Igen, jól értelmezted a névadó szókirakót!

Balaton projekt élesítve, ahogy egy ócska akció filmben hallani. Habár itt se volt kevesebb akció, mint egy alacsony költségvetésű moziban,  csak épp golyóálló mellényünk nem volt. Mivel ezt nem fogja vetíteni egy közismert vagy közismeretlen (van ilyen szó?) csatorna sem, ezért csak itt és (nem)csak most olvasható!

A történet a tavalyi nyaraláshoz nyúlik vissza. Ugyanis a közismert hazai partunk északi E(u)fóriájának a szele messzinek bizonyult. Fájó szívvel úgy döntöttünk, hogy idén kihagyjuk a fél-másfél méteres hullámokat, ahelyett inkább sétálunk egyet a Balatonban. Igen, sétálunk! Te még nem sétáltál a Balatonban? Később erre visszatérek! És persze az öt percenként felkiáltó, rikkancs fekete-tengeri árusokat (is kihagyjuk), akiktől nem hogy nyugtod nincs, de pénzed se marad a nap végére, amit az aznapi költségvetésre bepakoltál a retikülödbe.

Új kihívás reményében, családi nyaralás apropóján, egy februári szomorú vasárnap délután létre is hoztuk a közös családi beszélgetős oldalt a közösségi hálón, ahol a három család meg tudja beszélni a nézeteltérésekkel járó konfliktusokat.  🤷‍♀️

Első lépés a szobafoglalás, vagy a hotel, vagy a bungalló, ami se túl drága ne legyen, se túl messze a parttól, és se túl lepukkant.  Ha valaha valaki utazott valamerre, akkor tudja, hogy ez egy időigényes agyrém. És hogy mindenkinek tetszedjen is? Hát ez felér egy lakás vásárlással! Még akkor is, ha az ember fia csak azért veszi ki, hogy napi két órát töltsön benne. Persze, ha mázlija van, és nem esik az eső öt napból nyolcat. Nekünk szerencsénk volt e szempontól, mint kiderül, és végül egy háromszobás kertes apartman mellett szavazott a család, de ne menjünk bele a részletekbe még! Nem tabu, csak mindent a maga idejében! Még előttünk a Nagy út!

Szóval akkor az utunk arrafelé:

Ezt a fejezetet legszívesebben kihagynám, de mivel fontos része a nyaralásnak, kénytelen vagyok újra átélni ezeket a borzalmakat. Mit meg nem tesz egy blogger az olvasókért…

Magas léptekkel közeledett az időpont, már javában benne voltunk a nyári zsongásban, mikor már nem szívesen járunk be dolgozni – mondjuk máskor sem – hétvégenként meg beterveztünk egy-egy közeli, alacsony költségvetésű strandot, mert ugyebár gyűjteni kell a projektre. Erről jut eszembe, hogy hiába a családi projekt, mert a milliomos nagybácsi nincsen benne. Szerintem meghalt még a születésem előtt. Sosem hallottam róla. 🤣

Elkezdődtek az előkészületek, ez legalább kétszer annyi időt vesz fel, mint maga a kirándulás. Tiszta divatbemutató a ruhatár készlet felvonultatása. Ez tetszik, ez nem tetszik! Ebben kövérebb vagyok, mint tavaly voltam, és minden ruha idomtalan! Majd a fél szekrényt bepakoljuk, aminek aztán körülbelül csak a felét használjuk. Ez van, nincs mit tenni.🙁

Szisza, vagyis cica szittert is kellett keríteni, mert ezek az emancipált, háziasított mini vadállatok már nem vadásznak. Nem keresik meg maguknak a mindennapi betevőt, mondjuk nehéz is lenne ezt a lakás fogságában megtenni. B. kapta ezt a nemes feladatot. Egy nappal indulásunk előtt mindent megmutattunk neki, az élelem raktározási helyét, a lakás fura kütyüit, amihez magyarázat szükségeltetett. Persze nem azért, mert modernek, hanem mert egyedi módon működnek, ha épp nincsenek elromolva. Szóval mindent megmutattunk, a sziszákon kívül. Mert a négyből három szisz úgy döntött, hogy átmegy iguána üzemmódba, és elrejtőzik. Ismeritek Kolombo feleségét? Nem. Mindenki tudja, hogy létezik, beszélnek róla, de senki sem látta. Ez is olyan volt. Így képről mutogatva B-nek, a végén több szisz, cicc, micc, és picc volt, mind a valóságban.😃

