Ma van az unokám szülinapja, egy évet tölt, de nem tudják megünnepelni, úgyse érti ő még, mi az. Maradjanak otthon, és legyenek egészségesek, legyenek biztonságban, most ez a fontos. Reggelre jó kis hó hullott le, az udvar átváltozott mesevilággá. A szomszédasszonyom hőbörög, hogy nuku udvar, de ne legyünk egoisták, millió embernek nincs udvara, és ráadásul ez most jóljön, mert megszünteti a kirándulási kedvet. A házba parancsolja az embereket. Talán.

Kilenckor elkezdődött az online munkám, nem tudom, mi lesz, de nagyon nehezemre esik a Laci lelkét is putyukálni, olyan érzékeny, hozzá se lehet szólni, minden sérti, mindent magáravesz, nekem meg közben itt dolgoznom kell, ha kérdek tőle valamit, amikor elakadok, nagyon flegmán válaszol, gúnyorosan, hogy vagyok ilyen balfék, hogy ezt se tudom, nem hittem volna, hogy ennyire “dificil” (nehéz eset) krízishelyzetben. Kértem, vesse le azt a mocskos nadrágot, amivel vásárolni volt, meg dolgozott is itthon a kertben, tegye a szennyesbe, tutti, hogy ugyanazt vette fel ma reggel is. Legalább nagyívben el fogják kerülni az emberek, ha kimegy az utcára. Miközben interjúztam, a Milo a hálószobaágyon rágta szét a macskák aufóliás kajájának csomagolását, aztán kiszedte a szemétből a kutyás nedvestáp dobozt, de kedves párom még azt se vette észre, interjúzás közben nekem kellett kiráncigálnom a kutya szájából az alufóliát meg elvennem tőle a dobozt. De közben vigyáznom is kellett, hogy ne csapjak zajt. Miközben a szerződésemben leszögezték, hogy munkaidőben nem szabad mást csinálnom vagy házimunkát végeznem. Laciférj semmit észre se vett, ő elvolt a saját nyomoruságával. Most nagy drámát él meg, hogy nem megy az üzlete, abban reménykedik, hogy az esküvői meghívórendelések hamarosan folytatódnak. Úgy látom, most ő is ugyanazt produkálja, mint az összes vállalkozó (tisztelet a kivételnek), aki nem érti meg, hogy az egészség és az emberi élet fontosabb a cég túlélésénél. Mint amikor valaki autóbalesetet szenved egy modern luxusautóval, és a bámészkodók a ripityára zúzódott autót sajnálják, és nem az utast, aki benne ül! Eszméletlen, hogy mennyire ragaszkodunk az anyagiakhoz!! Ha a világ helyrejön, akkor a nulláról megint fel lehet építeni azt a nyavalyás céget, de ha megbetegszünk és meghalunk, azt a vállalkozás sem éli túl! Mint ahogy anyám mondta: 38 éves volt, amikor nagyapám öngyilkos lett, és akkor megtanulta, hogy mindent helyre lehet hozni, csak a halált nem! De muszáj hallgassak, mert ha felhergelem, csak nekem lesz rosszabb! És az ő lelkiállapotát is súlyosbítom! Most látom, hogy tényleg igaz, hogy a nők többet bírnak. Azt mesélte egy régi interjúalanyom, a turisztikai műsoromban, anno, hogy Szentpéterváron a nagy éhinség idején a 40-es nők esetében volt a legmagasabb a túlélési arány. Ők bizonyultak a legszívósabbaknak. Most nincs éhinség, habár a vásárlási pánik erre utalna egy ufo számára, aki történetesen felülről figyel minket, de a legnagyobb veszélyt most mégis a lelki összeomlás jelenti, mondom én, a közismerten labilis 🤣 De úgy látszik, hogy eddig sikerült helytállnom, mint a lovastúrán, mégha le is estem a lóról. Kétszer.

