Elmélkedés az esőben

Szeretem az esőt, minden természeti elemet szeretek, a tenger hullámait, a havazást, a szélben lengedező faágakat, persze a fákat kicsavaró és tetőt lerepítő viharos szeleket nem, sem a lavinát, mondjuk egyikben sem volt részem még. De szeretem az ilyen kis nyugis sötét délutánokat, hallgatni a kopogó esőcseppeket, kinézni az ablakon a szobanövényeim szerteágazó levelei között, és egyszerűen csak meditatív állapotban leledzeni a kutyáim, macskáim, szárnyasaim, téli álmot alvó legyeim, kaszáspókjaim, molylepkéim, teraszon bújkáló idei egérfiókáim, párnáimban megbúvó poratkáim (jó na, leállok!) társaságában.

😀 Mindig is szerettem a négy fal között biztonságban lenni, főleg mostanában, mert néha foglalkoztat egy esetleges kataklizma gondolata (Elon Musk is meteorit becsapódással fenyeget!), hogy ha a házban ér, mégiscsak több esély van a túlélésre. 😉

“Ideje, hogy összeállíts egy túlélő felszerelést!”

“Mire akarsz felkészülni, hogy vége lesz a civilizációnak?”

“Nem árt az óvatosság!” Ez egy párbeszéd egy kedvenc filmemből. Eltaláltátok, csak Woody Allen írhat ilyet! December elseje ugyanis arról (is) nevezetes, hogy ezen a napon született nagy kedvencem (írtam róla egy blogbejegyzést, de még mindig ott vár rám a draft-ban, ott dekkol a piszkozatok között, hogy finalizáljam), ő mondja ezeket ebben a 2003-as filmjében (Csak az a szex/Anything else), amikoris egy üldözési mániás öreg viccfaragót alakít, aki túlélő csomagot tart a hálószobájában, mindig kéznél van csőretöltve a fegyvere, és sötétben is össze tudja rakni a puskáját. Erre jegyzi meg Jerry, a fiatal, szintén viccgyáros barátja: Maga eszelős! Mire ő: Tényleg? A háború előtt is azt hitték! Még egy olyan csoport is létezett a németeknél, hogy Zsidók Hitlerért! Egy csomóan áltatták magukat, hogy, megússzák! Hittek a pucér buszvezetőnek! Sose higgy a pucér buszvezetőnek! Döbbenetes! Nem kell mindjárt a mai időkre asszociálni, szó sincs erről, ez csak arról szól, hogy bármilyen idők is jönnek, ha behódolsz a rendszernek, a hatalomnak (bárki is légy, kutató, feltaláló, politikus, médiasztár, netán író), és nem vagy eléggé értékes, hogy megtartsanak, nem biztos, hogy a végén felkarolnak, és nem áldoznak fel, ha a helyzet megköveteli. Érdemesebb tehát hű maradni önmagunkhoz, ha úgysincs vesztenivalónk. Már csak a lelkiismeretünk miatt is!

Nem HD minőség, de megéri végignézni, jó sok poén van benne, de számomra mégsem komédia, inkább afféle tanítómese. Van egy narcisztikus lány és egy gyámoltalan fiú, aki sose lát át a szitán. Elmennek a szállodába, hogy élmény legyen újra az együttlét, mint a kapcsolatuk kezdetekor, és Jerry megrökönyödve hallja, hogy már 200 dollár egy szoba. Mire Amanda: Vegyünk ki lakosztályt! És rendeljünk kaviárt! És még azt is felrója párjának, hogy a recepciósnak, aki felkíséri őket a szobába, csak 3 dollár borravalót adott. Aztán meg hirtelen rosszul lesz, és a sürgősségen kötnek ki, ahol az orvossal a mellét tapiztatja. Bocs a spojlerért, de ha valamit nem állhatok, az ilyen lányokat, de őket nagyon nem!
Ezek híres idézetek a filmből, két oldalnyi van belőlük, egyik jobb a másiknál. Ami a legjobban tetszett, amit viszont Jerry mond: “Annyi problémám van, hogy ha öngyilkos lennék, az sem oldaná meg mindet!” “Never trust a guy who fumbles for the check, you know who wants to get the check, gets it.” Valami olyasmi, (nem szó szerint), hogy sose higgy egy olyan pasinak, aki azt mondja fizetett volna, de mégse fizetett, mert ha valaki fizetni akar (a vendéglőben), akkor megtalálja rá a módját, hogy fizessen! Na és még van egy jópár!

Apropó vesztenivaló, elkezdtem videóbloggerkedni, létrehoztam egy youtube csatornát, és mivel a legjobb ötletek, mindig azok, amelyeket valaki már bejáratott, hát úgy gondoltam, mivel minden reggel az erdőt járom, készítek egy erdei sétás sorozatot, sétáltatom a kutyáimat, mesélek, elmondom, mit álmodtam, megosztom a követőimmel az élményeimet, véleményemet, stb. Van egy népszerű TikToker, aki ugyanezt teszi, csakhogy ő ufókra és szellemekre vadászik éjjel. Az éjszakai műszakot egyelőre nem vállalom be, csak ha esetleg Lacipárom is elkísérne, és legalább tartaná a kamerát, no meg a lámpát. De mivel csak telefonnal filmezek, és az se valami performáns, hát maradok a nappali fénynél. Tegnap felvettem az első sétámról tíz percet, de itthon visszanézve a felvételt, rájöttem, rengeteg baj van vele: rázkódik a kamera, mivel a kutyák rángatják a kezem, lihegek, mert mire felérünk a dombra, kifulladok a Milo diktálta tempó miatt, és ami a legrosszabb, vízszintesen tartom a telefont, amely így függőleges képet hoz létre.

Ha nem restellitek, nézzétek meg! Állok elébe a kritikának, ki fogom bírni! 😊

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s