa. Annyit mondom a kedves páromnak, hogy ezt mi is megcsinálhatnánk, de süket fülekre találok!

IMG_20181011_190011

A turisták nagy élménye a fiáker. Lépten-nyomon találkozik az ember velük, a baj csak az, hogy szegény lovakat a forgalomba is behajtják, és már tüntettek az állatvédők, hogy tiltsák be, mert a nyári forrósságba pár ló belepusztult ebbe a hajszába. De nem hiszem, hogy betiltanák, túl nagy rá az igény.

IMG_20181011_183519

Bírtam a női kocsisokat. Gondolom a japán turisták is nagyon élveztek velük utazni. Különben az egész várost ellepték a japánok, Salzburgban valóságos japáninvázió van, mindenütt ott vannak a keleti turisták, főleg a Mozart szülőháza előtt, ahol szinte csak én voltam fehér ember. Ott állnak, miútán kijöttek az épületből, és őrülten fotóznak. Pedig kívülről nem lenne semmi érdekes azon a sárga házon, ha a táblát levennénk róla, persze.

IMG_20181015_150523

A fiákereket lefényképeztem felülről is, a múzeum felső teraszáról, ott is eltöltöttem volna legalább egy fél napot, mármint a múzeumban, de sajnos 3-kor értem oda, és négykor már zárt, és hiába tettem magam, hogy nem veszem észre, hogy záróra, kíméletlenül terelgettek kifelé.

Ott se szabad fényképezni, és ezt komolyan is veszik, de azért én lopkodtam pár képet, bocsánatos bűn, kellett a bloghoz 🙂

IMG_20181015_173039

Ne kérdezzétek, hogy ez ki vagy kinek az alkotása. A katalógust is 16 euróért árulják a neten. Majd ha megveszem, megmondom.  Mária szobor valamilyen századból, gondolom egyértelmű. Sajnos nem volt időm jegyzetelni, mondom, hogy kutyafuttába jártam végig az egész múzeumot. De a nevét azért megjegyeztem: Salzburg Domquartier, ez is bennevan a top 10-ben. És van ott egy Picasso szobor is:

IMG_20181015_170924

Valamilyen magányos nő, vagy valami hasonló a címe. Majd utánanézek. Jó kis beszámoló 🙂

És a múzeum összes alkalmazottja kerékpárral jár munkába! Amikor sikerült kizavarniuk az utolsó turistát is, és tőlem is megszabadultak, sorban ültek fel a bringájukra, hogy végre hazamehessenek.

IMG_20181015_175355

Én is elkullogtam, és a Mirabell parkban egy utcazenésszel találkoztam, aki arra bíztatta a járókelőket, hogy spóroljanak a vízzel! Save water, dink wine!

IMG_20181015_112403

Ez a felhívás, és itt van ő maga:

IMG_20181015_182710

A kutyás néniken kívül (akik nem tudhatták, hogy én is az ő oldalukon állok, mint allatbolond) mindenki mosolyog, tényleg igaz, hogyan​ nyugaton mindenki olyan lezser, ott lehet igazán kandi kamerával megviccelni az embereket. Lefotóztam a Jehova tanuit is, mert mulatságosnak tartottam, hogy a japánokat akarják megtéríteni (nem látszik a képen, de ott felül japánul ír valamiket, valószínű azt, hogy hamarosan eljön a világvége). És a hölgyek még pózoltak is nekem:

IMG_20181015_182421

Említettem a múltkor, hogy Blankával megmásztuk a Gaisberget, és irigykedve néztem, hogy suhannak lefele a bringások a tökéletes aszfalton, és annyira de annyira kipróbáltam volna én is! Kérdi a lányom: Nem félnél? Mondom, dehogyis, imádok lefele száguldozni! Erre, hogy ő biza fél! Mondom, ezt nem hiszem el! Nem vall rád! S kiderül, hogy a párja megy elől 120-assal, ő meg utána “csak” 80-assal, mert gyorsabban nem mer! Na, gondoltam, én meg itt dicsekszem a kis 50 km-es sebességemmel!

 

 

 

 

A Gaisberg-en ilyen “játszótér” van felnőtteknek. A hintát lefotóztam minden szögből, hogy Lacimnak kiadjam feladatba jövőre az elkészítését.

IMG_20181015_132210

Magányos sétám során találtam egy turkálót is, de hétfőn zárva volt, mint a múzeumok szoktak :)) És oda egy alagúton keresztül jutottam, amely szintén elbűvölt, mint maga a város minden zege-zúga. Ez csak a gyalogosok és a kerékpárosok alagútja. S mindez kb egy csekély töredéke annak, amiről mesélni szeretnék.

IMG_20181015_132628