Reggelre szép havas tájra ébredtünk, meséltem már, csak azóta annyi minden történt, három interjút is lekevertem, egyet a Tündérkertnek magamnak, és kettőt az aktualitás műsornak, mindenki osztogatta a hólepte utakat, házakat, mezőket ábrázoló képeket. És már a poénos versek is megjelentek, számonkérik Sándort és Józsefet, hogy havat hoztak a meleg idő helyett, mások meg karácsonyi ünneplést ajánlottak, ha már úgyis otthon a család. Sokan bosszankodtak, mint mondam, hogy akkor most az udvaron se lehet üldögélni, és akinek amúgyse volt udvara, az most min bosszankodjon? Vagy inkább örüljön, hogy neki most nincs oka bosszankodni!?😂 Talán ez a télies idő meggátolja a felelőtlenül flangálókat, hogy császkáljanak jobbra-balra. Viszont láttam, hogy az idős szomszéd házaspár ma reggel is elment valahova, valószínű vásárolni, ha nem orvoshoz, az öreg kihúzta a kocsit, és mind a ketten beültek. Ezt nem nagyon értem, dacolnak a szabályokkal vagy nem tudják elfogadni, hogy rájuk is érvényesek a korlátozások? Szeretnék belátni a fejükbe, de nem rendelkezem mindig ezzel a képességgel, van amikor sikerül, logika és sok háttérinfó is kell hozzá. Lacipárom esetében sokszor működik a dolog. Ma estére sikerült apámékkal beszélnem messenger videochat-tel, jó volt látni, hogy jólvannak és informáltak. Az a rossz ebben az itthondolgozásban, a sok jó mellett, hogy a munka és a munkahelyi kommunikáció egésznap folyik. De érdekes módon, nem zavar annyira, mint amikor a rádióból hazajöttem a régi szép időkben, amikor még a globális felmelegedés és a medvekérdés volt a legfőbb gondunk, , és utána hívtak fel munkaügyben. És most az állataim mindig, minden percben velem vannak, valósággal csüngenek rajtam, a nappaliban rendeztem be az irodámat, a régi íróasztalon, amelynek felét a virágok foglalják el, szép a kilátás, a mosatlan ablakot leszámítva, de amikor telefoninterjút készítek, akkor bevonulok a hálószobába, ennek az ablaka termopán, és nem szűrődnek be annyira a kinti zajok. Viszont ilyenkor az egész banda, a két macsek és a Milo vonulnak utánam, mint egy kíséret, vagy udvartartás, a Cica még az ölembe is felkérezkedik. Ma is miközben beszélgettem egy politikussal a lehetséges gazdasági intézkedéscsomagról, a Cica úgy dorombolt a mellemen, hogy attól féltem, behallatszik a felvételre. Aztán megmondják benn, hogy milyen alapzaja van az interjúmnak 😂.

Nem tudom a macskák mit éreznek, de Cica nem akar elengedni, feszt az ölemben ül, soha nem csinált még ilyet. És a nővérkéjével, a Picivel is kibékültek, egyre közelebb alszanak, ők a nagy riválosok, a tegnap mind a ketten rajtam: a Cica a felpolcolt lábamon, a Pici meg a hasamon. Így könnyű zen-nek lenni, ha valami jót hozott számomra ez a helyzet, hát ez az itthoni munka biztos, hogy az! Körül vagyok véve állatokkal, a virágaimmal, a ház védelmében vagyok, és a negatív energiák a messengeren nem jönnek át. Vagy ha konfliktushelyzet van, azt könnyebb kezelni, mert az ember tíz másodperc alatt felmérheti, hogy mit válaszoljon a főnökének, hogy a válasz a lehető legdiplomatikusabb legyen.

Olvasom, hogy Húsvét után fog tetőzni a járvány, és juniusig lecseng, aztán nyáron kicsit fellélegezhetünk, és ősszel várhatjuk az újabb hullámot, a szakemberek azzal biztatnak, hogy az valószínűleg enyhébb lesz! A kilátások nem valami rózsásak, ezek szerint, Laci a bizniszét félti az élete helyett. Nem értette meg a hasonlatomat, a balesetet szenvedett luxusautó hasonlatot. Majd ha teljes kijárási tilalom lesz, akkor talán megérti…