Romiroda és bázisállomás

Bele vagyok fásulva az egész kovidos sztoriba, már nem nézem a Digit, csak filmeket nézek, ha kapok egy feladatot, elolvasom a hozzá kapcsolódó cikket, háttérinfókat, ennyi. Megcsömöröltem a zsurnalisztikától, mi is eszközei vagyunk valamiféle háttérhatalomnak, és mi is bábuként táncolunk, minket is felülről mozgatnak, esetleg imitt-amott be tudunk lopni egy kis személyes hangot az anyagainkban, de keretek közé vagyunk szorítva. Lehet ez az egész, amit csinálunk csak azért van, hogy elfedjen valami mélyebb tartalmat, amit a pórnépnek nem szabad tudnia. Szándu barátom mindig arra tanított, hogy csak addig szabad feszíteni a húrt, ameddig súrolod a határt, sejtetsz csak valamit, de nem mondod ki, hogy ott lebegjen, lógjon a levegőben, de ne legyen bizonyossága. Ha valakinek üzenni akarsz titkon, akkor éppen csak írd körül, vagy kétértelmű mondatokban fogalmazz, hogy érezze, hozzá szólsz, de egyáltalán ne legyen biztos benne! 😀 Úgy fogalmazz, hogy általánosan is értelmezhető legyen. Ahogy a lázmérőkapu mér, 35 fokot mutat, ami lehet 37,3 is. Azért jó ez a latin vérmérsékletű ország, mert mindig van kiskapu, lázkiskapu is!

Kinyílt a hétvégén az első körömvirágom! Most már odajutottam, hogy nagyrészét ki kell gyomlálnom, mert mindenütt bújnak, ahogy Laci szokta mondani: mi egy körömvirágmezőn élünk!

Gyomlálok két interjú között (ne tudjátok meg, hogy néz ki a kezem!), és a kiskertjeim is szaporodtak, a kerítésen túl, a sánc mellett is megtisztítottam a gyomoktól a körömvirághajtásokat, úgy hogy most már van két veteményeskertem, plusz a kicsi, a Lacié, mert ő csak beültette, de gondozni már nincs kedve (mert ilyenek a Luciférjek), van két virágoskertem, plusz a Lacié, ugyanis a régi, fafűtéses időbeli hamudombot beültettük virággal, igaz csak öt tő bújt ki, de jövőre már biztos több fog, és a kerítésen kívüli részek, keskenyek ugyan, de elég hosszan húzódnak az udvar és a ház előtt. Amikor az egyikkel végeztem, kezdhetem gyomlálni a következőt.

Az életem legnagyobb öröme most a romirodám, így neveztem el a verandámat, még csak egy ergonomikus szék hiányzik innen, hogy a teljes kényelmem meglegyen. Ha jön a tél, és a lehülés, akkor nem tudom, mi lesz, igaz most is itt a lehülés, 15 fok volt ma a házban, beindult a kiskazán a cicák nagy örömére, akik, mint tudjuk, kaloriferfüggők. Úgy tűnik most nem számít május vége van, február eleje, hol felmelegszik az idő, hol meg lehűl. Igaz, hogy a néphagyomány szerint ez most jogos, mert Orbán-napja van. Megnéztem egy új Almodovar filmet, azt hiszem önéletrajzi, de a címére nem emlékszem. Minden Almodovar filmet megnézek, nem is tudom miért, pedig annyira nem vagyok oda érte, mint mondjuk Spielbergért vagy Terry Gilliamért. Szeretem az elvont dolgokat, az életet eleget tapasztalom én a bőrömön, a filmekben egy másik, izgalmasabb valóságot keresek.

Hétvégén a régi képek között is rendet raktam, ez a boríték is előkerült ezzel a bélyeggel, megtudtam, hogy teljes napfogyatkozás, a 93-as előtt 61-ben is volt, mégpedig november 15-dikén, az utóbbi években ez a dátum a nemzetközi könyvvásárhoz kapcsolódott, ki tudja mi lesz idén? Habár egyesek szerint már nem is lesz második hullám!

Szombaton végre én mentem bevásárolni, annyira izgultam, hogy megint bicajra ülök, hogy természetesen a legfontosabbat, a maszkot felejtettem itthon. Először mozdultam ki egyedül (úgy mondom ezt, mintha fóbiás lennék), és azt vettem észre, hogy mindenki kedvesebb, eladók, pénztárosnők, zöldségesek, mintha egy másik realitásba csöppentem volna, egy scifi filmbe. Élveztem! Habár volt egy kis bonyodalom az arcvédő körül, a Darinába be se mertem menni, nagy betükkel írta az ajtón, hogy maszk nélkül tilos! Lekötöttem a bicajom, és előbb a gyógyszertárban próbálkoztam, de éppen zárva volt, elkutyagoltam hát a Pallas-ig, ott azt mondták, lehet maszkot vásárolni. Előbb ki kellett fizetnem az 5 darabot, csak azután engedtek be az üzletbe, 20 lejbe került, nem kevés pénz, amikor minden kis lejecskédnek megvan a helye! Most olvasom, hogy a kisjövedelmű személyeket írják össze, hogy a kormány ingyen biztosítson számukra maszkot. Mégiscsak tájékozódom 😂 Nem tudom megállni!!

Voltunk kutyát sétáltatni is, amíg mi otthon ültünk, felparcellázták az erdő felé a legelő egy részét. Ha nincs pénz építkezni, ez a kis tákolmány is megteszi. Fő, hogy lobogjon az ászló!

Olyan ez a fíling, mintha tényleg a jövőbe csöppentünk volna, egy tudományos fantasztikus filmbe, vagy egy abszúrd drámába, ahogy félünk egymás leheletétől, közelségétől, mindenkit megkérnek, azt a kevés személyt, aki a temetésre jön, kerülje a személyes érintkezést. Divat lett, hogy a zenekar tagjai külön kis ablakban zenélnek, de mi lesz a táncosokkal? A néptánccal? Úgy fogunk majd táncolni, mint a reneszánsz idején az arisztokrácia, menüettet tanulunk majd, vagy a gyerekeink? Az arcmaszk kötelező, de az Egészségügyi Világszervezet nem javasolja a viselését csak annak, aki megbetegedett. Egy templomban állítólag vizipisztollyal kereszteltek meg egy csecsemét, lehet nem is igaz, de mind ilyen abszurditások terjengenek, néha az az érzésem, hogy az egész Facebook egy hatalmas kacsa. Világhírű írók halálhíre kezd el keringeni ismét három-négy-öt év után, mint a minap az Umberto Eco-é. A Cambridge-i Egyetemen jövő nyárig csak online oktatás folyik. Egy nagy focimeccs a politika, mi meg a fotelből szurkolunk! Büntessék meg! Váltsák le! – kiabáljuk be a tévének, mint fotelforradalmárok.

A romirodám egy kis sarka. A sad face-t eltakartam. Most már itthonról sem szeretem a hétfőket.

Voltam benn megint pénteken a rádiónál, és a kezembe került egy március tizedikei újság, ahol a 20 másodperces kézmosás dilemmájáról filozófál a szerző, szinte a homlokomra csaptam, hogy én erre miért nem gondoltam az elején? Hogy mossa a kezét az a falusi ember, vagy városszéli, akinek nincs vezetékes vize és a wc-je a kert végében van? Kinek szól ez az üzenet? Csak a vízhálózatra csatolt lakosságnak? És akkor mi van a kirekesztéssel? Kedves vezetékes vízzel rendelkező honfitársaink, kérünk titeket, 20 mp-ig mossátok ezután a kezeteket, bő vízzel! Ti többiek, ott a végeken meg imádkozzatok és reménykedjetek! Románia lakosságának elég nagy hányada él falun. És tudjátok mi az érdekes, nem hallottam, hogy a vírus jobban tarolt volna Indiában és Afrikában, jobban, mint az Egyesült Államokban. Ott, ahova a civilizáció nem ért el. De ezek csak az én buta kérdéseim. És erről jut eszembe a vízszámlával is el vagyunk maradva, de hihi, van kutunk!!

Cica segít vágni!

Hétfőtől Laci újból munkába állt, nem is gondoltam volna, hogy mennyire más lesz itthon nélküle. Szeretek egyedül lenni, jobban beosztom az időmet, amikor valakivel együttélsz, akkor mindig rá is figyelsz egy kicsit, és az energiádból neki is adsz, és befolyásolja a gondolataidat, elvesz a saját magadra fordítandó idődből. A romirodám lassan alakul, mindennap változtatok valamit rajta. A harmincas éveimben imádtam romkocsmákba járni, a legnagyobb álmom mindig az volt, hogy egy ilyen rom-dekorált Insomniában vagy G-ben igyak valami finom koktélt egy intelligens pasival, nem feltétlenül kell jóképűnek lennie, elég ha okos és művelt és kedvelem, és mindenről beszélgessek, és közben blues és jazz számok menjenek a háttérben. Ez a legnagyobb álmom, semmi több! (Micsoda dekadencia!) Laci hazajött délután ötkor hóttfáradtan, és kijelentette, hogy kiütött rajta a tavaszi fáradtság második hulláma. Az első gondolom a pandémia kitörésekor és a szükségállapot bevezetésekor jelentkezett nála.

Ne feledjem, két áramkiesés volt már egy hét leforgása alatt nálunk, az elsőt viszonylag könnyen megúsztuk, mert reggel fél kilenckor elvették, és tízkor már meg is adták. A kávé jelentett egy kis gondot, mert a kávéfőzőnk is árammal működik. A második volt a dúrvább, mert reggel, ugyancsak fél kilenc tájékán elvették, és meg se adták, amíg Laci délután fél öt körül haza nem jött, és egy panaszlevelet nem írt az Electricának. Ahogy elküldte, az áramot szinte spontánul megadták, de szerintem ennek semmi köze nem volt a Laci emailjéhez, ez csak véletlen egybeesés. Az volt a rossz, hogy nem tudtam dolgozni, és még a vezetékes telefonról sem tudtam hívni senkit, azt írta ki, hogy Bázisállomás, és lemerült.

A hétvégén átköltöztettem a függőágyamat az utcafrontra, ahogy nagyanyám mondaná. Buliztak hátul, és itt kvázi védve voltam hangilag mánéléktől és egyéb gagyi zenéktől.

Verondairoda és házifrizura

Szülinapomra kaptam egy leárazott óriási húsvéti tejcsokitojást, de finom volt, és tudjuk, csak a gesztus számít! És Lacipárom betartotta a szavát, a hajamat is megnyír(bál)ta. Előtte háromszor végignézett egy youtube videót: Hogyan vágjunk bobfrizurát, egy angolul beszélő fiatal pasi mutatta a lépéseket. Vasárnap megnéztem online A kopasz énekesnőt, a rendező ajánlásával, és rájöttem, hogy 92-ben, amikor Szatmári Eli évfolyamtársammal néztük meg fizikálisan többször (nem tudom, miért emlékezem én mindig arra, hogy a kedvenc filmeket, pl. a Csillagok Háborúja első részét, és A kopasz énekesnőt is hatszor néztem meg, ez nonszensz, de így rögzült az én eltompult memóriámban), akkor semmit nem értettem belőle, csak a katarzisszerű élménnyel maradtam. A fiatalságom, az egyetemi éveim mind ilyen rózsaszín burokban lebegnek a szemem előtt, mint egy álomvilág, ami nem is úgy volt, és nem is volt olyan csodás valójában. De nehogy valaki ráébresszen a valóságra, mert csúnyán teszek! Ionescu már az ötvenes években milyen jól ráérzett az emberi természetre, és a kommunkáció(hiány) alakulására modern világunkban. Anyámmal is valahogy így zajlik a telefonbeszélgetéseink nagyrésze: Mit főzött, mi volt a tévében, milye fáj éppen, és sorolja az ételrecepteket, amiket nekem is melegen ajánl. De aminek felét sem jegyzem meg, igaz, mégcsak meg sem próbálom. És amikor említem neki, hogy postázom hamarosan a hőn áhított recepteskönyvét, akkor meg gyógyszerreceptre gondol 😀

Megambicionáltam magam, hogy mindenkinek külön megköszönjem a szülinapi köszöntést! Igen ám, de voltak koránkelő ismerőseim, barátaim, akik reggel 6-kor vagy még korábban posztoltak jókívánságokat az oldalamra, amikor én éppen a másik oldalamra fordultam. Mentségemre szolgáljon, hogy vasárnap volt, viszont be kell ismernem férfiasan azt is, hogy amióta itthonról dolgozom, háromnegyed 9-kor alig bírok kikecmeregni az ágyból.

