Laciférj végre megértette, hogy kevesebbet kell szívnia, egyrészt ezzel magát segíti, az egészségét, az immunrendszerét, másrészt pedig engem is, minket, magunkat gazdaságilag, mert ha holnaptól Johannis kihírdeti a szükségállapotot, akkor az üzletét nyílván be kell zárja, és ha nem is zárja be, a kutya se fog oda betérni, és akkor én maradok egyedül a családfenntartó. Az este azt az apokaliptikus félelmemet osztottam meg vele, hogy ha válság lesz, és pénzhiány, akkor ő képes lesz még a házat iss eladni egy kartus cigiért. Nem tudom miért, amikor ezt leírtam, a műszaki egyetem büféje jelent meg előttem, és a nagydarab szőke tulajdonos, akitől azokat a finom szendvicseket vettük. Akkor még, közvetlenül a fordulat után, nem mindenki árult ilyen jól elkészített szendvicset. Sokszor járok így mostanában, hogy valamire gondolok, és azonnal társítom egy képpel a múltból, persze akaratom ellenére. Nem tudom mi ez, hátha erre is rátalálok egyszer a neten, mint ahogy az energiagömb elnevezésére, amit orbnak hívnak, és nem vakot jelent. Az instagramon meg kell legyen a kép, mindjárt előkeresem. De hogy lezárjam a kérdést, Laci meglepő módon, és rá nem jellemzően felnőttesen állt hozzá a problémához, azt felelte, hogy már előkészítette az elektronikus cigit, aamit egyszer régen ajandékba kaptunk a lányomtól, csak elemet kell bele venni, de úgy tudom töltője is van. Ezzel teljesen megnyugtatott, mert én is félig viccesen, de félig komolyan gondoltam a javaknak a függőség oltárán való feláldozásának veszélyét. Ebből is látszik, hogy már vesz elő a szorongás, ja és persze, az éjjel sem tudtam elaludni, két jóganidrát végighallgattam, amielőtt egy csomót imádkoztam, és forgolódtam. Azt hiszem a másodikba aludtam bele, ez egy 20 perces hangfelvételt, egy kissé beszédhibás jógaoktató mondja az utaasításokat. Annyit emlegetem, hogy röviden pár szóval el kell mondanom, mi is ez. Relaxációs gyakorlat, ilyenenk vannak benne, hogy: “Csak a tudatosság mozog, a test teljesen mozdulatlan!” A tudatosség pedig azt jelenti, hogy végigpásztázod az egész tested a figyelmeddel, a kisujjadtól kezdve a fejed búbjáig, aztán van egy kívánság is, amit elhintesz, elültetsz, mint egy magot aaz ellazult tudatban, és az valóra válik, ha háromszor megismétled. Természetesen azt kívántam, hogy vészeljük át épségben a krízist.
Tegnap kifeküdtem a függőágyba, fújt a szél, felöltöztem, de alulról egyy idő után fázni kezdtem, estére már köhécseltem. Eléggé száraz volt, ami azt illeti. Megszidott, vigyáznunk kell magunkra, és egymásra is, mert itt vannak az állatok is. A lányomék is remélem vigyáznak magukra, betartják az óvintézkedéseket, mert itthonról csak imádkozni tudok értük. Nem akarok semmit eldramatizálni (ahogy se elbagatellizálni), de valahogy most nem élvezem koronás poénokat, pedig pont én voltam az, aki azzal búcsúztam pénteken a rádióban a kollegáktól, hogy ha megtiltják, hogy találkozzunk az itézményen belül majd találkát beszélünk meg a sarki kocsmában. A főnök erre szigorúan figyelmeztetett, hogy meg van tiltva! Mire én, hogy poén volt, és ha már humorérzékünk sincs, akkor nagy baj van. Ezt egy másik kollegám is helybenhagyta. Most meg mintha kiveszőfélben lenne bennem e lényeges emberi tulajdonság.
A kezem annyit mostam, hogy teljesen kiszáradt, de olyan unalmas megmosni, bekenni kézkrémmel, tíz perc múlva megint, hogy a krémet inkább kihagyom. Laci tökmagot is vásárolt a cigizés kompenzálására, pótcselekvésként, de az is eléggé rizikós, mert hiába mos kezet előtte, a magot nem tudja megmosni, elpuhul. Mosatlanul kerül a szájába, mert nyilván a fogaival nyitja fel. Apropó, kell szóljak holnap reggel aa fogorvossnaak, hogy kedden nem megyek a megbeszélt időpontra. De biztos vagyok benne, hogy anélkül is tisztában van vele. LAcinak írtam egy vásárlási listát, még alszik, mire felébred az üzleteket már megrohanják. Nem is tudom hova küldjem bevásárolni, hol kisebb a sor. És azt is a lelkére kötöttem, hogy tegyen fel egy maszkot. Persze, lehet az még rosszabb, mert fertőzöttnek nézik majd. Szerintem szégyellni fogja viselni. Igen, lehet hogy igazuk van a szakembereknek, hogy a fertőzés a bevásárló központokban fog terjedni. De az embernek csak meg kell nyugtatnia magát, hogy mindene megvan, ha házikaranténba kerül. Lelkileg tesz jót, hiába hőbörgünk, és tiltakozunk, tüntetünk a vásárlás ellen, és leszóljuk azokat, akik tartalékot halmoznak fel. Mi is itt vagyunk öt állattal, ki fog azokkal törődni, ha mi nem biztosítjuk számukra az élelmet. Lacinak írtam egy listát, rizs is van benne, több csomag, ha kell a kutyáknak főzni, a rizs a legalkalmasabb. Nekem pedig nem árt egy kis fogyókúra, a tartalél zsír rajtam van.
