Author Archives: ludasmanyi

About ludasmanyi

A valóvilágban az a legrosszabb, hogy az ember egy csomó időt és energiát elfecsérel azzal, hogy mérlegeli: mit mondhat és mit nem, és amit igen, azt hogyan!? Na, ez nem az az eset…

Keresd az oda nem illőt! – postacím kálvária és 36 fokos láz

36 fokos lázban égek, és te nem ápolsz! – de mindennap és minden intézménybe való bebocsátáskor! Pontosan 36 Celsius fok a testhőmérsékletem, se több, se kevesebb! Még egy tized egységgel sem tér el! Még véletlenül sem! Nem is tudtam, hogy ilyen stabil vagyok hőmérsékletileg. 😀 Ha mentálisan is ez lenne rám érvényes, de jó lenne! De utóbbi szempontjából inkább az jellemző rám, hogy többször megy fel a cukrom, mint sem! Laci rá a tanum. Elég baj az neki!

Már nálunk is mérik a lázat az intézmény bejáratánál, a kapus méri meg, amiután a kártyarendszer az ajtón beengedett. Szabálytisztelő, szigorú kollegám előbb leellenőrzi a listán, hogy jogom van-e pénteken a rádióban dolgozni. Mondom neki, dehát én belső munkatárs vagyok! Nem számít, csak akkor mehetek be, ha a listán rajta vagyok! Jó, hát legyen! Figyelmesen áttanulmányozza a névjegyzéket, én közben szépen várakozom, s körbenézek, hol a lázkapu? Az nála van, mármint a műszer, világosít fel, oda akarom tartani a homlokom, de szól, hogy elég, ha csak a csuklóm fölé közelíti. 36 fix! Pont mint a Penny-ben, és a fogorvosnál. Átmentem a teszten, mehetek dolgomra! Mindig az az érzésem, hogy ez az ember a velőmig lát, a kapusok olyan jó pszichológusok, akárcsak a vámosok, nemcsak a testhőmérsékletem ismeri (most már) pontosan, hanem azt is tudja, mi jár a fejemben, hogy éppen ideges, stresszes vagyok-e vagy sem! Olyan hivatalos és méltóságteljes, amilyen én soha nem tudok lenni. Hyppolittól tanulhatott. Mert a tisztelet nemcsak a vezérigazgatóknak jár ki, sokszor egyszerű embereket is tekintély övez, és ezt az ő esetükben (az én esetemben!!!) nehezebb kiérdemelni. Akinek ez sikerül, anélkül, hogy vezető pozicióban lenne, az igazán különleges, figyelemreméltó személy.

Az új postaládánk, nagyon kíváncsi vagyok, hogy a postásnő is annak ismeri-e el?!

A postacím kálvária a Laci életében már azelőtt elkezdődött, mielőtt ideköltöztünk volna. Mert van két hasonló nevű utca Vásárhelyen: Mácinului, illetve Macinisului. Az utóbbiban lakott a szüleivel Lacikám, de még akkor is, ha nem tévesztették össze a postások a két utcát, soha nem vitték be a levelet vagy csomagot a házukig. Zsákutcáról lévén szó, mindig az utca eleji szomszédhoz dobták be a küldeményeket, értesítést, mindent. Aztán Lacikám vagy megkapta, vagy nem! 2013 telén még az új hajtásiját is csak nagy viszontagságok árán tudta kézbevenni, mert azt meg a Macinului utcába postázták. A hölgy az illető utcából nagyon ingerülten nyitott ajtót neki, amikor kedves párom nála kopogott, hogy megint már mi van??? Az új személyijével az történt, hogy a hibás címet írták be, és majdnem még büntetést is kellett fizetnie, hogy miért nem nézte meg figyelmesen, amikor átvette az okmányát, mert ez kötelessége! Ezt aztán az újságban is megírta (Valami olyan címmel, hogy Kétbetűs buktató egy személyazonosságiban), de azzal sem segített a helyzeten. És a kis naiv azt hitte, hogy az ideköltözéssel megoldódnak a román postával kapcsolatos gondjai. Hát csak bonyolódtak, és azzal is, hogy a Forradalom utca 4 szám alatt bérelt üzlethelyiséget, mert annak meg két címe van, ugyanis a Posta utcához is tartozik az ingatlan (egy nagyobb bérház része, amely beékelődik a két utca találkozásába), és hol ide küldik a csomagokat, hol meg oda, de inkább sehova. Szóval, a szülei címének használata kizárt, a zsákutcahelyzet miatt, a könyvesbolt címe még bizonytalanabb, így hát a saját itthoni postaládánkat kellett láthatóbb, kutyamentesebb helyre tennünk! Na, reménykedjünk, hogy sikerült ez a manőver 🤣

Ezt a képet azért másoltam le a képernyőről, mert mostanában minden áldott este fagyasztott gyümölcsöt eszem narancslével kombinálva, közben az udvaron és a kertben a fák rogyadoznak a meggytől. Hétvégén megyberakás lesz, csak érjek haza holnap a munkából, Lacit is odarakom meggyet szedni, nem ússza meg! Ja és a kép azért van, mert bizonyítja, hogy minden fejben dől el, még az is, hogy megfájul-e a torkunk vagy sem. Ezek a tibeti szerzetesek 5 fokban sem hűlnek meg, sőt képesek megszárítani magukon félóra alatt a hidegvizes lepedőt. Nyugati orvosok tanulmányozták a jelenséget, és tanusíthatják, hogy igaz. Na, és nekem sem lett torokgyulladásom a fagyasztott gyümölcstől, csak kicsit, az első héten, utána, most még jólesik érezni, ahogy a gyomromat betölti a fagyos málna. Licis koromban minden este a kertben egy órát tornásztam, akkor nem tudtam még, hogy közben is kell vizet inni, utána úgy megszomjaztam, hogy alig vártam, felhúzzak a kútból egy veder hidegvizet, és egyenesen a vederből ittam, akár egy ló. Pedig figyelmeztettek a szüleim és nagymamám, hogy nem szabad hideget inni, amiután leizzadtál, de én láttam, és tapasztaltam a saját bőrömön, hogy semmi nem történik, hát nem mondtam le a torna utáni jéghidegvizes szomjúságoltásról. Csak akkor, amikor egyetemre mentem Kolozsvárra, mivelhogy egyúttal sajnos a mozgásról is lemondtam…

Távolságtartás az Európai Parlamentben.

Keresd az oda nem illőt! – tartja egy keleti mondás. Hát ez nagyon nem illik oda, milyen példát mutatnak nekünk ezek a drága politikus asszonyok, ott az Európai Parlamentben? Rájuk nem érvényesek a mostani szabályok? Vagy a szerb elnökre, aki most a választásokat megnyerte? A választók az urnák előtt tartsák csak szépen a távolságot, lépjenek be a terembe maszkkal, de ők ott ujjonganak, tömörülnek, ünnepelnek, kiállnak a nép elé a tévében egymásbabújva? Mit higgyen az olyan együgyű ember, mint amilyen én vagyok? Akkor most kinek a példáját kell követni? Vagy kiknek szólnak ezek a korlátozások és szigorú szabályok? A vendéglősöknek, akiknek nálunk továbbra sem szabad nyitniuk! Apropó, voltam a várban, kiültünk egy teraszra egy barátnőmmel, üdítőt ittunk, és nem kellett leadnunk az adatainkat, csak később nekem a fogorvosnál. De ott aztán mindent! Milyen betegségben szenvedek, találkoztam-e kovidossal, voltam-e karanténban, vannak-e tüneteim, ismerek-e olyan személyt, aki karanténban volt, stb. Aztán miután kitöltöttem a tipusnyomtatványt a váróteremben, kiadtak egy fehér köpenyt, nyloncipőt, be kellett öltöznöm, és utána volt csak szabad belépnem a rendelőbe. És a kedvenc fogorvosom is tetőtől-talpig védőruhában fogadott. Maszkot azelőtt is viselt, és kesztyűt is, ebből a szempontból nála semmi nem változott. És röhögtük, hogy most maszkon keresztül kezeli meg a koronámat, úgy értem, azt ami a fogamon van! 😂🤣😂

Ez a kép mindent elárul a mostani erőnlétemről és mozgáskultúrámról. Sajnálom, de az az érzésem, hogy én körforgásban élek. Középiskolás koromban naponta egy órát keményen tornásztam a kertben minden este, igaz amatőr módon, de még kézenjárni is tanulgattam. Aztán következett a sokéves nemmozgás, gyereknevelés, egyetemi évek alatt, utána már rádiós koromban, Kolozsváron, kisebb-nagyobb megszakításokkal, konditerembe jártam meg szaladtam. Amikor ideköltöztem, megint elkezdtem szaladni meg bicajozni, és most tessék, a kerti hajnalka fut fel a kerekemre! Majd megvárom, hogy virágozzon, s ősszel aztán elmozdítom a helyéről a bringát is. Ígérem! Vagy tereljem el most a virágom útját, amíg nem késő?

Fizikai és testenkívüli utazás

Végre utazunk! Olyan nagy előkészület előzte meg a szombati indulást, hogy szinte már képtelen voltam örülni annak, hogy kimozdulunk három hosszú hónap bezártság után.

Mintha csak Key West felé mennénk a Hétmérföldes Hídon át! Csak a méretektől kell eltekinteni. 😁

Megcsodáltam a zöldes-sárgás mezőket (megkérdeztem magamtól, Milyen volt szőkesége? de már nem tudtam megválaszolni 😃), megállapítottuk, hogy máshol is csonkítják a fákat, nemcsak Vásárhelyen, és kifogtunk pár zuhét, de ebben már semmi szokatlan nincs, gondolom, ti is elfogadtátok, hogy Indiában élünk a monszun ideje alatt éppen. Jó kis tapasztalat, lehet soha nem lesz több ilyen, miért ne élveznénk ki? Ilyen még nem volt, az én életemben legalábbis, és nem tudom, hogy Médárd nap-e az oka vagy sem, mert nekem úgy rémlik, hogy azon a napon, junius 8-dikán, itt nálunk pont nem esett.

Ufók Hollywood egén – ez valahol Kolozsvár és Zilah között van, egy Harmónia nevű panzió és környéke. Egy kis fantáziával akár Hollywood-ot is odaképzelhetjük az én ufóim alá 😁

Kolozsváron meglátogattuk a húgomékat, a kis 5 éves unokaöcsém már legómester, nem akartak az esőben elengedni, főleg amikor megtudták, hogy nincs nálunk a motorház kulcsa. Miért nincs? Mert Laci a napokban megmosta a kocsit, és a kulcsot a mellénye zsebében felejtette. Ja, és a víz kifogyott a tartályból. Csak akkor lett volna baj, ha nem esik az eső, és egy előttünk levő autó felpriccolja a sarat a szélvédőnkre. De hálistennek, ez nem történt meg.

Itt vannak az útszéli megnyírbált fák, kb. Maros és Kolozs megye határában.

Topán megálltunk lángost venni, ott van a világ legfinomabb lángosa, egy ideje. Minden asztal foglalt, bömbölt a mulatós zene, semmi távolságtartás, da-i sa mearga! Balkánon vagyunk, itt a vírusnak sincs ereje! A maszk viselése különben a benzinkutaknál sem volt feltétel. Vidéken nem számít …

Apám vett magának valamilyen járgányt, kapagép, de utazni is lehet vele, a boltig meg vissza! Nagyon büszke rá, én meg örülök annak, hogy 78-dik évében is gyerek maradt, és csillog a szeme, ha a masinájáról mesél. Persze, nem engedte, hogy Laci kipróbálja, mert tollat és autót kölcsönadni nem szabad ám! Ez Újlakon most talán a legújabb divat, erdei sétánk során találkoztunk egy másik kapagép-motor-kistraktorral.

