A túlsúly, ami elválaszt…

Szabad kezet kaptam, bármiről írhatok, megoszthatomVeletek a rádiós sérelmeimet, megvédhetem a túlsúlyosellenes tábort, Norbival az élen, mert én már minden poklot megjártam, a kövérség poklát is beleértve. Most per pillanat a félig-obezitás purgatóriumában senyvedek! És ez is elég rossz hely, higgyétek el nekem! Amikor minden reggel feltúrom a ruhásszekrényem, hogy egy valamirevaló cuccot kihalásszak, és amikor a tükörbenézek, látom a frusztrált, zavart tekintetem, mindenhez, munkához, riporthoz, de még egy telefoninterjúhoz is másképp állok hozzá, mint azelőtt. Pedig a vonal innenső végén nagyon igyekszem disztréten meghúzni magam!

Sokan azzal érvelnek, hogy miért kell szenvedni? Megéri? Egy egész életen át koplalni, és egy meghitt vacsorától is megfosztani magad, amit a kedves pároddal elkölthetsz? De ez nem igaz, aki megvonja magától az ételt a csinosodás érdekében, az nem szenved, mert már egy hét után megtapasztalja a boldogító eredményt! (Most magam biztatom!) És már másfél leadott kiló után is megváltozik az arcod, eltűnik a frusztrált tekinteted, és megjelenik az arcvonásaidban a magabiztosság. Szerencsére, amilyen gyors ütemben képes vagyok hízni, majdnem ugyanolyan gyorsan megy a lefogyás is. Csak a meghitt, gyertyafényes vacsorát kell kihagynom! Akkor meg nem nagy kár ilyen frusztráltsági állapotban leledzeni? A szépségünkön nem tudunk változtatni, habár ez olyan összetett, a fizikai hibáinkat sem tudjuk korrigálni, esetleg nehéz, méregdrága műtétekkel, amelyeknek szintén megvan a maguk kis rizikója, akkor legalább amin lehet, segítsünk magunkon, hogy a megjelenésünk kissé kellemesebb legyen!

Nem akarom szegény Norbit megvédeni, védje ő magát, de abban tényleg igaza van, hogy ha csinosabb vagy, jobban érzed magad a bőrödben, és magabiztosabban mozogsz a férfiak társaságában. Ami pedig az eskünek azt a részét illeti, hogy “holtomiglan, holtodiglan, amíg a túlsúly el nem választ!”, minden fogyókúrapárti álláspontom ellenére, saját szomorú tapasztalatomból kiindulva, elmondhatom, hogy sok mindenen múlik és bukik egy párkapcsolat, pl. azon, hogy ki milyen filmet preferál, fantasy-t vagy komoly művészfilmet, kirándulna, túrázna vagy inkább egy úszómedence mellett iszogatná a jégbehűtött viszkijét, egyáltalán itthonülne vagy elutazna? És aztán jönnek az elvek, az érdeklődési terület, és sok minden más. Mert ha az ember látja, hogy az illetővel nincs már semmi közös pont, akkor vagy begubózik, és megtalálja a saját kis világát, amiből a másikat teljesen kizárja, vagy próbálja ráerőltetni a másikra a saját nézőpontját, és azt addig erőlteti, amíg válás lesz a vége.

Létezik egy evolúciós elmélet, amely az emberre vonatkozik, és amely szerint az ősidőkben azok a férfiak adták sikeresen tovább a génjeiket, akik minimum három évig képesek voltak egy nő mellett megmaradni. Mert egy nőnek védelemre volt szüksége, hogy a kisgyerekét életbentarthassa, amíg az a három esztendőt be nem töltötte. Azok a hímek (ősemberről beszélünk!) akik nem tudtak lehorgonyozni még ennyire kevéske időre sem egy nő mellett, azoknak az utódaik kevésbé voltak esélyesek. Tehát a most élő férfiak, azoknak a kvázimonogám elődeiknek a leszármazottjai. És ha mindehhez hozzáadjuk az ütköztetésre kerülő ellentétes elveket és a közös hobbik hiányát, amelyek egy párkapcsolatot kikezdhetnek, akkor a túlsúly tényleg már csak az utolsó helyre kerül, mint szempont.

De azért megosztanám a személyes tapasztalatom, ha még ezek után is fogyni szeretne valaki! 🙂 Első lényeges faktor egy lángoló szerelem, persze ez nincs mindig kéznél, de még Paracelsus is megmondta (akinek a síremlékéhez szerencsém volt Salzburgban eljutni), hogy a legjobb gyógyszer a világon a szeretet. Én ezt megtoldanám, szintén tapasztalatból, hogy a szerelem ennél még hatékonyabb! Ezt a bölcsességet a magyar népdalban úgy fogalmazták meg, ugyancsak az ősidőkben, hogy:

Ej, haj, gyöngyvirág, teljes szekfű, szarkaláb,
Bimbós majorána!
Ha kertedbe mehetnék, és ott kertész lehetnék,
Mindjárt meggyógyulnék!

2010-ben szerencsétlenségemre nagyon meghíztam, és amiútán jövendőbeli Luciférjjel megismerkedtem, egy év alatt sikerült egészen megcsinosodnom, miatta, érte, és önmagamért.

Ezzel a poénos szövegű pulcsival van egy későbbi képem, szörnyen nézek ki rajta!

Aztán megint elhagytam magam, most jön a tavasz, egy lovas oktató megkeresett nemrég, hogy látta a profilomat, és azt, hogy szeretek lovagolni, márciusban meghív a bátosi lovardába. Ennek nagyon megörültem, mert rámfér egy pár lecke, de ha azzal kezdődik az oktatás, hogy fel sem tudom húzni magam a lóra, akkor szépen lejáratom magam, azt fogja gondolni magában, mit kezdjek én ezzel a kövér nővel, még a lóra se tud felülni? Aztán ősszel meg jön a biciklitúra, szóval elég kínos helyzetben vagyok, ami azt illeti…

A nagy motiváció, ami nálam mindigis működött és működik ma is, megintcsak a szerelem, de ha az már nem annyira erős és nem annyira lángoló, akkor mekkora esélyem van ismét megcsinosodni, hogy majd Luciférj elkezdjen ismét a bordáimon zongorázni…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s