A szomszédból az idős házaspár rendületlenül indul a templomba, jobban félnek az Isten haragjáról, mint a vírus terjedésétől. Végülis semmit nem változtattak az életstílusukon, minden misére elmennek, legyen az hétköznap vagy vasárnap. És joguk van hinni, olvasok sokszor a facebookon ilyen meg olyan vallásellenes bejegyzést. Mintha kicsit az irigység is beszélne ilyenkor az emberekből, tudatalatt persze, mert ha valaki vakon tud hinni, az neki csak jót tesz, a hit bizonyosság, és abba még senki nem betegedett bele, sőt. A sportban is az győz, aki biztos abban, hogy győzni fog, biztosabb, mint a vetélytársa. Aki meg állandóan leszólja a másikat, annak önmagával van baja, mint most nekem is. Nem férek el azoktól, akik szkeptikusan materialisták. Joguk van hozzá. Nekik is! 😊 A tiszteletes a faluban határozottan kijelentette, ő már biza a március 15-dikei ünnepséget a templomban ma megartja. Anyámnak pedig a lelkére kötöttem, hogy az Istenért, neehogy elmenjen. Elhiszem, hogy a megyében egyetlen esetet sem regisztráltak, de akkor is. Viselkedjünk úgy, ahogy elő van írva! Bírom azokat, akik hőbörögnek, hogy a hétfői bizonytalanság miatt most nem tudnak elutazni. Egy meleg szervezet elnöke szitkozódott, felháborodását fejezte ki, szebben fogalmazva, de volt abban nemiszerv is, hogy milyen inkompetens, impotens államaparátus, most akkor vissza kell nekie mondania a törökországi útját, lezárják a határokat vagy sem? A repülőjegyével mi lesz? Stephen King egy repülős horrorfilmben nagyon megfogja ezt a személyiséget, aki a kihalt reptéren veszteglő gépen hisztériás rohamot kap, hogy de neki bizony már estére Bostonban kell lennie egy gazdasági konferencián. Valaki odamegy hozzá, és se szó se beszéd pofonvágja. Ezt tettem én is egyszer Exerr vagy Íróerr férjemmel, aki Liege-ben nem tudott kinyitni este egy sörös üveget, és már már a gutaütés környékezte. Na csak ez hiányzott nekem! De ez más történet…
Nem merek odatenni még egy mosást ma, félek, hogy már megint nem fogja kicentrifugázni a ruhákat a gép, leheet tegnap csak véletlen volt, hogy megtette. És hátha az Isten engem is megbüntet, hogy szent vasárnap napján, és a 48-as forradalom évfordulóján én mosok! Még akkor is, ha ezt a tevékenységet a gépre bízom! Legyünk istenfélők.
Kedves párom az este hajlandó volt velem megnézni A Mester és Margarita orosz filmet, szerinte elavult, és most sokkal látványosabban meg lehetni csinálni. Mert véleeménye szerint minden tíz évnél régebbi film nézhetetlen. Ő már ahhoz a generációhoz tartozik, aki ha nem kap 7 másodpercen belül választ az üzenetére, akkor ideges lesz, és azt feltételezi a másikról, hogy nem akar kommunikálni vele. A játékfilmekben is szerinte a képkockák gyorsabban kell peregjenek, kevesebb dialógussal, és több akcióval. Láttam ahogy időnként a telefonjára pillant, türelmeetleenül és nyugtalanul, és nagyomn elszomorodtam. Nem partnerem ebben a kultúrafogyasztásban, és ez olyan kiábrándító. De nem mondtam semmit. A végén megkérdezte: Ennyi volt? Mondom, nem még van két része, négy-négy fejezetet töltöttek fel a videára, illetve az utolsó rész két fejezetből áll. Ajajaj, mondja, és látom, attól fél, hogy a másik két részét sem ússza meg. Nem fogom erőltetni. Pedig még lenne egy érdekes film, amit ajánlanék neki, A filozófus a címe, az emberiség csak egy kis csoportja élheti túl az apokalipszist, és kiválasztják az erre érdemes egyéneket, a költőt az első két forgatókönyv alapján startból lepuffantják, aztán rájönnek, hogy nagyon nagy szükség van rá a bunker hosszú és unalmas napjaiban. Valami ilyesmi történik most a színházakkal, ugye milyen jó online nézni egy-egy darabot. Alakult is egy facebook csoport, online közvetítésekkel. És a könyvek, és a házimozi, minden nagyon hasznos. Kimenekülni is segít a valóságból. Én különben azelőtt is kimenekültem, amikor csak tudtam. Rájöttem, hogy igazából unom a valóvilágot, csak a filmekben és a könyvekben és a színdarabok világában szeretnék élni. Ezt vágta a fejemhez az első Néró férjem, azt mondta nem tud velem kommunikálni, mert én a fellegekben járok, tu traiesti in cartile pe care le-ai citit si in filmele pe care le-ai vazut! De mi ebben a rossz?! Persze, lehet egy hátrány, amikor az aktualitás részlegen dolgozol, és nem tudod, hogy mit jelent, ha a nép ügyvédje beadványára az alkotmánybíróság úgy dönt, hogy nem lesz előrehozott választás. Hol vagyunk már attól!!