Most pedig jöjjön a képzeletbeli utazás! Elmesélek egy érdekes szubjektív élményt. Ne nevessetek ki, de ha kinevettek is elmesélem! 😊 Laci hamarosan kiad egy különleges kézikönyvet, Testelhagyás a címe, én vagyok az első olvasója, és már napok óta próbálom megtapasztalni, kipróbálni, de eddig sehogysem sikerült. Van még egy másik módszer, a tudatos álmodás, a kettő nagyon hasonló. Habár szombaton későn feküdtünk le, reggel mégis 6 után megébredtem, gondoltam, na itt a pompás alkalom, most nyugis körülmények között, míg az egész ház alszik, újra próbálkozom a testelhagyással, lehet tudatos álom is, nem számít, ami összejön. Nem görcsöltem rá, mint eddig, hanem kezdtem a lazítással, ezt ajánlja a könyv írója is. Minden testrészünket el kell lazítani. És láss csodát, szinte azonnal sikerült felemelkednem, mert elképzeltem (én, a mérnöki agyammal), hogy most nem vízszintesen fekszem, hanem merőlegesen állok, és onnan már könnyű volt elindulni. Kicsit vacilláltam, hogy most merre menjek, mert időben-térben, mindenféle utazás lehetséges. Kolozsvár mellett döntöttem, és máris a főtér egyik mellékutcájában találtam magam, egy régi barátnőmmel, akinek hosszú fekete haja volt. Ebből megállapítottam, hogy a múltban vagyunk, mert rég rövid hajat visel már. Aztán tömegek vonultak az utcán, és megkérdeztem tőle, ez miféle felvonulás? Azt válaszolta, hogy a NU szervezet tüntet, és a válasza által számomra beigazodott másodjára is, hogy a múltban vagyunk, mert eszembejutott egy évfolyamtársam, L. Man, ő alapított egy NU nevű lapot annak idején, legalábbis így emlékeztem álmomban. Nem maradtam a tüntetők között, a Monostor felé vettem az utam, a régi lakásom felé, és bevillant, hogy most ki kell próbálnom feltétlenül a falon való átkelést. A könyvben többször említi a szerző, hogy a testelhagyásban az a legcsodálatosabb. Szinte már ujjongtam az izgalomtól, hogy ez milyen csudajó dolog lesz, de amikor felcihelődtem, hogy na most itt van ez a tűzfal, ezen szépen átvágok, mintha csak egy lepedő lenne, mint ahogy a láthatatlan ember tette, akkor hallom a határozott utasítást: Gyere vissza! Kétszer is. Óh, basszus, kelletlenül állapítom meg, ez nem az álomban van, ez az anyám hangja! Én viszont úgy reagáltam, mint amikor valakit hipnózisból hoznak vissza, visszatértem a testembe, felébredtem bossszúsan, és igazat adtam apámnak, aki mindig elpanaszolja, hogy amikor a legérdekesebb hírről számolnak be a tévében, anyám pont akkor kell belépjen a szobába, hogy Hallod, Pista, én azt gondoltam… és jön valami ötlettel, hogy ezt meg azt kéne csinálni, ami igazán várhatott volna még két percet! Vagy amikor a golt rugják a focimeccsen, odaáll a tévé elé, és ott matat valamit, hogy apám a legfontosabb momentumot elszalassza! Na ennyi volt nekem is a testen kívüli élményem, anyám meghiúsította a tervem, a legérdekesebb pillanatban közbelépett!

És ki másra szólt volna rá, mint a Milo-ra! Milo, aki még a pincetetőre is felmászott!

Visszafelé olyan köd volt a Meszesen, hogy alig láttunk haladni, és természetesen az eső ismétcsak kitartóan esett.

Van egy videóm is, de ide sajnos nem tudom feltölteni. Buta ez a felület, na.

Sikerült meggyőznöm végre Lacipárom, hogy egy emlékműnél álljunk meg. Évek óta kíváncsi vagyok, mi lehet ott. Egy pásztorkutya is ül az aljban, a turistáktól kéri az alamizsnát, egy szelet kalácsot tőlünk is kapott.

Ez az odavezető út, Milo inkább visszafelé jön, neki még mindig az van a fejében, hogy Gyere vissza! Ami nekem is különben, mert nem hagy nyugodni a gondolat, hogy mi lett volna, ha nem hangzik el a kijózanító parancs!

Különben egy Simion Barnutiu idézet van a talapzaton, és ott egy kereszt meg egy szétszakadt trikolór, meg egy ló vagy inkább kecske állkapocs, és egy kút, de le van fedve, és csappal vagy kivezető csővel sincs ellátva. Arra a következtetésre jutottunk, hogy egy pihenőhelyet akartak a turistáknak létesíteni, de aztán ennyivel maradtak. A Kismeszes után van, ha emlékezetem nem csal.

Elég korán visszaindultunk vasárnap, korán ebédeltünk, és különben is végig folyt a zaba, ez az egyetlen dolog, amit nem szeretek otthon. Hogy úgy eszünk, mint a lagziban. A facebook is segít az időutazásban, feldobta ezt a 8 éves képet, ez az első közös képünk Lackóval, nagyon szeretem, pedig a bal felső sarokban a fényképésznek is bennemaradt az ujjbegye. Na, majd valamivel kitakarjuk!

A parókánk

Kúrva nehéz hetem volt, segítettem Lacinak egy könyvet szerkeszteni, mindennap dolgoztam valamit az aktualitás műsornak, kétszer felvettük a gombászszakértővel ugyanazt a beszélgetést a gombaszezon apropóján, mind a kétszer elment a búsba, nem rögzítette a telefonom ACR programja, pedig már a prémiumra is befizettem. Végül a kolleganőm kisegített, és sűrű bocsánatkérések mellett, harmadjára is felhívta az idős bácsit, és sokkal faszább interjút hozott össze nálamnál. A Szentábrahámi csodakert működtetőjével is beszélgettem, hosszan, de abból meg csak másfél percet használhattam, olyan rossz volt a jele ott kinn, alig lehetett érteni, amit mond. A könyv, amit szerkesztettem, vagy inkább a szerzővel közösen átnéztünk és átjavítottunk, teljesen felkavart, képtelen voltam másra koncentrálni, lefoglalta minden gondolatomat.

Egy jóismerősöm hiányolta a blogbejegyzéseket, és rámkérdezett, hogy netán alkotói válsággal küszködöm, hát nem is tudom, … lehet. Ez az esős idő is bekavart itt nekünk, ez a kitakaríthatatlan ház még kitakaríthatatlanabbá vált, a kutyák megint disznóólat csináltak a nappaliból, nagyon lehangoló. Ma egész nap sepregettem, törölgettem, szerencsére nem esett. Este pedig a motor- és bicikliszakértő szomszédunk rendbetette a bicajomat, csak a kerekei voltak kicsit leereszkedve, más baját nem talált, pedig két kört is tett vele itt az utcában, de az általam észlelt “biciklibrekegést” nem hallotta.

Maci néha kimerészkedik, hogy messzebbre ellásson…

Laci harmadjára nézi az Elton John életéről szóló filmet (Rocketman), engem is lekötött, de felénél otthagytam, mert nem akarok egy filmet háromszor megnézni, még akkor sem, ha a szövegírót játszó színész (Bernie) a kedvenc sztárom lett. És azt is vonakodva írom le, hogy megint gondunk van, ezúttal nem a mosógép adta be a kulcsot, az jól mos, amióta a szerelő barátunk megjavította, most a csövek dugultak el, és sajnos a falban lehet a gond, mert Laci már megvette a kidugaszoló spirált (a Mr. Muscolo és társai után), de az sem segít. Nem értjük, hogy lehet az, hogy a konyhából is, és a fürdőszoba kagylójából is lefele mennek, lejtenek a csövek, a fal belsejében V alakban találkoz(hat)nak, és a V alja dugulhatott el. De hogy lehet így egy csőrendszert megtervezni, ez ellentmond a fizikának!? Várható volt tehát, hogy egyszer csak ott az alja megtelik, és eltorlaszolja a víz áramlását. Úgy hogy szégyellem is mondani, de a kád fölött mosogatunk. A mosogatógépet kellene valahova máshova bekötni, hogy ne árassza el a konyhát.

Itt látszik, hogy a bringám régóta nem volt elmozdítva a helyéről, a futó már birtokba vette.

Ma délután, amikor átmentünk a szemközti szomszédhoz, és ránéztem a házunkra, nagyon elszomorodtam, annyira siralmas ez a ház, a cserepei ócskák, sok helyen egy-egy meg is van csúszva, a fal lyukas elől, nem is csoda, hogy lenéznek minket, mert itt a negyedben a házad alapján ítélnek meg. Pedig én a karantén alatt annyira elégedett voltam az életünkkel, hogy van udvarunk, van mit ennünk, a számláinkat is ki tudjuk fizetni, és a többi extráról meg simán le tudtunk mondani, fodrász, kozmetikus, ruhavásárlás, ilyesmi.

Hát nem bájos? 🤣

Apropó a fodrászat! Amikor még nem sejtettem, hogy Laci ilyen profi módon tud nyírni, rendeltem a neten egy parókát, kínai és műhajból készült, de nagyon jól mutatott a képen, és az ára is csak 18 dollár volt, plusz a postaköltség. Meg is jött a héten, kedves párom egy hosszú sort állt ki, hogy kivehesse. Persze, nem éppen olyan, mint a fotón, nem is úgy áll, nem is olyan a tartása, de azért örültem neki, fel is tettem azon nyomban, és úgy mentünk bevásárolni a Penny-be. Furán néztek rám, de nem érdekelt, annyira feldobott a viselére, és akkor jöttem rá, hogy mennyire sokat számít egy jó frizura! Rengeteget! Egy lédinek éreztem magam 😁 Amikor Blanka lányomnak megdicsértem a haját, megjegyezte, hogy azért a séróért meg is kell ám dolgozni, hajápoló szereket kell használni, stb. Én pedig semmit nem költöttem magamra az utóbbi időben, mondom, csak kajára és számlákra jutott. De hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen életem van. Itthonról akartam dolgozni, ez volt a leghőbb vágyam, és ez megvalósult. És a házamat is rendben tarthatom egy kis plusz erőfeszítéssel. Most a bicajom is megvan. Yuppii! A kiskertjeimben nőnek – a gyomok mellett – a zöldségek és a virágok. Ma vasárnap ellenére, még gyomláltam is az egyikben. Nem kell kapkodni, lassan járj, tovább érsz! Mindig ezt mondogatom magamnak, de nem mindig sikerül betartani!

Lacinak, esküszöm, jobban áll, mint nekem, de így is megdobta a hangulatom. Nemhiába tartja az amerikai barátnőm, hogy a haj a nőnek az ékessége, az mindig szép és hosszú kell ám legyen!

Zöld ablak és zöld udvar

Erre mifelénk úgy tűnik, a rendőr is kétszer csenget. Írtam a múltkorában, hogy a postás ajánlott levelet hozott, amiben nagy megrőkönyödésemre egy régi ki nem fizetett parkolási bírság volt. Lezajlott a velejáró veszekedés meg cirkusz Lacival, fizetéskor pedig első dolgom volt, hogy interneten keresztül utaljam a pénzt a városháza számlájára. Múlt héten ülünk kinn a teraszon, még jóidő volt, amikor látom, hogy egy sötét kocsi, benne egy kékinges fazonnal megáll a kapunk előtt. Felhívom rá kedves párom figyelmét, éreztem, hogy ez csakis valamilyen hivatalos szerv lehet, és azt is gyanítottam, hogy hozzánk jött, mert ki máshoz? Laci azzal nyugtatgatott, hogy nem, mert a szomszédhoz, és mi van, ha kék az inge? Bárki viselhet kéket! Ott ülünk, és próbálunk naporendre térni a dolog fölött, de a kocsi csak ott áll kitartóan, és nem akar elmenni. Laci nézd már meg! Kiszáll a pasi az autóból, te ez hozzánk jött!, végre ráeszmél, kimegy elé, és kiderül, hogy jött behajtani a büntetést! Miket kell nekem megérnem! Életemben soha nem tartoztam se az államnak, se magánszemélyeknek, most meg csengetnek a behajtók a kapunkban! És a tavalyi házadóval is el vagyunk maradva! Basszus!

