Bele vagyok fásulva az egész kovidos sztoriba, már nem nézem a Digit, csak filmeket nézek, ha kapok egy feladatot, elolvasom a hozzá kapcsolódó cikket, háttérinfókat, ennyi. Megcsömöröltem a zsurnalisztikától, mi is eszközei vagyunk valamiféle háttérhatalomnak, és mi is bábuként táncolunk, minket is felülről mozgatnak, esetleg imitt-amott be tudunk lopni egy kis személyes hangot az anyagainkban, de keretek közé vagyunk szorítva. Lehet ez az egész, amit csinálunk csak azért van, hogy elfedjen valami mélyebb tartalmat, amit a pórnépnek nem szabad tudnia. Szándu barátom mindig arra tanított, hogy csak addig szabad feszíteni a húrt, ameddig súrolod a határt, sejtetsz csak valamit, de nem mondod ki, hogy ott lebegjen, lógjon a levegőben, de ne legyen bizonyossága. Ha valakinek üzenni akarsz titkon, akkor éppen csak írd körül, vagy kétértelmű mondatokban fogalmazz, hogy érezze, hozzá szólsz, de egyáltalán ne legyen biztos benne! 😀 Úgy fogalmazz, hogy általánosan is értelmezhető legyen. Ahogy a lázmérőkapu mér, 35 fokot mutat, ami lehet 37,3 is. Azért jó ez a latin vérmérsékletű ország, mert mindig van kiskapu, lázkiskapu is!

Gyomlálok két interjú között (ne tudjátok meg, hogy néz ki a kezem!), és a kiskertjeim is szaporodtak, a kerítésen túl, a sánc mellett is megtisztítottam a gyomoktól a körömvirághajtásokat, úgy hogy most már van két veteményeskertem, plusz a kicsi, a Lacié, mert ő csak beültette, de gondozni már nincs kedve (mert ilyenek a Luciférjek), van két virágoskertem, plusz a Lacié, ugyanis a régi, fafűtéses időbeli hamudombot beültettük virággal, igaz csak öt tő bújt ki, de jövőre már biztos több fog, és a kerítésen kívüli részek, keskenyek ugyan, de elég hosszan húzódnak az udvar és a ház előtt. Amikor az egyikkel végeztem, kezdhetem gyomlálni a következőt.

Az életem legnagyobb öröme most a romirodám, így neveztem el a verandámat, még csak egy ergonomikus szék hiányzik innen, hogy a teljes kényelmem meglegyen. Ha jön a tél, és a lehülés, akkor nem tudom, mi lesz, igaz most is itt a lehülés, 15 fok volt ma a házban, beindult a kiskazán a cicák nagy örömére, akik, mint tudjuk, kaloriferfüggők. Úgy tűnik most nem számít május vége van, február eleje, hol felmelegszik az idő, hol meg lehűl. Igaz, hogy a néphagyomány szerint ez most jogos, mert Orbán-napja van. Megnéztem egy új Almodovar filmet, azt hiszem önéletrajzi, de a címére nem emlékszem. Minden Almodovar filmet megnézek, nem is tudom miért, pedig annyira nem vagyok oda érte, mint mondjuk Spielbergért vagy Terry Gilliamért. Szeretem az elvont dolgokat, az életet eleget tapasztalom én a bőrömön, a filmekben egy másik, izgalmasabb valóságot keresek.

Szombaton végre én mentem bevásárolni, annyira izgultam, hogy megint bicajra ülök, hogy természetesen a legfontosabbat, a maszkot felejtettem itthon. Először mozdultam ki egyedül (úgy mondom ezt, mintha fóbiás lennék), és azt vettem észre, hogy mindenki kedvesebb, eladók, pénztárosnők, zöldségesek, mintha egy másik realitásba csöppentem volna, egy scifi filmbe. Élveztem! Habár volt egy kis bonyodalom az arcvédő körül, a Darinába be se mertem menni, nagy betükkel írta az ajtón, hogy maszk nélkül tilos! Lekötöttem a bicajom, és előbb a gyógyszertárban próbálkoztam, de éppen zárva volt, elkutyagoltam hát a Pallas-ig, ott azt mondták, lehet maszkot vásárolni. Előbb ki kellett fizetnem az 5 darabot, csak azután engedtek be az üzletbe, 20 lejbe került, nem kevés pénz, amikor minden kis lejecskédnek megvan a helye! Most olvasom, hogy a kisjövedelmű személyeket írják össze, hogy a kormány ingyen biztosítson számukra maszkot. Mégiscsak tájékozódom 😂 Nem tudom megállni!!