Laci úgy sétál az udvaron egész nap háziköntösben, mint a szanatóriumban, szerinte inkább mint az elmegyógyintézetben, de mindegy! Ha választanom kellene, hogy egy zseni atomfizikussal vagy agysebésszel éljek, egy szuperaggyal, vagy vele, csak kimondottan a humorérzéke miatt, tutti, hogy megintcsak őt választanám! Elméletileg kapott egy jó kis melót, producer-asszisztens a P. I. második erdélyi filmje készítésénél, úgyhogy ha (főleg színészeket) nyaggat és zaklat, ne szidjátok erősen! Csakhogy az elmélettől a gyakorlatig hosszú ám az út, mint tudjuk. Emellett megígérte, hogy most hétvégén berendezi, rendbeteszi a tavaly összeeszkabált kis előszobánkat. Hurrá! Lesz verandám! El se hiszem, persze már dél körül jár az idő, szombat van, és még mindig az udvaron cigizve rója egészségügyi sétáit, de reménykedjünk! A veronda, ahogy Újlakon mondtuk, nagyon nagy szerepet játszott életem első tíz évében. Az ablakait Debrenti János bácsi üvegezte be, rombuszos ötvenesévekbeli ablaküvegdivat szerint, nyáron oda költöztették ki Bözsit, és nekem a legkorábbi emlékeim az ő kinti ágyához kötődnek, azon játszodtam az anyukám betelt jegyzetfüzeteivel, és próbáltam utánozni ákom-bákom írását. Nagyon kicsi lehettem, ha nem kívánkoztam leszállni az ágyból. Magas, deszkából összetákolt, házikészítésű ágy volt, hogy a Bözsi tekintete az ablakkal egyszinten legyen, hogy fekve is kiláthasson. De nappal a fekhelye üres volt, mert a kerekesszékében üldögélt, és onnan asszisztálta a család többi tagjának mozgását, meg figyelte az utat, ki jár a Felsőutcán le s fel. Akkor még tudott ülni. Visszatérve Vásárhelyre és a jelenbe, ez a kis improvizált vékonyfalu előszoba – amely eddig csak a port gyűjtötte – ez lesz az én nyári irodám! Alig várom birtokba vehessem! Én is majd interjúszerkesztés közben (rádiósnyelven vágás) az utat fogom kémlelni, és a járókelőket fogom bámulni. Nem sok mozgás van, mert itt nagyok a távolságok, és a legtöbb ember kocsival jár, vagy jobbesetben bicajjal.

Hazafele jövet, bevásárlás után, az előző kép is az Auchan mosdója előtt készült. Ez pedig nem egy emotikon, ez a kis piros mütyür, hanem a kocsi légfrissítője.

Addigis, amíg az új irodám elkészül, a virágaimat babusgatom, a járdaszéli fűcsomóknak punkfrizurát nyírok, lefotózom százszor a növekedésüket, már bimbózik a rózsa is, de még a levendulatövem is százmillió bimbót eresztett. Antal Erika barátnőmnek ajándékoztam a rádióban maradt egyetlen cserepesvirágomat, csak hétvégenként járok be, nem akarok mindennap szívességet kérni valakitől, hogy öntözze, és az én jelenlétem nélkül, tudom, úgyis csak szenvedne. Eddig minden stúdióba bevitt növényem elhervadt, biztos a levegőben (vagy a bennem) rezgő stressz és feszültség miatt. A kövirózsa, a geránium, az egyik futót még idejében hazahoztam, megmentettem, most ez utóbbit Erikára testáltam. Most pénteken kaptam újabb két szájkosarat, vásárolni már ezekkel az újakkal mentünk, de amióta olvastam, hogy a kilélegzett széndioxidot szívjuk vissza a szánkra és orrunkra rögzített maszkból (ahelyett hogy az életfunkcióinkhoz oly nélkülözhetetlen friss oxigént szívnánk), és ettől megbetegszünk, azóta annyira zavar ez a védőcucc, hogy alig kapok levegőt. Szerencsére nem járok ki csak egyszer egy héten, annyit meg kibírok valahogy agykárosodás nélkül! Tiszta hipochonder lettem, olyasmi történik velem, mint az orvostanhallgatókkal, akik egyetemi éveik során minden betegséget megtapasztalnak a saját bőrökon.

Játszóház piciknek (csak ők még nem jöttek rá), három lejért vettem még tavaly a Dózsa utcai olcsó turiban. Most jövök rá, a turkálás hiányzik nekem a régi időből a legjobban 🙂

Szaharai por lepte el a felületeket Romániában, legalább lefedi a vírust. És nem igaz, hogy csak covid-ellátás van, láttam a saját szememmel, itt előttünk hajtott el a dialízisre szoruló betegeket szállító autó, mégpedig szombaton délelőtt. A harmadik napja az esetek száma csökkenőben van, tudja ez a kór, hogy közeleg a feloldás napja. 😀 A Digi tévé alsó jobb sarkában a koronavírus molekula is mutálódott, kicsit másképp néz ki, már hosszabb csápjai vannak, és egy angol nyelvű összeállításban elmagyarázták, hogy nemcsak a tüdőre van kihatással, de a szívre is, és még az agyat is károsíthatja! És Olaszországban kevesebb, mint 200 halottat regisztálnak naponta, ami náluk jó statisztikának számít. – ezt a hét elején vagy közepén jegyeztem le, azóta nem néztem annyira intezíven tévét, magammal voltam elfoglalva. Demény Péter hétfőn reggel ismertette a rádióban a Ludasmanyi nyomtatott változatát http://www.marosvasarhelyiradio.ro/hirek/demeny-peter-heti-konyvajanloja-bodizs-edith-ludasmanyi/, és ettől egész hétre eksztázisba estem. No meg a szülinapi köszöntések megválaszolása is lefoglalt, sok időt felvett, jólesik az embernek a szépszó. A tesztelési kilátások megijesztenek, ahelyett, hogy megnyugtatnának. Leteszteltetünk, és betegnek találtatunk valamennyien! Ez lesz! De ne riogassak itt senkit, se magamat, és a saját félelmeim ne vetítsem ki rátok. Azonban mit gondoljon az ember, amikor Suceava-n minden teszteredményt újabb esetként jelentettek, ezért olyan magas ott a megbetegedési arány, ismerte be a Protv-nek a helyi DSV igazgatónője. És aláírásgyűjtés folyik azért, hogy a tünetmentes betegeket ne dugják korházba. Minden rendben van ebben az országban és a hazai egészsügyben? Arthur Hailey írónak igaza lett: Az orvostudomány annyit fejlődött, hogy gyakorlatilag ma egyetlen egészséges ember sincs már a földön!

Bimbóznak a rózsák. Nem túl hamar történik ez? Azt mondják az idő is felgyorsult mostanában, amióta a pólusok … (mi is lett a pólusokkal?) Nekem mindenesetre sokkal gyorsabban eltelik egy napom, amióta itthonról dolgozom.

Apropó konteók, ez a járvány jó ok arra, hogy ezután még jobban lefigyelhessenek, majd követik minden lépésünket, merre járunk, kivel találkozunk, ha netán fertőzött személlyel érintkezünk, akkor vészjelzést kapunk, mint a készenléti állapot első délutánján, vagy mi lesz? Lesz egy Covid app a telefonunkra letöltve, a lányom szerint. Nagyon meggyűl a bajuk azoknak, akik szeretőt tartanak, meg alvilági életet élnek, feketén dolgoznak, drogot fogyasztanak vagy árusítanak, vagy prostituciót űznek (szegény prostik, a világ legősibb mesterségének hagyományát viszik tovább, és rájuk mégsem gondolt senki, biztos nem kaptak az államtól a válság idejére kártérítést!). De – mondja Laci – ennél jobban már hogyan kövessenek le!? A telefonon GPS van, a pénzünk a kártyára jön, kényelemből nem vesszük ki, tehát tudják hol és mikor vásároltunk, mennyit költünk gyógyszerre vagy élelemre és ruhára? Tudják, mit beszélünk messengeren, hiszen minden kulcsszóra megjelenik a hírfolyamunkban a megfelelő reklám. Mindent lekövetnek, még azt is, ha történetesen szexshopban vásárolunk. Akkor hova ennél nagyobb megfigyelés? Van egy ismerősöm, aki fizetésnapkor kiveszi a bankautómatából az egész összeget, de borúlátó és földlakókat riogató jövő- vagy csak sima alternatív kutatók azt rebesgetik, hamarosan a világon kizárólag csak virtuális pénz lesz forgalomban. Az elszigeteltség és elidegenedés folyamata rég elkezdődött, most csak elmélyül egy újabb árnyalatnyit. Egy friss hazai szociológiai felmérés kimutatta, hogy covid ideje alatt az embereknek a legjobban a társas kapcsolatok hiányoztak, nem a pénzforrások elapadására panaszkodtak, nem a betegségtől való félelemre, hanem a bezártsággal járó társadalmi elszigeteltségre. Akkor mégiscsak lenne remény, hogy a színházak, tánctermek, szórakozóhelyek újraélednek és megtelnek, majd egykoron, amikor már nem kell másfél méteres távolságot tartani?

Nem tudom honnan van, én is a közösségi oldalról loptam. Imádom, imádtam ezelőtt is a Húsvét szigeti óriásokat.

A kis Üri (nem Uri Geller, hanem a kiskerti üreglakóm) egészen jól megvan a petrezselyemültetvényem társaságában, szerencsére elég elbokrosodott növény, még bírja a terhelést, két tövet már átültettem az egyik virágoskertbe, hogy nekem is maradjon valami. Ki szeretném próbálni a petrezselyemtea kúrát, pedig tudom, hogy az ilyen kúrák akkor hatásosak, ha mellette tornázol, mozogsz eleget, dolgozol, szerelmes vagy, ezáltal motivált is, lefoglalod magad, hogy ne mind csak a nassoláson járjon az eszed! Mindjárt kezdődik az Aranyszalagtár (www.marosvásárhelyiradio.ro), amit szerkesztek. Egy interjúalany a hetvesen években, híres vásárhelyi orvos, azt nyilatkozta, akkoriban, az ő idejében azt tartották: egészséges ember az, aki mindennap háromszor leizzad! Ettől még elég messze vagyunk! Laci végre belevetette magát a munkába, teljes gőzzel csiszol kinn a verandámon valamit, és ezt hallva, itt magamban felnevettem, mert eszembejutott, hogy amikor tavaly a kis előszobánk falait felhúzta (először!) átjött a szomszéd megszakérteni, nekitámaszkodott, és a fal ott helyben leomlott. Az én Kőműves Kelemenem nem szólt semmit, szépen egymásra rakta újra a fehér vékonyka habtéglákat, élére állította őket persze, mert spórolni kellett (akkor is), és mert türelmetlen volt, alig várta, hogy a fal minél kevesebb téglából és minél hamarabb meglegyen. Errefel rá egy órára hazajöttem én a munkából, természetesen én is ösztönösen nekidőltem a hátammal, és Kőműves Kelemenke szeme láttára a frissen emelt fala másodjára is megomlott. Azóta jól megjegyeztem magamnak: nem szabad az előszoba falának nekitámaszkodni! Se az utcafelőlinek, se az udvarra nézőnek! Mert befalazni úgysem tudna, lévén, hogy igencsak keskeny falrétegről van szó. Nagyon várom már, hogy a verondairodám elkészüljön!

