Ha lúd legyen kövér, még ha Ludasmanyi is, jelentette ki vasárnap este Luciférj, és sütött egy hatalmas adag krémestésztát. Eléggé émelygősre sikeredett, de azért szorgalmasan eszegetjük. Amióta ismét bejár az üzletbe, igaz csak félműszakban, tízre megy és fél négykor már itthon is van, kezdenek elmaradozni a tik-tok videók, amit nem is bánok, mert annyi meló lenne a ház körül is. Nekikezdett egy macskaházikónak, szépen alakul, de az is félbe van hagyva, kinn a teraszon várja sorsa és formája alakulását. Kedves párom a szomszédos ruhásüzletből stílusos maszkokat is beszerzett, egyet kaptam én is ajándékba, úgy hogy nem vagyunk már annyira sablonosak.

Az este megnéztem a magyar híradót, már vannak karanténbotrányok, hogy élvezem, végre bemondják a tévében, hogy a szabályokat pont azok szegik meg, akik meghozták őket. Az osztrák államfő, meg a brit kormányszóvívő vagy valamilyen tanácsos, mindegy, egy fiatal sportos pasi, aki ezek után frankón megmondta, hogy még azért sem mond le! Miért is mondana, 400 kilómétert utazott a családjával (holott ez most tilos lenne), azért hogy védje őket, állítja ő, pedig észlelte magán a tüneteket. Nem értem a logikáját, de én soha is nem értettem a politikában a logikát, másképp van az agyam csavarozva. És azt sem értem, hogyan tudja valaki megállapítani magáról, hogy ezek azok a bizonyos koronavírustünetek? Otthonában ül lezserül, mert haza is utazott közben, senki nem kényszeríti korházba. Nálunk meg benn tartják a 98 éves tünetmentes pácienst, gondolom várják, hátha “jóra fordul” a sorsa. És már a tünetmenteseknek is korházat alakítanak ki itt a szomszédos megyében. Nem arról volt szó, hogy félő, még a súlyos betegeket sem tudják ellátni, most meg a tünetmenteseknek is kötelező intézménybe vonulni? Laci megint remekelt, annyira bírom a vírusválságos humorát! Kérdem tőle: Honnan tudják, hogy te éppen tünetmentes fertőzött vagy? Mire ő: Egyszerű! Mindenki, akinek nincs 37,3-nál magasabb láza és nem köhög, az tünetmentes fertőzött! Ezt a román logikát már valahogy jobban értem 😀 S aztán ilyen modern facebook nyelvújítós szavakat tanulok tőle, mint például a bekövetés! Ezt a profilt bekövetem! A bevállalást is nehezen szoktam meg, most meg jönnek az újabb generációs megatrendi kifejezések. A kétezres évek elején még a ciki megértéséhez és helyes használatához is időre volt szükségem. Milyen ciki!

Nem tudom miért, de amióta itthonról dolgozom eléggé rosszul alszom. Lehet nem fáradok ki kellőképpen a nap folyamán, hiányzik a bringás adrenalin, többet ülök gép előtt, nem tudom. Van egy barátom, aki mindig hajnalban kel, ma velem is ez történt, akaratom ellenére, fél 5-kor kimentem a kutyákkal az udvarra, és beszippantottam azt a csodálatos hegyilevegőt, amit csak hajnalhasadáskor érezhet az ember. Én hegyilevegőnek nevezem, a frissessége miatt, ami leginkább jellemző erre a korai napszakra, de ennél sokkal több. Engem személy szerint a kispetrii hajnalokra emlékeztet, amikor négykor keltett petrimamám, hogy a sztánai hét órási kolozsvári vonatot elérjem, és gyalog mentem a határban, árkon-bokron, dombon-völgyen keresztül, nem kevesebb, mint hat kilómétert. Egyszer télen hallottam, hogy egy helybéli ingázó férfi egy farkassal találkozott, inkábbcsak messziről látta, vagy látni vélte. És én is titkon arra vágytam, ki szerettem volna próbálni magam, a farkas mégiscsak a kutya közeli rokona, és ha a kutya az ember legjobb barátja, talán szót értek majd egy ordassal is! De nem adatott meg nekem ez a szerencse… Aztán amikor később olvastam a Kék farkasokat, nagyon dűhített a könyvben játszott szerepük, és a róluk festett negatív kép.

Apropó nagyvad, a mostani vadkárokról hallva, medvetámadásról, Lacipárom feltette a kérdést magában, hogy miniatűr vonalon miért nem működik a kártérítés, hisz nekünk is van üreglakó okozta petrezselyemkárunk? Nem kérhetjük, hogy azt is megtérítsék? Hisz már két paszulyhajtásról is leette a leveleket? Majd ha egyszer eljön a Csipike világa, talán akkor lesz üregikár és minikártérítés is! Mindenesetre idén furcsa lények lakják a telkünket. Kigyomláltam az utca felőli kerítés mentén a körömvirágültetvényem, és két jókora lyukat találtam, amelyek az udvarunk felé irányultak. A Cica pedig hátul, a mező felőli kerítés közelében egy kis barna kígyóval játszott. Gyíkot fogott számtalanszor, mindig elvettem tőle persze, de kígyót még nem láttam errefelé. Gyorsan odaszaladtam, és septibe felkaptam a cirmosom, erre elkezdett ficánkolni az ölemben, én meg azt hittem kiskígyóstól vettem ölbe, visítottam egyet, és elengedtem. Olyan mulatságos lehetett. Az egész kis csúszómászó nem volt hosszabb 25-30 centinél, nem tudom miért kell tőlük annyira írtózni. S még én akarok a farkassal találkozni!