Számomra már a szülőfalum és a szüleim meglátogatása is nagyutazásnak számít. Persze, hogy az, amikor hetente egyszer látogatok el a városba, és kétszer a Maros-partra. Kimozdulni innen a barlangomból óriási nagykaland. Főleg a mi Mondeónkkal az, most már nekem is be kell látnom! A gumidefekt emellett szinte szóra sem érdemes! Arrafelé menet megálltunk a MOL-nál tankolni, mint mindig, és mint általában, én a kocsiban várakoztam. Amíg onnan szemléltem a világot, kijött az épületből egy roma család, három férfi és egy asszony. Megálltak beszélgetni, az asszony közben félrehúzódott, összefogta a kezét, illedelmesen hallgatott. Nem említettem Lacinak, mert akkor rákezdi, hogy ti modern nők vagytok a leghangosabbak, amikor véleményt kell nyilvánítani, a cigányasszony bezzeg milyen szófogadó és hallgatag! Visszafelé jövet, mit ad Isten, alkalmam volt megtapasztalni az ellenkezőjét. Vagyis azt, hogy minden kultúrában ugyanez ugyanígy előfordul, csak nincs definiálva, leszabályozva. Ugyanígy működik a férfi-nő kapcsolat, csak észre se vesszük. Később visszatérek 😀

Otthon szombat este is, és vasárnap reggel is ellátogattam a temetőbe. Kedvenc helyem (említettem már), sok felfedeznivaló van ott, például meghatott most, hogy élt egy kétszeresen özvegy asszony, aki az első férjét is feliratta a második férjével közös sírkövükre, mert előbbi elesett az első világháborúban, és nem tudni, hol nyugszik. Nagyon tetszett a gesztus, dicséretes, és biztos, hogy nem volt szokványos abban az időben. Különben nem emlékszem az özvegyre, a hetvenes évek elején halt meg. A kereken száz éves néni sírja, aki a temetőkapun belépőt fogadja, mindig elkápráztat, talán nem véletlen, hogy pont a bejárat mellett kapott helyet. Elgondolkoztató, hogy milyen különleges dolgok történtek ebben a faluban, de persze nekünk, akik ott éltünk, fel sem tűnt, mert mindig az a megszokott, amibe éppen beleszületsz. Ha én természetfeletti erővel jövök a világra, azt hiszem, hogy mindenki rendelkezik hasonlóval, és ez a természetes számomra 😁

Szóval, hogy a lényegre térjek, minden szép és jó volt, rendeltünk egy csodálatos tortát, mivel Mama a napokban tölti a 80-at, és annak rendje és módja szerint megünnepeltük. Beszélgettünk arról is, hogy jó lenne egy kedves hölgy, aki elvállalná, hogy hetente kétszer kitakarít nálunk, de ez reménytelen eset, nincs vállalkozó. Így hát addigis én takarítottam, az én felületes stílusomban, vasárnap délelőtt. A hugom ablakot mosott a nyáron, stb. Mert így megy ez most nálunk. Nem számít, a lényeg a belső béke, és ha az megvan, akkor egészség is van, még ha a sarkokban időnként felgyűl is a szemét.

Egy hete szabadságon vagyok, és azon gondolkodtam, hogy amikor az emberben nincs már becsvágy, nem áhitozik szép lakásra, gazdagságra, új autóra, nem szerelmes Isten tudja kibe, nem irigyli a szomszéd vagyonát és a kollegája szakmai sikerét sem, akkor beköszönt az életébe a földi menyország. 😊 Amíg ezt a szintet nem éred el, hidd el, hogy nem lehetsz boldog! Ja és nem nézi meg naponta a facebook hírfolyamát, hogy a cukra felmenjen! Lacipáromnak van egy vadász szerzője, ő említette, hogy régen is bement biza a maci a disznóólba, csak nem írták meg a lapok! Most pedig lehet pont azért van ez a sok medveriogatás, halálos autóbalesetekről, bűncselekményekről részletes tájékoztatás, hogy a figyelmünket eltereljék a lényegesebb dolgokról. Még hidegriadó is van már, olvasom a minap: extrém hideg várható, minusz 10 fok! Spanyolországban napok óta zavargások vannak, valahogy nem tudom elhinni, hogy egy repper ekkora tömegeket mozgósíthat. Láttam egy videón, hullámzik, örvénylik a nép Madrid utcáin. Lehet hogy ő váltotta ki, de most már biztos, hogy nem(csak) róla szól a tüntetés. És a közösségi oldalon a két tábor ócsárolja egymást, vakcinapártiak és vakcinaellenesek vágnak egymás fejéhez borzalmas dolgokat, olvasni is szörnyű! Mindegy, buta vagyok én ehhez! Úgyhogy ha nem like-olok többet semmit, azt jelenti, nem vagyok jelen, és nézzétek el nekem, inkább meditálok és élvezem a csendet, ami olykor hálistennek eláraszt. 🧚‍♀️

