Laci ma árult 35 lejt, olyan hepi, gyorsan elújságolta. Mert ilyen az emberi természet, ha semmire nem számítasz, akkor milyen jólesik, ha mégis kapsz valamit.

Elküldték az itthoni munkára vonatkozó szerződésemet, vagyis a kiegészítő cikkelyt, ami lehetővé teszi, hogy legálisan dolgozhassak a hálószobából. Kicsit nevetséges dolgok voltak benne, ami a munkavédelmi szabályokat illeti, például, hogy ne üljek mozgó, instabil tárgyak alá, amelyek a fejemre eshetnek. A “drobul de sare” esete jutott eszembe, a sótömb, van erről egy román mondás, ha tehetetlenül nézed, hogy megtörténhet egy tragédia, de nem teszel semmit ellene, mint amikor a gyermek bölcsője fölött ott lóg a sótömb, amely bármikor ráeshet, és a szülők karbatett kézzel sopánkodnak mellette.

Mondd meg minek örülsz, és megmondom ki vagy! – ezen az aranymondáson egy jót vitatkoztam Lacival az este. Mert himnuszokat zengett arról, hogy csak a pénz boldogít! Ő most már megbizonyosodott efelől, és úgy kezdi érezni magát, mint egy volt munkanélküli szomszédunk, aki naphosszat csak sétált le s fel az utcában. Elmeséltem neki a cigisnénit, akivel a Maros Mallban megismerkedtem, és akiről itt a blogon is írtam, aki elmondta, hogy van nagy lakása, jó nyugdíja, értékei, de magányos, és szorong és depressziós, ajánlottam neki egy kedves doromboló macskát, nem lehet, mert tisztaságmániás, vegyen fel albérlőt, egy kedves kis diáklányt, jaj nem, mert félti tőle az értékeit, nem bíz senkiben, de fél attól is, hogy meghal, és csak hetek múlva veszik észre a szomszédok a hiányát. Akkor hát ezek után meg lehet a boldogságot vásárolni? Szerintem nem! És van, aki pénz nélkül is boldog, az elvadult virágoskertjében gyönyörködve!

Mondom neki elalvás előtt, a barátaimra, ismerőseimre gondolok, akik lehet elvesztik a munkahelyüket. Mire ő: és ránk nem gondolsz? Mi is egy fizetésből fogunk élni? Igen, de nekünk legalább lesz egy fizetésünk, mivelhogy zsurnalistákra egyelőre szükség van. De mi lesz a kolozsvári Lumival, akinek egy szerény kis mindenes üzlete van, és az nem élelmiszerüzlet, hanem papírbolt, fénymásolóval és spirálozógéppel. Ki fog most spiráloztatni? Ilyenkor kezdték a dolgozataikat kinyomtattatni a diákok. És mi lesz a londoni barátnőmmel, akinek a munkája a vendéglőkhöz, cukrászdákhoz kötött? Mi lesz a határmenti barátnőmmel, aki építkezési vállalatnál dolgozik? Ki fog most lakást venni? Minden leáll. A hugom átment a rendőrséghez, úgy értem ezt, hogy az osztályt, ahol dolgozik a városházán, áthelyezték a rendőrség fennhatósága alá, a polgárőröket pedig a katonaság fennhatósága alá helyezték. Kikérdezték, hogy nem szenved-e krónikus betegségben. Tehát ő nem mehet el szabadságra, kényszerszabadságra sem, ami a kisgyerekes szülőknek jár, amíg le nem jár a válság. Elmesélte ezt, aztán hozzátette, ő nem pánikol. Nagyon büszke vagyok rá. Én sem pánikolok, még a tavaszi, szokásos gyomorégésem is elmúlt, valószínű azért, mert itthonról dolgozom. Mindig a rádiónál vesz elő. Csak a hátfájásom súlyosbodott. Ma el is küldtem Lacit a gyógyszertárba, hogy vegyen Diclofenac kenőcsöt és gyulladáscsökkentő gyógyszert is. Még hogy feleslegesnek érzi magát!! Ma reggel megjavította a laptopom, nem akart beindulni, eléggé megijedtem, mert most nekem a laptop és a telefon lényeges munkaeszköz! A wavosaur-t, a hangvágó programot nem zártam le az este, úgy kapcsoltam ki, és ez nem tetszett a gépnek. Ezután odafigyelek erre is. A hátfájásom miatt lehet, hogy kevesebbet írok, vagy rövidebben foglalom össze az eseményeket, de nagyon remélem, hogy ez a gyógyszer, amit most Laci hamarosan hozni fog, segít majd. Egyelőre egy Antinevralgic-ot vettem be, de nem érzek javulást. Ilyen erős izom vagy csont vagy izületi vagy milyen fájdalmat még nem éreztem.

Aki nekem a legkedvesebb azt mondta, addig nincs baj, amíg meccseket szerveznek, de mintha azt láttam volna, hogy hamarosan azokat is leállítják. Remélem azért eligazodik az életben, ahogy ezelőtt is mindig eligazodott. Isten segítse! Tirolban most teljes zárlat van. Istenem, ott is több kedves ismerősöm dolgozik. Mi meg itt viccelődünk a budipapírral meg a szobabiciklivel. Apropó, végre az este a sztepperen sikerült 33 percet edzenem, közben az egykilós súlyokkal is tornásztattam a karom, mert éreztem, hogy már nagyon hiányzik a mozgás, lehet ezért fáj annyira a hátam, annyira fáj, mintha égne, tutti, hogy gyulladásban van az egész nyakrész. Pedig azt tanácsolják, a mozgás minden bajra jó. Errefel begyulladt a megmozgatott, megtornásztatott testrészem.

Az este Laci megint sörözött, megivott eegy két és félliteres silány minőségű palackos sört, szégyellem is bevallani itt a virtuális térben, hiába egyeztünk meg abban, hogy csak hétvégén “iszunk”. Magamat is beveszem a buliba, pedig én egy ideje képtelen vagyok inni, ahogy iszom egy kicsit, főleg töményre értem ezt, azonnal elkezd fájni a fejem, és ezt kapcsolatba hozom a jógával, a szervezetem érzékenyebbé vált, és tiltakozik a méreg ellen. Már az ágyban voltam, láttam rajta, hogy kicsit spiccesen jön be a hálóba, szóvá is tettem: Te ittál! Részeg vagy! És ahogy kimondtam, rájöttem, hogy ha ráerősítek (használom most ezt a nem egészen idevaló szót), ráhúzom a vizeslepedőt, vádolom, akkor még részegebbnek mutatja magát. El is hallgattam, és visszaváltottam nemrészeggel beszélő módba, és akkor azt tapasztaltam, hogy ő is ilyen józan üzemmódban kommunikál tovább velem.

Mert szerinte, igaz, hogy nincs hétvége, de világvége van! Még ha ez a tény nem is korelál a maja naptárral. Poénnak megjárós… Laciban ez az egyetlen jódolog, hogy a humora eszméletlenül fejlett! És olyan jóízűeket tud kacagni, még a nemzetközi könyvvásáron is erről ismerik meg.