Egy túlzás nélküli augusztusi hőséget kell elképzelni, amiben nincs délibáb (errefelé nincsenek), és nincs légkondi sem. Elindultunk. Aki követi Ludasmanyi blogbejegyzéseit, az tudja, hogy hosszú utat sosem úszunk meg autóprobléma nélkül. Most valamennyire nyugi volt, mert az év elején frissen lecserélt használtautó még nem volt kipróbálva csak 100 km-es távolságon belül. Ez olyan  mint a zsákbamacska, mivelhogy nem tudhattuk, hogy Várad magasságába (inkább mélységében, mert alföld) a közutak rosszak, emiatt van, vagy csak az autó húz jobbra?

Ártánd felé közeledve, szófogadóan, illedelmesen beálltunk a határátkelőn felgyűlt autósorba. Egyre hevesebben vert a szívünk,  nos nem azért, mert egy évtizede nem jártunk erre, és nem fogjuk érteni a nyelvet, hanem mert unalmunkban arra lettünk figyelmesek, hogy minden kocsinak kinyittatják a hátsó csomagtartóját. Mondanom sem kell, hogy a miénk nem nyílik. 🤣 Most el lehet képzelni annak a határőrnek az arckifejezését, amikor meghallja: Biztos úr! Nem tudom kinyitni! 🤣 Én már láttam a lelki szemeim előtt, hogy félreállít valami melléksávra, vagy netán fegyvert szegez ránk, mert megtagadtuk, hogy pillantást vessen a szedett-vetett hirtelen bepakolt csomagokra. Volt olyan táska, amelyiknek a zibzárja sem működött. De tényleg!? Mit lát amúgy két másodperc alatt, ahogy én kinyitom a csomagtartót? Max egy liter Kibédi körte pálinkát látott volna, de az sem illegális.  Vagy lehet ezeknek a határőröknek ilyen röntgen szemük van? De most már tudom, hogy az van! Ugyanis visszanyújtotta az iratokat,  hogy nem kell felnyitni a csomagteret! Be lehet látni! Nem is emlékszem, hogy ezután ki tudtunk-e nyögni valami köszönömfélét, vagy viszlátot, csak tudom, hogy megnyomtam a gázt, és indultunk, mint a halálos iramba. Hogy ez merre van, nem tudom, de csak így lehet megfogalmazni!

