Már megint írok, nem bírok magammal, pedig a hátam alig szünetelt valamit, bevettem egy gyulladáscsökkentőt, és Diclofenac-kal is megmaszírozott Laci. A patikus azt kérdezte Lacitól, amikor a gyógyszereket megvette nekem, hogy a hasam nem megy? Ha nem, akkor az jó! Ezt nem nagyon értem, de ki tudja milyen tünetek ezek, ha társulnak, milyen betegséget jelentenek.

A legjobban engem viszont az szomorít el, hogy ma este is kedves párom a pápás sorozatot nézi inkább, mint velem együtt, mondjuk egy élő színházi közvetítést.

……………………………………..

Reggelre elmúlt a hátfájásom, nem tudom miből vagyok én gyúrva, de nagyon sok ilyen csodálatos gyógyulásom volt már életem során. Soha eddig nem tapasztalt égő hátfájás kínzott még késő este, ami egy éjszaka alatt teljesen megszűnt. Most viszont ismét vacakol a gyomrom, de estére ez is elmúlni látszik. És már holnap van, ugyanis tegnap, szerdán, amikor ezeket a sorokat írtam, közben annyit dolgoztam, hogy nem volt erőm még a naplót is folytatni, viszont este írtam egy másik blogbejegyzést a hivatalos munkahelyi oldalamon. Azt is kell frissítenem néhanapján. Lacipáromnak egy Olaszországba-szakadt unokabátyja hívott fel, és jól elbeszélgettünk, kedélyes, jókedvű beszélgetés volt, most nem részletezem, ő is egy egyszerű ember, aki a maga módján dolgozza fel az eseményeket. Mert mindenkinek muszáj valahogy feldolgoznia. Engem például a legjobban az zavar, hogy anyám olyan távolságtartó lett velem szemben, mintha nem tudom, mit vétettem volna neki. Csak azért, mert figyelmeztettem és kértem, hogy ne menjen még bevásárolni sem, inkább főzzön abból, amije van, és süssön kenyeret. És az istenért, ne fogjanak neki a házfelújításnak! De az amúgyis csak két hét múlva esedékes, addig ki tudja, mi történik még. Lehet itt is bevezetik a kijárási tilalmat.

Laci vett magának két liter pálinkát, feltankolt, minden este sörözik most már, és hozzá páleszt iszik, és nincs tudatában annak, hogy csak az alkoholizmus hiányzik most, nincs elég bajunk a nikotinfüggőségével, adjunk hozzá még egy kis alkoholizmust is! Szerencsére mostanában nem veszi a fáradtságot, hogy elolvassa, amiket írok, hát kihasználom a lehetőséget, hogy jól lefessem itt nektek. Ahogy itt írok benn a szobában (mert “Írj a szobában!” volt a rejtélyes utasítás, lásd A Ház fogságában c. bejegyzésemet), hallom, amint összegyűri a következő sörösdobozt is, ez már a harmadik ezek szerint, én dobtam el a másodikat. Azt tartja a népi mondás, hogy rossz a rosszal élni, de a rossz nélkül még rosszabb. Hát nem is tudom, hogy nyilatkozzak e témában, azt hiszem igazat adok, nem szeretnék egyedül lenni, még akkor sem, ha nem a legideálisabb a kapcsolatunk. Jó, ha van az embernek egy társa, akivel két szót tud váltani, még akkor is, ha sose talál a szó. A saját ellentmondásomba fogok belebonyolodni. 😜

Mindenki ötleteket ad most, hogy mivel foglaljuk le magunkat, nekem meg annyi a dolgom, hogy azt se tudom, hogy relaxáljak egy kicsit, csak úgy özönlenek what.s up-on a rádiós témák, amelyeket itthonról készítek el. Exférjem mondogatta mindig, hogy aki nem tudja a négy fal között lefoglalni magát, az nagyon boldogtalan ember! Valami ilyesmi, és asszem Pascal-t idézte, de ennek utána kell néznem, nagyon aktuális most. Ilyenkor derül ki, hogy az emberek nem tudnak mit kezdeni magukkal, csak ha utasítást kapnak, sok robotember él ezen a világon, ahelyett, hogy örülnénk, hogy végre itthon ülhetünk! És még azzal se vádolhatnak meg, hogy naplopó vagy!