Igen, úgy van, eltaláltátok kedveseim, a rendőrségnek nincs világos, egyértemű adatbázisa, nekik nem jelent meg a számítógéprendszerükben, hogy mi azt a bírságot jó pár hete már kifizettük. Küldtek egy ügynököt, hogy még egyszer jól ránk, vagy inkábbcsak rám ijesszen! Szerencsére Lacinak elég okos a telefonja ahhoz, hogy meg tudta neki mutatni virtuálisan, hogy értesítést kapott, visszaigazolást, hogy bement az összeg a néptanács számlájára. Na még ilyet!!

Mert hiába mozdította előre a covid járvány a bürokrácia digitalizációját, és állítólag az ANAF már beéri a profit elektronikus lejelentésével, úgy látszik az a szerv amelyiknek a legprofibb adatbázisa kellene, hogy legyen, annak nincs, vagy lehet, hogy van, de munkát kell adni a beosztottaknak. És azok meg szeretnek házhoz menni, miért is ne szeretnének fölényeskedni egy kicsit a nyomorult polgárokkal. Ha a postás is megteheti, ők miért ne tennék meg?

A világ közben két táborra szakadt, eddig is tátongott egy mély szakadék a szkeptikus materialista ateista emberek és a többiek, a spirituálisak, az alternatív tudományokban hívők között, de most még jobban fokozódott az ellentét. Én csak azt látom, hogy egyre több az ellentmondás, és a bizonytalanság, meg a baklövés az egészségügy és a politikum részéről. Olvasom, hogy a Maros megyei Gyermekvédelmi Hivatal bepereli az államot, mert az alkalmazottaknál vírusfertőzést állapítottak meg, és beutalták őket a valódi fertőzöttek közé, egy szalonban ültek napokig velük, aztán kiderült a második tesztelésnél, hogy mégse betegedtek meg. Aki meg május elsején utazott Magyarországra, megúszta a karantént, aki meg rá tíz napra ugyanott lépte át a magyar határt, annak meg szigorúan karanténba kellett vonulnia. Hol itt a logika? Vírustagadók vagy kovid-hívők ide vagy oda, a lényeg, hogy inkább ne legyen fele se igaz az egész kálváriának, mint hogy az emberiség nagyrésze elpusztuljon, mint a 12 majom (hadserege) című filmben. Most néztem újra, elképesztő, hogy mennyi hasonlóságot találni! A rendezők is gyakran vizionáriusok. A különbség csak az, hogy nem kell a föld alatti bunkerekben élnünk. Egyelőre. Különben Terry Gilliam-nek a Brazil című filmje is ráillik a mai helyzetre. Egyre jobban imádom ezt a rendezőt!

Én a Brazilt laptopról, Laci a fantasy filmjét nézi a tévében. “Fantasy hülyeséget” akartam írni, de tiszteletben tartom az ízlését, néha én is elbambulok a sorozatjain, akarva akaratlanul. És van amelyik nem is rossz, vagy felismerhető egy-egy jelenetben a mitoszok világa.

Az öregedésemet a covid 19 megjelenésétől számolom. Amióta itthon dolgozom mindenem fáj, hiába polcolom fel a hátam, teszem a lehető legkényelmesebbé az ülésem, a munkakörülményeim mondhatni ideálisak, mégis dél körül már annyira fáj a hátam, hogy alig bírok megmozdulni. Így remélem megértitek, miért jelentkezem most, kéthetes kihagyás után. A héten kétszer voltam a városban, meg falun egy kedves kollegámnál, és estére, mire hazaértünk, annyira fáradtnak éreztem magam, hogy ágyba kellett bújnom. Laci még azt is megkérdezte, hogy vajon az 5G az oka, hogy ennyire fáradunk? Ha gyomlálok a veteményeskertben, lehajolok, utána meg felegyenesedek, szédülni kezd a fejem, lehet kellene magnéziumot szednem, de attól még jobban híznék, így hát inkább maradok a szédüléssel. Még a nemrég kapott B12-es rádiós ajándékcsomag is ott melegszik a kocsiajtóban. Most akkor paranójás az, aki fél a gyógyszerektől, a kajákban a tartósítószertől, no meg attól, hogy fb-on keresztül megfigyelik? Az 5G káros hatásától meg a mérges permetektől? Haarp és társai. Beteges rögeszme, téveszme, ugye? Laci azt mondja, neki az üzletben írja a wifi routerjén, hogy 5G technológia. Nemrég tért át az orange-ra, és az már 5G.

Kezdem érezni magamon a hatását annak, hogy ritkán hagyom el a házat, kezdek hasonlítani azokra a nyugdíjas pasasokra, akik nézik a tévét, és sörrel a kezükben a fotelből szidják a rendszert, meg hőbörögnek, de senki nem figyel rájuk. Még a saját feleségük sem. Most ez az Elfújta a szél igenis felhergelt engem is! Pedig aki ismer, az jól tudja, hogy se rasszista nem vagyok, sőt mindig a lehető legnagyobb empátiával viszonyultam a mássághoz. De miért akarják elvenni a tinikori kedvenc könyvemet vagy a gyerekkori dalaimat, mert már nem felelnek meg a mostani normáknak? S egy neves román aktivista még meg is írja, hogy ez lenne most a legnagyobb problémánk? Nem érti ezt a pátoszt? Hát ha nem érzi, azt jelenti, hogy neki nem voltak kedvenc könyvei, kedvenc dalai, filmjei, filmsztárjai soha! És érzelmei sincsenek! Nekem igenis fáj, mert mindenre emlékszem abból a könyvből, arra is, hogy sajnáltam, amikor befejeztem, hogy vége lett, és a filmbeli Butler kapitány volt az egyik nagy szerelmem! Igenis, érzékenyen érint. Remélem, nem jutnak oda, hogy bezuzzák és elégessék a meglévő példányokat!

Amikor 2011-ben Amerikában jártam, annyira meghatott, hogy a Miami reptéren kétnyelven üdvözlik az érkezőt, spanyolul és angolul, és büszke voltam az engem vendégül látó barátnőmre, aki megtanult spanyolul, csak azért, mert a barna bőre miatt mindig mexikóinak hittek, és spanyolul szólítottak meg az üzletekben, és bárhol, ahol megjelent. És az volt az első lecke, amit meg kellett tanulnom tőle, hogy azt a szót, hogy néger nem szabad kiejteni, magyarul sem! És ez is teljesen normálisnak tűnt, és örültem, hogy a klubokba, ahova magával cipelt, mindig vegyes volt a társaság. És örültem, hogy íme, megszűnt a szegregáció és a faji megkülönböztetés. Nagyon drukkoltam tiszta szívemből a színesbőrüeknek, hogy a társadalom minden területén képviseltessék magukat, legyenek ügyvédek, bírák, orvosok, rendőrfőnökök, úgy mint a mostani filmekben, és ne csak házvezetőnők, elárusítók, és teremőrök.

Én továbbra is szeretem a Cifra palotát, amelynek zöld az ablaka, és minden gyerekmondókát, amelyeket életem első éveiben tanultam, amelyekről most kiderítik, hogy nem polkorrektek, és Katát is szeretem, még akkor is, ha elveszik, és este megverik!

A zöld udvarunk frissen lekaszálva…

Hova tűnt a Hold?

Végre összehoztam én is egy természetfotót. De csak azért, mert ez az éjjelilepke nappal olyan gyenge, mint egy őszilégy, nem érzékelte a közelségem, nem tudott elrepülni. Ott fogózkodott azon a fűszálon, és én egészen közelről lekaptam.

Biztos nem is lát nappal, csak a nagy műszemei vannak ott a szárnyain álcának.

Előkerült az üreglakónk is, a Cica elkapta. Bár a tarkójánál csípte el a kis hörcsögöt, féltem, nehogy megharapja egyik a másikat, és valószínű Cica is félt, túl nagy zsákmány volt ez neki, gyorsan odahozta nekem, épp a kiskertben gyomláltam. Izgalmas pillanat volt! Kitessékeltem a mezőre, vegye úgy: ki van lakoltatva, remélem, nem jön vissza! A kutyák is sokáig szaglásztak a kerítés mellett, azon a helyen, ahol elengedtem.

Ugye ez hörcsög? Ha patkány lenne, hosszabb lenne a farka. Kicsit szorítottam a nyakánál, féltem, nehogy megforduljon, és az ujjamba harapjon. De ahogy a művészfilmek végén írni szokták: a filmezés során egyetlen állat sem sérült meg! Még én sem!

Közben lecsekkoltam a neten, hát biza, ahogy elnézem, a wikipédiára feltöltött mezei hörcsög nem nagyon hasonlít a mi kis rágcsálónkra. Vagyis a lába igen, de a színe egyáltalán nem, lehet ez inkábbcsak pocok. Azt hiszem, az utóbbi, mert a “lakásának” a bejárata is ugyanilyen.

Másolva a Szabadföld, Gazdanetről

A múltkori posztom után nemcsak a pocokkal, de a párommal is volt egy meccsem, nem szabad többet Luciférjként említenem, nem tudom miért sérti annyira a fülét vagy szemét vagy személyiségét, én nagyon jópofa névnek találom, még akkor is, ha nem az én ötletem volt, és ha kicsit negatív töltetű. Hiába na, mindenkinek megvan a maga érzékenysége. A munkám sem osztom többé meg a közösségi oldalon, bármilyen témáról is lenne szó. Számomra a Facebook a relaxálást, a lazulást jelenti, nincs kedvem többé virtuális csatákat vívni. Ahogy Valaki megjegyezte, én csak a kutyákért vagyok képes harcolni. Hozzáteszem, már értük sem! Nyugisan akarom leélni hátralevő életemet. Úgyis azt mondta már Platón is, hogy a világ csak a képzeletünk játéka, az égbolt egy kivetített kép, a csillagok és más égitestek rajta csak díszlet. A híres barlanghasonlatára utaltam, kicsit másképp van, de na. Apropó, amikor éjjel teljesen tiszta az ég, ott ragyog rajta minden csillag, és a Hold nincs sehol, akkor hol tartózkodik? Meg tudná nekem valaki mondani? Egy hivatásos csillagász vagy amatőr, bárki. És olyan tapasztalatom is volt, hogy este tízkor már a felső utcai házak fölött járt, ahol a Nap szokott lenyugodni, máskor meg 11 óra után, majdnem éjfélhez közeledve, még csak a Nap delelő helyére érkezett el? Ennek a logikáját magyarázzátok el nekem? Kérem szépen, homályosítsatok fel! Mert lassan áttérek a laposföldesekhez! 🤣

Ez a Truman show című film (kedvencem) egy képkockája, amikor a Hold elkezdi pásztázni a hatalmas stúdiót, ahol Truman úgy él, mint a többi hétköznapi ember, és fogalma sincs róla, hogy egy reality show főszereplője. Imádom ezt a filmet, Jim Carrey az egyik kedvenc színészem, senki nem tud úgy ripacskodni, mint ő, amikor ripacskodik.
Ez a film elején van, amikor egyszer csak nagy robajjal leesik a Szíriusz nevű csillag, ami semmi más, csak egy kelléke a stúdiónak. Fel is van címkézve nagybetükkel, hogy Szíriusz!