A járvány még mindig köztünk jár – járványnapló folytatás

A rejtélyek sora folytatódott házunk táján, a Potter (így nevezzük mi a Poltergeist jelenséget) kiköltözött a veteményeskertembe, vagy lehet éjjelre elhagyja a házat, hogy a friss levegőn hűsűljön, s közben csemegézzen. A foghagymám után most a petrezselymem dézsmálta meg. Ami viszont nagyon fura és megmagyarázhatatlan, hogy a vastagabb petrezselyemszárak slégen vannak elnyesve, mintha egy jó éles késsel metszették volna el őket. Milyen kapafogú rágcsáló az, amely képes ilyen szabályosan elmetszeni egy növény szárát, de úgy, hogy a mellette levő vékonyabb hajtás érintetlen maradjon? Valaki éjszaka átugrott volna hátul a kerítésen, mert hirtelen szüksége volt petrezselemzöldre? De akkor nem a vastag felmagvazó szárat vágta volna le, hanem a leveleket (hogy máskor is legyen mihez hozzányúlnia), a levelek viszont ott feküdtek a növény tövében, a nagy szár meg hiányzott! Akkor mégis megette volna azt a petrezselyemszárat valami? De mi? Egy óriási rágcsáló, egy capibara? Vagy egy vegetáriánus csupakábra, az a vérszívó szörnyeteg, amelyik Közép Amerikában tizedeli a kecskéket? Vagy az ufók jöttek volna, látogatták volna meg szerény hajlékunkat? Mintát venni? De akkor miért nem vettek mintát azzal a fáradtsággal egyúttal minden zöldségből?! Ha már ilyen messzire sodorta őket galakszisunkban az űrjárgányuk. Maci kutyalány a házőrző itt nálunk, a fiúk henyélnek, Néró öreg, Milo fóbiás, szorongó, félős, mindig a nyomomban van, itt a nők dolgoznak, mint Afrikában! Macit pedig éjjel fél egykor hívta be Laci, amikor lefeküdni készült, és semmi jelét nem adta annak, hogy valami szokatlant észlelt volna.

Tudom, hogy nem hisztek nekem, feltételezitek, hogy csak én találtam ki, én vágtam le késsel a szárakat, hogy legyen miről írnom, lopjak be megint egy kis misztikumot. De ha jobban ismernétek, tudnátok, hogy nincs fantáziám, nálam minden adva van, másképp egy sort se tudnék leírni!

Hajnalban jöhetett a betolakodó? De akkor a kutyaugatás felverte volna az egész házat! Így hát bele kell nyugodnom, hogy nincs magyarázat a rejtélyes petrezselyem- merényletre. Ahogy a tátongó üregre sincs magyarázat, amely a foghagymatövek mellett húzódik meg, változatlan formában még mindig. Laci megígérte csapdát állít az üreglakónak, de mekkora legyen az a csapda? Az üreg átmérője legalább 15 centis, egy kéliteres petpalackba nem fog besétálni, ha be se fér. Ja és elfelejtettem említeni, van külső kameránk, még a békeidőben vettük, most valahogy oda kéne irányítani, hogy a kiskert felé nézzen, csak olyan megoldást kell találnunk, hogy a műszer fedezékben legyen, egyrészt ne ázzon meg, másrészt meg ne vegye észre az űrlény, mert feltételezem nagyon fejlett látószervvel rendelkezik!

A lét elviselhetetlen könnyűsége, imádom Kunderát, erre aludtam el az este (telefonról hallgatom), reggel viszont Csontváry Kosztka Tivadar Önéletrajzánál volt a youtube-om leállva. Tíz óra lement volna egy éjszaka alatt? Vagy több mint tíz órát aludtam? Fél kilenckor ébredtem, éjfél felé aludtam el, sehogyse jön ki. Alig bírok reggel felébredni, mintha altatót vennék be minden este, pedig Isten látja a lelkem, csak almalevet iszom. Meg is hosszabítottam a távmunkáról szóló szerződésemet, és ha elmúlik a pándémia, én így akarok maradni, ebben az üzemmódban, úgy érzem, nem bírok már naponta munkábajárni. Öreg vagyok, holnap töltöm a félszázplusszt, hagyjanak engem a magam ritkusa szerint dolgozni! Vagy mi történik velem? Én is tünetmentes lennék, emiatt ez az aluszékonyság és fáradtság? Vagy netán az 5G hatása lenne? Bármi elképzelhető….🤣

Madonna is bejelentette, hogy márciusban átesett a vírusfertőzésen. Azt hitte, csak egy erős influenza, de most kiderült, hogy bizony covid 19! Mert nem is megasztár az, aki nem kapja el, királyi családtagok, miniszterelnökök, ismert hip-hop énekesek, sportolók az enyhe formájával fertőződnek, érthető. Benne lehetsz a híradóban, csak úgy, ingyen. De ne legyek rossz, na, miért feltételeznénk azt, hogy még a járványból is hasznot akarnak húzni egyesek? Én is azt teszem, járványnaplót vezetek!

Laci lefestette a kerítést, a virágok is mind barnák lettek, hiába hívtam fel a figyelmét, hogy vigyázzon, és a gyümölcsfák törzsét se meszelje le, mert a cicák ott élesítik a karmaikat, nem hallgatott rám. Most minden este cicalábat kell mosnom a magamé mellett. Ja, s a tisztálkodás, úgy el tudja hanyagolni az ember magát a pándémiában, hajmosás nuku, ugyanaz a ruha mindennap, tepsedés, hízás, most úgy vagyok, mint a jóganidrában: “csak a tudatosság mozog, a test teljesen mozdulatlan”. A tudatosság és a művelődés. Tegnapelőtt este a Cinemax-on megnéztem egy jó Woody Allen filmet (Férjek és feleségek), nem tudom miért imádom ezt a kis kopasz ördögöt. Exíróférjem nem szerette, azt mondta, sok a duma, de én rajongok az ilyen pszichológiai eszmefuttatásokért, bírom az amerikai társadalmi kritikáját, és ilyenszerű vívódások teszik ki az én életemet is. Mit miért, miért nem, s ha mégsem, ha úgy lett volna, mi lett volna, s mi lenne, ha úgy lenne, és ha akkor nem mondom, amit mondok, és ha még többet is mondanék vagy mondtam volna? Játszott benne egy olasz rendező is, egyik főszereplő volt, az a göndörhajú. Végig – amíg ittam a film minden szavát – az agyam jobbféltekéje próbálta kitalálni, hogy ki is az. Aki a Tágra zárt szemekben is játszott. Azért mégiscsak rengeteget köszönhetek az exemnek. Sydney Pollack, basszus, megnéztem a wikipédián, van egyfajta filmsztárnév-amnéziám. Ahogy a dátumokat és órákat sem vagyok már képes megjegyezni, pl a fogorvoshoz kért időpontot. Ez vajon már az? Az Á betűs agytekervénygyilkos? A tévében hamarosan ismertetik a május tizenötödikére meghirdetett lazítást. Már lehet menni fogorvoshoz (de csak telefonos bejelentkezés után természetesen, a sürgősségi esetekkel akkor mi lesz?), még szép, hogy a próbakoronám ezúttal kitartott, kétszer is elhullattam a válság előtt, most látom állja a sarat. Kompatibilis a koronavírussal! 😀 A fodrászszalonban előzőleg megmérik a lázát az embernek. És ha történetesen rossz a lázmérő, és többet mutat, mi lesz? Kihívják a covid-egységet, bedugnak egy izoletába, elvisznek, s vissza se hoznak!? Jól van, na, a paranojámat a jövőben igyekszem féken tartani! És akkor most 15-dikétől fogva már csak tíz másodpercig kell mosnunk a kezünket? Ez a Laci poénja, meg az az ötlet is, hogy ha ma itt van Vásárhelyen Iohannis, menjünk ki tüntetni, ótónómiát követelni! Könnyű neki poénkodni, de én tényleg féltem, valósággal rettegtem attól, hogy kiküldenek tudósítani! De még mindig követhetem a tévében hőn szeretett elnökünket, mint pl. most! Nem baj, neki, Lacipáromnak is lesz egy nagy próbatétele, le kell vágja ma a hajam! Kijátszuk a rendszert, egyelőre!

Indulás pénteken délután a rádióhoz

Van itt minden a tévében, Buzau megyében egy egész település karanténba került, hat esetet megdupláztak a halottak lejelentésekor, Rafila doktor (és Seneca) szerint tévedni emberi dolog, Rejtő meg hozzáteszi, de kínos! Hát eléggé, mert így is sok ember arra gyanakszik, hogy felfújják az adatokat, és azokat is covidosnak könyvelik el, akik más betegségben hunytak el. A Libertatea megírta tegnap, hogy S. C. érdekeltségű cég importálta a kínai hibás “pampers-maszkokat”, tudjátok, arról a személyről van szó, aki el akarta különíteni az időseket, elvinni, eldugni valahova, aztán emiatt a náciterve miatt gyorsan leváltották.

A járvány köztünk jár, hangsúlyozta az államelnök a tévében, kedves románok, vigyázzunk magunkra! A fertőzés rátája jelenleg 0,9 tized, nem értem, mit jelent ez, esküszöm, pedig mérnökit végeztem. Ha valaki érti, magyarázza el nekem is, és ez nem retorikus kérdés. S amint a fenti fotó mutatja, voltam megint benn a rádiónál, és már nem orvosirendelő-szag terjeng a folyósókon, hanem állatorvosirendelő-szag. Ez azt jelentené, hogy erősebb fertőtlenítőszert használnak, mert együgyű logikám szerint az állatorvosnál erősebb baktériumok, vírusok terjengenek általában, mint az embergyógyászati egységekben. Laciférj közben kifizette az én kártyámról a telefonját, az Orange hetente kétszer küldött már felhívást, fenyegető üzeneteket, esetét már átadták egy végrehajtó cégnek. És romániai fonákság, hogy nemcsak a kéthavi bérletet kellett törlessze, hanem még egy 60 lejes visszakötési díjat is felszámoltak, amit persze Lackó már nem tudott kifizetni, mert nem volt elég pénz a számlámon, és ezért továbbrasincs telefonja. Ez aztán a humánus eljárás! Ők, a narancssárga emberek, nem tudják, hogy pandémia van? Tudják, de cseppet sem érdekli őket! Én pedig Lacit kérem számon: Megmondtam, figyelmeztettelek, ne válts bérletet! Mert bármikor történhet valami, ami miatt nem tudod tovább fizetni! Laci: Ki az ördög számolt egy világválsággal? Én: Egy világválsággal mindig számolni kell!! Te vagy a vállalkozó!

Mindig az üzletben vár meg, amíg én a rádiónál leadom a műsoraim. Legalább szellőztet!

A rádiótól jövet én is betértem szétnézni kicsit, találtam egy könyvet, amit el akarok olvasni, Veszedelmes viszonyok, Choderlos de Laclos , az arisztokrácia betiltotta, mert előrelátta annak bukását. Annyi vizionárius író, politikus volt a történelem során, akiknek előbb vagy utóbb eljut a híre hozzánk/zám is. Mint Schuman, aki az unió alapkövét rakta le, apropó ma Európa napja van, éljen az unió! És még egy könyvet találtam, ami igencsak hasznos lehet most az új helyzetben:

Maciriadó és pánik

Az este későn feküdtem le, és azt álmodtam, nézem a Tejut galakszist, amely fényesen forgott szépen körbe-körbe, csodálatos látványt nyújtva, aztán egyszeriből összezsugorodott, és lett belőle egy kis pitypangfej, amelynek ejtőernyős magjait a szél hirtelen minden irányba szétfújta. Hajnali 3 óra körül arra ébredtem kelletlenül, hogy valami elektronikus szerkó fura hangokat ad ki. Tudtam, hogy minden telefonom lehalkítva, ezt sose mulasztom el este, hogy silent-re állítsam őket, és Lacipáromat is mindig figyelmeztetem (mert őt, mint a kisgyermeket mindig kell: viszed a bevásárlási listát? megírtad a nyilatkozatod? van nálad személyi? a maszkot feltetted? (utóbb ezt hagyta itthon) vigyázz, ne fogj kezet senkivel! stb.), akkor meg honnan ez a hangos, irritáló hang? A ház szelleme incselkedne megint velem, vagy mi történt? Kimentem a mosdóba, és csak nehezen tudtam visszaaludni. Előfordult, hogy a konyhában egy pálinkáspohár az asztalon széthullt darabjaira, csak úgy magától, és lefekvés után a nagy sötét csendben a mosatlan tányérok molekulái a mosogatóban összekoccantak.

Reggel Lackómackó megfejtette a rejtélyt: az ő telefonjára jött egy Ro-alert, medveriasztás, hogy a Bárdosi erdőben és Szentannán járt az éjjel a medve. Nem a tónál, hanem itt egy szomszédos településen. Jött a Bárdosi erdőből és ment Szenanna felé! Az már itt van a közelünkben, a mi erdőnk folytatása – magyarázza. Na és honnan tudták olyan biztosan, hogy Szentanna felé megy? – kérdem. Már mindenben kételkedem, mint a Piramis szólóénekese abban a kedvenc dalomban. Mert volt neki saját felelősségre kiállított nyilatkozata, írta rajta az útvonalat! – viccelődik Lacipárom, és én magamban elkönyvelem, de jó, hogy a humorérzékét sem a munkanélküliség, sem a bezártság, sem a pénzhiány nem tudta megtörni!

