Valami egészen más témával szerettem volna foglalkozni, amit a cím is sejtet, de úgy döntöttem, mégiscsak pozitív dolgokról írok, mert ha az ember +, akkor csakis jó dolgok történhetnek vele. 😎

“Ez a tartalom egyesek számára kifogásolható lehet! Folytatja?” És ott állnak alatta az opciók: Vissza vagy Tovább. Ezzel kezdődött csodálatos kalandom Shirley Maclaine-nel. Számomra ő egy Jótündér, egy igazi vérbeli hercegnő, mert van, aki hercegnőnek születik, még akkor is, ha nincs pedigréje. Csodálatos utazások léteznek még úgyis, hogy ki se mozdul az ember a lakásból. Vesz pl. egy virtuális szemüveget, csak ne olyat, amit a netről rendel bagóért – mint amilyeneket Laci szokott. Szeretek egy-egy színész pályafutásának nyomvonalán elindulni, hogy a jó filmeket megtaláljam. Így indultam Shelley Duval életrajza kapcsán is, és megnéztem az első Ragyogást, Kubrick filmjét, amelyet egy amerikai vagy angol pasi istenien kielemez, és olyan dolgokra hívja fel a figyelmet, amelyekre a gyanútlan néző soha nem figyelne fel*. És így vettem rá magam, hogy befejezzem az Időbanditákat, ahol a gonoszt a telefonok és a számítástehnika eszközei érdeklik, és lenézi a Jóistent, aki haszontalanságokkal bíbelődik, például azzal, hogy negyvenfajta lepkét teremtsen. A jóságos Öregisten pedig visszatér a teremtéshez, csiszolgatni még pár dolgon, nehogy a végén a hibáit ráfogják az evolúcióra! 🙄 Terry Gilliam az egyik kedvenc rendezőm, mert ő is a képzelet világában kalandozik a legtöbbször, és nem értem magam sem, miért hagytam abba ennek a remek időutazásos filmnek a nézését Napoleon után 😀. Habár azokat a napóleonos jeleneteket valóban nehéz überelni! És Shirley-jel sem foglalkoztam sokat, noha gyerekkorom óta kedveltem, mert olyan kedves, barátságos arca van, (kicsit hasonlít a fiatalkorú petrimamámhoz a mandula szemeivel, és Mihi barátnémhoz a jellemével és kedvességével), de most nemrég megtaláltam a weboldalát, és még a hírlevelére is feliratkoztam. Annyira fontos lett nekem! 🙃

Egy szkeptikus, materialista műsorát néztem a youtube-on, és nem értettem, miért, milyen kontextusban, de megemlítette ezt a filmet, Ég és Föld között a címe, Shirley Találd meg önmagad kötete alapján készült, és az ő spirituális útkereséséről szól. Kétrészes. Ezért jó néha az ellenség boszorlánykonyhájába is bekukkintani, mármint számomra a sivár, materialista világba. Telefonról kezdtem el nézni a filmet, és felidéztem magamban azt a korszakot, amikor Laci Kolozsvárra ingázott hozzám, és a Napsütötte Toszkánát néztük ketten telóról, miközben én teljes szívemből arra vágytam, hogy mindennap mellette lehessek, ne csak hétvégeken. Vasárnap este, miután hazautazott, engem menetrendszerűen elfogott a szorongás, és mindegyre feltört a gyerekkoromból ismert népdal: ” Ej, haj, gyöngyvirág, teljes szekfű, szarkaláb, bimbós majorána! Ha kertedbe mehetnék, és ott kertész lehetnék, mindjárt meggyógyulnék!” A régiek asszem, bizonyos értelemben sokkal többet tudtak az orvoslásról, mint a mai modern orvostudomány. Egy barátnőm reggelenként szédült, elment a szívorvoshoz, aki elküldte az endokrinológushoz, aki szintén a fejét csóválta, és továbbküldte az ideggyógyászhoz, de mindhárman felírtak neki egy-egy receptet, úgyhogy most per pillanat háromféle gyógyszert szed szegény feje. Mindhárom specialista a tüneteket kezeli, egyikük sem a betegség okát vizsgálta, habár magukban, remélem!, el-el tűnődnek rajta. Én pedig akkor hálistennek! a régi nótában bízva, a szívemre hallgatva, fogtam magam és elköltöztem Vásárhelyre, mert itt éppen volt olyan legény, sej, aki nekem kellett! És láss csodát, megszűnt a beteges szorongás! Tíz évet pazaroltam el az életemből, de megérte, mert győztesen kerültem ki ebből a személyes háborúból. És némi plusz adottságokkal, ami szórakoztató is, meg egyben ijesztő is, beszélek erről az első videóban, amit a blog végén csatolok.

