Szombat lévén, Lacipáromat sikerült végre fél 11 körül felébresztenem, hétvégén 8-kor szokott kelni, de most nehéz hete volt, legalábbis szerinte. Én akkorára már az egész házban kisepregettem, csak a hálószoba maradt ki, így hát kis teketóriázás után mégiscsak benyitottam, s mondom: A szállodában ilyenkor már jön a szobalány! Laci nagy álmos szemekkel megnézett, aztán félálmában dörmögve megjegyezte: Leesett volna az ajtóról a Ne zavarjanak! tábla?! Minden rosszat rá lehet fogni, hogy lassú, aluszékony, figyelmetlen, felületes (ez mind a nikotinfüggőség velejárója, állítom én), de hogy nincs fejlett humorérzéke, azt biztos, hogy nem! És ha egy férfi meg tud nevettetni, akkor már mindent elért, amit egyszer az életben elérhet nálad! Így hát seprűvel a kezemben leültem az ágy szélére, s miután kikacagtam magam, elkomorodtam, mert eszembejutott, hogy szegény Lackó (vagy inkább szegény ügyfél) elveszíti még azt az egyetlen szombati kliensét is, aki azzal szokta kezdeni a mai napját, hogy az antikváriumunkban portyázik, és mindig talál magának legalább három kedvére való kötetet! Micsoda kiábrándulás, pofáraesés lesz ma számára, amikor derűsen fütyörészve odaér az üzlet elé, és egy nagy lakatot talál a rácson. Már csak érte érdemes lenne lelkiismeretesnek és pontosnak lenni! Mert ezzel a pontatlansággal máris egy ember napját elrontottuk! Nagyon át tudom érezni a csalódását ennek a hűséges vásárlónak, mert én is ugyanezt szoktam megélni, ha elvárásokkalteli érzéssel indulok a kedvenc bútorturimba, és ott zárt ajtóval várnak! Nem is szólva arról, hogy megbüntethetnek, ha boltosként az órarendet nem tartod be! Vagy csak én tudom így, ez a törvény csak másokra vonatkozik, és Lacit minden szabály alul felmentettek még mielőtt én megismertem volna?! De milyen alapon? Hát idegalapon, mondaná ő. 😄

Én itt egy mesevilágban élek, mint az öregapó édeslánya, aki útja során leszedi a gyümölcstől roskadozó almafáról az almát, kiszedi a kemencéből a kisült cipókat, és nem tudom mit tesz még meg, de mindenki nagyon hálás neki. Én ma is felkeltem reggel fél nyolckor, szokásom szerint (nekem nincs hétvégi különprogramom, ahogy az állataimnak sincs, szeretek mindig ugyanabban az órában kelni, és nem túl későn feküdni, ezért nem kedveltem soha a szilveszteri bulikat sem, mert az ember az évet azzal kezdi, hogy máris elrontotta, másnapos, álmos, ingerlékeny), kimentem megetetni az ég madarait, összeszedni a kutyagumit, és egyúttal megsétáltatni a négylábúakat (csak itt az udvaron, meg néha hátul a mezőn), beleértve Cicát is, mert ő az egyetlen macskánk, aki a zord téli időszakban kimerészkedik a házból. Kivittem magammal a reggeli kávémat, meg az álomnaplómat, hogy lejegyezzem, mit álmodtam. Elég furi volt a ma hajnali álmom, egy temetésen voltam, vagyis kettőn, de a halott nem is volt halott, és tanácstalanok voltunk vele kapcsolatban, mert nem tudtuk, hogyan világosítsuk fel, hogyan adjuk tudtára, hogy ő a főszereplője ennek a gyászos összejövetelnek. És mindenki fehérben volt, de csak azért mert a fehérgyásszal és a fekete menyasszonyi ruhával kapcsolatban olvastam kommenteket a közösségi oldalon. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez nem egy üzenethordozó álom volt, ahogy az ezotériában nevezik (habár érdekes, hogy az ember miért bizonyos napi témákkal foglalkozik altában), mert visszavezethető arra is, hogy az este belenéztem kicsit egy sorozatba, aminek az volt a címe, hogy Négy esküvő és egy temetés, és azt hittem, hogy az az egyik régebbi, kedvenc filmem remake-je! Hát csalódnom kellett, mert közben kihoztak egy ilyen nevű sorozatot is, és én általában nem kedvelem a sorozatokat. Mindegyik olyan sokatígérően kezdődik, aztán a közepe felé, amikor beleélnéd magad, szépen ellaposodik, mert próbálják nyújtani minél hosszabbra, és ezért, minden logikát mellőzve, csűrik-csavarják az eseményeket. És a végén rájössz, hogy csak az idődet pocsékoltad!

Odapakoltam egy mosást, ez is a hétvégi rutinhoz tartozik, ugyanis két mosásravaló szokott felgyűlni, és az én ócska, rekondicionált gépem alig bírja az iramot. Olyan csúnyán szuszog az elején, amíg beindul, mint Nero kutyánk, akit nehéz légzése miatt, Darth Vadernek neveztünk el. A szerelőnk minden tőle telhetőt megtett, hogy megmentse ezt a masinát, a kikopott csapágyakat autócsapággyal helyettesítette, mert mint tudjuk, a tervezett elavulás törvényének agyafurt továbbfejlesztése óta, a régi gépekbe már nem lehet alkatrészt találni, az újak meg úgy vannak megkoncipiálva, hogy a szavatossági idő lejárta után, azonnal ki is lehessen dobni őket. De nem kell aggódnunk, mert azok ott fenn megoldják ezt a kérdést is, nincs semmi pazarlás, jön az újrahasznosítás! És a kis lelkiismeretes, nyájszellemmel (nemsokára pedig nyájimmunitással) rendelkező, apró emberkék szelektálnak és gyűjtögetnek szorgosan, nehogy valami kárbavesszen ezen a világon! Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy elhigyjem, a világot kormányzó Feketeöltönyösök (netán titkos társaságok 😎 ) a javunkat akarják! De persze, mivel ők nem léteznek, a piacgazdaság és a szabadverseny kénytelen mindent irányítani, még a tervezett elavulást is 😀 A húszéves mosógép (négyszer volt javítva, és ez csak azért volt lehetséges, mert nem újabb generációs) közben fújtat, nyikorog, brüng, mint egy ócska trabant, fáradozik helyettem, a konok autócsapágyak hajtják előre, ösztökélik, nem engedik, hogy feladja. Hála a drága szerelőnek, annak a becsületes, igazszívű embernek! 🤗