A Los Alamuszi öööö Alamos-i labor megállapította a napokban, hogy gyorsan mutálódik a vírus, ezért az emberek még nagyobb veszélyben vannak. Ez is csak egy feltevés, a tapasztalat ezt még nem erősítette meg. De egy orvosnő a tévében megnyugtat, hogy a gyümölcsöket és zöldségeket nem kell klóros vízzel lemosni, mert a vírus nem szájon keresztül terjed, hanem a légzőutakon át! Mossuk csak az almát, ahogy eddig tettük, bő csapvízzel! Tehát akkor már nem kell minden megvásárolt cuccot végigtörölgetni fertőtlenítőszerbemártott szivaccsal? És a kinti ruháinkat sem kell többet kinn tartani az ajtó előtt? Először hallom a Digi tévének nyilatkozó doktornőtől, hogy a vírus nem ragadhat meg akkora mennyiségben egy felületen, hogy megfertőzzön, csak ha egy beteg ember előzőleg ráköhögött vagy rátüsszentett.

A hátuk mögött a sajtósok nyomulnak.

Tömörülés a Moldova Köztársaság segélykonvojának indítása előtt. Kormányfő, miniszterek, egészségügyi szakemberek, újságírók hada egybogban. Orbán miniszterelnökünk még a szájmaszkot is leveszi, mielőtt nyilatkozik, megindokolja, hogy szabadtéren vannak, nem kötelező. Tartsd a távolságot! – százszor halljuk egy nap, és erről felidézek magamban egy scifi filmet (vagy Asimov regény lenne?), amely a jövőben zajlik, amikor a gyerekeket már lombikban “állítják elő”, mert már nincs a két nem között semmilyen fizikai kontaktus. Nyugaton pedig a napokban legyártották a klubba- járó védőruha prototipusát, olyan pont, mint egy szkafander. S mi lesz a táncházzal, a diszkóval, és bármi nemű sokadalommal? Lassan elfelejtődik, és a jövő ifjúsága már nemzeti öntudat nélkül nő fel, nincs szüksége néptáncra, mert a globális világszemléletbe ez nem fér bele – riogatnak a borulátó jövőkutatók. Már tesztelik az új oltást is Amerikában. Nem kevesebb, mint négy tipusát, négy törzsre! Ha azonban ilyen gyorsan mutálódik a vírus, akkor nagyon nehéz egy hatékony oltást előállítani! – fejti ki Rafila doktor ugyancsak a Digi hírcsatornán.

Fogytán a pénzünk, kajánk van, nem halunk éhen, a cigi a gond, és hetedikéig ki kell fizessük a telefonszámlát is (amiben bennevan ugyebár a kábeltévé, az HBO-s extracsomag, a Cinemaxot jobban kedvelem személy szerint, mert este 8-tól régi művészfilmeket is sugároz), mert ha nem rendezzük a számlát, 7-dikén levágnak mindent. Amit nagyon nem szeretnék, a teló és a net munkaeszköz (is) nekem! És hetedike ma van, a francba! 😀 Laci letöltötte a telefonjára a kajajegy aplikációmat, és félóránként ellenőrzi, hogy nem jött-e be az összeg. Elvileg kajajegyre nem adnak cigit, de kedves párom azt is ki tudja játszani, úgy érinti a kártyaleolvasóhoz a kártyát, hogy a pánztárosnő ne lássa, hogy az zöld színű, s ne ismerje fel. Vajon most lefülelnek, ha ezt elárultam? Sose lehet tudni, már tényleg olyan szintű a paranójám, hogy attól félek, ha rákeresek a neten a Remdesivir gyógyszerre, amelyet a fertőzés ellen vetettek be újabban, de korábban az Ebolát kezelték vele sikeresen, akkor én is gyanussá válok, hogy elkaptam a kórt! Vagy ha az instán megnyitom a covid 19 tájékoztatót, ahol mindenféle covidos kérdésre választ kap az ember, ha valamire gyanakszik, vagy csak ha egyszerűen érdeklődik a téma iránt. A Facebookon is ott van fenn a hírfolyam tetején. Ha még a fotókat is számontartják, amiket nem teszek közzé sehol, de máris lementődnek egy google fiókba, és jövő ilyenkor előjönnek, olyan címen, hogy Éld át ismét az élményt!, mintha nekem szívességet tennének, közben csak figyelnek, mint régen a szekuritate. Ugyanaz a séma, csak más köntösbe öltöztetve. Na, elég az összeesküvés elméletekből! Mindjárt engem is megvádolnak, hogy konteókat gyártók!

Itthonról dolgozom, hát van időm elemezgetni a politikusokat viselkedésük alapján: Lassan beszél, hogy az idegességét leplezze, látod, aztán milyen kirohanása van? Nézd meg, hogy hogy jár, milyen ideges a mozgása, ahogy megy a tanácskozásra, még a teremben is siet, mint akit kergetnek! Nem kell csodálkozni a hisztériás megnyilvánulásán! Ismerek egy nőt, aki azért beszél hangosan, hogy határozottnak tűnjön, közben meg félénk. A másik fővezéren meg tisztán látszik, hogy alkoholista zúgivó. Mintha mindig álmos lenne a tekintete, és a hanglejtése is olyan, mint az iszákos embereké. Tesztelnék azokat is, akik tavaly novemberben, decemberben tüdőgyulladásban szenvedtek, mert lehet már akkor megjelent a vírus, az Egészségügyi Világszervezet feltevése szerint. Miért, miért? – kérdi Laci röhögve, hát azért mert, ha tavaly átestél rajta, ezzel kijátszodtad a rendszert, és most vissza kell menj szépen a korházban, hogy utólagosan intubálhassanak! Mit gondolsz, ilyen könnyen megúszhatod? Montam, hogy Lacinak a humora verhetetlen!

Minden gyöngédségemet a virágok felé irányítom mostanában, kinyílt végre, annyi év után a kaktuszom! Hogy lehet egy ilyen virág ennyire szép, Darwin ezt mivel magyarázná? Persze, tudom azzal, hogy így jobban vonza a rovarokat, amelyek beporozzák, de nem túlzott ez a részletekre való ekkora odafigyelés, nem pepecsmunka, művészi túlzás ez a természet részéről? És nem azért van, főleg azért, hogy mi csodálhassuk ezt a gyönyörű világot?

Ez már a nemtudomhányadik virága, sorban nyílnak ki, és csak azon az oldalán, amelyik az ablak felé néz, természetszerűen 🙂

Lehet sokan irigyeltek most az udvarom és kiskertem miatt, de higyjétek el, senyvedtem én eleget Kolozsváron a hetedik emeleten, meg azelőtt egy 9 (kilenc!) négyzetméteres garzonlakásban a kislányommal együtt. Amikor sétálni mentünk, Blanka lányom nem birta abbahagyni az ugrándozást, annyira hiányzott neki a tér. Amikor pedig onnan elköltöztünk hónapokig hallottam, amint a garzonbeli alsószomszéd az ablakból a kisfiát szólongatja: Edmond, Edmond! Nem hiszem, hogy az azóta felnőtt Edmondfiú megtalálta volna a rejtett kincset, és el tudtak volna onnan költözni, ott mindenki mélyszegénységben él most is. Sokszor eszembejutnak, részvéttel gondolok rájuk, és arra, hogy milyen kegyetlen ez a mindenkori társadalom, és milyen kegyetlen volt Ceausescu, hogy ilyen embertelen körülmények közé zsúfolt be családokat, és rombolta le a falvakat, hogy a falusiakat is panelházba költöztesse. 87-ben Újlakon is elkezdték sugdosni, hogy hamarosan ledózerolják a falut, ez következik, az ötéves tervben bennevan, és a községközpontban kapunk majd blokklakást. Na, még csak az hiányzott volna! Blokklakásba kényszerítenek, aztán ránkzárják az ajtót, mint a ketrecben lévő állatra. Bezzeg, aki most falun lakik, nagyonis irigylésre méltó! Kicsit sértve éreztem magam, amikor pár éve az egyik legjobb barátom hüledezett, hogy anyám Bukarestben végezte a közgazdaságit, és aztán képes volt visszaköltözni falura! Hogy te is a sárból kapaszkodj fel! – jegyezte meg. Milyen jó most itt lenni a társadalom sarában, falun, kertészkedni, kútból inni vizet, amelyet nem tudnak nagyobb adag klórral fertőzni vagy ki tudja milyen szerrel, hogy nagyobb kontrol alatt tartsanak. Ez utóbbi csak a konteó-gyártók agyréme, nagyon merem remélni!

Kolozsváron ez volt a teraszom, 2 négyzetméter, s ez az a kép, amivel annyiszor pályázhattam volna, valamilyen állatos folyóiratnál, de sose tettem, mindig lekéstem a határidőt. Mikor a macskások legutóbb meghirdették, akkor per pillanat nem volt kéznél, nem találtam meg. Most is véletlenül akadtam rá, keresgélve a régi kolozsvári képeim között. Ez Első Pici, aki sajnálatos módon elpusztult egy rutinműtét miatt, és Aida, a fekete hercegnő, akit az utcán találtam, és három hét után sikerült örökbeadnom egy zenész családnak, nem vicc! (Volt egy ilyen állatbolond-állatmentő elfoglaltságom is, pár évig hódoltam ennek a szenvedélyemnek.)

Donald Trump nem viselt védőmaszkot, amikor egy maszkokat gyártó üzemet látogatott meg! Végre szóváteszik ezt a tévében, itt nálunk egy ilyen baki fölött elegánsan átsiklanak. Amerika, amely azt is gyanítja, hogy Wuhanból szabadult ki a vírus, Kína pedig határozottan cáfolja és kikéri magának, hogy a Covid 19 mesterségesen előállított vírus lenne. Néha nem is tudom, mit higyjek. Kijön a politikus, valamelyik miniszter, (az a magas, derűsképű, majd ideírom, ha eszembejut a neve), a zárt ajtók mögötti tárgyalásról, és újságírók hada rohanja le, semmi maszk, se egyiken, se másikon. A politikus szabadkozik, nem nyilatkozik, elvonul, a rakás zsurnalista meg ott marad egycsomóban. Ugyancsak a Digin láttam, vasárnap ismét vadászták a parkban sétálgató bukarestieket, a riporter fiatalember odamegy egy sétáló párhoz, persze ugyanaz a mese, védőfelszerelés nuku, semmi szájkosár, és odadugja a nő orra alá a mikrofont, félméterre vagy még közelebb állnak egymáshoz, senkiben fel nem merül, hogy akkor mi lesz a kötelező távolságtartással?! Le szerettem volna fényképezni, mint az ukrajnai hírt, de mire előkaptam a telefonom, már változott a kép, tudjuk, a tévében milyen gyorsan peregnek a filmkockák, és nemcsak a játékfilmekre jellemző már ez. Aztán ott az első bébibeteg esete, ahogy bemutatták, hogy a fiatal, huszonéves anyuka újra láthatja gyermekét, és a csöpögős, hosszúranyújtott riport annyira emlékeztetett, nem tudom miért, az 1984 regényre, ahogy a tévésösszeállítás fel volt építve, ott is egy csomóan tömörültek, sajtósok, orvosok, nekik szabad volt? És miért választották el az újszülöttet az anyjától, kitől kapta el? nem az édesanyjától? Akkor meg miért kellett elszigeteljék tőle egy teljes hónapig, miért nem szoptathatta? Egy románpap ismerősöm kiírta az oldalára, hogy Láposon megnyílt egy kínai üzlet, tele van emberekkel, és a templomokat meg bezárták, temetésre nem szabad menni! Olvassátok Kafkát! Közben meg a pszichológusok arról prédikálnak, hogy a bezártság milyen negatív következményekkel jár. Tegyünk ellene! De hogyan? Hát ingyenessé váltak az online játékok! Már nem baj a függősség? Az már jöhet!

