Maci a testünkben zajló kémiai reakciókból, folyamatokból olvassa ki az érzéseinket és szándékainkat. De a betegségeinket is mindig kiszagolja, ahogy a társai sérüléseit is, egészségügyi problémáit is. Ezért neki a kutyák és a házikedvencek között is a látó és talán a gyógyító szerepe jutott. Mert a ház személyei közül a táltosi rangot magamnak tartom meg. 🤣😜 Leszámítva az öreg Dani bácsit, aki egykor ennek a kis laknak az ura volt. De ő most a falakbazárva él, és a gerendák repedéseiből üzen nekem álmatlan éjszakáimon, amikor a szút hívja segítségül, hogy hangot adjon jelenlétének. A betűző szú, ahogy Krúdy nevezi, a tudományos megnevezésre hivatkozva, perceg, pattog, korcog szigorú ritmikussággal, és sajátos matematikai séma szerint, és nekem sajnos minden kivételes tulajdonságom ellenére, még nem sikerült megfejtenem kódjeles üzenetét. Ha a Morse ábécét megtanulnám, az talán hasznomra válna. De én bármit is lusta vagyok elsajátítani, ami nem tartozik a mágia és ezotéria témakörbe. Vicceltem.

Ma például különleges nap volt, 2020.02.02. És én erről csak most este értesültem, egy messenger üzenetből. Mert elég sok üzenetet kapok nap mint nap, és őszintén be kell vallanom, hogy csak a fontosabbakat nyitom ki, sajnos mindenkinek nem válaszolhatok, mert akkor egész nap mással sem foglalkoznék, csak a válaszadással. Találtam egy oldalt, ahol kielemzik ezt a mai különleges dátumot, de nem elégít ki. Gyertyaszentelő Boldogasszony, a medve kijön a barlangjából, hát ez is kicsit necces volt ma, mert ha délelőtt jött ki, akkor esett az eső, ha meg délután, akkor sütött a nap, szóval, akkor melyik medvének a jóslatát fogadhatjuk el? A délelőtt ébredő medve tavaszt jósol, a délutáni pedig hosszú telet!

Ami viszont az én szempontomból volt érdekes, az a ma hajnali álmom, mert volt benne egy olyasmi, amivel még álmomban soha nem találkoztam, éspedig az idő relativitása: azt álmodtam, hogy közeledtek a karácsonyi ünnepek, és magam is rácsodálkoztam, hogy milyen szokatlan és különös, hiszen csak most múltak el?! És régi kalotaszegi ruhát készültem vásárolni, egy idős nénitől, aki tudtommal már rég halott. Volt egy nagyobb összeg is nálam, és mivel tudatában voltam annak, hogy a teljes viselet nagyon drága, ezért ezt az összeget odaadtam előlegnek, látatlanban, mert a ruhát, a cifragúnyát (oh de kedves ez a szó nekem!) még nem láttam. Még valaki ott volt az álmomban, akiről egyszer már írtam, hogy ott volt, és könyvet írt, és nekem nem szólt róla.

És már megint vasárnap este van, és holnap már megint hétfő, de furcsa módon nem érzem azt a szokásos vasárnap esti szorongást, teljesen a hétvégén megnézett filmek határa alá kerültem, Simon Mágus, most hogy Andorai Péter elhunyt. Mi volt még? Ja, Hotel Grand Budapest, és két Harry Potter ismétlés az HBO-n. Már említettem, hogy anno, amikor írni kezdtem, a Susan Potter álnevet használtam, az 1995-ben kiadott Előszoba antológiában így szerepelek. Erre mit ad Isten? Most, amikor rákerestem a névre (a nevemre 😊), kiderült, hogy létezik egy névrokonom, aki ráktúlélő, civil aktivista, és még sok minden más, és 2015. február 16-dikán hunyt el, 87 éves korában. 95-ben talán még nem sokan tudtak róla, utána kezdett el vele foglalkozni a média. És mivel én mindig a számmisztikába bonyolodom, e harcos nő körül is találtam egy egybeesést, mert a február 16-dika az a dátum, amikor én 2001-ben Didilánykutyámra rátaláltam egy pad alatt, a Dónát negyedi végállomáson. És mivel senki se tudta pontosan mikor született, az állatorvos még abban sem volt biztos, hogy két és fél vagy csak kéthónapos kölyökkutya, ezért a rátalálásának napját ünnepeltük Íróerr exférjemmel. Megnéztem Enyedi Ildikó rendező wikipédia oldalát is, és ott is találtam egyezést, ugyanis ő meg 1955 november 15-dikén született. És ez a dátum, istenem, erről most nem beszélhetek. Dávid Ferenc püspöknek a születési és elhalálozási napja, de ami engem illet, 2003-ban ezen a napon egy olyan kálvária indult el az életemben, aminek a lefutási ideje kisebb-nagyobb szünetekkel nem kevesebb, mint 13 évet tartott. És ha kerekíteni akarnék, akkor ráfoghatom, hogy pontosan 2016 november 15-dikén ért véget. Na mára elég a rejtélyekből! Most a Királyné nyakláncát olvasom úgy kb fél 12-ig, mert legalább a 7 órát ki szeretném aludni, és mert Szerb Antal halálának is 75-dik évfordulója volt. Ha szerencsém van, itt is találok majd “véletlen” egybeeséseket. És mivel ez csak egyfajta jegyzet, ezt a blogbejegyzést nem fogom megosztani. Jó éjt mindenkinek!