…”colstokok colstokocskák”…

Ez most csak eszembejutott egy régi vers kapcsán, de nem komposztládára gondoltam (habár az is jóljönne!), hanem igazi konténerházra. S akkor Laci az üzletet bezárná, s a befektetés két éven belül megtérülne. Még ha utána pár évig fizetnénk is a részletet. S akkor itt lenne az irodája az udvaron, a kis konténerházikónkban. Mert az se lenne nagy, csak a verset próbáltam parafrazálni. 😀

Nincs pénz, nincs kocsi, nincs óuutás, nincs semmi. Hát akkor menjünk a dombra kutyát sétáltatni, ha már a Marospartra nem mehetünk. Gondosan bepakoltam 20 lejt, arra számítva, hogy ha a juhász megint elkezd velünk gorombáskodni, odaadom a Macit pórázostul Lacinak, hogy vigyázzon rá ő, amíg én a vademberrel egyezkedek. És szépen odamegyek-merészkedek hozzá, az ugató pásztorkutyáit számba se veszem, amin emberünk jól el fog ámulni, aztán elmagyarázom neki, hogy mi se teszünk több kárt itt a természetben, mint a kocsikázók meg a motorosok, akiket ő szótlanul meg szokott tűrni! És egyezzünk ki, adok egy kis fájdalompénzt a bosszúságát konpenzálandó, hogy ezúttal nem tudott velem egy jót kiabálni! Ez biztos hatásos lesz, és mindenki csak jóljár! 😂

De meglepetésünkre a mező hóttüres volt, még a madarak se csiripeltek, csak a rovarok zümmögtek, kánikula van, hiába na, mindenki elhúzótt az árnyékba, csak az ilyen félnótások, mint mi, indulnak el a tűző napon, déli 12-kor sétálni. De az ilyen jogvesztett polgárok, mint mi, jobb, ha kerülik az embereket, erre a 20 éves kutyás élettapasztalat rég megtanított: négylábút sétáltatni zuhogó esőben és rekkenő hőségben a legalkalmasabb. Akkor nem köt bele senki az emberbe! Tartson ki ez a kánikula egész nyáron! Ha nem mehetünk egzotikus országokba, több ok folytán, akkor a trópusi időjárás jöjjön el hozzánk! És el is jött, hálistennek!

A másodrangú polgár szindrómát minden téren megtapasztalhatjuk, az új szomszéd is kitette már a lobogót. És én nem dacolhatok vele azzal, hogy én meg kiteszem az enyémet! Vagy akkor, mint a szállodák bejárata előtt, legalább 5-öt kellene felárbócolnom, román, magyar, székely, Eu-s és osztrák, mert ott él a lányom. (Hogyne, hogy még azzal vádoljanak, hogy vissza akarom állítani a monarchiát! 🤣) Vagy pedig egyiket sem, hanem mondjuk egy szenegálit, vagy egy olyat, amelyiknek hupikék színei vannak, hogy ne lehessen asszociálni semmire! Így van ez most három szempontból is: a kutyásoknak kuss, vegyenek autót, és kedvenceiket vigyék autóval valamilyen eldugott helyre, ahol nem zavarják a békés júhlegeltetést, az óutatlanoknak is kuss a négyzeten, mert miattuk jön most a várva-várt negyedik hullám, habár nem tudom miért csak a negyedik, hiszen annyi hullámmal fenyegettek már! A felelőtlenek, akik nem akarják kockáztatni a családjuk és a saját egészségüket, a társadalmi elvárás érdekében!! Jogfosztottak a jogállamban, úgy kell nekik, konteós balgáknak!

Apropó a konteók! Múlt vasárnap voltunk a strandon, megintcsak felelőtlenül! Dehogyis, csak azért vettem rá Lacit, hogy elmenjünk, hogy tudjak róla nektek beszámolni, csakis az újságírói kötelesség hajtott, hogy lássam hány inkonstient ember nem bír a fenekén ülni a négy fal közt, és tömegbe merészkedik, veszélyeztetve a közegészséget! Hát megsúgom, rengetegen voltak az Apolló strandon is, aminek elég borsos az ára, hétvégén 45 lej a felnőttjegy, de kifizettük, mert a Weekend-telep bejárata előtt úgy kígyózott a sokkal vastagabb sor, hogy azt mondtam, azt már én biztos nem állom ki, még ha ingyen is lenne! Továbbhajtottunk hát, akkor még volt kocsink 😀, milyen gazdagok is voltunk!!! Ha belegondolok! És a földúton haladtunk tovább a Maros folyásával ellentétben. Mondom Lacinak, mégiscsak vissza kéne fordulni, mert itt nem ismerjük az utat, és mi lesz, ha eltévedünk!? Hadd tévedjünk el! – vágta rá adrenalinéhes párom, és ettől úgy éreztem, hogy végre ismét szárnyalok! Isteni, ha ilyen kalandvágyó tud lenni az ember! Akkor, per pillanat imádtam. (Mert úgy általában nem szoktam már ezt az érzést sűrűn táplálni iránta 😀) És a Jóisten megsegített, kikeveredtünk valahogy a földútról, és megtaláltuk a főutat is Marosszentgyörgy és az Apolló felé.