Ha másra nem is, de az összeesküvés elméletek arra jók, hogy azok is olvasásra adják a fejüket, akik soha nem bírtak elolvasni három sornál többet. Mindennek megvan a jó és rossz oldala. Nem vagyok híve semminek, nem akarok egyetlen táborba sem tartozni, én is elolvastam a David Icke demitizáló elméletet, vagyis meghallgattam a videót, de ma már az sem volt elérhető a neten. És az is jó, hogy magas fokú ismereteket sajátítunk el a gyógyszerészet terén, megtudjuk mi a remdesivir, a wikipédián már a legujabb infókat is feltöltötték ezzel kapcsolatban, tájékozódunk arról is, hogyan gyógyítanak vérplazmával, hogyan működik egy vírus, hogyan ragad meg a nyálkahártyánkban, vagy hol, stb. Újranéztem egy régi kedvencemet, az Airplane című paródiát, és mint ahogy a legtöbb paródiafilmben, felfedezhető ebben is utalás a manipulált emberek viselkedésére: az ájult pilótákat a légikisasszonyok hónyuk alatt fogva, cipelik, húzzák hátra a széksorok között, de közben minden utas előre néz, észre sem vesznek semmit, nem aggódnak, egészen addig, amíg azt nem mondja nekik a hangosbemondón a szőke bombázó légikísérő : Aggodalomra nincs ok! majd félénken, reszketeg hangon hozzáteszi: Van-e valaki a fedélzeten, aki véletlenül ért egy repülő kormányzásához? S ezzel kitör a pánik!

Május elseje

Itthoni majális!! Hurrá!

Reggel nyolckor, amikor megébredtem, köd volt, és ahogy kinéztem az ablakon, meg kellett dörzsölnöm káprázó szemeimet, mert úgy tűnt egy pillanatra, hogy én is a Himalája csúcsát látom a szemközti ház mögött (természetesen és csakis a légszennyezés csökkenésének köszönhetően)! Hűvös volt, mint régen szeptember közepén, amikor iskolakezdés után almaszedni vittek Somlyó határába. Ha akkor novemberig kerültük a sulit, és kizárólag mezőgazdasági munkálatokkal foglalkoztunk, ennek ellenére sikerült mégis leérettségiznünk, ebből a hipotézisből kiindulva, feltételezhetjük, hogy a mai gyerekek is átvészelik különösebb agykárosodás és maradandó traumák nélkül a mostani telesulis otthonülést. Mert a gyermek mindent kinő és hamar kihever. Mondom én, akinek nincs is iskolás gyerekem 🙂

A telefonos előrejelzés szerint csak délután 5-re várható az eső, így hát nyugodtan piknikezhetünk az udvaron, a teraszon, a tömbház tetején. Tényleg, még senkit nem láttam a blokk tetején napozni, pedig az átkosban még az is divat volt, nekem is van ilyen fotóm, amint begöndörített hajjal a Marasti téri, Cukorgyár utcai diákbentlakás tetején pózolok kétrészes fürdőruhában. Milyen jó dolgom is volt nekem akkor, fogalmam se volt, miről szól ez a világ, a bölcsész kollegák ingyenes angolórát tartottak az épület nagytermében (hogy odavoltam ezekért az órákért), szombaton este ugyanitt tartották a diszkót, és megrögzött rockrajongók alkalmanként Jim Morrison meg Jimmy Hendrix esteket szerveztek, vetítéssel és zenehallgatással népszerűsítették a magaskultúrát nekünk. Volt egy Sorina nevű kolleganőnk, aki meg aerobikot oktatott, alacsony, tömzsi volt, és mégis annyira hajlékony. Azt hallottam nemrég, hogy agydaganatban meghalt. Nagyon sajnáltam, olyan életvidám lány volt!

Régen az újlaki fiatalság kivonult május elsején a Pokoltóra, vagy inkább “felvonult”, mert jó magasan fekszik. A jobbszélső én lennék, már magamra sem ismerek! A felvonulás szerencsére már nem volt kötelező akkoriban a munka ünnepén!

A kocsink megint szervízre szorult, végre Lacipárom rávette magát, hogy lecserélje a téligumikat, az egyik hátsó gyakran, szinte egyfolytában ereszkedett le, minden második nap fel kellett fújni. Nem került sokba, csak 32 lej volt, centrálás nélkül, kártyával is lehetett fizetni, de amikor elindultunk, rezgett, rázott az egész kocsi. Tudom, mi a baja! – csillant fel a szeme kedves páromnak, a jobb elsőnek a felnije elferdült. Ez még a sarmasági lenne? – villan át az agyamon, de nem mondok semmit. Látod, hogy rezeg a volán? – mutatja, és elengedi a kormányt. És most mi lesz? – kérdezem kicsit aggódva. Nem válaszol semmit, rágyújt. Én meg arra gondolok, hogy szeretek szegénynek lenni, van témája a blogírónak minden áldott napra. Ha elegendő pénzünk lenne, és nem a tavalyi elkopott nyárigumikat tétettük volna vissza ismét, most akkor erről a komikus helyzetről nem tudnék beszámolni nektek.

Óh, egy vizesmedence, a szervizes kiruccanás egészen újszerűen hatott.

Aztán jött a penny-s heti bevásárlás, élelem és kétnapi cigi. A bejáratnál kesztyű, fertőtlenítőszer, minden pénztárnál maszkkal és gumikesztyűben dolgoznak a hölgyek, a fiatal elárusítónő felvilágosít, hogy fordítva tettem fel az orvosimaszkot, kívül kell legyen a kékfele és belül a fehér. Nekem valahogy fordítva tűnt logikusnak, mindegy. Ezt is megtanultam a tegnapi kimenősnap folyamán. És minden elismerésem azoknak, akik képesek naphosszat a védőfelszerelésben dolgozni, én alig bírtam ki a félórát az áruházban.

Ez a szervíz parkolójában készült, jólesett ott is üldögélni, várakozni, és cigizni. Ördöggel laksz, ördöggé kell válnod! El kell ismernem, rondán nézek ki nagyon!

Kinyitnak a szépségszalonok 15-dike után!? Kinek van pénze most fodrászra vagy kozmetikusra? Örülök, ha a lakás és a magunk költségeit, a számlákat fedezni tudom. Már szóltam Lacinak, tanulja meg a neten a női nyírást! Biztos van ilyen videó, hiszen a youtube-on mindenre megtanítanak, zongorázni, gitározni, vitorlázni, kajakozni, főzni, kenyeretsütni (zárójelben megjegyzem, hogy én a pandémia előtt is sütöttem kenyeret, és imádok gyúrni, dagasztani, olyan jó érzés, ilyenkor valami ősi erők törnek fel bennem, ősanyának érzem magam, aki a mindennapit készíti népes családjának. Egyiptomban is láttuk anno, egy szálloda halljában egy fekete nagydarab nubiai asszony, a földön törökülésben sütötte a hagyományos lepényt egy tűzhelyen, kb ugyanilyet sütnek Törökországban, Indiában, s talán mindenütt. A lisztalapú étel mindenütt megvan a világon, a rétespalacsintaféleség meg sósfánk volt a kedvencem Keralában, már nem emlékszem, hogy hívják, olyan szó, amit csak ott hallottam s használtam, hát elfelejtettem. Fánknak nézett ki, de főételként fogyasztották, vagy reggelire, és egy paradicsomos mártásba mártogatták kézzel. Apropó a mindennapi kenyér, megírták a Miatyánk analógiájára az alkoholisták imádságát, Laci lementette a facebookról, azóta minden este elmantrázza 😂 Dehogyis, viccelek, csak felolvasta nekem, hálistennek még nem tart itt. Poénosnak poénos, meg kell adni.

De ne feledjem, hogy ezt a bejegyzést május elsejére írnámforma. Újlakon régen a Pokoltóra mentünk (az egy része a közeli Magura hegységnek, régen fürdő is volt ott, aminek ma már nyoma sincs), Petriben a Várhoz, itt Vásárhelyen a Somostetőn majálisoztak az emberek. Anyám azt mesélte, hogy az eljegyzésük után az úgynevezett nászútjuk az Almási várhoz vezetett. Olyan nevetségesen vagy tragikomikusan vagy megmosolyogtatóan hangzott eddig! Na de most! A karantén idején, viszont egész jó kis túrának tűnhet! Másfél óra járás odáig, felkapaszkodni a várromhoz (ami egyetlen toronyból áll), amely mint minden középkori építmény egy emelkedőn található, szétnézni ott fenn, esetleg fel is mászni az első ablakig. Na ugye, hogy ilyen koronavírusos megközelítésből már nem is olyan megmosolyogtató!

Az Almási Vár, vagy Dezső vára, csak egy csonka torony maradt belőle! Apám épp a menyasszonyát fotózza! Feltételezem.

Utána érkeztünk mi, időrendi sorrendben én és a hugom, és jó ideig csak a szilvásunkban piknikeztünk négyesben. A szalonnasütés volt a földi menyország! Nem is hallottunk akkor még flekkenről meg miccsről, esküszöm, nincs ilyen emlékem! Szegényesen éltünk, húst nem is vásároltunk, mert tartottunk tyukokat és két malacot, általában. Friss sertéshúst csak disznótorkor ettünk.

Jöhet még egy fotó? Ez már egyetemista koromból, Kolozsvárról, akkor meg a Bükkbe majálisoztunk, itt Mihi, a paplány évfolyamtársam meg én. Milyen jó lenne most így kinézni! A mostani eszem és az akkori fizikumom, nem is kívánok keveset! Csak kettő kiló 2 dekát híztam a karantén óta! Nem olyan sok, ugye? Vígasztaljatok! 😀 Laci közben kinn süti nekem a vega miccset. Ilyen is van már, a Penny-ben vásároltuk tegnap. Elég drága volt, 9 lej 90 bani, és csak négy szelet, ha megnézem az árát, meg se veszem!

Ez a friss május elsejei fotó. És az eső nem jött el! Egyelőre. Állítólag már közeleg.

A szatellitkonvoj és az udvari bicajozás, mint stresszoldó

Alig fejezem be az egyik bejegyzést, máris elkezdem írni a következőt, mert félnap alatt is történnek elgondolkodtató dolgok. Például ez itt:

Fogalmam sincs milyen videó volt ez, mert naponta többször és több youtube csatornát megnyitok, és ott marad nyitva sok film, amit nincs időm megnézni, de nem zárom le őket, mert reménykedem abban, hogy másnap visszatérhetek rájuk, és lesz időm végignézni. Hát ezt már nem fogom!

Így csak egyetlen filmmel jártam meg a múltban, egy Bunuel film volt, Tejút volt a neve, és akkor is megnyitottam, de nem volt időm végignézni, és másnap már nem volt fenn, letörölték, de feltételezem, azt a jogdíj miatt tették, nem azért, mert sértette volna a csatorna politikáját. Most próbálom kikövetkeztetni vajon mi lehetett ez a letiltott film? Biztos, hogy dokumentumfilm volt, és valami összeesküvéselméletről szólhatott, mert azokat vadásszák most kegyetlenül, és az is biztos, hogy magyarul volt. Csak arra emlékszem biztosan, hogy bevonultam a laptopommal a hálószobába, hogy ott majd még valamiket megnézek, de kiesik minden, ami a hálóban történt ezután. Nem kell rosszra gondolni 🙂 Laci is itt most próbál segíteni felfrissíteni a memóriámat, de csak addig jutottunk el, hogy a legújabb Tarantino film véres kifejletét nem akartam másodjára se végignézni, inkább bemenekültem a (bűn)barlangomba, és mégis, onnan is hallottam az egyik női szereplő eszeveszett ordítását. Szeretem Tarantinót, és elismerem a munkásságát, de este 11-kor nem akarok véres jelenetekkel a fejemben nyugovóra térni. Így is azt álmodtam, hogy ereszkedtem lefelé a dombon a bicajommal, és nem fogott a fék, valahogy mégiscsak sikerült megállnom az aljban, de nem tudom hogyan. És álombeli logikám azt sugallta, hogy fordítva ültem fel a bringára, ezért nem működött a fékem. Érdekes alternatív logika!

Mint mondom, kinn a nappaliban az Oscar-díjas film befejező része ment továbbra is az HBO-on, másodjára sugározták, én közben akaratom ellenére jól hallottam a hálóba beszűrődő hangokat, de képtelen vagyok visszaemlékezni, hogy közben a laptopom képernyőjén a szemem előtt mi a csuda is zajlott. Így hát ez örök rejtély marad, hogy mit is tiltott le a youtube, pedig érdekes lenne tudni, most a kolera, izé, a covid idején. Könnyen megy ma a szájak befogása, gombnyomásra. Erről jut eszembe, hogy egyik mostani, meredek összeesküvéselmélet szerint nincs is vírus, azért parancsoltak minket az ajtók mögé, mert ufó átvonulás van, vagy landolás. De úgy tűnik, mint később kiderül, van egy kis hasonlóság, vagy egybeesés.