Titkon én is várom az ufókat, de annak is örülnék, ha egy ilyen “csillag” landolna az udvarunkon. Jobban el tudnám fogadni, mint a politikai csatározásokat, vagy a verbális agressziót, amelynek nagy ritkán, akaratom ellenére áldozatává válok, pl. egy naiv és jóhiszemű riport miatt. Amikor két és fél éves voltam, kinn Újlakon az udvaron este apámnak az öléből kémleltem az eget (már akkor nagyon érdekelt, hogy mi van ott fenn), apám a Holdra mutatva, megkérdezte, mi az a fényes ott felettünk? És én gondolkodás nélkül rávágtam, hogy lámpa! Trumannak harminc évébe került, hogy erre rájöjjön! Ha én lettem volna a valóság show-ban, ott a fikcióban, nehéz helyzetbe hoztam volna a filmbeli rendezőt. 🤣

Platón barlangmítoszában “a tűz a Napot jelképezi, a barlang a látható világot, a felmenetel a lélek felszállását az ideák világába … a világ dolgai – akárcsak a barlang falára vetített árnyékképek – csupán csak az ideák hasonmásai, árnyékképei. A felemelkedést elősegítő út a nevelés: a lelket el kell fordítani az ideák birodalma, a felé.” – ide copy-paste-eltem a wikipédiát, mert annyira tetszik! 😀

És ha már a fénynél tartunk, az áramkiesések sorozata nem ért véget. Csak én hittem, hogy megúsztuk, az Elektrika munkálatai a héten is sunyiban folytatódtak. Laci a múltkori panaszlevelére azt a választ kapta, hogy meg volt hirdetve a sajtóban, még a Marosvásárhelyi Rádió román adásában is, úgyhogy ők sajnálják, ha mi nem tájékozódunk e téren. Errefel most pénteken reggel is arra ébredtünk, teljes tájékozatlanságunkban, hogy ismét nem lehet bekapcsolni a kávégépet, mert nincs áram, de még őrölt kávénk sincs egy gramm se, hogy a kotyogóson főzzük meg a reggeli adagunkat. De Lacipárom feltalálta magát most is:

Kávédarálás hagyományos módon. Én még emlékszem, amikor Újlakon a Felszegen egy barátnőmnél az udvaron, vagyis a fészerben láttam régi malomkövet, kb egy méternyi volt az átmérője. Ugyanilyet láttam Tunéziában a berbereknél a sivatagban, csak sokkal kisebbet, olyat, ami befért a berber asszony ölébe, törökülésben, kézzel őrölte a lisztet. Képem is van vele, egy dinárért odaülhettem mellé egy fotóra.
Nem valami éles kép, de szép emlék. Mindig meglepődöm azon, hogy nem is voltam csúnya ifjúkoromban. Mégsem tudtam kihasználni az adottságaimat. Apropó fiatalság, most hogy Szijjártó Péter itthon is a sajtó kereszttüzében volt, így magunkközt megállapítottuk, hogy milyen fiatal! Mondom, nem lehet több 42 évesnél! Hát pont annyi, megnéztük a neten az adatait. Erre Laci megjegyzi: Ez is ilyen fiatalon hogy tönkretette az életét! Nézőpont kérdése, én inkább azt mondtam volna, hogy milyen fényes karriert futott be, és még milyen ragyogó pálya áll előtte! Mondom, hogy Laci, bocsánat László egészen másképp fogja fel a világot, mint én.
Mégiscsak én vagyok a barlanglakó, aki csak az árnyakat látom, és még nem jutottam fel a fénybe!

Kutyaima, cicamorgás, kiskígyó

Ha lúd legyen kövér, még ha Ludasmanyi is, jelentette ki vasárnap este Luciférj, és sütött egy hatalmas adag krémestésztát. Eléggé émelygősre sikeredett, de azért szorgalmasan eszegetjük. Amióta ismét bejár az üzletbe, igaz csak félműszakban, tízre megy és fél négykor már itthon is van, kezdenek elmaradozni a tik-tok videók, amit nem is bánok, mert annyi meló lenne a ház körül is. Nekikezdett egy macskaházikónak, szépen alakul, de az is félbe van hagyva, kinn a teraszon várja sorsa és formája alakulását. Kedves párom a szomszédos ruhásüzletből stílusos maszkokat is beszerzett, egyet kaptam én is ajándékba, úgy hogy nem vagyunk már annyira sablonosak.

Cica volt olyan kedves, és birtokba is vette, nem számít neki, hogy még tatarozásra szorul a háza.

Az este megnéztem a magyar híradót, már vannak karanténbotrányok, hogy élvezem, végre bemondják a tévében, hogy a szabályokat pont azok szegik meg, akik meghozták őket. Az osztrák államfő, meg a brit kormányszóvívő vagy valamilyen tanácsos, mindegy, egy fiatal sportos pasi, aki ezek után frankón megmondta, hogy még azért sem mond le! Miért is mondana, 400 kilómétert utazott a családjával (holott ez most tilos lenne), azért hogy védje őket, állítja ő, pedig észlelte magán a tüneteket. Nem értem a logikáját, de én soha is nem értettem a politikában a logikát, másképp van az agyam csavarozva. És azt sem értem, hogyan tudja valaki megállapítani magáról, hogy ezek azok a bizonyos koronavírustünetek? Otthonában ül lezserül, mert haza is utazott közben, senki nem kényszeríti korházba. Nálunk meg benn tartják a 98 éves tünetmentes pácienst, gondolom várják, hátha “jóra fordul” a sorsa. És már a tünetmenteseknek is korházat alakítanak ki itt a szomszédos megyében. Nem arról volt szó, hogy félő, még a súlyos betegeket sem tudják ellátni, most meg a tünetmenteseknek is kötelező intézménybe vonulni? Laci megint remekelt, annyira bírom a vírusválságos humorát! Kérdem tőle: Honnan tudják, hogy te éppen tünetmentes fertőzött vagy? Mire ő: Egyszerű! Mindenki, akinek nincs 37,3-nál magasabb láza és nem köhög, az tünetmentes fertőzött! Ezt a román logikát már valahogy jobban értem 😀 S aztán ilyen modern facebook nyelvújítós szavakat tanulok tőle, mint például a bekövetés! Ezt a profilt bekövetem! A bevállalást is nehezen szoktam meg, most meg jönnek az újabb generációs megatrendi kifejezések. A kétezres évek elején még a ciki megértéséhez és helyes használatához is időre volt szükségem. Milyen ciki!

Már a Milo is imádkozik értünk, nehogy kovidgyanussá váljunk, ki fogja elllátni az állatainkat, ha minket bedugnak egy korházba! Bele se merek gondolni, de komolyan!

Nem tudom miért, de amióta itthonról dolgozom eléggé rosszul alszom. Lehet nem fáradok ki kellőképpen a nap folyamán, hiányzik a bringás adrenalin, többet ülök gép előtt, nem tudom. Van egy barátom, aki mindig hajnalban kel, ma velem is ez történt, akaratom ellenére, fél 5-kor kimentem a kutyákkal az udvarra, és beszippantottam azt a csodálatos hegyilevegőt, amit csak hajnalhasadáskor érezhet az ember. Én hegyilevegőnek nevezem, a frissessége miatt, ami leginkább jellemző erre a korai napszakra, de ennél sokkal több. Engem személy szerint a kispetrii hajnalokra emlékeztet, amikor négykor keltett petrimamám, hogy a sztánai hét órási kolozsvári vonatot elérjem, és gyalog mentem a határban, árkon-bokron, dombon-völgyen keresztül, nem kevesebb, mint hat kilómétert. Egyszer télen hallottam, hogy egy helybéli ingázó férfi egy farkassal találkozott, inkábbcsak messziről látta, vagy látni vélte. És én is titkon arra vágytam, ki szerettem volna próbálni magam, a farkas mégiscsak a kutya közeli rokona, és ha a kutya az ember legjobb barátja, talán szót értek majd egy ordassal is! De nem adatott meg nekem ez a szerencse… Aztán amikor később olvastam a Kék farkasokat, nagyon dűhített a könyvben játszott szerepük, és a róluk festett negatív kép.

Két eső között jólesett a délutáni friss levegő is az erdő alatt

Apropó nagyvad, a mostani vadkárokról hallva, medvetámadásról, Lacipárom feltette a kérdést magában, hogy miniatűr vonalon miért nem működik a kártérítés, hisz nekünk is van üreglakó okozta petrezselyemkárunk? Nem kérhetjük, hogy azt is megtérítsék? Hisz már két paszulyhajtásról is leette a leveleket? Majd ha egyszer eljön a Csipike világa, talán akkor lesz üregikár és minikártérítés is! Mindenesetre idén furcsa lények lakják a telkünket. Kigyomláltam az utca felőli kerítés mentén a körömvirágültetvényem, és két jókora lyukat találtam, amelyek az udvarunk felé irányultak. A Cica pedig hátul, a mező felőli kerítés közelében egy kis barna kígyóval játszott. Gyíkot fogott számtalanszor, mindig elvettem tőle persze, de kígyót még nem láttam errefelé. Gyorsan odaszaladtam, és septibe felkaptam a cirmosom, erre elkezdett ficánkolni az ölemben, én meg azt hittem kiskígyóstól vettem ölbe, visítottam egyet, és elengedtem. Olyan mulatságos lehetett. Az egész kis csúszómászó nem volt hosszabb 25-30 centinél, nem tudom miért kell tőlük annyira írtózni. S még én akarok a farkassal találkozni!

Cica is imádkozik, a Milotól tanulta ezt a pózt. Mindent eltanulnak egymástól, a kutyák a mosakodást, a cicák a morgást. Egyik nap a felső szomszéd kijött a kapun, és cica a teraszról elkezdett rá morogni, pont mint egy házőrző kutyus!

Romiroda és bázisállomás

Bele vagyok fásulva az egész kovidos sztoriba, már nem nézem a Digit, csak filmeket nézek, ha kapok egy feladatot, elolvasom a hozzá kapcsolódó cikket, háttérinfókat, ennyi. Megcsömöröltem a zsurnalisztikától, mi is eszközei vagyunk valamiféle háttérhatalomnak, és mi is bábuként táncolunk, minket is felülről mozgatnak, esetleg imitt-amott be tudunk lopni egy kis személyes hangot az anyagainkban, de keretek közé vagyunk szorítva. Lehet ez az egész, amit csinálunk csak azért van, hogy elfedjen valami mélyebb tartalmat, amit a pórnépnek nem szabad tudnia. Szándu barátom mindig arra tanított, hogy csak addig szabad feszíteni a húrt, ameddig súrolod a határt, sejtetsz csak valamit, de nem mondod ki, hogy ott lebegjen, lógjon a levegőben, de ne legyen bizonyossága. Ha valakinek üzenni akarsz titkon, akkor éppen csak írd körül, vagy kétértelmű mondatokban fogalmazz, hogy érezze, hozzá szólsz, de egyáltalán ne legyen biztos benne! 😀 Úgy fogalmazz, hogy általánosan is értelmezhető legyen. Ahogy a lázmérőkapu mér, 35 fokot mutat, ami lehet 37,3 is. Azért jó ez a latin vérmérsékletű ország, mert mindig van kiskapu, lázkiskapu is!

Kinyílt a hétvégén az első körömvirágom! Most már odajutottam, hogy nagyrészét ki kell gyomlálnom, mert mindenütt bújnak, ahogy Laci szokta mondani: mi egy körömvirágmezőn élünk!

Gyomlálok két interjú között (ne tudjátok meg, hogy néz ki a kezem!), és a kiskertjeim is szaporodtak, a kerítésen túl, a sánc mellett is megtisztítottam a gyomoktól a körömvirághajtásokat, úgy hogy most már van két veteményeskertem, plusz a kicsi, a Lacié, mert ő csak beültette, de gondozni már nincs kedve (mert ilyenek a Luciférjek), van két virágoskertem, plusz a Lacié, ugyanis a régi, fafűtéses időbeli hamudombot beültettük virággal, igaz csak öt tő bújt ki, de jövőre már biztos több fog, és a kerítésen kívüli részek, keskenyek ugyan, de elég hosszan húzódnak az udvar és a ház előtt. Amikor az egyikkel végeztem, kezdhetem gyomlálni a következőt.