A sósvizű strandon ismét összefutottunk a Laci barátaival, akikkel mindig összefutunk, úgy hogy a végén úgy váltunk el, hogy majd legközelebb itt újra találkozunk! Ők azok, akik sátoroznak két pici gyerekkel, és mindenövé elcipelik őket magukkal, mintha csak felnőttek lennének. Nem érdekli őket a medvekérdés meg a jelenlegi egészségügyi helyzet. Élnek, – amíg mások a tömbházban rettegnek, a gép előtt osszák az észt, és mindenkit, akit csak lehet, le akarnak húzni erre a rezgésszintre, – ők nevelik a jövő egészséges lelkületű nemzedékét. 🤗

De hagyjam ezt a szöveget, amíg a szemfülesek fel nem jelentenek! Kiposztoltam a múltkor a közösségi oldalra egy kisfilmet, Omeleto a címe, biztos csak nagyon kevesen vették a fáradtságot, hogy megnézzék. Egy disztrópia, arról szól, hogy a jövőben élnek az emberek, egy rendőrállamféleségben, ahol mindenki mindenkit feljelent. Akit kihágáson kapnak (még ha akaratán kívül is követte el a “bűncselekmény”), lefotózzák, és a feljelentő pluszpontot szerez minden beküldött inkrimináló fényképért cserébe. Talán ez vár ránk is, vagy reménykedjünk abban, hogy a józan ész mégis felülkerekedik?! Várjuk ki a végét, de én azt látom, hogy a nagy kampány kezd elcsitulni, a fenyegetések is, és a zord jövőt előrevetítő hangok alábbhagytak, vagy ez csak a vihar előtti csend lenne, amíg várjuk a gyilkos Δ megérkezését?

Az Apolló tényleg nagyon jó strand, a kijelölt cigizőhelyhez közel, a mi kis szektorunkat fenntartották nekünk idén is😂, a kerítés mellett. Vittük az összecsukható napágyakat, és egy szenzációs élményben volt részünk. A nagy sietségben még napolajat se pakoltam be, le is égtünk, és most jön a konteós rész!

Mit ad isten, nem égett a bőrünk este, mintha mi sem történt volna, hiába vártam a nagy csípést, sajgást, semmi! Nem is kentünk be magunkat itthon égés utáni krémmel sem. És akkor elkezdtem gondolkodni, hogy vajon nem a nagy napolajgyártó cégek találták ki ezt is, hogy nem ajánlatos napozni fényvédő nélkül? Te ezt elhiszed, bekened magad, és akkor leégsz, és utána jöhet a következő krém, ami az égést enhíteni hivatott! És lehet, hogy ugyanez van a testápolókkal, arckrémekkel, ránctalanítókkal, szemkrémekkel? Sokat nem használnak, ellenben függőséget okoznak, mert nem érzed jól magad, ha tusolás után nem kenegeted magad egy félórát mindenféle kenceficével!! Ezen még komolyan el kell gondolkodnom! Van egy film, egy másik 😀, amelynek a szereplője egy kisfiú, akit védőruhában, burokban neveltek, mert hogy az immunrendszere olyan gyenge, hitték a szülei, hogy ha normális életet élne és normálisan ruházkodna, akkor az végzetes lenne számára. El is vitték egy intézetbe, ahol ilyen gyerekeket gyógyítottak, és szerencsére a kisfiú, utolsó percben, magától rájön, hogy nincs is autoimmun betegsége, tökéletesen egészséges, csak az intézet hitette el a szüleivel, hogy ő beteg, hogy kísérletezhessenek rajta, és sok más társán. Most akkor vissszatérve a napolajra, lehetséges, hogy ez is a Calgon esete lenne? Meséltem tavaly, a szerelőnk figyelmeztetett, hogy ne használjuk, mert attól hamarabb elromlik a mosógép!?? Ki tudja… De nagy szöget ütött ez az eset is a fejembe, és próbaképpen e hétvégén is védtelenül tettük ki a debella testünket a Nap “kártékony” hatásának! Néztem egy “süket” videót, mint amilyeneket a hülye konteósok szoktak nézni, ahol azt mondták, hogy mi a Nap gyermekei vagyunk, és mint a napelemet, a Nap tölt fel minket energiával. És hogy a bezártság is azért volt, hogy ne juthassunk napfényhez, és hogy minél kevesebb időt tölthessünk a szabadban! Van benne valami! 🤔

A múltkor meséltem a Gyűrűk urabeli sétáló fákról, és hogy találkoztam egy ilyennel, nem sétált, de nagyon hasonlított a filmbeli társaira. Reméltem, hogy ma lefotózhatom, hát ez szerencsére össze is jött. Itt van, kedvesen integet felénk:

Hazafelé jövet, megcsodálhattam a gazdagok házait és az udvarukon az úszómedencéket. Mondom Lacinak, ahogy ő szokta, B@szok én belé, ha nem mehetek a tengerre, egy nagy medencét megveszek… és mindennap úszkálok, ameddig csak a kedvem s a kánikula tart, és a kútunk vize (amely hálistennek kiapadhatatlannak tűnik)! Még parajdi sót is teszek kismedencém vizébe! Úgy bizony! Ha az élet és az utazás között kell választanom, akkor inkább az életet választom!