Sikeresen elhagytuk a Büntetés végrehajtó fegyintézetet is, meg a Toll kontroll-t. Első olvasatra Troll kontroll-t rögzítettek az agyhullámaim, mert az egyiket a meséből ismerem, míg a másikról nem is hallottam. Elég hamar kiderült, hogy mégiscsak anyanyelvi nehézségekbe ütköztünk még Magyarhonban is. Utánanéztem: a díjköteles úthálózatokon végeznek adatgyűjtést! Mondom csak adatgyűjtést végeznek! Tehát izgatottan várjuk a tetemes bírságot postán! Szeretlek Magyarország! Visszafelé jövet ezt az XYZ autópályán kiegészítő táblák is jelezték, de arrafelé valahogy az M5-ös autópályán nem észleltünk semmit. Igaz, hogy amilyen miniatűr ismertető táblák vannak ott, egy rövidlátó a sötétben hamarabb megtalálná a tűt a szénakazalban, mint hogy azt a normál sofőrszem észrevegye. M5-ös pályát mondtam? A helymeghatározó szerint ez az útvonal, és egyszercsak rajta voltunk. Semmi előrejelzés, hogy most autópálya következik, netán a vele járó díjjal kapcsolatos felhívás.🙄 Ez olyan,  mint amikor verekedés közben kitör a focimeccs. Mi inkább szócsatát folytattunk, mert az előre lebeszélt telefonszolgáltató úgynevezett rooming-ja önként és önkényesen megszüntette a világhálóhoz való hozzáférést, emiatt a telefonon a helymeghatározó is csak a helyet mutatta, hogy éppen hol vagyunk, az útvonalat nem. Még szerencse, hogy régi motorosok vagyunk, nem is tudom, hogy hogy éltük túl a 80′-as éveket GPS nélkül! Szóval navigációs segítség nélkül úgy ítéltük meg, hogy Ceglédnél letérve balra, Tatabányán keresztül pikk-pakk rovidítünk és secc-pecc ott vagyunk.  A “pick-pack” csekély 6 óránkba  került! Hat óra késéssel értünk a végállomáshoz, és majd révbe érés előtt derült ki, hogy három hibaérzékelő is világít a kocsi műszerfalának kijelzőjén. A service jelzés egyértelmű, de igen tág fogalom. Majdnem olyan mint a fejfájás: bármelyik szervünktől lehet. A légzsák emlékezetem szerint eddig is világított, de a háromszögben féloldalas autó, hát az nagy rejtély volt számomra! Végiggondolva logikusan: a fék is kimelegedhetett. Mertem remélni, hogy csak az érzékelő zavarodott meg a hőségben. És ez az a pillanat, amikor nem akarsz időt és pénzt pazarolni szervízre, de van egy autoszerelő ismi, aki fotó alapján azonosítja a problémát, és B.A. meg is állapította, hogy ti márpedig biztosan haza is értek ezzel a járgánnyal! Csúszáskipörgés – nyári projekt idején – egy gyakorlott sofőrnek semmiség! Megnyugodtam! És nem kezdünk mondatot igekötővel, de a vendéglátónk ezalatt a hat óra alatt egyre idegesebb lett, habár jól leplezte, de voltak jelek. Ezalatt az idő alatt lenyírta a füvet a kertben, megjavította a csatornát, amihez az előző albérlő kikötötte a négylábú kedvencét, annak reményében, hogy a csatorna megtartja még akkor is, ha a 60 kilós “szőrmók” macska után akar iramodni. Lehet ki is takarított közben, de ezt már sosem tudjuk meg. Barátságosan, tisztességesen és nyugisan útbaigazított: a Plázs a kivezető körforgalomból jobbra, majd a következőnél megint jobbra, és az úticél a bal oldalon  található.  Akár csak egy jó navi!

De előtte B.R. szaladt előnkbe, hogy már nem győztek várni! Hát mi is alig győztünk jönni! Ahogy levezettünk 60 km-t, s megint csak vagy 80 km volt még előttünk, mint egy rémálomban, amiből nehéz felébredni. A pezsgőnek bőven volt ideje lehűlni ezalatt az idő alatt, és nyitása során keletkezett pukkanásától fel is ébredtünk! Isten hozott! Mondta kedves széles mosollyal B.R., aki egy természetes szépség, hátsó szándékot nem rejtő, tiszta lélek. Irigylem sokszor, bármely modell ügynökségnél megállná a helyét. Mint egy jó reklámban: ez még nem minden! Karakteres, okos, céltudatos. Boldog ember lehet “a gazdája”, és remélem ez nemcsak a látszat. Minket viszont elbűvölt a látvány, amint körbenéztünk a szállásadónk Zs. A. birodalmán. Még érezhető volt a frissen vágott fű illata, ami a frissen bontott pezsgő buborékaival keveredett. A teraszról jól kivehető volt a stílusos nappali, amelynek a berendezése ötvözte a modern kellékeket és a régi idők dekorációját. Festmények, dísztányérok, porcelánbabák, hangulatvilágítás, és mindez a jóízlés határán belül. Ez egy magát valamire is adó embernek maga a Mennyország!