Az életem legnagyobb öröme most a romirodám, így neveztem el a verandámat, még csak egy ergonomikus szék hiányzik innen, hogy a teljes kényelmem meglegyen. Ha jön a tél, és a lehülés, akkor nem tudom, mi lesz, igaz most is itt a lehülés, 15 fok volt ma a házban, beindult a kiskazán a cicák nagy örömére, akik, mint tudjuk, kaloriferfüggők. Úgy tűnik most nem számít május vége van, február eleje, hol felmelegszik az idő, hol meg lehűl. Igaz, hogy a néphagyomány szerint ez most jogos, mert Orbán-napja van. Megnéztem egy új Almodovar filmet, azt hiszem önéletrajzi, de a címére nem emlékszem. Minden Almodovar filmet megnézek, nem is tudom miért, pedig annyira nem vagyok oda érte, mint mondjuk Spielbergért vagy Terry Gilliamért. Szeretem az elvont dolgokat, az életet eleget tapasztalom én a bőrömön, a filmekben egy másik, izgalmasabb valóságot keresek.

Hétvégén a régi képek között is rendet raktam, ez a boríték is előkerült ezzel a bélyeggel, megtudtam, hogy teljes napfogyatkozás, a 93-as előtt 61-ben is volt, mégpedig november 15-dikén, az utóbbi években ez a dátum a nemzetközi könyvvásárhoz kapcsolódott, ki tudja mi lesz idén? Habár egyesek szerint már nem is lesz második hullám!

Szombaton végre én mentem bevásárolni, annyira izgultam, hogy megint bicajra ülök, hogy természetesen a legfontosabbat, a maszkot felejtettem itthon. Először mozdultam ki egyedül (úgy mondom ezt, mintha fóbiás lennék), és azt vettem észre, hogy mindenki kedvesebb, eladók, pénztárosnők, zöldségesek, mintha egy másik realitásba csöppentem volna, egy scifi filmbe. Élveztem! Habár volt egy kis bonyodalom az arcvédő körül, a Darinába be se mertem menni, nagy betükkel írta az ajtón, hogy maszk nélkül tilos! Lekötöttem a bicajom, és előbb a gyógyszertárban próbálkoztam, de éppen zárva volt, elkutyagoltam hát a Pallas-ig, ott azt mondták, lehet maszkot vásárolni. Előbb ki kellett fizetnem az 5 darabot, csak azután engedtek be az üzletbe, 20 lejbe került, nem kevés pénz, amikor minden kis lejecskédnek megvan a helye! Most olvasom, hogy a kisjövedelmű személyeket írják össze, hogy a kormány ingyen biztosítson számukra maszkot. Mégiscsak tájékozódom 😂 Nem tudom megállni!!

Voltunk kutyát sétáltatni is, amíg mi otthon ültünk, felparcellázták az erdő felé a legelő egy részét. Ha nincs pénz építkezni, ez a kis tákolmány is megteszi. Fő, hogy lobogjon az ászló!

Olyan ez a fíling, mintha tényleg a jövőbe csöppentünk volna, egy tudományos fantasztikus filmbe, vagy egy abszúrd drámába, ahogy félünk egymás leheletétől, közelségétől, mindenkit megkérnek, azt a kevés személyt, aki a temetésre jön, kerülje a személyes érintkezést. Divat lett, hogy a zenekar tagjai külön kis ablakban zenélnek, de mi lesz a táncosokkal? A néptánccal? Úgy fogunk majd táncolni, mint a reneszánsz idején az arisztokrácia, menüettet tanulunk majd, vagy a gyerekeink? Az arcmaszk kötelező, de az Egészségügyi Világszervezet nem javasolja a viselését csak annak, aki megbetegedett. Egy templomban állítólag vizipisztollyal kereszteltek meg egy csecsemét, lehet nem is igaz, de mind ilyen abszurditások terjengenek, néha az az érzésem, hogy az egész Facebook egy hatalmas kacsa. Világhírű írók halálhíre kezd el keringeni ismét három-négy-öt év után, mint a minap az Umberto Eco-é. A Cambridge-i Egyetemen jövő nyárig csak online oktatás folyik. Egy nagy focimeccs a politika, mi meg a fotelből szurkolunk! Büntessék meg! Váltsák le! – kiabáljuk be a tévének, mint fotelforradalmárok.

A romirodám egy kis sarka. A sad face-t eltakartam. Most már itthonról sem szeretem a hétfőket.

Voltam benn megint pénteken a rádiónál, és a kezembe került egy március tizedikei újság, ahol a 20 másodperces kézmosás dilemmájáról filozófál a szerző, szinte a homlokomra csaptam, hogy én erre miért nem gondoltam az elején? Hogy mossa a kezét az a falusi ember, vagy városszéli, akinek nincs vezetékes vize és a wc-je a kert végében van? Kinek szól ez az üzenet? Csak a vízhálózatra csatolt lakosságnak? És akkor mi van a kirekesztéssel? Kedves vezetékes vízzel rendelkező honfitársaink, kérünk titeket, 20 mp-ig mossátok ezután a kezeteket, bő vízzel! Ti többiek, ott a végeken meg imádkozzatok és reménykedjetek! Románia lakosságának elég nagy hányada él falun. És tudjátok mi az érdekes, nem hallottam, hogy a vírus jobban tarolt volna Indiában és Afrikában, jobban, mint az Egyesült Államokban. Ott, ahova a civilizáció nem ért el. De ezek csak az én buta kérdéseim. És erről jut eszembe a vízszámlával is el vagyunk maradva, de hihi, van kutunk!!

Cica segít vágni!

Hétfőtől Laci újból munkába állt, nem is gondoltam volna, hogy mennyire más lesz itthon nélküle. Szeretek egyedül lenni, jobban beosztom az időmet, amikor valakivel együttélsz, akkor mindig rá is figyelsz egy kicsit, és az energiádból neki is adsz, és befolyásolja a gondolataidat, elvesz a saját magadra fordítandó idődből. A romirodám lassan alakul, mindennap változtatok valamit rajta. A harmincas éveimben imádtam romkocsmákba járni, a legnagyobb álmom mindig az volt, hogy egy ilyen rom-dekorált Insomniában vagy G-ben igyak valami finom koktélt egy intelligens pasival, nem feltétlenül kell jóképűnek lennie, elég ha okos és művelt és kedvelem, és mindenről beszélgessek, és közben blues és jazz számok menjenek a háttérben. Ez a legnagyobb álmom, semmi több! (Micsoda dekadencia!) Laci hazajött délután ötkor hóttfáradtan, és kijelentette, hogy kiütött rajta a tavaszi fáradtság második hulláma. Az első gondolom a pandémia kitörésekor és a szükségállapot bevezetésekor jelentkezett nála.

Ne feledjem, két áramkiesés volt már egy hét leforgása alatt nálunk, az elsőt viszonylag könnyen megúsztuk, mert reggel fél kilenckor elvették, és tízkor már meg is adták. A kávé jelentett egy kis gondot, mert a kávéfőzőnk is árammal működik. A második volt a dúrvább, mert reggel, ugyancsak fél kilenc tájékán elvették, és meg se adták, amíg Laci délután fél öt körül haza nem jött, és egy panaszlevelet nem írt az Electricának. Ahogy elküldte, az áramot szinte spontánul megadták, de szerintem ennek semmi köze nem volt a Laci emailjéhez, ez csak véletlen egybeesés. Az volt a rossz, hogy nem tudtam dolgozni, és még a vezetékes telefonról sem tudtam hívni senkit, azt írta ki, hogy Bázisállomás, és lemerült.

A hétvégén átköltöztettem a függőágyamat az utcafrontra, ahogy nagyanyám mondaná. Buliztak hátul, és itt kvázi védve voltam hangilag mánéléktől és egyéb gagyi zenéktől.

Verondairoda és házifrizura

Szülinapomra kaptam egy leárazott óriási húsvéti tejcsokitojást, de finom volt, és tudjuk, csak a gesztus számít! És Lacipárom betartotta a szavát, a hajamat is megnyír(bál)ta. Előtte háromszor végignézett egy youtube videót: Hogyan vágjunk bobfrizurát, egy angolul beszélő fiatal pasi mutatta a lépéseket. Vasárnap megnéztem online A kopasz énekesnőt, a rendező ajánlásával, és rájöttem, hogy 92-ben, amikor Szatmári Eli évfolyamtársammal néztük meg fizikálisan többször (nem tudom, miért emlékezem én mindig arra, hogy a kedvenc filmeket, pl. a Csillagok Háborúja első részét, és A kopasz énekesnőt is hatszor néztem meg, ez nonszensz, de így rögzült az én eltompult memóriámban), akkor semmit nem értettem belőle, csak a katarzisszerű élménnyel maradtam. A fiatalságom, az egyetemi éveim mind ilyen rózsaszín burokban lebegnek a szemem előtt, mint egy álomvilág, ami nem is úgy volt, és nem is volt olyan csodás valójában. De nehogy valaki ráébresszen a valóságra, mert csúnyán teszek! Ionescu már az ötvenes években milyen jól ráérzett az emberi természetre, és a kommunkáció(hiány) alakulására modern világunkban. Anyámmal is valahogy így zajlik a telefonbeszélgetéseink nagyrésze: Mit főzött, mi volt a tévében, milye fáj éppen, és sorolja az ételrecepteket, amiket nekem is melegen ajánl. De aminek felét sem jegyzem meg, igaz, mégcsak meg sem próbálom. És amikor említem neki, hogy postázom hamarosan a hőn áhított recepteskönyvét, akkor meg gyógyszerreceptre gondol 😀

Megambicionáltam magam, hogy mindenkinek külön megköszönjem a szülinapi köszöntést! Igen ám, de voltak koránkelő ismerőseim, barátaim, akik reggel 6-kor vagy még korábban posztoltak jókívánságokat az oldalamra, amikor én éppen a másik oldalamra fordultam. Mentségemre szolgáljon, hogy vasárnap volt, viszont be kell ismernem férfiasan azt is, hogy amióta itthonról dolgozom, háromnegyed 9-kor alig bírok kikecmeregni az ágyból.

Laci úgy sétál az udvaron egész nap háziköntösben, mint a szanatóriumban, szerinte inkább mint az elmegyógyintézetben, de mindegy! Ha választanom kellene, hogy egy zseni atomfizikussal vagy agysebésszel éljek, egy szuperaggyal, vagy vele, csak kimondottan a humorérzéke miatt, tutti, hogy megintcsak őt választanám! Elméletileg kapott egy jó kis melót, producer-asszisztens a P. I. második erdélyi filmje készítésénél, úgyhogy ha (főleg színészeket) nyaggat és zaklat, ne szidjátok erősen! Csakhogy az elmélettől a gyakorlatig hosszú ám az út, mint tudjuk. Emellett megígérte, hogy most hétvégén berendezi, rendbeteszi a tavaly összeeszkabált kis előszobánkat. Hurrá! Lesz verandám! El se hiszem, persze már dél körül jár az idő, szombat van, és még mindig az udvaron cigizve rója egészségügyi sétáit, de reménykedjünk! A veronda, ahogy Újlakon mondtuk, nagyon nagy szerepet játszott életem első tíz évében. Az ablakait Debrenti János bácsi üvegezte be, rombuszos ötvenesévekbeli ablaküvegdivat szerint, nyáron oda költöztették ki Bözsit, és nekem a legkorábbi emlékeim az ő kinti ágyához kötődnek, azon játszodtam az anyukám betelt jegyzetfüzeteivel, és próbáltam utánozni ákom-bákom írását. Nagyon kicsi lehettem, ha nem kívánkoztam leszállni az ágyból. Magas, deszkából összetákolt, házikészítésű ágy volt, hogy a Bözsi tekintete az ablakkal egyszinten legyen, hogy fekve is kiláthasson. De nappal a fekhelye üres volt, mert a kerekesszékében üldögélt, és onnan asszisztálta a család többi tagjának mozgását, meg figyelte az utat, ki jár a Felsőutcán le s fel. Akkor még tudott ülni. Visszatérve Vásárhelyre és a jelenbe, ez a kis improvizált vékonyfalu előszoba – amely eddig csak a port gyűjtötte – ez lesz az én nyári irodám! Alig várom birtokba vehessem! Én is majd interjúszerkesztés közben (rádiósnyelven vágás) az utat fogom kémlelni, és a járókelőket fogom bámulni. Nem sok mozgás van, mert itt nagyok a távolságok, és a legtöbb ember kocsival jár, vagy jobbesetben bicajjal.