Arra is gyanakszom, hogy talán a világ legtitokzatosabb üregeiről szóló videó lehetett, amire a veteményeskerti lyuk miatt kerestem rá, de nem néztem végig, utóbbinak rejtélyes lakója mai napig nem mutatkozott (csak ezt a kis zöldgyíkot sikerült Cicának levadásznia, pedig váltig szuggerálom neki, hogy a kiskerti üreglakót próbálja elcsípni!)

Közben meghalt volna Kim On Jung, igaz lenne? Egy élő videóban láttam a facebookon a virrasztást is, a tévében hírzárlat van vagy kamu videó lenne az is? Már semmit nem lehet tudni, a Mediafax-on azt olvastam, hogy nem igaz, él, mert üzenetet küldött az észak-koreai kommunizmust építő munkásoknak. Azt az üzenetet bárki megírhatta helyette, jól tudjuk, vagy videóüzenetről lenne szó? Napok kérdése, szerintem, és kiderül, még akkor is, ha hadititokként kezelik ők ott a százszoros bezártságukban és elszigeteltségükben.

Mégiscsak volt valami logika Singapur-ral, mert a romániai covidos grafikonokat a szingapúri modellre készítették el. Ha emlékeztek, az előző bejegyzésemben írtam, hogy kaptam egy üzenetet, ami szingapúri kutatókat idézett. SpaceX, Elon Musk, ma erről interjúztam, és sajnos lemaradtam a hétvégi szatellit-konvojról, amelyet szabad szemmel lehetett megfigyelni Románia egén is. És mi lesz a hátulütője? Na mi? Lesz internethozzáférés a sivatag közepén is, meg a Himalája tetején, meg az esőerdő minden szegletében, de!

De a közeledő aszteroidákat nem lehet kiszűrni, megfigyelmi olyan tisztán, mint eddig, nem lesz kivehető a sok kis fénylő, napelemes műhold miatt, mert ezek zavarni fogják az asztrofotókat (és fotósokat), a felvételeket az űrről, és akkor egyszerűen elsiklunk afölött, hogy közelít a veszélyes kisbolygó, a tudósok nem fogják tudni bemérni időben, és nem sikerül majd eltéríteni a gyilkos égitestet pályájáról. Hát szuper kilátások! Ezt ma az interjúalanyom is kifejtette, megerősítette, de több site-on is olvashatjuk: Elon Musk is látja, hogy van baj a műholdjaival! Megint csak Isten kezébe leszünk, és legfeljebb imádkozhatunk, hogy ez ne történjen meg soha! Ha ez igaz, akkor az emberiség tényleg megérett a pusztulásra. Van erről egy csodálatos, megrázó Lars von Tier film, a címe Melankólia, a fikcióban ez a neve a földi életet elsöprő kisbolygónak. Mindenkinek ajánlani tudom.

A háttérben a kisbolygó, amely egy óriási nappá növekedett, és a horinzonton tornyosul a képletes védősátor alatt megbúvó család fölé. Ami érdekes ebben a filmben, hogy a pszichés beteg nővér viselkedik a legnormálisabban ebben az extrém vészhelyzetben. Van remény!

Van ezzel kapcsolatosan egy emlékem, félig emlék, félig képzelgés (most utólag ezt is ráfoghatjuk) vagy nem tudom mi lehetett. Lehet csak egy álhír volt, amit valahogy megtaláltam a neten, ott kóválygott 2013 decemberében a világhálón, és én beleakadtam. Az elmúlt év asztrológiai megvalósításait ismertette, talán öt fontos csillagászati hírt közölt, köztük egy olyat, amelynek egy sokkoló kérdés volt a címe: This Asteroid will slam the Earth? És 2014 január 14-dike volt megjelölve a kritikus dátumként. Lacinak sem mutattam meg, csak elküldtem neki emailben, akkor még nem tudtam, hogy a képernyőt le lehet fényképezni, mert biztos első dolgom az lett volna, hogy lefényképezem. Igen, jó lett volna nagyon, mert Lacipárom ezt a levelet sose kapta meg! Még a slam szót is megnéztem a google translate-tel, hogy biztos legyek a jelentésében, addig inkább csak slampoetry összetételben ismertem. Nem maradt semmi nyoma ennek a kamuhírnek, nevezzük úgy, nem tudok semmitse bizonyítani. De akkor nagyon féltem, ez a rémhír uralta január 14-ig a napjaimat, végig imádkoztam az azt megelőző napon és éjszakán, alig aludtam valamit, mintha most lenne, olyan élénken vissza tudom idézni.

Steve Cutts videójának egy kockája a youtube-ról másolva

Január 13-dikán este, pontosan emlékszem, lefekvés után azt kérdeztem Lacitól: ha közeledne egy aszteroid, akkor te hinnél abban, hogy az Isten megtart, ha nagyon erősen imádkozol? És Laci reszketeg hangon azt válaszolta, hogy igen! Akkor imádkozzunk, javasoltam, és elmondtunk hangosan egy Miatyánkot. Ezért szeretem őt, millió hibája ellenére vagy azzal együtt. Éreztem, hogy érzi, nyomós oka van a kérdésemnek. Másnap elmentünk munkába, minthacsak egy szokványos nap lenne, de én alig bírtam a munkámra koncentrálni, végig csak arra gondoltam, hogy vajon látjuk-e még egymást az életben. Persze, mint tudjuk, szerencsére nem történt semmi, és azóta is rendkívül megnyugtatónak találom/találtam a sok technikai fejlesztést és kutatást az aszteroidák észlelésével és elhárításával kapcsolatban. 2036-ban állítólag megközelíti egy a Földet, másodjára tér vissza az Apophis, amely 2029-ben halad el először a közelünkben, de ha jól emlékszem, most nincs időm utánanézni, 100.000 az egyhez a valószínűsége, hogy ütközik velünk. Tudom, ez nagyon csekély, de akkor is ott az a parányi esély. Ha megnézitek a Melankóliát, akkor más megvilágításban látjátok majd a dolgokat. (Ahogy a több tízezer internet-műholdak miatt is más fényben látjuk – vagy egyáltalán nem – a közeledő veszélyt, de ne legyek vészmadár, se pesszimista!) Nem kell jöjjenek az UFÓK, mint Steve Cutts brutális animációs filmjében (tudjátok, ahol a szeméthegy tetején trónol az öntelt Ember, a Föld mindenható ura), kicsináljuk mi saját magunkat! Elon Musk-ot sem érdekli, hogy bajt hoz a földlakókra! Mert a világ ura igazából a pénz!!

Kimentem egy kicsit bicajozni, csak ide az udvarra, hogy lenyugtassam magam, nagy kihívás volt, mert itt a föld(em) nem egyenletes, és nehéz bevenni a gyakori kanyarokat, de pont ezért jó adrenalinbomba, főleg ha az ember közben 5 kilót felszedett, és semmi izgalmas nem történik az életében!

… sok idő eltelt már a budipapír-háború óta!

Van kékszeszünk!

Igaz, Mona nincs rajta a gyanus pózolásával, de a lényeg, hogy az üveg tele van! Most már végképp megnyugodhatunk! És hogy honnan került elő? Most az egyszer nem keresgéltem, és nem tettem tűvé a házat, csak egyszerűen elhúztuk a mosógépet a helyéről, mert igen!! Jött a Mester, és megjavította! Ezért is érdemes blogot írni, mert néha szerencséd van, és a szerelő is elolvassa, és megesik rajtad a szíve! Amikor már harmadjára is említettem itt Ludasmanyiként, hogy kézzel mosok (nemcsak kezetmosok), és emiatt a postásnő sem köszön már, nem bírta látni, ahogy a fotón a lavor fölé görnyedek, és levegőváltozásnak csak a szárító van itt nekem, ami alatt nagy, kövér cseppekben hull a cementre a félig kicsavart ruhák vize, elege lett, és önként felajánlotta, hogy megszakérti azt a szemtelen gépet, amelyre pont most jött rá, világválság idején, hogy lerobbanjon!

Lacit is befogtam takarítani, vagyis csak szóbeli szándéknyilatkozatot nyertem tőle, hogy segít, de alig kaptuk össze kicsit a házat, a Mester már a kapuban csengetett, kétszer, mint a filmbeli postás, úgyhogy szégyenkezve mentünk ki a kedves, felebarát-szerető szerelő elé, közben én megszégyenülve gondoltam arra, hogy ha ő vette a fáradtságot, és eljött hozzánk önszántából, mi legalább megtisztelhettük volna azzal, hogy alaposan kitakarítunk. Csípkedhettük volna magunkat kicsit, mert időnk az volt, de nem csípkedtük, és különben is, amikor nálunk takarítva van, az olyan, mint másnál, amikor nincs! Ezt a szomorú megállapítást a mi kis házunkkal kapcsolatban már kiposztoltam régebben is, és azóta sem változott semmi! Lehet ez a szokatlan tunyaság összefügg azzal, hogy Laci nikotinfüggősége és hétvégi alkoholizmusa mellé, most tik-tok-függő is lett, még csak ez hiányzott! Órákon át csüng a most már igen népszerű csatornán, és nézi, bambul a 15 másodperces videókra, és újabban ő is próbálkozik ilyen poénos kisfilmek gyártásával. A kertet meg én gondozom, és még a sáncot is én ásom ki! De nem panaszkodom, mert most is azon a régi-falusi elven vagyok, hogy jobb a rosszal együttélni, mint a rossz nélkül. Nálam ez sajnos így működik, gyenge nő vagyok, beismerem, nem bírom a magányt, a szerelemtelenséget, és inkább élek egy tiktok függővel, akihez nem lehet szólni se, mert a füles mindig a fülében van, miközben kábelek kötik, láncolják a kedvenc csatornájához. Milyen jól illusztrálta ezt a mostani bábteátrum-helyzetet az a bizonyos sci-fi film, aminek nem jut eszembe a neve, amikor az emberek a hátgerincükön át csatlakoztatva voltak egy óriási gépezethez, egy vastag, hosszú cső segítségével, és ha túlságosan eltávolodtak tőle, és kiszakadt a kábel a konnektorból, összeestek, minden erejük elhagyta őket, mert a tápegység nélkül bábuk voltak (vagy azzal együtt is). Laci biztos tudja a film címét, de nem kérdezhetem meg tőle, mert per pillanat is csatlakoztatva van. Igen, beismerem, létfontosságú számomra a Tiktokfiú passzív jelenléte, no meg a tőlem elszigetelt, lélekben velem lévő barátoké is!

Ez a kép az első meséskönyvemből van, mindig a kalotaszegi Petrimamát láttam rajta muszulyban, és én voltam az a lelkibeteg lány, akit a főztjével képes életrekelteni. Még a szoba berendezése is majdnem ugyanolyan volt, ott hátul a sütőkemencével, meg azokkal a népies faragású, régi székekkel.

Na szóval a Szerelő (nagybetűs nevet érdemel!) jött és megnézte, és megszakértette, és szétszedte a mosógépet, és elvitte a belsőrészét, a dobját mindenestől, gyanította, hogy a csapágyakkal van a baj, hazavitte hát, otthon szétszedte, sejtése beigazolódott, kicserélte a csapágyakat, és visszahozta a megreparált dobot. Lefuttattunk egy próbamosást, megvolt a rodázs (tegnap), most meg megy a hetimosás, szépen, aligzajosan duruzsol a meggyógyított gépezet! A dob említése újra ráébresztett, hogy a kölcsönkapott Bádogdobot sem olvastam még el, pedig elméletileg most időmilliomos státusom van, gyakorlatilag viszont valahogy sokkal gyorsabban telik a covidos idő, mint azelőtt a nem-covidos. Olvastam egy másik blogon is ugyanezt, tehát mások is így érzékelik, és nem értik, hogy hogy is van ez? Közben kapom a furábbnál furább üziket messengeren, hogy Singapurban megállapították, éjfélkor ki kell kapcsolni a mobilt, mert megnő az 5G ártalmas sugárzása, de hogy miért pont Szingapúrban jöttek rá, erre nem kaptam választ. Mosásfelügyelés közben megnéztem egy vlogger eszmefuttatását a belső hangról, miért beszél velünk ez a hang, és miért kommunikál egyeseknél csak képekkel az a rejtőzködő én, egészséges emberekről van szó, nem tudathasadásosokról. Aztán meghallgattam egy hangoskönyvet (Egy jó házasság, Stephen King), nagyon élveztem, utána Kosztolányi Egy rossz orvos-át, az is egy hányatott, jól indult, de kudarcba fulladt házasságról szól. Persze ezt mind rádiósmunka után szoktam, mármint a youtube csatornára való csatlakozásomat, mert szakmai munkavégzés közben nem szabad itthoni dolgokkal foglalkozni, az online munkára, a homework-ra vonatkozó szerződésem alapkitétele szerint. Titokban elárulom, csak néha szoktam gyomlálni, amíg az interjúalanyokra várok. Délután 3-ig rádiózom általában, utána jöhet a minden más, és észre sem veszem, már éjfél is elmúlt. Akkor a rossz telefonomon elindítok egy mélyrelaxációt, kezdő jóganidra szankalpával, és mindig, törvényszerűen a közepetáján belealszom. Laci meg minden este végighallgatja, ha akarja, ha nem, ma reggel már reklamált, hogy nem léphetnék feljebb, haladó szintre, mert ezt a régi szöveget már nagyon unja. Mert ő képtelen elaludni, amíg a jógaoktató beszél. Én meg vele ellentétben, azt tapasztalom, hogy apámra kezdek hasonlítani, ő is mindig a kisrádiójával aludt el, nem számított, mi megy rajta, hírek, magazinműsor, zene, politikai vitaműsor. Ahogy lefeküdt, a zsebrádióját a paplan alá süllyesztette, hogy anyámat ne zavarja a készülék hangja, és öt perc alatt horkolászott.

