Kúrva nehéz hetem volt, segítettem Lacinak egy könyvet szerkeszteni, mindennap dolgoztam valamit az aktualitás műsornak, kétszer felvettük a gombászszakértővel ugyanazt a beszélgetést a gombaszezon apropóján, mind a kétszer elment a búsba, nem rögzítette a telefonom ACR programja, pedig már a prémiumra is befizettem. Végül a kolleganőm kisegített, és sűrű bocsánatkérések mellett, harmadjára is felhívta az idős bácsit, és sokkal faszább interjút hozott össze nálamnál. A Szentábrahámi csodakert működtetőjével is beszélgettem, hosszan, de abból meg csak másfél percet használhattam, olyan rossz volt a jele ott kinn, alig lehetett érteni, amit mond. A könyv, amit szerkesztettem, vagy inkább a szerzővel közösen átnéztünk és átjavítottunk, teljesen felkavart, képtelen voltam másra koncentrálni, lefoglalta minden gondolatomat.

Egy jóismerősöm hiányolta a blogbejegyzéseket, és rámkérdezett, hogy netán alkotói válsággal küszködöm, hát nem is tudom, … lehet. Ez az esős idő is bekavart itt nekünk, ez a kitakaríthatatlan ház még kitakaríthatatlanabbá vált, a kutyák megint disznóólat csináltak a nappaliból, nagyon lehangoló. Ma egész nap sepregettem, törölgettem, szerencsére nem esett. Este pedig a motor- és bicikliszakértő szomszédunk rendbetette a bicajomat, csak a kerekei voltak kicsit leereszkedve, más baját nem talált, pedig két kört is tett vele itt az utcában, de az általam észlelt “biciklibrekegést” nem hallotta.

Laci harmadjára nézi az Elton John életéről szóló filmet (Rocketman), engem is lekötött, de felénél otthagytam, mert nem akarok egy filmet háromszor megnézni, még akkor sem, ha a szövegírót játszó színész (Bernie) a kedvenc sztárom lett. És azt is vonakodva írom le, hogy megint gondunk van, ezúttal nem a mosógép adta be a kulcsot, az jól mos, amióta a szerelő barátunk megjavította, most a csövek dugultak el, és sajnos a falban lehet a gond, mert Laci már megvette a kidugaszoló spirált (a Mr. Muscolo és társai után), de az sem segít. Nem értjük, hogy lehet az, hogy a konyhából is, és a fürdőszoba kagylójából is lefele mennek, lejtenek a csövek, a fal belsejében V alakban találkoz(hat)nak, és a V alja dugulhatott el. De hogy lehet így egy csőrendszert megtervezni, ez ellentmond a fizikának!? Várható volt tehát, hogy egyszer csak ott az alja megtelik, és eltorlaszolja a víz áramlását. Úgy hogy szégyellem is mondani, de a kád fölött mosogatunk. A mosogatógépet kellene valahova máshova bekötni, hogy ne árassza el a konyhát.

Ma délután, amikor átmentünk a szemközti szomszédhoz, és ránéztem a házunkra, nagyon elszomorodtam, annyira siralmas ez a ház, a cserepei ócskák, sok helyen egy-egy meg is van csúszva, a fal lyukas elől, nem is csoda, hogy lenéznek minket, mert itt a negyedben a házad alapján ítélnek meg. Pedig én a karantén alatt annyira elégedett voltam az életünkkel, hogy van udvarunk, van mit ennünk, a számláinkat is ki tudjuk fizetni, és a többi extráról meg simán le tudtunk mondani, fodrász, kozmetikus, ruhavásárlás, ilyesmi.

Apropó a fodrászat! Amikor még nem sejtettem, hogy Laci ilyen profi módon tud nyírni, rendeltem a neten egy parókát, kínai és műhajból készült, de nagyon jól mutatott a képen, és az ára is csak 18 dollár volt, plusz a postaköltség. Meg is jött a héten, kedves párom egy hosszú sort állt ki, hogy kivehesse. Persze, nem éppen olyan, mint a fotón, nem is úgy áll, nem is olyan a tartása, de azért örültem neki, fel is tettem azon nyomban, és úgy mentünk bevásárolni a Penny-be. Furán néztek rám, de nem érdekelt, annyira feldobott a viselére, és akkor jöttem rá, hogy mennyire sokat számít egy jó frizura! Rengeteget! Egy lédinek éreztem magam 😁 Amikor Blanka lányomnak megdicsértem a haját, megjegyezte, hogy azért a séróért meg is kell ám dolgozni, hajápoló szereket kell használni, stb. Én pedig semmit nem költöttem magamra az utóbbi időben, mondom, csak kajára és számlákra jutott. De hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen életem van. Itthonról akartam dolgozni, ez volt a leghőbb vágyam, és ez megvalósult. És a házamat is rendben tarthatom egy kis plusz erőfeszítéssel. Most a bicajom is megvan. Yuppii! A kiskertjeimben nőnek – a gyomok mellett – a zöldségek és a virágok. Ma vasárnap ellenére, még gyomláltam is az egyikben. Nem kell kapkodni, lassan járj, tovább érsz! Mindig ezt mondogatom magamnak, de nem mindig sikerül betartani!