Hazafele jövet, bevásárlás után, az előző kép is az Auchan mosdója előtt készült. Ez pedig nem egy emotikon, ez a kis piros mütyür, hanem a kocsi légfrissítője.

Addigis, amíg az új irodám elkészül, a virágaimat babusgatom, a járdaszéli fűcsomóknak punkfrizurát nyírok, lefotózom százszor a növekedésüket, már bimbózik a rózsa is, de még a levendulatövem is százmillió bimbót eresztett. Antal Erika barátnőmnek ajándékoztam a rádióban maradt egyetlen cserepesvirágomat, csak hétvégenként járok be, nem akarok mindennap szívességet kérni valakitől, hogy öntözze, és az én jelenlétem nélkül, tudom, úgyis csak szenvedne. Eddig minden stúdióba bevitt növényem elhervadt, biztos a levegőben (vagy a bennem) rezgő stressz és feszültség miatt. A kövirózsa, a geránium, az egyik futót még idejében hazahoztam, megmentettem, most ez utóbbit Erikára testáltam. Most pénteken kaptam újabb két szájkosarat, vásárolni már ezekkel az újakkal mentünk, de amióta olvastam, hogy a kilélegzett széndioxidot szívjuk vissza a szánkra és orrunkra rögzített maszkból (ahelyett hogy az életfunkcióinkhoz oly nélkülözhetetlen friss oxigént szívnánk), és ettől megbetegszünk, azóta annyira zavar ez a védőcucc, hogy alig kapok levegőt. Szerencsére nem járok ki csak egyszer egy héten, annyit meg kibírok valahogy agykárosodás nélkül! Tiszta hipochonder lettem, olyasmi történik velem, mint az orvostanhallgatókkal, akik egyetemi éveik során minden betegséget megtapasztalnak a saját bőrökon.

Játszóház piciknek (csak ők még nem jöttek rá), három lejért vettem még tavaly a Dózsa utcai olcsó turiban. Most jövök rá, a turkálás hiányzik nekem a régi időből a legjobban 🙂

Szaharai por lepte el a felületeket Romániában, legalább lefedi a vírust. És nem igaz, hogy csak covid-ellátás van, láttam a saját szememmel, itt előttünk hajtott el a dialízisre szoruló betegeket szállító autó, mégpedig szombaton délelőtt. A harmadik napja az esetek száma csökkenőben van, tudja ez a kór, hogy közeleg a feloldás napja. 😀 A Digi tévé alsó jobb sarkában a koronavírus molekula is mutálódott, kicsit másképp néz ki, már hosszabb csápjai vannak, és egy angol nyelvű összeállításban elmagyarázták, hogy nemcsak a tüdőre van kihatással, de a szívre is, és még az agyat is károsíthatja! És Olaszországban kevesebb, mint 200 halottat regisztálnak naponta, ami náluk jó statisztikának számít. – ezt a hét elején vagy közepén jegyeztem le, azóta nem néztem annyira intezíven tévét, magammal voltam elfoglalva. Demény Péter hétfőn reggel ismertette a rádióban a Ludasmanyi nyomtatott változatát http://www.marosvasarhelyiradio.ro/hirek/demeny-peter-heti-konyvajanloja-bodizs-edith-ludasmanyi/, és ettől egész hétre eksztázisba estem. No meg a szülinapi köszöntések megválaszolása is lefoglalt, sok időt felvett, jólesik az embernek a szépszó. A tesztelési kilátások megijesztenek, ahelyett, hogy megnyugtatnának. Leteszteltetünk, és betegnek találtatunk valamennyien! Ez lesz! De ne riogassak itt senkit, se magamat, és a saját félelmeim ne vetítsem ki rátok. Azonban mit gondoljon az ember, amikor Suceava-n minden teszteredményt újabb esetként jelentettek, ezért olyan magas ott a megbetegedési arány, ismerte be a Protv-nek a helyi DSV igazgatónője. És aláírásgyűjtés folyik azért, hogy a tünetmentes betegeket ne dugják korházba. Minden rendben van ebben az országban és a hazai egészsügyben? Arthur Hailey írónak igaza lett: Az orvostudomány annyit fejlődött, hogy gyakorlatilag ma egyetlen egészséges ember sincs már a földön!

Bimbóznak a rózsák. Nem túl hamar történik ez? Azt mondják az idő is felgyorsult mostanában, amióta a pólusok … (mi is lett a pólusokkal?) Nekem mindenesetre sokkal gyorsabban eltelik egy napom, amióta itthonról dolgozom.

Apropó konteók, ez a járvány jó ok arra, hogy ezután még jobban lefigyelhessenek, majd követik minden lépésünket, merre járunk, kivel találkozunk, ha netán fertőzött személlyel érintkezünk, akkor vészjelzést kapunk, mint a készenléti állapot első délutánján, vagy mi lesz? Lesz egy Covid app a telefonunkra letöltve, a lányom szerint. Nagyon meggyűl a bajuk azoknak, akik szeretőt tartanak, meg alvilági életet élnek, feketén dolgoznak, drogot fogyasztanak vagy árusítanak, vagy prostituciót űznek (szegény prostik, a világ legősibb mesterségének hagyományát viszik tovább, és rájuk mégsem gondolt senki, biztos nem kaptak az államtól a válság idejére kártérítést!). De – mondja Laci – ennél jobban már hogyan kövessenek le!? A telefonon GPS van, a pénzünk a kártyára jön, kényelemből nem vesszük ki, tehát tudják hol és mikor vásároltunk, mennyit költünk gyógyszerre vagy élelemre és ruhára? Tudják, mit beszélünk messengeren, hiszen minden kulcsszóra megjelenik a hírfolyamunkban a megfelelő reklám. Mindent lekövetnek, még azt is, ha történetesen szexshopban vásárolunk. Akkor hova ennél nagyobb megfigyelés? Van egy ismerősöm, aki fizetésnapkor kiveszi a bankautómatából az egész összeget, de borúlátó és földlakókat riogató jövő- vagy csak sima alternatív kutatók azt rebesgetik, hamarosan a világon kizárólag csak virtuális pénz lesz forgalomban. Az elszigeteltség és elidegenedés folyamata rég elkezdődött, most csak elmélyül egy újabb árnyalatnyit. Egy friss hazai szociológiai felmérés kimutatta, hogy covid ideje alatt az embereknek a legjobban a társas kapcsolatok hiányoztak, nem a pénzforrások elapadására panaszkodtak, nem a betegségtől való félelemre, hanem a bezártsággal járó társadalmi elszigeteltségre. Akkor mégiscsak lenne remény, hogy a színházak, tánctermek, szórakozóhelyek újraélednek és megtelnek, majd egykoron, amikor már nem kell másfél méteres távolságot tartani?

Nem tudom honnan van, én is a közösségi oldalról loptam. Imádom, imádtam ezelőtt is a Húsvét szigeti óriásokat.

A kis Üri (nem Uri Geller, hanem a kiskerti üreglakóm) egészen jól megvan a petrezselyemültetvényem társaságában, szerencsére elég elbokrosodott növény, még bírja a terhelést, két tövet már átültettem az egyik virágoskertbe, hogy nekem is maradjon valami. Ki szeretném próbálni a petrezselyemtea kúrát, pedig tudom, hogy az ilyen kúrák akkor hatásosak, ha mellette tornázol, mozogsz eleget, dolgozol, szerelmes vagy, ezáltal motivált is, lefoglalod magad, hogy ne mind csak a nassoláson járjon az eszed! Mindjárt kezdődik az Aranyszalagtár (www.marosvásárhelyiradio.ro), amit szerkesztek. Egy interjúalany a hetvesen években, híres vásárhelyi orvos, azt nyilatkozta, akkoriban, az ő idejében azt tartották: egészséges ember az, aki mindennap háromszor leizzad! Ettől még elég messze vagyunk! Laci végre belevetette magát a munkába, teljes gőzzel csiszol kinn a verandámon valamit, és ezt hallva, itt magamban felnevettem, mert eszembejutott, hogy amikor tavaly a kis előszobánk falait felhúzta (először!) átjött a szomszéd megszakérteni, nekitámaszkodott, és a fal ott helyben leomlott. Az én Kőműves Kelemenem nem szólt semmit, szépen egymásra rakta újra a fehér vékonyka habtéglákat, élére állította őket persze, mert spórolni kellett (akkor is), és mert türelmetlen volt, alig várta, hogy a fal minél kevesebb téglából és minél hamarabb meglegyen. Errefel rá egy órára hazajöttem én a munkából, természetesen én is ösztönösen nekidőltem a hátammal, és Kőműves Kelemenke szeme láttára a frissen emelt fala másodjára is megomlott. Azóta jól megjegyeztem magamnak: nem szabad az előszoba falának nekitámaszkodni! Se az utcafelőlinek, se az udvarra nézőnek! Mert befalazni úgysem tudna, lévén, hogy igencsak keskeny falrétegről van szó. Nagyon várom már, hogy a verondairodám elkészüljön!

A járvány még mindig köztünk jár – járványnapló folytatás

A rejtélyek sora folytatódott házunk táján, a Potter (így nevezzük mi a Poltergeist jelenséget) kiköltözött a veteményeskertembe, vagy lehet éjjelre elhagyja a házat, hogy a friss levegőn hűsűljön, s közben csemegézzen. A foghagymám után most a petrezselymem dézsmálta meg. Ami viszont nagyon fura és megmagyarázhatatlan, hogy a vastagabb petrezselyemszárak slégen vannak elnyesve, mintha egy jó éles késsel metszették volna el őket. Milyen kapafogú rágcsáló az, amely képes ilyen szabályosan elmetszeni egy növény szárát, de úgy, hogy a mellette levő vékonyabb hajtás érintetlen maradjon? Valaki éjszaka átugrott volna hátul a kerítésen, mert hirtelen szüksége volt petrezselemzöldre? De akkor nem a vastag felmagvazó szárat vágta volna le, hanem a leveleket (hogy máskor is legyen mihez hozzányúlnia), a levelek viszont ott feküdtek a növény tövében, a nagy szár meg hiányzott! Akkor mégis megette volna azt a petrezselyemszárat valami? De mi? Egy óriási rágcsáló, egy capibara? Vagy egy vegetáriánus csupakábra, az a vérszívó szörnyeteg, amelyik Közép Amerikában tizedeli a kecskéket? Vagy az ufók jöttek volna, látogatták volna meg szerény hajlékunkat? Mintát venni? De akkor miért nem vettek mintát azzal a fáradtsággal egyúttal minden zöldségből?! Ha már ilyen messzire sodorta őket galakszisunkban az űrjárgányuk. Maci kutyalány a házőrző itt nálunk, a fiúk henyélnek, Néró öreg, Milo fóbiás, szorongó, félős, mindig a nyomomban van, itt a nők dolgoznak, mint Afrikában! Macit pedig éjjel fél egykor hívta be Laci, amikor lefeküdni készült, és semmi jelét nem adta annak, hogy valami szokatlant észlelt volna.

Tudom, hogy nem hisztek nekem, feltételezitek, hogy csak én találtam ki, én vágtam le késsel a szárakat, hogy legyen miről írnom, lopjak be megint egy kis misztikumot. De ha jobban ismernétek, tudnátok, hogy nincs fantáziám, nálam minden adva van, másképp egy sort se tudnék leírni!

Hajnalban jöhetett a betolakodó? De akkor a kutyaugatás felverte volna az egész házat! Így hát bele kell nyugodnom, hogy nincs magyarázat a rejtélyes petrezselyem- merényletre. Ahogy a tátongó üregre sincs magyarázat, amely a foghagymatövek mellett húzódik meg, változatlan formában még mindig. Laci megígérte csapdát állít az üreglakónak, de mekkora legyen az a csapda? Az üreg átmérője legalább 15 centis, egy kéliteres petpalackba nem fog besétálni, ha be se fér. Ja és elfelejtettem említeni, van külső kameránk, még a békeidőben vettük, most valahogy oda kéne irányítani, hogy a kiskert felé nézzen, csak olyan megoldást kell találnunk, hogy a műszer fedezékben legyen, egyrészt ne ázzon meg, másrészt meg ne vegye észre az űrlény, mert feltételezem nagyon fejlett látószervvel rendelkezik!