Apropó, új autó! Azért a mindenről való lemondás mellett elfogadnék, ha nem is egy új autót, de legalább egy használhatót! Röviden szeretném elmesélni, de annyira nehéz összefoglalni … Újlakról visszafelé jövet Laci egy szilágysági falu határában előzött egy hídon, erre én megjegyeztem, hogy tutttommal ez tilos! Erre felment a cukorkája, hogy én neki ne kommentáljak, amikor vezet, mert neki nagyon kell koncentrálnia, főleg előzés közben, egyik tükörbe, másik tükörbe való pillantás, gyors döntés, sebességváltás, gázpedál, és még ki tudja mi! Szóval ez egy megterhelő és kockázatos feladat! Mire én: Persze, érthető, főleg, ha illegális is! Na aztán ebből egy heves szóváltás kerekedett. Egyikünk sem engedett az igazából! Addig-addig veszekedtünk, amíg egyszercsak kigyúlt az akku lámpája, hogy nem kap áramot. De akkor már füstölt a motorház, és égettszag kezdett terjengeni. Sejtettem, hogy negatív hatással vagyok a gépekre, mert minden telóm és laptopom szokatlanul hamar romlott/lik el, de ennyire?🤣 Hogy ha nagyon felmérgelődöm, az alternátor szíjja is képes elszakadni?? Pedig én csak az igazamat akartam bizonyítani (szerencsére mindent próbálok dokumentálni):

Sietve megálltunk egy beugrónál, Aranyosgerendnél tartottunk már, kiszálltunk valamennyien, mármint mi ketten és Milo, mert ő is velünk volt, válltáskát, pénztárcát, telefonokat, minden fontosabbat kimenekítettünk, és néztük, hogy mit lehet most tenni… Még parkolt egy autó a hátunk mögött, egy fiatalember ült a volánnál, amikor látta, hogy füstöl a motorház, Laci meg szedi elő a tűzoltópalackot, beindította az autóját, és amilyen csak gyorsan tehette, elhajtott a helyszínről. Hogy még tanuja se legyen a katasztrófának, ha netán bekövetkezik! Ilyen a mai, 21-ik századi világ! Az utca másik oldalán két idősebb úr beszélgetett, Laci megkérdezte, nincs-e egy rendes kulcsuk, mert a miénkkel sehogyse tudta felnyitni a motorház tetejét. Mivel ők még 20-dik századiak voltak, odajöttek segíteni. Hoztak egy jó hexagon kulcsot is, és sikerült végre felnyitni a motorháztetőt. A szíj cafatokban állt, s én megjegyeztem, hogy a szerelőknek is olyan nagy a felelősségük, mint a sebészorvosoknak, manapság mégsem lehet leellenőrizni, hogy valóban, értik-e a mesterségüket. Ha most történetesen nincs szaglásunk, nem vesszük észre a füstöt, felgyúlunk, meghalunk? A férfiak rám se hederítettek, mérlegelték a lehetőségeket egymás között. És ezért írtam az elején (vagy már nem is emlékszem pontosan, mit írtam, vissza kell pörgessem a sorokat 😀), hogy a női emancipáció a nyugati civilizációban csak papíron valósult meg, mert amikor helyzet van, a férfiak ugyanúgy viselkednek minden kultúrában, mint ott, ahol ez keményen le van szabályozva: nem vesznek tudomást a nőkről! Úgyhogy nekem kuss volt, hát hallgattam, egy szóval sem említettem, hogy gépészmérnökit végeztem, történetesen 😉

