Karanténkönyv április közepe

Fele április is lejárt már lassan, és a tévében ugyanaz a reality show! Azért néha átkapcsoljuk az HBO-ra, Laci kedvenc csatornájára, és megnézzük ugyanazt a filmet ötödjére. Ez azért inkább csak kedves páromra vonatkozik, én inkább a pszichotriller Rebeccát néztem meg harmadjára (nem a szükségállapot alatt háromszor, hanem előzőleg egyszer a gyerekkoromban, egyszer meg felnőttkoromban), és még egy Hitchock filmet, ami szintén visszarepített az időben, és újra gyermeknek érezhettem magam. Nagyon jó érzés. szinte ujjongok, hogy itthon lehetek, és sóvárogva nézem a parókás site-okat, egyre több jön szembe velem, amióta egyszer egyet megnyitottam. Ez lenne egy megoldás arra, hogy nem járhatunk fodrászhoz. Sok fodrász ismerősöm van, és most részvéttel gondolok rájuk, mert ők távmunkában nem nyírhatnak hajat.

Sok antikvárius osztja a jó könyveket, ötleteket adnak, hogy mit olvassunk, hallgassak, Robert Merle Madrapur, Csirke József színművész olvassa fel, már megszoktam a hangját, szeretem, Stephen King-et is olvasott, pár novelláját, és a hangja számomra kingessé teszi Merlét is. És benne van az a King féle sci-fi fantáziavilág. Olyan sebezhető férfihangja van ennek a Csirkének, és emiatt nagyon szimpatikus, szeretem a vulnerábilis, félénk embereket, mert én is ilyen vagyok. Valahogy írásra ösztökél ez a Merle regény, csak nem tudok egyszerre odafigyelni is, meg írni is. Megbizható művész, úgy látszik, minden jó, amit ő beolvasásra szán. Vagy csak egyezik az ízlésünk. Látom, hogy film is készült a könyv alapján, Oniril a címe, 2004-ben mutatták be, de nem tették fel a netre. Milyen szépen lehet itt művelődni a neten 🙂

Mert Cica mindig jelen kell, hogy legyen!

Megtudtam azt is, a sok ortodox húsvéti kijárásról szóló felháborodott posztok között (amelyek jogosak, csak amikor már a tizedik is erről szól, kicsit unalmassá válik, s főleg, hogy már Iohannis rég kifejezte nemegyetértését), hogy újrahasználható a nyilatkozat, megnyugtató, mert Laci első perctől kezdve update-olta, úgy hogy most legalitásba került ő is. Két nyomtatványt használt el, amióta kijárási tilalom van. Valami ilyesmit műveltem én tizenéves koromban Konstancán, a diáktáborban, kivasaltuk a kilyukasztott jegyet, és újra utaztunk vele, addig, amíg annyira el nem rongyolódott, hogy már a vasalás sem segített rajta. Igaz, egyszer sem fogtunk ki ellenőrt.

Ezt a minivilágot a minap teremtettem meg, a lányom is megdicsért, ez már valami. Szerettem volna neki ilyen kőedényeket ajándékozni tavaly, de azzal hárította el az ajánlatomat, hogy ott nyugaton minden olyan tökéletes, nem diszíthetné a teraszát ilyen amatőr munkákkal. Hát ezért vagyok olyan büszke arra most, hogy dicséretet kaptam!

Tudom, nekem könnyebb a helyzetem, mert van udvarom, és különben is imádok a ház fogságában élni, amint azt tavaly januárban szépen kifejtettem, de azért mégiscsak érzem ezt a rendkívüli helyzetet, érzékelem én is. Mapecz Cecilia még mapeczesebb, amióta még jobban megnyírták a haját. Nem akarom megsérteni, igazán szimpatikus kis öreg hölgy, jóérzésű, de na, én is szeretem a jó karikatúrát és vicceket. Talán tetszett neki a hasonlat, és ráerősített egy kicsit az új frizurájával.

Laci megígérte, hogy megnyír, ha sokáig elhúzódik ez az állapot. Akkor mégsem kell parókát vennem! Pedig már annyira beleéltem magam! Mi lett az izoletákkal? Ez csak úgy most eszembe jutott, egyre ritkábban látni a piros koporsókat, amelyekben élő embert szállítanak. Raccsolni most elektronikus médiában dolgozó zsurnalistaként, korrronavírrrus idején katasztrrrrófa! Hallottam a múlt este a közszolgálati tévé riporternőjét tudósítani.

Csak üljünk benn, ne csináljunk semmit, imádkozni se szabad, hinni sem Istenben, mindenki legyen ateista, bízzon vakon az egészségügyben, de senki nem mondja egy szóval sem, hogy próbáljuk az immunrendszerünket erősíteni, nem hiszem, hogy rosszat tenne most, ha több déli gyümölcsöt fogyasztanánk, vagy esetleg tormaszószt.

Laci felhívta a figyelmemet, hogy nem kell mindenhez hozzászólni, még akkor sem, ha ott a poszt alatt írja, hogy Szólj hozzá!! Egyre nehezebben tudom visszafogni magam! Parókaügyben meg arra oktatott, hogy miért vennék egy száz lejest, amikor az emag-on találok 25 lejest is. És nem érti, hogy az olyan is! Neki olyan mindegy, hogy én milyen műhajat biggyesztek a fejemre!

A németországi küldemények megsemmisítésének hamis voltáról is meggyőződtem, ugyanis végigkövethettem az angliai küldeményem útját: hibás cím miatt visszaküldték Londonba. Van egy olyan lehetőség, hogy a postai száma alapján követni lehet az útját, és láttam, hogy Németországon is átment, tehát álhír az is, hogy megsemmisítik a postai küldeményeket. Minden badarságot nekem sem kell bevennem!

U.I. Csirke nem is színész, informatikus, de annyira tetszik, ahogy olvas! Ha színész lenne, sem olvasna jobban!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s