Shirley Maclaine negyven évesen jött rá, hogy bár a világ a lábai előtt hever (szerinte olyan kicsi, akár egy golflabda), mégis hiányzik valami az életéből, és keresni kezdi az igaz utat. Errefel a youtube figyelmeztet, hogy vigyázat!, kétes tartalom, lehet félrevezetnek, ha ezt a filmet megnézem! Hova jutottunk! Ez még a kommunizmus cenzurájánál is cudarabb! Egy ilyen szép, nemes küldetésű művészfilmre ráhúzni a vizeslepedőt! De ne törődjünk vele, legyünk pozitívak, mert akkor a világ (bármennyire is újnak mondható), kénytelen lesz a jó oldalát fordítani felénk. 😁 Mint a mesékben. Sokszor, kényes helyzetekben ismételgetem magamban azt a meserészletet, hogy “te csak menj előre, a faluban sok lesz a kutya, mind ugatni fognak, tépnének le, de ne törődj velük, menj a templom felé, a templomban sok lesz a nép, a pap misézik, nem akarnak beengedni, de te csak haladj előre, vágd át magad a tömegen, és a kötőféket vágd a pap fejéhez! Ekkor eltűnik a templom, el a nép, el a falu, és ott áll a három elveszettnek hitt csikó előtted!” Ez nem szó szerint van így, emlékezetből idéztem, a példa pedig nem a legszerencsésebb, csak ez a részlet jut most eszembe a kedvenc magyar népmesémből (három próbátétel van, mint minden mesében, ez az utolsó, és ez a csodás történet egész életemen át elkísért). Amelyet egy orosz mesekönyvben is megtaláltam, kicsit másabb formában**. Érdekes ez is, hogy akkor honnan ered ez a mese, amelyben szintén benne foglaltatik, hogy a világ tetszés szerint megváltoztatható! A képzelet teremti a valóságot, tartják az ezoterikusok, és én hiszek ebben. Ha meggondolom, csak ebben hiszek valójában… 😀 Karácsonykor találtam rá egy régi, 1947-es filmre***, Natalie Wood a gyerekszereplő benne, és bár hihetetlen, de már akkor is az ünnepek tulajdonképpen (csak) a profitról szóltak! És ebben a materialista világban megjelenik az igazi Mikulás, akit elmegyógyintézetbe akarnak csukni (és oda is kerül egy kisidőre), mert ugyebár ő, hivatalosan és a tudomány akkori állása szerint, nem létezik/létezhet. Eszméletlenül jó ifjúsági film a “korához” képest, habár a filmeket inkább Laci ítéli meg az évjáratuk alapján, de ezt még az is meg tudja nézni, aki a mai fantasy movie-k nyújtotta adrenalinhoz szokott.

Igen, nagyutazásokat lehet tenni a négyfal között is, de azért szerencsénkre akadt a hétvégén valódi is. Felruccantunk a hugomékhoz Kolozsvárra, kipróbáltuk az új autópálya szakaszt, amely most már Vásárhelytől Ludasig vezet. Visszafelé láttunk egy nagy balesetet: két autó, valószínű szabálytalan előzés miatt összement, mindkettő a sáncban landolt, az egyikben a légzsák is kinyílt, a másiknak biztos nem volt ilyen, egy régebbi tipusú sportkocsi lévén, a sérülteket már elszállították, mire odaértünk, a rendőrök helyszíneltek. Éppen Aranyosgerend után történt, ahol mindig azzal hergelem Lacit (sose hagyom ki!), hogy innen már csak 500 lejbe kerül az út, ha trailerrel kell hazaszállítsanak. Ha emlékeztek, kedves blogolvasóim, beszámoltam róla ebben a bejegyzésben. Azért most se volt minden rendben a Fordunkkal, mert indulás előtt kénytelenek voltunk a szervízben felfújatni a két első kerekét. Ott ahol a téli gumicserét is megejtettük korábban. Arrafelé menet kicsit havazott, és kinn voltak a rendőrök pár település határában, Laci meg is jegyezte: Basszus, ezek a téli gumit ellenőrzik! Hm, gyanús megjegyzés, de azért nem kommentáltam (mert annak veszekedés lett volna a következménye, ugyanis az “új gumik” elég elhasználtnak bizonyultak)! Hazaérve, fellélegeztem, hogy semmi gond nem történt az úton: nem mentünk össze, nem ütköztünk senkivel, nem állított meg a rendőr, és nem volt szükség a vontatóra. Minden rendben, vagyis Sz.M. – ezt a kódolt üzenetet szoktuk küldeni egymásnak a lányommal, azt jelenti: Szerencsésen megérkeztünk!

Aztán amint kiszálltam a kocsiból, a kabátom zsebéből véletlenül kiesett a telefon a terasz kövezetére, és mert Murphy is rég megmondta, hogy a vajaskenyér mindig a vajas felére esik (az ő idejében még nem voltak mobilok), a telóm tokja kinyílt, a jó öreg bunkófon pedig értelemszerűen a képernyőjével lefelé fordulva ért földet, és jókora nagy léket kapott! De nem számít, a lényeg, hogy Sz.M., és hogy fordítsuk arcunkat a fény felé…

Itt még tavasz van a télben, és még Kubricknál tartok meg a Ragyogásnál…

Ezzel itt véget kellene, hogy érjen a bejegyzés, de ma reggel is felvettem, ezúttal egy havas videót, amely során “élőben” elveszett a Maci! Elengedtem a póráza végét, nyomot fogott, és elkószált pórázostól mindenestől. Nagyon berezeltem, féltem, hogy beakad egy málnabokorba, vagy a sűrű bozótba, már-már kétségbeestem, Milo pedig inkább szaglászott vígan, mintsem, hogy a tesókája keresésére indult volna. De akkor eszembejutott Shirley, amikor a perui szerpentinen a barátjával együtt száguldoznak lefelé az “önvezető” autóban … és megnyugodtam!

*The Invisible Horror of The Shining – ez a youtube videó, ahol a srác részletekbemenően kielemzi a Ragyogást

**Az orosz mese címe egészen eltér a magyar népmese címétől. A magyar változat a Vitéz János és Hollófernyiges nevet viseli, az orosz pedig sehogyse jut eszembe, de amint megtalálom a könyvet, ide beírom, ígérem!

***Csoda a 34. utcában, ez tette híressé Natalie Woodot, aki kislányként önmaga miniatűr változata, jól felismerhető, alig változott valamit felnőtt korára 🙂

(Bosszant ez a mese dolog, de csak előkerül az a könyv, remélhetőleg!)