Ma a tibeti buddhisták szerint tízmilliószoros nap van, ezért ajánlatos csak jó dolgokra koncentrálni, pozitív gondolatokat közvetíteni, és én eldöntöttem, hogy ezt is teszem! És nemcsak ma, hanem ezután mindig, még akkor is, ha drágul az energia, Laci épp most nyúlt le a Lidliben 250 lejt a számlámról (amelyre nem tudom még meddig lesz bevételem, vagy hogy mondják neki, debit-credit sose értettem ezeket, pocsék könyvelő vált volna belőlem, jó hogy nem lettem az!), és nemrég járt nálunk a helyi rendőrség, a tőszomszédság nagy ámulatára. 😎

Hallom, hogy ugat veszettül a Maci, szerencsére csak ő volt kinn az udvaron pont akkor, megyek ki, hát ott parkol a kapuban a Politia Locala feliratú autó, és két nagydarab feketeruhás hatósági ember áll a kapuban. Miért kell ezeknek is feketében járniuk, hogy még jobban elijesszék a jónépet?! Emellett még az átlagnál magasabbak is, legalább 190 centisek fejenként. Az egyik igen jóképű, még szerencse, mert legalább bizalomgerjesztő, másképp tényleg betojtam volna 😀 A szemközti újszomszéd közben fülelt, figyelt, megigazította a lobogóját a kocsibeálló tetején, úgy tett mintha fontos dolga lenne, láttam, semmiképp sem szeretne lemaradni a pikáns kis jelenetről. A vonzó, szőkés-vöröses Ashtar kapitány köszönt udvariasan, én a kapun belülről ugyanolyan udvariasan fogadtam a köszönést (semmi jóra nem számítva), aztán rátért a tárgyra: Van egy marosi rendszámú ilyen meg olyan kocsink? Mondom: igen, közben eszembejutott, hogy petri nagyanyám erre azt válaszolta volna, Hogy lenne nekem kocsim kedves, amikor még lovam sincs? De sajnos azok az idők már lejártak, én nem jöhettem most ezzel a poénnal, nekem igenlő választ kellett adnom! Hát az a helyzet, hogy van itt egy május 26-dikai parkolási büntetés. Te jó ég! Már megint parkolás! Laci fiam ne csináld már!! Megint!! Hozzak egy személyit, hogy töltse ki a papírokat! – kért meg továbbra is udvariasan, miközben látszott rajta, mennyire tudatában van a megjelenésében rejlő különleges vonzerőnek. Én meg úgy néztem ki, mint egy falusi, középkorú nénike, a mindennapi mellénykémben és az otthoni “frizurámmal”, ami már mindennek nevezhető, csak nem frizurának! Bemegyek, vagy inkább sebtében berohanok a buletinemért, és a nagy sietségben a kezemben marad a veranda új ajtajának kilincse. Mert van egy új külső (bejárati) ajtónk, most vettük az ajtó- és ablakturiból! 😊 Nem is törődtem vele, a táskámat kerestem, feltúrtam az egész házat, alig találtam meg a belémköltözött stressz miatt, nem akartam őket se várakoztatni, s mikor mennék ki, a kilincs sehol (valahova lehánytam a sietségben), s az ajtó, mit ad Isten, kilincs nélkül nem nyílik! Mi a fenét csináljak, a hálószoba ablakán nem ugorhatok ki ezúttal, mit fognak szólni, hogy fog az kinézni? Még azt fogják feltételezni rólam, hogy én is képes vagyok törvénytelenségre, slendriánságokra! Hát inkább a nappali hátsó ablakán másztam ki, szerencsére még kiférek rajta. S úgy mentem előre nagy magabiztosan, úgy tettem, mintha hátul is lenne egy kijáratunk. 🤣

A társa, a kevésbé vonzó, elvette a személyimet, és odaadta a filmsztár kollegájának, hogy töltse ki a zöldpapírt, most már tudtam, hogy ez egy jegyzőkönyv, basszus! Kérdem, és most mi fog történni? Soha nem jöttek rendőrautóval egy parkolási birság miatt? Minden megfordult a fejemben, ezer lejtől kezdődően. 😀 Azt mondja, semmi, csak a posta már nem akarja kézbesíteni a büntetéseket, ők kell személyesen kivigyék minden törvénysértőnek, képzeljem el, 2000 büntetést róttak ki a városban, azt amíg kikézbesítik, elkopik a kocsijuk gumija! Nagyon közvetlen volt, egy zömök pasas, nem olyan megnyerő, mint a másik, de legalább kedves. A Maci csúnyán ugatta, a beszédes rendőr megjegyezte, hogy milyen agresszív kutyám van, próbáltam védeni a kishamist, de aztán amikor a kerítésen keresztül meg akarta simogatni, jobbnak láttam elzavarni onnan a kis sunyi házőrzőmet. A Mágikus Kiskakasra is épp akkor jött rá a kukorékolás, felugrott a virágoskert kerítésére onnan produkálta magát, a hatósági szerv előtt szerepelni akart, mindenáron. Aztán meg a rendes, utcai kerítésre ugrott át, alig tudtam lehajtani onnan, majdnem kirepült az utcára. De a beszélgetőpartnerem, a kevésbé vonzó rendőr, megdicsérte, milyen jó, kakaskukorékolást hallgatni, ő is szeretné! Nem rossz lehet itt élni, jegyezte meg, szép házak vannak, csak keskeny az utca, és sok a roma! Hát mondom, ők alrébb laknak, engem nem zavarnak.

Végzett a vonzó is közben a jegyzőkönyvvel, hozta a buletinem, és kért, hogy írjak alá, két helyen. Kérdem tőle is: és most mi történik? Hát semmit különös! Két héten belül fizessük ki, akkor csak 100 lej, ha pedig kifizettük volna akkor nap, akkor csak 25 lej lett volna! Késő bánat! Gondoltam magamban, Laci a mindenit! Az istenfáját! De mivel tízmilliószoros nap van, vissza is szívtam azonnal a csúnya gondolatokat. És meg szerettem volna jegyezni a két feketeruhás rendőrnek (olyan rohamrendőrös kinézetük volt abban a tisztafekete szerelésben), hogy milyen blamázs ez most nekünk, nekem főleg! azt hiszik a szomszédok, hogy ki tudja mit követtünk el! De jobbnak láttam ezt is visszaszívni, bármit is követsz el, ami kihágás, az szégyenteljes, és a megszégyenítés kijár neked! – válaszolták volna, ha megjegyeztem volna 😐 De ehelyett kedélyesen elváltunk, elbúcsúztunk egymástól, és ők folytatták útjukat, hogy más feleségekre is jól ráijesszenek!

U.I: Az ajtót befelé menet kívülről már ki tudtam nyitni, mert a külső kilincs természetesen a helyén maradt! 😁