“A hátunk mögött lévő évszázadok Isten kegyelméről beszélnek. Nem érdemelte az emberiség, Isten mégis megtartotta, hordozta, védte. Mi sem èrdemeljük, Jézus Krisztus által azonban ma sem hagy magunkra bennünket.” Azon gondolkozom, hogy lehet ezt leírni es elhinni, miközben Olaszországban katonai járművekkel hordják a halottakat. Hol van az Isten, aki nem hagy magunkra? Hol hordoz? Hol véd? – ezt az üzenetet kaptam most. Mit válaszoljak erre? Hogy kedves barátnőm nézze meg A Mester és Margarita film változatát? Két olyan ember, aki teljesen ellentétes elveket vall, soha nem fogja megérteni egymást. Egyszer, amikor otthon voltam 2007-ben, az évre biztosan emlékszem, elmentem a szomszédba anyuval, és az anyu barátnője kijelentette ápertén, hogy a halál után nincs semmi, semmi de semmi, meghalunk, és megsemmisülünk, mintha sose lettünk volna! És emlékszem, hogy ez nekem annyira rosszul esett, annyira fájt, mintha fizikai fájdalmat éreztem volna. Miért mondja ezt? Én hinni akarok az élet utáni életben! Most meg az én barátnőm vitatkozik velem a messengeren, hogy vagy nincs Isten vagy ha van, akkor egy bosszúálló, gonosz Isten. Na tessék, erre tényleg csak azt kell mondanom, hogy Igazad van, mindenre csak azt, bármit is mond, ahogy a keleti bölcs vallja. Miért akarja most a hitemet elvenni tőlem ez a nő? Jogom van hozzá, hogy higyjek! Igen, krízishelyzetekben jön elő az emberekből az igazi énük, mint a részegek esetében, ha jó és jámbor ember, akkor részegen is jámbor, ha meg rossz és agresszív, akkor agresszív ittason is. Ahogy T.B. honatya, akit gyorshajtásért megállítottak, dacolt a rendőrökkel, kijelentette, hogy siet, mert elkapta a vírust! Hogy lehet ilyet mondani, hogy mert ilyet mondani? Mert ő fölötte áll a törvénynek, valószínűleg … vagy azt hiszi, hogy fölötte áll. Egy egyszerű polgárt ezért megbüntettek volna, ez a hatóságok félrevezetése!

Ez a barátnőm meg csak folytatja a fröcskölődést, nem akar leállni az istenkáromlással, ontja magából a vádaskodást, kéri számon a Fennvalót, meg az álszent papokat, de már nagyon agresszív módon, és attól félek, hogy megint nem fogok tudni elaludni, mert ő is az a tipusú ember, akivel, ha este beszélgetek, utána nem jön álom a szememre. És most már tisztán látom a barátságunk lényegét, hogy mindig kritikusan viszonyult a világhoz, meg hozzám is, mindig ilyen negatív ember volt, soha nem várt semmi jót az emberek részéről, mindent önerőből próbált elérni, mert senkire nem lehet számítani ugyebár, és Isten sincs, akitől a segítséget várhatnánk, és amikor a fura, apokaliptikus álmaim próbáltam elmesélni neki, letácsolt, hogy bolond lyukból bolond szél fúj! Ezt képtelen vagyok elfelejteni! Elnyomott, ledominált, ahol és amikor csak tehette. És a filmet se akarja megnézni, azzal mentegetőzik, nincs ideje, pedig megtalálná a válaszokat, főleg, ami a túlvilágot illeti. Woland, a Sátán mondja, az ateista Berlioz főszerkesztő fejét a kezében tartva: Mindenki azt kapja, amiben hisz! De ezt most hogy magyarázzam el neki? Olyan istenkáromló érveket sorakoztatott fel, nem vagyok bigott, de megbotránkoztatott! Hova süllyed az ember, ha elveszíti a hatalmát, a biztonságát, és az igazgatói székét, főleg. Mert a kisember szerintem nem háborog ennyire, a kisember megszokta, hogy irányítják és parancsolgatnak neki. Belenyugszik könnyebben a sorsába. De ő igazgató, akinek az a természetes, hogy mindig, minden úgy van, ahogy ő elképzeli!

Elmeséltem neki Kelemen pápa orvosának esetét, a pestisjárvány idején, és azzal is letácsolt. Mondom: Én elmesélem neked, hogy mennyire elérzékenyültem ezen a csodálatos gyógyuláson, és te kigúnyolsz? Erre ő: Én azon érzékenyülök el, hogy annyi ember most meghal! Olyan övönalúli volt, még akkor is, ha most talán tényleg nincs jogom elérzékenyülni a pestisjárvány hős doktorán! Aki megbetegedett, de annyira akart gyógyítani, hogy az Isten erőt adott neki, és megtartotta a pokol bugyraiban is. Igenis az Isten! Nem tudok érvelni, olyan emberrel nem lehet azonos szinten párbeszédet folytatni, aki csak a maga szempontját hajlandó elfogadni. Mára született meg bennem a válasz (mert én ilyen lassú vagyok), hogy ha nincs Isten, akkor nincs miről beszélni, nincs kit számonkérni, legfeljebb az embereket, amiért ilyen nehézkesen fejlődik a tudomány, és még mindig nincs meg rá a logisztika, hogy egy ilyen kaliberű járványt megfékezzenek. Pedig csak “egyszerű” vírusról van szó, nem olyan súlyos kór ez, mint a pestis vagy a kolera. Tegyük azért egyelőre az egyszerű szót idézőjelbe!

De nem akarom többet mérgezni magam ilyen párbeszéddel, már bánom, hogy egyáltalán válaszoltam neki. Nem vagyok én ebben jó vitapartner. A nagyemberekkel az a helyzet, ami a dinókkal volt a meteor becsapódásakor, a nagyok nem birták ki, kipusztultak, a nagyemberek is hamarabb összeomlanak, mert nem tudják elviselni, hogy ilyenkor mindenki egyenlő, és tudjuk: a kisemlősök egészen jól átvészelték a 65 millió évvel ezelőtti kataklizmát. És mi, emberek vagyunk, állítólag, az ő leszármazottaik.

Próbáljuk meg ilyenkor is a szépet meglátni, az apró örömök időszaka ez!