A lét elviselhetetlen könnyűsége, imádom Kunderát, erre aludtam el az este (telefonról hallgatom), reggel viszont Csontváry Kosztka Tivadar Önéletrajzánál volt a youtube-om leállva. Tíz óra lement volna egy éjszaka alatt? Vagy több mint tíz órát aludtam? Fél kilenckor ébredtem, éjfél felé aludtam el, sehogyse jön ki. Alig bírok reggel felébredni, mintha altatót vennék be minden este, pedig Isten látja a lelkem, csak almalevet iszom. Meg is hosszabítottam a távmunkáról szóló szerződésemet, és ha elmúlik a pándémia, én így akarok maradni, ebben az üzemmódban, úgy érzem, nem bírok már naponta munkábajárni. Öreg vagyok, holnap töltöm a félszázplusszt, hagyjanak engem a magam ritkusa szerint dolgozni! Vagy mi történik velem? Én is tünetmentes lennék, emiatt ez az aluszékonyság és fáradtság? Vagy netán az 5G hatása lenne? Bármi elképzelhető….🤣

Madonna is bejelentette, hogy márciusban átesett a vírusfertőzésen. Azt hitte, csak egy erős influenza, de most kiderült, hogy bizony covid 19! Mert nem is megasztár az, aki nem kapja el, királyi családtagok, miniszterelnökök, ismert hip-hop énekesek, sportolók az enyhe formájával fertőződnek, érthető. Benne lehetsz a híradóban, csak úgy, ingyen. De ne legyek rossz, na, miért feltételeznénk azt, hogy még a járványból is hasznot akarnak húzni egyesek? Én is azt teszem, járványnaplót vezetek!

Laci lefestette a kerítést, a virágok is mind barnák lettek, hiába hívtam fel a figyelmét, hogy vigyázzon, és a gyümölcsfák törzsét se meszelje le, mert a cicák ott élesítik a karmaikat, nem hallgatott rám. Most minden este cicalábat kell mosnom a magamé mellett. Ja, s a tisztálkodás, úgy el tudja hanyagolni az ember magát a pándémiában, hajmosás nuku, ugyanaz a ruha mindennap, tepsedés, hízás, most úgy vagyok, mint a jóganidrában: “csak a tudatosság mozog, a test teljesen mozdulatlan”. A tudatosság és a művelődés. Tegnapelőtt este a Cinemax-on megnéztem egy jó Woody Allen filmet (Férjek és feleségek), nem tudom miért imádom ezt a kis kopasz ördögöt. Exíróférjem nem szerette, azt mondta, sok a duma, de én rajongok az ilyen pszichológiai eszmefuttatásokért, bírom az amerikai társadalmi kritikáját, és ilyenszerű vívódások teszik ki az én életemet is. Mit miért, miért nem, s ha mégsem, ha úgy lett volna, mi lett volna, s mi lenne, ha úgy lenne, és ha akkor nem mondom, amit mondok, és ha még többet is mondanék vagy mondtam volna? Játszott benne egy olasz rendező is, egyik főszereplő volt, az a göndörhajú. Végig – amíg ittam a film minden szavát – az agyam jobbféltekéje próbálta kitalálni, hogy ki is az. Aki a Tágra zárt szemekben is játszott. Azért mégiscsak rengeteget köszönhetek az exemnek. Sydney Pollack, basszus, megnéztem a wikipédián, van egyfajta filmsztárnév-amnéziám. Ahogy a dátumokat és órákat sem vagyok már képes megjegyezni, pl a fogorvoshoz kért időpontot. Ez vajon már az? Az Á betűs agytekervénygyilkos? A tévében hamarosan ismertetik a május tizenötödikére meghirdetett lazítást. Már lehet menni fogorvoshoz (de csak telefonos bejelentkezés után természetesen, a sürgősségi esetekkel akkor mi lesz?), még szép, hogy a próbakoronám ezúttal kitartott, kétszer is elhullattam a válság előtt, most látom állja a sarat. Kompatibilis a koronavírussal! 😀 A fodrászszalonban előzőleg megmérik a lázát az embernek. És ha történetesen rossz a lázmérő, és többet mutat, mi lesz? Kihívják a covid-egységet, bedugnak egy izoletába, elvisznek, s vissza se hoznak!? Jól van, na, a paranojámat a jövőben igyekszem féken tartani! És akkor most 15-dikétől fogva már csak tíz másodpercig kell mosnunk a kezünket? Ez a Laci poénja, meg az az ötlet is, hogy ha ma itt van Vásárhelyen Iohannis, menjünk ki tüntetni, ótónómiát követelni! Könnyű neki poénkodni, de én tényleg féltem, valósággal rettegtem attól, hogy kiküldenek tudósítani! De még mindig követhetem a tévében hőn szeretett elnökünket, mint pl. most! Nem baj, neki, Lacipáromnak is lesz egy nagy próbatétele, le kell vágja ma a hajam! Kijátszuk a rendszert, egyelőre!

Indulás pénteken délután a rádióhoz

Van itt minden a tévében, Buzau megyében egy egész település karanténba került, hat esetet megdupláztak a halottak lejelentésekor, Rafila doktor (és Seneca) szerint tévedni emberi dolog, Rejtő meg hozzáteszi, de kínos! Hát eléggé, mert így is sok ember arra gyanakszik, hogy felfújják az adatokat, és azokat is covidosnak könyvelik el, akik más betegségben hunytak el. A Libertatea megírta tegnap, hogy S. C. érdekeltségű cég importálta a kínai hibás “pampers-maszkokat”, tudjátok, arról a személyről van szó, aki el akarta különíteni az időseket, elvinni, eldugni valahova, aztán emiatt a náciterve miatt gyorsan leváltották.

A járvány köztünk jár, hangsúlyozta az államelnök a tévében, kedves románok, vigyázzunk magunkra! A fertőzés rátája jelenleg 0,9 tized, nem értem, mit jelent ez, esküszöm, pedig mérnökit végeztem. Ha valaki érti, magyarázza el nekem is, és ez nem retorikus kérdés. S amint a fenti fotó mutatja, voltam megint benn a rádiónál, és már nem orvosirendelő-szag terjeng a folyósókon, hanem állatorvosirendelő-szag. Ez azt jelentené, hogy erősebb fertőtlenítőszert használnak, mert együgyű logikám szerint az állatorvosnál erősebb baktériumok, vírusok terjengenek általában, mint az embergyógyászati egységekben. Laciférj közben kifizette az én kártyámról a telefonját, az Orange hetente kétszer küldött már felhívást, fenyegető üzeneteket, esetét már átadták egy végrehajtó cégnek. És romániai fonákság, hogy nemcsak a kéthavi bérletet kellett törlessze, hanem még egy 60 lejes visszakötési díjat is felszámoltak, amit persze Lackó már nem tudott kifizetni, mert nem volt elég pénz a számlámon, és ezért továbbrasincs telefonja. Ez aztán a humánus eljárás! Ők, a narancssárga emberek, nem tudják, hogy pandémia van? Tudják, de cseppet sem érdekli őket! Én pedig Lacit kérem számon: Megmondtam, figyelmeztettelek, ne válts bérletet! Mert bármikor történhet valami, ami miatt nem tudod tovább fizetni! Laci: Ki az ördög számolt egy világválsággal? Én: Egy világválsággal mindig számolni kell!! Te vagy a vállalkozó!

Mindig az üzletben vár meg, amíg én a rádiónál leadom a műsoraim. Legalább szellőztet!

A rádiótól jövet én is betértem szétnézni kicsit, találtam egy könyvet, amit el akarok olvasni, Veszedelmes viszonyok, Choderlos de Laclos , az arisztokrácia betiltotta, mert előrelátta annak bukását. Annyi vizionárius író, politikus volt a történelem során, akiknek előbb vagy utóbb eljut a híre hozzánk/zám is. Mint Schuman, aki az unió alapkövét rakta le, apropó ma Európa napja van, éljen az unió! És még egy könyvet találtam, ami igencsak hasznos lehet most az új helyzetben:

Maciriadó és pánik

Az este későn feküdtem le, és azt álmodtam, nézem a Tejut galakszist, amely fényesen forgott szépen körbe-körbe, csodálatos látványt nyújtva, aztán egyszeriből összezsugorodott, és lett belőle egy kis pitypangfej, amelynek ejtőernyős magjait a szél hirtelen minden irányba szétfújta. Hajnali 3 óra körül arra ébredtem kelletlenül, hogy valami elektronikus szerkó fura hangokat ad ki. Tudtam, hogy minden telefonom lehalkítva, ezt sose mulasztom el este, hogy silent-re állítsam őket, és Lacipáromat is mindig figyelmeztetem (mert őt, mint a kisgyermeket mindig kell: viszed a bevásárlási listát? megírtad a nyilatkozatod? van nálad személyi? a maszkot feltetted? (utóbb ezt hagyta itthon) vigyázz, ne fogj kezet senkivel! stb.), akkor meg honnan ez a hangos, irritáló hang? A ház szelleme incselkedne megint velem, vagy mi történt? Kimentem a mosdóba, és csak nehezen tudtam visszaaludni. Előfordult, hogy a konyhában egy pálinkáspohár az asztalon széthullt darabjaira, csak úgy magától, és lefekvés után a nagy sötét csendben a mosatlan tányérok molekulái a mosogatóban összekoccantak.

Reggel Lackómackó megfejtette a rejtélyt: az ő telefonjára jött egy Ro-alert, medveriasztás, hogy a Bárdosi erdőben és Szentannán járt az éjjel a medve. Nem a tónál, hanem itt egy szomszédos településen. Jött a Bárdosi erdőből és ment Szenanna felé! Az már itt van a közelünkben, a mi erdőnk folytatása – magyarázza. Na és honnan tudták olyan biztosan, hogy Szentanna felé megy? – kérdem. Már mindenben kételkedem, mint a Piramis szólóénekese abban a kedvenc dalomban. Mert volt neki saját felelősségre kiállított nyilatkozata, írta rajta az útvonalat! – viccelődik Lacipárom, és én magamban elkönyvelem, de jó, hogy a humorérzékét sem a munkanélküliség, sem a bezártság, sem a pénzhiány nem tudta megtörni!

A Los Alamuszi öööö Alamos-i labor megállapította a napokban, hogy gyorsan mutálódik a vírus, ezért az emberek még nagyobb veszélyben vannak. Ez is csak egy feltevés, a tapasztalat ezt még nem erősítette meg. De egy orvosnő a tévében megnyugtat, hogy a gyümölcsöket és zöldségeket nem kell klóros vízzel lemosni, mert a vírus nem szájon keresztül terjed, hanem a légzőutakon át! Mossuk csak az almát, ahogy eddig tettük, bő csapvízzel! Tehát akkor már nem kell minden megvásárolt cuccot végigtörölgetni fertőtlenítőszerbemártott szivaccsal? És a kinti ruháinkat sem kell többet kinn tartani az ajtó előtt? Először hallom a Digi tévének nyilatkozó doktornőtől, hogy a vírus nem ragadhat meg akkora mennyiségben egy felületen, hogy megfertőzzön, csak ha egy beteg ember előzőleg ráköhögött vagy rátüsszentett.

A hátuk mögött a sajtósok nyomulnak.