Lejárt az eszmecsere, kaptunk egy névjegyet, egy vontató telefonszámával. Felhívtuk, és egy órán belül ott is volt. Vásárhelytől 60 km-re fekszik ez a Gerend. Engem a pasi rögtön beültetett volna a kabinba, de mondtam, hogy ha megengedi, megnézném hogyan pakolja fel az autónkat, kíváncsi természetű vagyok, nő létemre, az ilyen technikai dolgok is érdekelnek, merő véletlenségből. Nylon miatt is aggódtam, mostanában így becézzük, szegény kutyának benn kellett maradnia a Mondeóban, nem is mertem kérdezni, hogy felvihetjük-e az utastérbe. Érdekes mesterség ez, és főleg felelősségteljes, pedig sokan azt hiszik, hogy ha jól jövedelmez, az éppen elég is belevágni a vállalkozásba. Igen, de ahhoz érteni is kell ám hozzá, mert ha útközben elveszíted a rádbízott járművet, és ráadásul még egy kutya is utazik benne, akkor bajba kerültél! Felhajtottunk a vadiúj autópályára, a parkolóban megálltunk 5 percre, Dan (így hívták a vállalkozót) meg akart bizonyosodni afelől, hogy hátul minden rendben van, és a szíjak, kötések nem lazultak meg. Kiestünk 450 lejből (mégsem 1000, ha a Meszesen akadunk el, biztos annyi lett volna!), de az én szempontomból megérte. Jó kis beszélgetés volt, és érdekes műveletnek voltam a szemtanuja. Újságíróként most már tudom, hogy ez a vontatás-dolog miként működik, milyen profizmust feltételez, és ez nekem értékes infó. Hogy bír meg egy 15 centis horog egy több tonnás autót? Fogalmam se volt, hogy ilyen horog minden gépkocsiban megtalálható, még a miénkben is! 😀 Emberünk mindent távirányítással végzett, közben kinyitotta a Laci ajtaját, a kormányt úgy mozgatta, hogy a kerekek a felvonó sínek útján haladjanak, és a horogra akasztott kábel húzta szépen, gombnyomásra a kocsit felfelé a platformra. Aztán a két hátsó és a jobb első kerekeket vastag szíjakkal rögzítette. Azt mesélte, legtöbbet külföldiekkel dolgozik, szerepel egy nemzetközi adatbázisban, ha pl. egy német autóst itt baleset ér, őt hívják, hogy vontassa el a kocsiját, parkolóval is rendelkezik. Százezer eurót fektetett háromféle trailerbe. A telefonja mindig él, éjjel-nappal hívható. Ez aztán a megbízható ember! Pislogtam Laci felé, aki középen ült. Hogy hátha a jó példa ragadós lesz 😀

Vásárhelyre érve, egyenesen a szervízbe mentünk, a kapus már várt, telefonáltunk előre, letettük az autót, Laci hívott egy taxit a csomagoknak és magának (természetesen), én meg szaladtam hazáig a Nylonnal. Mert húzott, érezte, hogy itthoni szelek fújnak már, és mivel kicsit traumatizálódott a vontatón, le kellett vezetnie a frusztrációját. Hát szaladtam utána megadóan, nekem sem árt a mozgás! Szentkirályon van a szervízünk (a régi, amelyhez nem voltunk hűek, ezért történt meg a baj, gondolom én!), kb 25-30 percre a házunktól gyalog, sétálva, de mi, mondom, hogy szaladtunk, mint a veszettek. A szentkirályi kisüzletnél felmentünk a töltésre, hogy rövidítsünk (párhuzamos út az aszfalttal, csak nem kanyarodik akkorát), de ez nagyon rossz ötletnek bizonyult, mert olyan csúszós volt a földút, hogy az volt az érzésem, vizisízek. Milo húzott, én meg a pórázánál fogva, hátrafeszülve csúszkáltam utána. De lejárt ez is, itt vagyok, élek, élünk, megúsztuk a trailerezést (mindhárman, négyen a Mondeoval, ha őt is családtagnak számítjuk, habár nem érdemli meg!), megismertünk egy dolgos, tisztességes embert (itt a reklám helye), anyukám sikeresen indexet váltott, és még van egy hét a szabimból Hurrá!!