Van az a pillanat ami megtöri ezt az idillt, mint amikor fizetni is kell… Zs. A. tett egy megjegyzést, miszerint jó volt az időzítés, mivel éppen nem volt szolgálatban, így ráért minket megvárni. Szolgálatban? Mit szolgál? – kérdeztem? Hát a közrendet! Vagyis rendőr! Hirtelen megfagyott a levegő, mint aki szívinfarktust kap, pedig nem lapult az autóban fél kiló anyag hétvégére, és végül is ezek a szervek értünk vannak, minket kéne védjenek, és csak annak kéne legyen félnivalója, akinek rossz a lelkiismerete. Egy hirtelen gondolatom támadt! Megkínálhatlak hazai szilvapálinkával? (Vagy körtével, habár mindegy, ugyanaz!) Reméltem lekenyerezem, de nem lehetett elcsábítani eme vétkes örömök felé. Ma még vezetnie kell, mentegetőzött. Így járt, több marad nekem! – gondoltam cinikusan.

Truman show – eddig tart a világ, vagyis a túlsó partig, mert a Föld kerek és lapos!!

Másnap reggel korán  keltünk,  nehogy lemaradjunk valamiről. Kávéfőzés, mint minden normális európai és balkáni családban.  Majd reggeli, aztán irány a part!

Hamar kisántikáltunk a partra, nem volt messze, közben elejtettük a gyermeket. A nagyi vitte kézenfogva, megbotlottak, a kicsi elesett, s majdnem az egész társaság keresztülesett rajta. Nyugi, nem lett baja. A kis aranyos felnőtt korára túlszárnyalja majd az anyukáját. Három és fél nyelvet beszél négyévesen. Én részegen is csak dadogom a negyediket. Néhány vízszintes és néhány függőlegesen párhuzamos utca választott el az Újhelyi strandtól. A régi helyit nem kaptuk meg, mondjuk nem is kerestük (ez vicc volt). Még le se vetkőztünk jóformán, én alig vártam, hogy elkezdjem a súlyemelési gyakorlatokat a korsó sörök emelgetésével. Nincs annál hűsítőbb és relaxálóbb tevékenység egy forró nyári napon, mint végigkóstolni a helyi választék nagyrészét. Végül a cseh féle folyékony kenyér remekelt nálam. Némi idővesztegetéssel, de csak kipróbáltuk a vízibiciklit. Jókat csúszkáltunk a tetejéről. Volt, aki félt az alacsony vízállás miatt fejest ugrani, volt aki a szívét féltette a hirtelen kontaktustól a felmelegedett test és a hideg víz találkozásánál, és volt aki semmitől sem félt. Áhh, válogatott városi (vagy vidéki?) társaság. Felfedeztünk egy nagyon jó teraszt, ahol halászlevet, gulyást, és a többi terasztól eltérően, nem szokványos menüvel várták a vendégeket. Ott vesztegeltünk sokáig, igyekeztünk visszarakni a leadott kalóriákat. Korábban egy másik helyen próbáltam lefotózni a lángos-felhozatalt, persze illedelmesen engedélyt is kértem rá!  – Lefotózhatom? – Hogy mit csinálhat? Meredt szemeket düllesztve, el nem tudták képzelni, hogy ez még nem látott lángost? Valójában az itthon maradt családtagok részére kellett egy bizonyíték, akik a lángos “magas” ára miatt kimaradtak, itthon maradtak, s lemaradtak erről a Balaton-csodáról.

Ilyenkor normál körülmények között egy átlag turistának minden nap hasonló.  Mi megpróbáltuk bejárni az Aranyparttól az Ezüstpartig minden zegzúgát a környéknek. Tiszta ékszerboltnak hangzik. Nem felejtettünk el fotót készíteni a Karinthy Frigyes szobránál, a Krúdy Gyula szobránál és villájánál, és ilyenkor kihagyhatatlan a #Siófok fotó pont. Végigsétáltunk a Petőfi Sétányon, majd a Jókai parkban raboltuk a “drága” időnket. Ezek a régi nagyjaink tudtak valamit. Csendes pihenőhelyeken elmélkedni, alkotni. Ahol nem zavar a hétköznapok rutinja, és el lehet mélyülni a gondolatokban. Ezek után még a tériszonyunkat is leteszteltük, mert naplementekor a legcsodálatosabb látvány az óriáskerékből a színkavalkád, fentről nézve a Balaton körvonalait, ahogy a vöröses sárga beteríti a tavat, mint valami természetes takaró. És nem, nem szakadt le a kabin. Még ha azt is sugallta röpke pillanatig tartó nyikorgása, hogy most fog a mélybe zuhanni utasaival együtt.