A jó illatot még Cica sem veti meg! Nyílnak az orgonák és a gyöngyvirágok, kedvenceim. Laci megszagolta, kijelentette, nem érez semmit! Felhívtam a figyelmét, hogy ezzel ne dicsekedjen, mert ez az első jele a betegségnek, elmegy a szaglásod, és az ízlelőbimbóid is felmondják a szolgálatot. Most hallottam a tévében!

A tegnapi sikeres próbamosás után, mint meséltem, jöhetett a rendes, az élesben való bevetés. És sikeres lőn, és én hepi vagyok, és hálásan gondolok a Szerelőnkre, akinek akkora nagy szíve van, hogy képes volt egy egész napot pepecselni a mi rozoga, ócska gépünk dobjával (csak zárójelben jegyzem meg, hogy idén nyáron pontosan 11 éves!). Rajta kívül minden más szaki lemondóan legyintett volna, és elküldött volna a háztartási gépek boltjába. Ami gondolom, most nincs is nyitva! Ja, és ne feledjem, azt ajánlotta, ne használjak többé Calgont! Mert az a nagybetűs Dob legnagyobb ellensége! (Most aztán lehet a cég megbosszulja magát rajtam, hogy ezt elárulom itt nyilvánosan!)

Szerettem a kézimosással együttjáró nosztalgiázást, hogy milyen volt amikor gyerekkoromban Juliska mama járt hozzánk egy héten egyszer, hétfőn a nagymosásnál segédkezni. Újlaki mamámnak volt a második unokatestvére, de nekünk családtagnak számított, én és a hugom gyerekkorunkban nagyon ragaszkodtunk hozzá, ezért is szólítottuk Mamának. Az oral history kötetem megjelenése után tudomásomra jutott, hogy a lánya megsértődött, és felhánytorgatta anyámnak, hogy bezzeg az ő édesanyja nem szerepel a könyvben, amikor jól tudjuk, mennyit járt hozzánk mosni, és emelgette szegény, béna Bözsinket is! Hát most utólag is kérem, hogy bocsásson meg, igaza van, én sem tudom, hogy történhetett meg, hogy maradhatott ki Juliskamama a történetből. Amíg én írtam ezt a bejegyzést, és egyben a gépimosást is felügyeltem, Laciférj kinn a teraszon folytatta a reggeli tiktok-olást. Most büntessem meg azzal, hogy tegyem oda a három hét alatt felgyűlt zoknikat teregetni? Ezt a műveletet én is nagyon utálom, hát ne tégy (vagy kívánj) olyat, amit magadnak sem szeretnél alapon, úgy döntöttem, nem zavarom meg, inkább kiterítek én mindent, még az oly nagyon rühelt apróságokat is!

“S a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba” – aki ettől nem hatódik meg, annak nincs is lelke… A zoknik valahogy jobban felgyűltek, mint a többi, méretesebb ruhanemű … mindamellett, hogy le van dokumentálva, hogy mostam!

Szerintem a ruhába is belemossa az ember a lelkét, mint ahogy az ételbe is belefőzi! Ezért lennénk most ennyire elidegenedve, mert már az ételünket is mások főzik, a gyerekeinkre is idegenek vigyáznak, és a holmiinkat is egy személytelen, lelketlen házirobot mossa?! Egy őserdőbeli vadember, akit kiemeltek, és Amerikába vittek, körülnézni a civilizációban, megbotránkozott azon, hogy mi fizetünk azért, hogy vadidegenek ebédet készítsenek nekünk, idősotthonba adjuk az öregjeinket (hogy aztán ott a covidba belehaljanak – szerk. megjegyz.), és a bölcsődébe rábízzuk a gyerekünket teljesen ismeretlen személyekre?! Hát akkor olyanok is vagyunk, mint akiket mostohák neveltek! Apropó, a Penny-ben nagyon finom a saját készítésű zakuszka, csak ajánlani tudom mindazoknak, akik nem szoktak otthon ilyen balkáni specialitást főzni ősszel, ez az első gyári, amelyiknek háziíze van! Sok helyről hallottam a napokban, hogy ezzel a kényszer-elszigeteléssel csak ráteszünk még egy lapáttal az elidegenedésünkre. Mert eddigis a kapcsolattartás a szomszédokkal, városon nagyjából a köszönésre szorítkozott, és viszonyunkat a kollegákkal általában a minimális kommunikáció jellemezte, noha, valljuk be, sokszor jólesik egy biztató szó. Én beismerem: amikor jókollegákkal, jóemberekkel két-három szót sikerül váltanom, egészen felDOBódom (mint a rekondicionált háztartási gépalkatrész), tele leszek ambicióval, és elhatározom, hogy lefogyok, és sportolok, és sokat írok meg olvasok (és “nem tudom mi ez, de jó nagyon!”), és egészen határozott hangnemben szerkesztem meg szombati műsoromat (pont olyan lesz, mint amilyenre apám annak idején jótaludt).

Most hogy leváltották a nemrég náci jelzővel (is) illetett anticovid-bizottsági elnököt, egészen megnyugodhatunk, mert jött helyette egy szakértőnő, akinek ugyan nem valami bizalomgerjesztő a neve (Pistol), az igaz, de legalább nem emlékeztet egy negatív filmhősre, nem katonatiszt kinézetű, hidegvérű pasi, akinek vérfagyasztó a tekintete. Mondom én, aki jobban szerettem régen, úgy általában, a férfivezéreket, és szorítok Pistol asszonyságnak, vezéreljen ki a koronakrízisből.

Előrehozott izolációban

Vagy előzetesben, mindegy! Hallgatom megrökönyödve, hogy ecsetelik a Digi-n, hogy a 65 év fölöttieket el kell szigetelni nem tudom hova, a 40 év fölöttieket fertőtlenítő kocsiban szállítják majd a munkahelyükre, ezek amolyan szükségállapot utáni intézkedések lennének, amelyeket a Matei Bals intézet menedzsere javasol. Az egészségügyi miniszter, Nelutu Tátaru meg is cáfolta, hogy előbbivel nem ért egyet, mármint az idősek kiszakítását a családi környezetből. Még szép! Lassan már Antony Burgess regénye válik valóra, a Gépnarancs, vagy Mechanikai Narancs, úgy rémlik ott üldözték az idős embereket. Aki öreg volt, arra már nem volt szüksége a társadalomnak, halhatott meg, ki lehetett nyírni! Mint ahogy az eszkimóknál régen, akik önként vállalták az elvonulást, ha már képtelenek voltak magukat ellátni. Sokan emlegetik az új világrendet, amit már jóval korábban megjósoltak, ki az igazi vezetője a világnak? az illuminátusok? ez vajon csak a parajonás elmék szüleménye, vagy azoké, akik félre akarják vezetni a világot? Sok ilyen jellegű videót kaptam messengeren az utóbbi időben. Hogy ők, a világurak hozták létre a szocializmust is, és globális világdiktatúra a cél azzal, ami most történik, biometrikus ID-nk lesz, amelyek aztán emberi jogaink korlátozásához vezetnek, gazdasággyilkosok ténykednek, bábkormányok működnek, 90 óta nálunk csak ilyenek voltak, tönkretették az iparunkat, gyárainkat, jön a new age vallás, mindenkinek ateistának kell lennie, mert ha nem hiszel semmiben, könnyen manipulálható vagy, hamar meginog az olyan ember, aki nem tud hinni, csippet ültetnek belénk, stb. Mindent megnéztem, meghallgattam, most jött el, amit már József Attila is látott ezelőtt száz évvel, és mi nem láttunk, mert kapáltunk! De persze minden zseni csak szkizofrén volt, dehogy volt látnok, és minden csak puszta véletlen! A film cselekménye kitalált történeten alapul… mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve.

Meggycsemetéim, illetve kicsirázott meggymagvaim

Így hőbörögtem magamban, és bosszantott, hogy senki nem látja mi folyik, hogy mi, magyarok, mindig csak a kisded játékainkkal vagyunk elfoglalva, gyűlölködünk, ócsároljuk egymást, miközben a Matei Bals menedzsere elkülönítőbe akarja zárni az öregjeinket, a 65 éven fölöttieket, és a 40 és 65 év közöttiek sem úsznák meg, mármint én sem, engem is elzárnának a 40 éven aluliaktól, jelen esetben Lacitól. Most tényleg annak jó, aki tanyán lakik, vagy barlangba vonult, és remeteéletet él! Így puffogtam egész délelőtt, aztán jött a jóságos, német higgadtsággal megáldott elnökünk, és kijelentette, hogy erről szó sincs, nem viszik gettóba az öregeket. Lenyugodtam, és kimentem veteményezni. Mert Voltaire is megmondta 250 évvel ezelőtt, Candide révén, hogy kertészkedjünk! És szerény véleményem szerint, ennél azóta sem tanácsoltak jobbat! Nem számít, hogy egy négyzetméteren vagy tízen kezded el, a lényeg, hogy kezdj el matatni, és mindjárt másképpen rendeződik el az új világrend a fejedben! Csak azt hiszem, ezzel is úgy van, mint az olvasással, hogy aki nem szeret olvasni, az mind lehet időmilliomos, mert akkor sem fogja elkezdeni, ha egy Teleki könyvtárnyi kötet is állna rendelkezésére. Higyjétek el, kertészkedni könnyebb, mint az olvasást megszokni felnőtt fejjel! Hatodikos koromban egy paszulyszemet ültettem egy virágcserépbe, és télen az ablakban elkezdett virágozni. Akkora örömöt szerzett, hogy még ma is ugyanúgy ujjong a lelkem, ha rágondolok. Szóval, nem a méret a fontos ebben az esetben sem! És itt a nagy lehetőség a bonzájjal való kísérletezésre, minifát ültetni! Én most próbálkozom a meggyhajtássokkal. Nagyon sok van, több tíz, szívesen elajándékozok belőlük, csak kérjétek! Olyan édesek, és ahogy kicsiráznak a magból, az maga a csoda, mintha ultrahangon néznénk egy kisbébit fejlődni az anyukája hasában. Hosszú idő kellett elteljen, amíg én is megtanultam örülni az apró dolgoknak, de ha sikerül átbilleni, utána már olyan szép az élet!

Egy külföldön élő barátom megtiltotta itthonmaradt szüleinek, hogy tévét nézzenek, kénytelen voltam egyetérteni vele. Én is megspórolhattam volna ezt az előrehozott izolációt, ahogy Laci nevezi, és tudjátok, hogy ő mire érti? Hát a temetőre! Előbb elszigetelnek, aztán bánatodban el is patkolhatsz, annál kevesebb terhet rósz az állami költségvetésre! De ne lássuk ilyen sötéten a jelent! A legrombolóbb hatása az immunrendszerre az aggodalomnak meg a szorongásnak van. Szerintem. Ha azt akarod, hogy megbetegedj, akkor csak fogj neki aggodalmaskodni! No meg a pánikszerű kézmosás, és fertőtlenítés sem hiszem, hogy túl jót tenne az egészségnek. Főleg, ha kézfertőtlenítés után ösztönszerűen megdörzsöljük a szemünket, ahogy én legutóbb a rádiónál tettem, aztán egész végig könnyeztem, alig láttam a munkám végezni.