Azt hiszem, amiatt látom ilyen ferdén tökéletes univerzumunkat, mert elzárva élek, és csak ritkán hagyom el a házat, és mint a vakoknak, kiéleződött a szimatom. Apropó szimat! A múltkor említettem, hogy Laci vett egy csodálatos tulajdonsággal rendelkező szappant nekem (akkor amikor még teljes húsz másodpercig mostuk a kezünket), és kellemes meglepetésemre, a csodaszappan Petrimama szagú volt! Most pedig olyat vásárolt, Ciel márka (amit általában szeretek), hogy büdösbogár “illata” van. Vagy már a szaglásom is elvesztettem volna itthoni magányomban? Először nem tudtam, hogy honnan olyan ismerős ez a csípős, átható szag, előbb valami gyomra, bürökfélére tippeltem, aztán pár kézmosás után megvilágosodtam. Hogy lehet ilyen tisztálkodószert forgalomba hozni? Valami fehér virág volt a csomagolásán, kicsomagoláskor eldobtam sajnos a papírját. Lehet a gyártócéget a jószándék vezérelte, ezt nem vitatom, de nagyon mellékfogtak, nagyon rosszul kombinálták össze a szintetikus anyagokat, vagy pedig nekem ferdült a szaglásom. Kettő közül az egyik. De mindenesetre Lacinak a lelkére kötöttem, hogy nehogy mégegyszer ilyet merjen venni! Vagy ha vesz, akkor csakis magának az üzletbe 😀 De mégiscsak velem lehet a baj, mert a drága mosószer is büdösnek tűnik! (Ez már a kovid tünete lenne!?) Állítólag illatosító is van benne, de amikor a kimosott holmikat kiszedegettem a gépből, s kiteregettem, a napokig beáztatva hagyott, állott ruhák orrfacsaró bűzére emlékeztettek. Ez nem lehet más, csakis olfaktív úton keletkezett halucináció! Azért használok idegen szót, hogy bizonyítsam: intelligens vagyok, képes vagyok felfogni az ilyen bonyolult orvosi szakszöveget. A vakcinaháború kitörése óta már sokat tanultam (én, a balga!😎 ), mint például anafilaxiás sokk, amire epinefrin injekciót (adrenalint) kell adni, meg szemiparézis, meg adenovírus, amit állítólag kínai betegekben fedeztek fel még a pandémia kezdetén, ami arra utal, hogy mégiscsak laborból szabadult ki a vírus, hiába tiltotta le a twitter a tudóst, aki már tavaly ősszel ezt merte állítani. Itt van egy hiteles tanulmány is, de beismerem, ez meghaladja értelmi szintemet. Annyira még nem okosodtam ki, hogy ezen a terjedelmes pdf dokumentumon képes legyek átrágni magam, mint a mesehőst üldöző boszorka a sűrű erdőn: https://zenodo.org/record/4477081#.YB-2C-gzZPZ

Az itthonülésnek még van egy másik “hátulütője” is, mondaná egy olyan személy, aki munkába jár: hogyha megéhezel, muszáj főzzél magadnak! Erre mondta régebben a főnököm (amikor még napi szinten találkoztunk 🤣): keress annyi pénzt, hogy megengedhesd magadnak, hogy ebédet vásárolj! Sose kerestem annyit (legfeljebb 12 lejes napimenüt rendeltem néha), de most már nem is szeretnék! Mert rájöttem, hogy már képtelen vagyok megenni a vendéglői kaját. Ha egy évig folyamatosan a saját főztödet fogyasztod, akkor valami nagyon szokatlan ízt érzel minden idegen ételen, és már nincs ínyedre. S most nem akarom a vendéglősöket megsérteni, de ez az én szubjektív valóságom. A külvilágot egy materiális, idegen, önző univerzumként fogod fel, a szintetikus illatokban megérzed a poloskaszagot, ennek következtében a vendéglői kosztnak is kezd számodra kellemetlen íze lenni. Egy idős, falusi nénit kínáltam egyszer régen Fantával, és elképedve tiltakozott: ő ezt nem tudja meginni, érzi rajta a vegyszert!

Az érzékelés szintjén sok változáson mentem keresztül. Talán azért, mert folyamatos kontaktusban élek a természettel, és kevésbé érintkezem a civilizációval, kialakult volna a hetedik érzékem?! 😅. Például az emberi természetbe is jobban belelátok. Akikkel a legtöbbször csak telefonon kommunikálok, sokukról megsejtem, észreveszem, ha jópofáskodnak, hogy közben keserűség van a lelkükben, rájövök, ha nem teljesen őszinték, ha megjátszák magukat, ha eltitkolnak valamit, ha keménykednek, de közben bizonytalanok … De ez már egy másik történet!