Laci, kedves párom addig nyaggatott, amíg ez lett belőle:

@edukubod

#humor #garabontzia #antikvarium #bodizsedith #garabontziakiado #regikonyvek #akvarium #ludasmanyiblog #könyvesbolt

♬ The X Files Theme – John Beal

Emiatt álmatlan éjszakám volt, mert hogy jövök én ahhoz, hogy szerepeljek egy minijelenetben? De Laci azt mondja, haladni kell a korral! Jó, jó, de ebben a ritmusban, ha haladunk, hova jutunk? Olyan iramban változnak a dolgok a fiatalok körében, főleg, hogy mi, idősebbek, nem tudunk ezzel lépést tartani… De Laci optimista és legyek én is az, így szülinapom környékén! Egyesek a születésnapjukon rosszkedvűek, depisek. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de én mindig hepi vagyok ilyenkor, izgatottan várom a napot, hányat kell még aludni? Hány álmatlan éjszakát kell még átszenvedni?? Annyira nem nagyon szenvedek én inszomniában, csak ritkán fordul elő velem, főleg amikor kiposztolok valami blődséget. Ebből is látszik, hogy nem vagyok extravertált, hiába is erőltetem, akkor is szorongó, introvertált, erőteljesen befeleforduló személy maradok! De most már mit lehet tenni, ha elindultam ezen az úton… Ai intrat in hora, joaca! – mondja a román. Keep moving! nincs mese! Habár én nem ebből élek, be kell ismernem, hiszen rádiós volnék, de általában az embernek nem a munkája a hobbija, csak a nagyon szerencsések dicsekedhetnek ezzel. Sajnos.

Tegnap bútorturiztam, ez a kanapé is onnan van, de régebbről. Azonban tegnap megint feltankoltam lim-lommal, mondaná egy józaneszű ember, de mivel én nem vagyok az, hát összevásároltam másoknak a szuvenírjeit: egy tányért a falra (sajnos nem hollóházi de még désházi sem, hanem valami német bóvli), egy maszkot (az sem a mostani fajta, hanem egy ugyancsak német művésznő, Ursula Kreft műve, Tristesse a neve, de nekem inkább rejtélyesnek tűnik ez a női arc, mint szomorúnak, erről jut eszembe, meg is kéne nézzem, megtalálom-e a világhálón a képzőművészt), porcelánfejű babát, s ilyesmiket, amiket ott nyugaton már kidobtak. De nem baj, a marokkói szuvenírt is megvettem, mert mikor jutok én el Marokkóba, asszem soha, így hát miért legyen nekem onnan valami autentikus?! Így kell boldogságot generálni! Mégiscsak jobb, mintha mindenövé eljuthatnék, és mégse lennék elégedett! Vannak mexikói fafaragásaim is, valakitől, egy német embertársamtól, aki rámtestálta azokat. Vagyis ő talán a fiára testálta volna, de az meg eladta a házát, és minden bennelevőt a román turikereskedőkre hagyott.

Elkezdtem megrögzötten vadászni a kristályokat, de sajnos azt nem bocsátják áruba, mert az jól el lehet adni, különben nagyon felment a turis portékák ára, főleg amióta nincs ócskapiac. Egy rózsafából faragott pipa már kereken száz lejbe kerül! Szerencsére, azt már beszereztem 😀 Lacinak, de nem használja. 🤔 Kristályok helyett pedig egyelőre márvány cuccokat vásárolok, amint az a fenti képen is látszik, egy nagy, méretes hamuzó formájában. S van még egy fehérmárvány piramisom. Kicsike, azzal alszom. Sokáig abban reménykedtem, hogy az valami kristály, aztán magamtól megvilágosodtam, hogy mégsem az. Habár, a márvány is egy kristály, egy ásvány, a leírás szerint. És mit vettem még? Aminek nagyon megörültem, egy homokórát, icipici, tíz lejembe került, de nem bántam meg. Imádom, és az se kristályba van öntve, hanem szerintem valami nagy cégnek a reklámterméke, biztos valahol, egy rendezvényen osztogatták, s ezek a kapari turisok meg eladják jópénzért.

Alatta egy Klimt festményes doboz, azt nem használtan vettem, az a lányom ajándéka. S az a baba ott hátul népviseletben van, csak ha tudnám, hogy milyenben. Azt azért vettem meg 5 lejért, mert lecsukja a szemét, s gondoltam, ha a szellemek meglátogatnak, könnyű lesz nekik majd értésemre adniuk, hogy itt vannak! 😀

Na hát így készülök én a szülinapomra, a sok ócskaság társaságában, de majd helyrekerül minden, ha Laci most hétvégén megajándékoz egy könyvespolccal!