Humorosan akarom zárni a naplójegyzetem, mert egy kedves kollegám ma szólt, hogy alig várja, elolvassa, és szórakozzon rajta, amikor hajnali 5-kor felkel, olyat írjak, hogy jól induljon a napja! Szóval a mosógép után most a hűtőszekrényünk is vacakol. Olyan, mint a hazai korházak, ahova azért mész, hogy megbetegedj! Mert egyesek úgy vélik, Romániában jobban félnek a korházaktól, mint a vírustól. Ebbe a mi hűtőnkbe is, ha valamit beleteszek, félő, hogy “garantáltan” elromlik! Jobban megáll nálunk a kaja, ha a konyhaszekrény tetején hagyjuk! Most pedig kedves kollega-barátomat idézem: Nem kell hozzászólni mindenhez, még ha azt is írja ott a neved mellett, hogy Szólj hozzá!, és nem kell elárulni a világnak, hogy mi jár a fejedben, még akkor sem, ha minden alkalommal erre búzdít a közösségi oldalad! Lehet én is most filozófus maradtam volna, ha mindezeket a fejemben forgó gondolatokat nem osztom meg veletek!

Ekkora murok termett a kiskertemben, tavalyi 🙂

Karantén hétkrajcárosdi

“A korona egy rohadt mágus, ha elkapom, úgyis kiheverem” – mondja karanténdalában Hodász András atya, aki a Tankcsapda dalait a jelenlegi helyzethez adaptálta. Most már tényleg telítődtem, nem is akarok hallani a témával kapcsolatban semmiről. Alkalmam volt ma beszélgetni kicsit a szemközti sportos szomszédommal, aki számomra a stabilitás példaképe, de aki most elárulta nekem, hogy eladó a háza. Ezt nagyon sajnálom, mert nagyon kedveltem, mint tőszomszédot. És vajon ki fog a helyébe költözni, ha a világ újraindul, és a lakásokat is újra áruba bocsátják? Egy mánélés vagy egy lagzilajcsis, aki hétvégenként nyomatja? Hát majd elválik, egyelőre heverjük ki a pandémiát.

Ugye milyen szép a minivilág? Ez egy talajtakaró, amit ajándékba kaptam tavaly egy barátnőmtől, és ilyen szépen elszaporodott!

Fizetésem előtt egy nappal elfogyott a pénzünk, mindenünk volt, úgy értem kaja szempontjából, csak a Laci cigije fogyatkozott vészesen. Nekem pedig szent elhatározásom, hogy nem mászok bele a bank által felajánlott overdraft-ba, amit a kártyámra nagyvonalúan tettek fel (mert tudjuk, hogy azt duplán fizeti vissza az ember, a bank sose jár rosszul!). Bármi is történjen, nem nyúlok hozzá! Egyetemista koromban olyan izgalommal töltött el felkutatni minden kabátzsebet, és úgy ujjongtunk, amikor pár lejt sikerült találnunk az ínséges időkben, ösztöndíj előtt. Az ötvenbanis vagy az egylejes egy vagyonnal ért fel! Most is nekiláttam lelkesen keresgélni, és már 15 lej volt egyben, és úgy drukkoltam magamnak, hogy már csak 3 lej kell előkerüljön valami télikabátzsebből, és arra is emlékeztem, hogy valamikor a télen, a rádió felé menet találtam a járdán, a Sáros utcában két egylejest, és annak is hogy megörültem, és azt tanácsolták a kollegáim, nem szabad elkölteni, mert csak akkor hoz szerencsét a találtpénz, ha megőrizzük! Megtartottam, de sehogy se tudtam visszaemlékezni, hova is raktam, felkutattam minden fiókot, de semmi! És akkor Lacinak a fogason lévő feketeszövetkabátzsebeit is átnéztem, és az egyik belső zsebben ott lapult 150 lej! Jézusmária! Előbb lázas boldogság öntött el, gondoltam, nem mondok semmit neki, nem említem, megtartom a nehéz napokra, aztán pedig kapcsoltam, leesett!, hogy ez az összeg csak számomra titkos dugipénz, ő nagyonis tud a jelenlétéről, és akkor elszomorodtam, majdnem sírtam, mint a Móricz novellabeli édesanya. Az egész hétkrajcárosdi, amiért úgy lázbajöttem, egy fabatkát sem ér! Ő nem is ismeri ezt az érzést, amikor koplalsz, nincs egy vasad sem, és felkajtatod, az egész házat tűvé teszed egy kis lóvé reményében. Eszembejutott az is, hogy éheztünk a Marasti téri bentlakás ötödik emeletén harmadévtől arrafelé. Akkor kaptunk rá, hogy a kajabérletünket eladjuk, és ruhát vegyünk rajta. Akkor még nem volt turi, hogy kivárd, amíg mindent egy lejre áraznak le, akkor új cuccokat kellett vásárolni jópénzért. Egyszer vettem egy hátizsákot, pont annyiba került, mint az egyhavi kajajegy a menzán, 625 lejbe pontosan. Aluminium fémkeretes volt, égszínkék, de nem az a szokványos, amilyennel jártak akkoriban a kirándulók. Annál eredetibb volt. Mintha külön nekem készült volna rendelésre. Sajnos nem őriztem meg, pedig olyan kedves volt nekem! És annyi kalandot élt át mellettem!

Laci azzal mentegetőzött, hogy a könyvelőnek volt félretéve a pénz, mivelhogy most nincs bevétele, félretette a következő hónapra a könyvelőnő részét, mert a cég könyvelése nem állhat le karantén alatt sem, még akkor sem, ha a könyvesbolt nem üzemel! Ezt nem nagyon értettem, de amikor másnap a katonás fehérnép felhívta kedves páromat, és követelőzött, és úgy beszélt vele, mint egy alkalmazottjával, mint egy tedd el ne vedd elő akárkivel, akkor beláttam, hogy Laciférjnek igaza van, ez a határozott hölgyemény ez nem tűr ellentmondást, sem halasztást. A cigire végül mégiscsak össze kellett kaparni a maradék 3 lejt is. A Sáros utcai talált szerencsepénzem megkerestem, de már semmi lelkesedés nem volt bennem, és feláldoztam a béke és a nikotinfüggőség oltárán.

És a családibéke kedvéért én is elkezdtem szivarozni, meg azért is, mert egyre jobban kezdek hasonlítani a Vénusz szoborhoz, de nem a milóihoz, hanem ahhoz a régebbihez, tudjátok, ahhoz a prehisztorikus műalkotáshoz, amit Wallendorf közelében találtak. Mindemellett még azt is olvastam, hogy aki cigizik, az jobb védettséget élvez a vírus ellen. Annyi elmélet van már, de ez utóbbival a káros szenvedélyek rabjai most jól tudnak takarózni. Ahogy most már én is!

Karanténkönyv április közepe

Fele április is lejárt már lassan, és a tévében ugyanaz a reality show! Azért néha átkapcsoljuk az HBO-ra, Laci kedvenc csatornájára, és megnézzük ugyanazt a filmet ötödjére. Ez azért inkább csak kedves páromra vonatkozik, én inkább a pszichotriller Rebeccát néztem meg harmadjára (nem a szükségállapot alatt háromszor, hanem előzőleg egyszer a gyerekkoromban, egyszer meg felnőttkoromban), és még egy Hitchock filmet, ami szintén visszarepített az időben, és újra gyermeknek érezhettem magam. Nagyon jó érzés. szinte ujjongok, hogy itthon lehetek, és sóvárogva nézem a parókás site-okat, egyre több jön szembe velem, amióta egyszer egyet megnyitottam. Ez lenne egy megoldás arra, hogy nem járhatunk fodrászhoz. Sok fodrász ismerősöm van, és most részvéttel gondolok rájuk, mert ők távmunkában nem nyírhatnak hajat.

Sok antikvárius osztja a jó könyveket, ötleteket adnak, hogy mit olvassunk, hallgassak, Robert Merle Madrapur, Csirke József színművész olvassa fel, már megszoktam a hangját, szeretem, Stephen King-et is olvasott, pár novelláját, és a hangja számomra kingessé teszi Merlét is. És benne van az a King féle sci-fi fantáziavilág. Olyan sebezhető férfihangja van ennek a Csirkének, és emiatt nagyon szimpatikus, szeretem a vulnerábilis, félénk embereket, mert én is ilyen vagyok. Valahogy írásra ösztökél ez a Merle regény, csak nem tudok egyszerre odafigyelni is, meg írni is. Megbizható művész, úgy látszik, minden jó, amit ő beolvasásra szán. Vagy csak egyezik az ízlésünk. Látom, hogy film is készült a könyv alapján, Oniril a címe, 2004-ben mutatták be, de nem tették fel a netre. Milyen szépen lehet itt művelődni a neten 🙂

Mert Cica mindig jelen kell, hogy legyen!

Megtudtam azt is, a sok ortodox húsvéti kijárásról szóló felháborodott posztok között (amelyek jogosak, csak amikor már a tizedik is erről szól, kicsit unalmassá válik, s főleg, hogy már Iohannis rég kifejezte nemegyetértését), hogy újrahasználható a nyilatkozat, megnyugtató, mert Laci első perctől kezdve update-olta, úgy hogy most legalitásba került ő is. Két nyomtatványt használt el, amióta kijárási tilalom van. Valami ilyesmit műveltem én tizenéves koromban Konstancán, a diáktáborban, kivasaltuk a kilyukasztott jegyet, és újra utaztunk vele, addig, amíg annyira el nem rongyolódott, hogy már a vasalás sem segített rajta. Igaz, egyszer sem fogtunk ki ellenőrt.

Ezt a minivilágot a minap teremtettem meg, a lányom is megdicsért, ez már valami. Szerettem volna neki ilyen kőedényeket ajándékozni tavaly, de azzal hárította el az ajánlatomat, hogy ott nyugaton minden olyan tökéletes, nem diszíthetné a teraszát ilyen amatőr munkákkal. Hát ezért vagyok olyan büszke arra most, hogy dicséretet kaptam!

Tudom, nekem könnyebb a helyzetem, mert van udvarom, és különben is imádok a ház fogságában élni, amint azt tavaly januárban szépen kifejtettem, de azért mégiscsak érzem ezt a rendkívüli helyzetet, érzékelem én is. Mapecz Cecilia még mapeczesebb, amióta még jobban megnyírták a haját. Nem akarom megsérteni, igazán szimpatikus kis öreg hölgy, jóérzésű, de na, én is szeretem a jó karikatúrát és vicceket. Talán tetszett neki a hasonlat, és ráerősített egy kicsit az új frizurájával.

Laci megígérte, hogy megnyír, ha sokáig elhúzódik ez az állapot. Akkor mégsem kell parókát vennem! Pedig már annyira beleéltem magam! Mi lett az izoletákkal? Ez csak úgy most eszembe jutott, egyre ritkábban látni a piros koporsókat, amelyekben élő embert szállítanak. Raccsolni most elektronikus médiában dolgozó zsurnalistaként, korrronavírrrus idején katasztrrrrófa! Hallottam a múlt este a közszolgálati tévé riporternőjét tudósítani.

Csak üljünk benn, ne csináljunk semmit, imádkozni se szabad, hinni sem Istenben, mindenki legyen ateista, bízzon vakon az egészségügyben, de senki nem mondja egy szóval sem, hogy próbáljuk az immunrendszerünket erősíteni, nem hiszem, hogy rosszat tenne most, ha több déli gyümölcsöt fogyasztanánk, vagy esetleg tormaszószt.

Laci felhívta a figyelmemet, hogy nem kell mindenhez hozzászólni, még akkor sem, ha ott a poszt alatt írja, hogy Szólj hozzá!! Egyre nehezebben tudom visszafogni magam! Parókaügyben meg arra oktatott, hogy miért vennék egy száz lejest, amikor az emag-on találok 25 lejest is. És nem érti, hogy az olyan is! Neki olyan mindegy, hogy én milyen műhajat biggyesztek a fejemre!

A németországi küldemények megsemmisítésének hamis voltáról is meggyőződtem, ugyanis végigkövethettem az angliai küldeményem útját: hibás cím miatt visszaküldték Londonba. Van egy olyan lehetőség, hogy a postai száma alapján követni lehet az útját, és láttam, hogy Németországon is átment, tehát álhír az is, hogy megsemmisítik a postai küldeményeket. Minden badarságot nekem sem kell bevennem!

U.I. Csirke nem is színész, informatikus, de annyira tetszik, ahogy olvas! Ha színész lenne, sem olvasna jobban!