Ha alig múltunk 22 évesek, a Plázs által nyújtott vendéglátóipar kínálata igen színes. Ha most lennék 20, végigbuliznám a soron a klubokat. Ismerem az érzést, amikor megunod a rockzenét, átmész egy Jazz klubba, majd jön a diszkó, és végül a klubbing. De így 22 évesen😎🤣 még a Rusnya Magdi koncertet is kihagytuk. A gyerekek végül jót szórakoztak a hab színpadon, ahol kedvükre futkorászhattak a habok között felhőtlenül, zenei aláfestés és diszkó fény mellett. Lehet, hogy korábbi életkorra kellene vágynom, mint 20?😏

Másnap. Igen, ez már a harmadik nap is lehetett, vagy ki tudja?! Déli időt kell elképzelni, amikor ráérősen megérkezünk a közkedvelt Újhelyi strandra B.R.-el és Nesszával. B.E. szokásához híven korábban kiért a partra. Hogy mennyi B-betűs szereplő van ebben blogban, eszméletlen! Ez vajon mit jelent? A lényeg, hogy a B.E. által lefoglalt helyet, amit számunkra tartott fenn padostól, illegálisan birtokba vette egy német család. Majdnem kitört a Balaton-party a Balaton parton, de egy-két szúrós tekintettel elintéztük a néma konfliktust. Nagyrészt olaszok és németek üdültek ezen a részen, az őshonos turistákon kívül. Nincs fülsüketítő zene, nincsenek klandesztín eladók, valahogy ez a nyugati nyugi már annyira sértette mindannyiunk vérmérsékletét,  hogy már kezdett hiányozni a balkáni hangulat. Úgy jött, hogy belekössél valakibe. 🤣 A tusoló melletti teraszon aztán, amikor a 82–es sorszámú rendelést hamarabb felszolgálják, mint a 78-ast, azt már nem lehetett kibírni beszólás nélkül.😄

– Hova mész B.E.? Lerántva magáról a fellobogózott csatahajó jelmezét, félvállról válaszolta: – Átsétálok a túl oldalra! Én mondtam, hogy simán lehet sétálgatni a Balatonban, még a legelején. Nem hittétek el! Nesszának ez viszont nagyon is tetszett. Egy négyévesnek ez a vízszint pont a mérete, és játszodhattunk így úszik a csimpi kutyát egyik B-től a másikig. Kifelé kúsztunk, másztunk négykézláb, tettetve, hogy derékig-nyakig ér a víz, majd hirtelen lábra állva mondogattuk: “Óriás leszek, katona. Vadakat terelő juhász”. Hogy eddig hogy nem tűnt fel nekem, hogy ez a József Attila juhásza nem birkákat terelget?🤔

Ami jövőre maradt: A Talizmán kalóz hajó a tipikus Jack Sparrov jelmezeivel. Azt hiszem gyerekként nagyon élveztem volna. Lényegében  most is élvezném, mert valódi ágyúval lőnek. A cseles kelepce, még rejtély számomra is, hogy mit fed. A víztorony és az ásványmúzeum, de nem árulok el mindent. 😁 A PayPal-on, az erre a célra fenntartott számlaszámon igényelhet bővebb információkat a kedves olvasó! 😁

Üdvözlettel, K.L.

Mit mondtam, nem lehet fejest ugrani a Balatonba? Dehogyis, hogyne lehetne! Itt a bizonyíték!