Olyan ez a fíling, mintha tényleg a jövőbe csöppentünk volna, egy tudományos fantasztikus filmbe, vagy egy abszúrd drámába, ahogy félünk egymás leheletétől, közelségétől, mindenkit megkérnek, azt a kevés személyt, aki a temetésre jön, kerülje a személyes érintkezést. Divat lett, hogy a zenekar tagjai külön kis ablakban zenélnek, de mi lesz a táncosokkal? A néptánccal? Úgy fogunk majd táncolni, mint a reneszánsz idején az arisztokrácia, menüettet tanulunk majd, vagy a gyerekeink? Az arcmaszk kötelező, de az Egészségügyi Világszervezet nem javasolja a viselését csak annak, aki megbetegedett. Egy templomban állítólag vizipisztollyal kereszteltek meg egy csecsemét, lehet nem is igaz, de mind ilyen abszurditások terjengenek, néha az az érzésem, hogy az egész Facebook egy hatalmas kacsa. Világhírű írók halálhíre kezd el keringeni ismét három-négy-öt év után, mint a minap az Umberto Eco-é. A Cambridge-i Egyetemen jövő nyárig csak online oktatás folyik. Egy nagy focimeccs a politika, mi meg a fotelből szurkolunk! Büntessék meg! Váltsák le! – kiabáljuk be a tévének, mint fotelforradalmárok.

Voltam benn megint pénteken a rádiónál, és a kezembe került egy március tizedikei újság, ahol a 20 másodperces kézmosás dilemmájáról filozófál a szerző, szinte a homlokomra csaptam, hogy én erre miért nem gondoltam az elején? Hogy mossa a kezét az a falusi ember, vagy városszéli, akinek nincs vezetékes vize és a wc-je a kert végében van? Kinek szól ez az üzenet? Csak a vízhálózatra csatolt lakosságnak? És akkor mi van a kirekesztéssel? Kedves vezetékes vízzel rendelkező honfitársaink, kérünk titeket, 20 mp-ig mossátok ezután a kezeteket, bő vízzel! Ti többiek, ott a végeken meg imádkozzatok és reménykedjetek! Románia lakosságának elég nagy hányada él falun. És tudjátok mi az érdekes, nem hallottam, hogy a vírus jobban tarolt volna Indiában és Afrikában, jobban, mint az Egyesült Államokban. Ott, ahova a civilizáció nem ért el. De ezek csak az én buta kérdéseim. És erről jut eszembe a vízszámlával is el vagyunk maradva, de hihi, van kutunk!!

Hétfőtől Laci újból munkába állt, nem is gondoltam volna, hogy mennyire más lesz itthon nélküle. Szeretek egyedül lenni, jobban beosztom az időmet, amikor valakivel együttélsz, akkor mindig rá is figyelsz egy kicsit, és az energiádból neki is adsz, és befolyásolja a gondolataidat, elvesz a saját magadra fordítandó idődből. A romirodám lassan alakul, mindennap változtatok valamit rajta. A harmincas éveimben imádtam romkocsmákba járni, a legnagyobb álmom mindig az volt, hogy egy ilyen rom-dekorált Insomniában vagy G-ben igyak valami finom koktélt egy intelligens pasival, nem feltétlenül kell jóképűnek lennie, elég ha okos és művelt és kedvelem, és mindenről beszélgessek, és közben blues és jazz számok menjenek a háttérben. Ez a legnagyobb álmom, semmi több! (Micsoda dekadencia!) Laci hazajött délután ötkor hóttfáradtan, és kijelentette, hogy kiütött rajta a tavaszi fáradtság második hulláma. Az első gondolom a pandémia kitörésekor és a szükségállapot bevezetésekor jelentkezett nála.

Ne feledjem, két áramkiesés volt már egy hét leforgása alatt nálunk, az elsőt viszonylag könnyen megúsztuk, mert reggel fél kilenckor elvették, és tízkor már meg is adták. A kávé jelentett egy kis gondot, mert a kávéfőzőnk is árammal működik. A második volt a dúrvább, mert reggel, ugyancsak fél kilenc tájékán elvették, és meg se adták, amíg Laci délután fél öt körül haza nem jött, és egy panaszlevelet nem írt az Electricának. Ahogy elküldte, az áramot szinte spontánul megadták, de szerintem ennek semmi köze nem volt a Laci emailjéhez, ez csak véletlen egybeesés. Az volt a rossz, hogy nem tudtam dolgozni, és még a vezetékes telefonról sem tudtam hívni senkit, azt írta ki, hogy Bázisállomás, és lemerült.