Tömörülés a Moldova Köztársaság segélykonvojának indítása előtt. Kormányfő, miniszterek, egészségügyi szakemberek, újságírók hada egybogban. Orbán miniszterelnökünk még a szájmaszkot is leveszi, mielőtt nyilatkozik, megindokolja, hogy szabadtéren vannak, nem kötelező. Tartsd a távolságot! – százszor halljuk egy nap, és erről felidézek magamban egy scifi filmet (vagy Asimov regény lenne?), amely a jövőben zajlik, amikor a gyerekeket már lombikban “állítják elő”, mert már nincs a két nem között semmilyen fizikai kontaktus. Nyugaton pedig a napokban legyártották a klubba- járó védőruha prototipusát, olyan pont, mint egy szkafander. S mi lesz a táncházzal, a diszkóval, és bármi nemű sokadalommal? Lassan elfelejtődik, és a jövő ifjúsága már nemzeti öntudat nélkül nő fel, nincs szüksége néptáncra, mert a globális világszemléletbe ez nem fér bele – riogatnak a borulátó jövőkutatók. Már tesztelik az új oltást is Amerikában. Nem kevesebb, mint négy tipusát, négy törzsre! Ha azonban ilyen gyorsan mutálódik a vírus, akkor nagyon nehéz egy hatékony oltást előállítani! – fejti ki Rafila doktor ugyancsak a Digi hírcsatornán.

Fogytán a pénzünk, kajánk van, nem halunk éhen, a cigi a gond, és hetedikéig ki kell fizessük a telefonszámlát is (amiben bennevan ugyebár a kábeltévé, az HBO-s extracsomag, a Cinemaxot jobban kedvelem személy szerint, mert este 8-tól régi művészfilmeket is sugároz), mert ha nem rendezzük a számlát, 7-dikén levágnak mindent. Amit nagyon nem szeretnék, a teló és a net munkaeszköz (is) nekem! És hetedike ma van, a francba! 😀 Laci letöltötte a telefonjára a kajajegy aplikációmat, és félóránként ellenőrzi, hogy nem jött-e be az összeg. Elvileg kajajegyre nem adnak cigit, de kedves párom azt is ki tudja játszani, úgy érinti a kártyaleolvasóhoz a kártyát, hogy a pánztárosnő ne lássa, hogy az zöld színű, s ne ismerje fel. Vajon most lefülelnek, ha ezt elárultam? Sose lehet tudni, már tényleg olyan szintű a paranójám, hogy attól félek, ha rákeresek a neten a Remdesivir gyógyszerre, amelyet a fertőzés ellen vetettek be újabban, de korábban az Ebolát kezelték vele sikeresen, akkor én is gyanussá válok, hogy elkaptam a kórt! Vagy ha az instán megnyitom a covid 19 tájékoztatót, ahol mindenféle covidos kérdésre választ kap az ember, ha valamire gyanakszik, vagy csak ha egyszerűen érdeklődik a téma iránt. A Facebookon is ott van fenn a hírfolyam tetején. Ha még a fotókat is számontartják, amiket nem teszek közzé sehol, de máris lementődnek egy google fiókba, és jövő ilyenkor előjönnek, olyan címen, hogy Éld át ismét az élményt!, mintha nekem szívességet tennének, közben csak figyelnek, mint régen a szekuritate. Ugyanaz a séma, csak más köntösbe öltöztetve. Na, elég az összeesküvés elméletekből! Mindjárt engem is megvádolnak, hogy konteókat gyártók!

Itthonról dolgozom, hát van időm elemezgetni a politikusokat viselkedésük alapján: Lassan beszél, hogy az idegességét leplezze, látod, aztán milyen kirohanása van? Nézd meg, hogy hogy jár, milyen ideges a mozgása, ahogy megy a tanácskozásra, még a teremben is siet, mint akit kergetnek! Nem kell csodálkozni a hisztériás megnyilvánulásán! Ismerek egy nőt, aki azért beszél hangosan, hogy határozottnak tűnjön, közben meg félénk. A másik fővezéren meg tisztán látszik, hogy alkoholista zúgivó. Mintha mindig álmos lenne a tekintete, és a hanglejtése is olyan, mint az iszákos embereké. Tesztelnék azokat is, akik tavaly novemberben, decemberben tüdőgyulladásban szenvedtek, mert lehet már akkor megjelent a vírus, az Egészségügyi Világszervezet feltevése szerint. Miért, miért? – kérdi Laci röhögve, hát azért mert, ha tavaly átestél rajta, ezzel kijátszodtad a rendszert, és most vissza kell menj szépen a korházban, hogy utólagosan intubálhassanak! Mit gondolsz, ilyen könnyen megúszhatod? Montam, hogy Lacinak a humora verhetetlen!

Minden gyöngédségemet a virágok felé irányítom mostanában, kinyílt végre, annyi év után a kaktuszom! Hogy lehet egy ilyen virág ennyire szép, Darwin ezt mivel magyarázná? Persze, tudom azzal, hogy így jobban vonza a rovarokat, amelyek beporozzák, de nem túlzott ez a részletekre való ekkora odafigyelés, nem pepecsmunka, művészi túlzás ez a természet részéről? És nem azért van, főleg azért, hogy mi csodálhassuk ezt a gyönyörű világot?

Ez már a nemtudomhányadik virága, sorban nyílnak ki, és csak azon az oldalán, amelyik az ablak felé néz, természetszerűen 🙂

Lehet sokan irigyeltek most az udvarom és kiskertem miatt, de higyjétek el, senyvedtem én eleget Kolozsváron a hetedik emeleten, meg azelőtt egy 9 (kilenc!) négyzetméteres garzonlakásban a kislányommal együtt. Amikor sétálni mentünk, Blanka lányom nem birta abbahagyni az ugrándozást, annyira hiányzott neki a tér. Amikor pedig onnan elköltöztünk hónapokig hallottam, amint a garzonbeli alsószomszéd az ablakból a kisfiát szólongatja: Edmond, Edmond! Nem hiszem, hogy az azóta felnőtt Edmondfiú megtalálta volna a rejtett kincset, és el tudtak volna onnan költözni, ott mindenki mélyszegénységben él most is. Sokszor eszembejutnak, részvéttel gondolok rájuk, és arra, hogy milyen kegyetlen ez a mindenkori társadalom, és milyen kegyetlen volt Ceausescu, hogy ilyen embertelen körülmények közé zsúfolt be családokat, és rombolta le a falvakat, hogy a falusiakat is panelházba költöztesse. 87-ben Újlakon is elkezdték sugdosni, hogy hamarosan ledózerolják a falut, ez következik, az ötéves tervben bennevan, és a községközpontban kapunk majd blokklakást. Na, még csak az hiányzott volna! Blokklakásba kényszerítenek, aztán ránkzárják az ajtót, mint a ketrecben lévő állatra. Bezzeg, aki most falun lakik, nagyonis irigylésre méltó! Kicsit sértve éreztem magam, amikor pár éve az egyik legjobb barátom hüledezett, hogy anyám Bukarestben végezte a közgazdaságit, és aztán képes volt visszaköltözni falura! Hogy te is a sárból kapaszkodj fel! – jegyezte meg. Milyen jó most itt lenni a társadalom sarában, falun, kertészkedni, kútból inni vizet, amelyet nem tudnak nagyobb adag klórral fertőzni vagy ki tudja milyen szerrel, hogy nagyobb kontrol alatt tartsanak. Ez utóbbi csak a konteó-gyártók agyréme, nagyon merem remélni!

Kolozsváron ez volt a teraszom, 2 négyzetméter, s ez az a kép, amivel annyiszor pályázhattam volna, valamilyen állatos folyóiratnál, de sose tettem, mindig lekéstem a határidőt. Mikor a macskások legutóbb meghirdették, akkor per pillanat nem volt kéznél, nem találtam meg. Most is véletlenül akadtam rá, keresgélve a régi kolozsvári képeim között. Ez Első Pici, aki sajnálatos módon elpusztult egy rutinműtét miatt, és Aida, a fekete hercegnő, akit az utcán találtam, és három hét után sikerült örökbeadnom egy zenész családnak, nem vicc! (Volt egy ilyen állatbolond-állatmentő elfoglaltságom is, pár évig hódoltam ennek a szenvedélyemnek.)

Donald Trump nem viselt védőmaszkot, amikor egy maszkokat gyártó üzemet látogatott meg! Végre szóváteszik ezt a tévében, itt nálunk egy ilyen baki fölött elegánsan átsiklanak. Amerika, amely azt is gyanítja, hogy Wuhanból szabadult ki a vírus, Kína pedig határozottan cáfolja és kikéri magának, hogy a Covid 19 mesterségesen előállított vírus lenne. Néha nem is tudom, mit higyjek. Kijön a politikus, valamelyik miniszter, (az a magas, derűsképű, majd ideírom, ha eszembejut a neve), a zárt ajtók mögötti tárgyalásról, és újságírók hada rohanja le, semmi maszk, se egyiken, se másikon. A politikus szabadkozik, nem nyilatkozik, elvonul, a rakás zsurnalista meg ott marad egycsomóban. Ugyancsak a Digin láttam, vasárnap ismét vadászták a parkban sétálgató bukarestieket, a riporter fiatalember odamegy egy sétáló párhoz, persze ugyanaz a mese, védőfelszerelés nuku, semmi szájkosár, és odadugja a nő orra alá a mikrofont, félméterre vagy még közelebb állnak egymáshoz, senkiben fel nem merül, hogy akkor mi lesz a kötelező távolságtartással?! Le szerettem volna fényképezni, mint az ukrajnai hírt, de mire előkaptam a telefonom, már változott a kép, tudjuk, a tévében milyen gyorsan peregnek a filmkockák, és nemcsak a játékfilmekre jellemző már ez. Aztán ott az első bébibeteg esete, ahogy bemutatták, hogy a fiatal, huszonéves anyuka újra láthatja gyermekét, és a csöpögős, hosszúranyújtott riport annyira emlékeztetett, nem tudom miért, az 1984 regényre, ahogy a tévésösszeállítás fel volt építve, ott is egy csomóan tömörültek, sajtósok, orvosok, nekik szabad volt? És miért választották el az újszülöttet az anyjától, kitől kapta el? nem az édesanyjától? Akkor meg miért kellett elszigeteljék tőle egy teljes hónapig, miért nem szoptathatta? Egy románpap ismerősöm kiírta az oldalára, hogy Láposon megnyílt egy kínai üzlet, tele van emberekkel, és a templomokat meg bezárták, temetésre nem szabad menni! Olvassátok Kafkát! Közben meg a pszichológusok arról prédikálnak, hogy a bezártság milyen negatív következményekkel jár. Tegyünk ellene! De hogyan? Hát ingyenessé váltak az online játékok! Már nem baj a függősség? Az már jöhet!

Ha másra nem is, de az összeesküvés elméletek arra jók, hogy azok is olvasásra adják a fejüket, akik soha nem bírtak elolvasni három sornál többet. Mindennek megvan a jó és rossz oldala. Nem vagyok híve semminek, nem akarok egyetlen táborba sem tartozni, én is elolvastam a David Icke demitizáló elméletet, vagyis meghallgattam a videót, de ma már az sem volt elérhető a neten. És az is jó, hogy magas fokú ismereteket sajátítunk el a gyógyszerészet terén, megtudjuk mi a remdesivir, a wikipédián már a legujabb infókat is feltöltötték ezzel kapcsolatban, tájékozódunk arról is, hogyan gyógyítanak vérplazmával, hogyan működik egy vírus, hogyan ragad meg a nyálkahártyánkban, vagy hol, stb. Újranéztem egy régi kedvencemet, az Airplane című paródiát, és mint ahogy a legtöbb paródiafilmben, felfedezhető ebben is utalás a manipulált emberek viselkedésére: az ájult pilótákat a légikisasszonyok hónyuk alatt fogva, cipelik, húzzák hátra a széksorok között, de közben minden utas előre néz, észre sem vesznek semmit, nem aggódnak, egészen addig, amíg azt nem mondja nekik a hangosbemondón a szőke bombázó légikísérő : Aggodalomra nincs ok! majd félénken, reszketeg hangon hozzáteszi: Van-e valaki a fedélzeten, aki véletlenül ért egy repülő kormányzásához? S ezzel kitör a pánik!