Újlakon, a falumban, a szomszéd fiú után a múlt éjjel kijöttek, hogy azonnal menjen be dolgozni, mert meghozták az új árut és ki kell pakolni a polcokra. Egy szupermárketben dolgozik. Azt mondja, Karácsony előtt nem volt ilyen tömeg. De ezt láttuk a tévében is, sőt Ausztráliában is ugyanígy visselkednek az emberek, sőt még össsze is balhéztak a budipapír miatt, akkor ezek szerint mi még nem tartunk itt. Amerikában már racionalizálták, hogy mindenki csak egy köteg wc papírt vehet. Ha itthon kell ülni, valamit enni is kell, és unalmában vagy a stressz miatt az ember hajlamos zabálni és nassolni. Úgy hogy nem a lefogyás veszélye fenyeget, hanem inkább az elhízásé. A bevásárlólistára még ilyen bolticikkeket is felírtam, mint a tejpor, keksz, aszaltszilva, ezek tudtommal tartósak, ha nem lesz tej, legalább tejpor legyen. A tej a sámánok itala, és én imádom a tejet 🙂 Sámánság és vegaság ide vagy oda :)) Láttam, ugyancsak a neten, hogy diótejet, mandulatejet és még nem tudom milyen növénytejet tanítanak meeg készíteni, de ehhez is el kell menni valahova, nem értettem miért szervezik, ha nem ajánlott találkozni. Azt is elkezdtem számolgatni, hogy ha egy intézményben csak 50 ember tartózkodhat egyszerre, akkor hányan mehetünk munkába? Takarítónő, kapus, három tehnikus, igazgató, két riporter, két hírszerkesztő, két ember a könyvelőségen, az még nem olyan sok. De az is lehet, hogy bizonyos sajtóorgánumokat ideiglenesen betiltanak. Hogy csak hivatalos nyilatkozatok kerüljenek ki a nagyközönsség elé, gondolom.
Szegény gerániumom, a nagyokos kertész szakértő kollegám tanácsára megnyírtam, erre elpusztult, de legalább most nem kell vízhiány miatt haldokolnia. Mert ha már hétfőn se megy be senki a kollegák közül, akkor csak a takarítónőre számíthatok, ha ő egyáltalán még bemegy. De ne vetítsek elő ilyen sötét forgatókönyvet!
Reggel a kávéfőző mellett megpillantottam az ottfelejtett mustáros üveget, és eszembejutott, hogy MArgit néni mesélte, a volt házinénim, hogy a forradalom előtt járt egy családnál, és megfigyelte, hogy a kislányuk hazajött az iskolából, és mustáros kenyeret evett. Nem tudnám megenni, vagy mégis? Estee még írok, most felébresztem ezta hétalvó Luciférjet, hogy menjen bevásárolni, vagy legalább nézzen körül, mi a helyzet a city-ben, tömeg van, vagy mindeki megértette, hogy inkább maradjon otthon!
Említettem az előző bejegyzésben, hogy kertészkedtem, van kiskertem is, nemcsak virágoskertem, és anyám tanácsára szétültettem a tavalyi foghagymákat, szépen kibújtak. Most kimentem, gyönyörködjek egy kicsit bennük, hát nem le vannak rágva, vagy vágva, nem értem. Ki jön ide be éjjel, vagy milyen állat szereti a foghagymaszárat?! Egy szár ott is volt hagyva mellette, mintha lenyisszantották volna. Azt a levágott szárat vettem észre előbb, aztán a többi csonkot. És azt is megfigyeltem, hogy csak azok a szárak vannak levágva, amelyeket szétültettem, a bokrosok, amelyekhez nem nyúltam, érintetlenül maradtak. Ugye mondom, hogy potterség van itt jelen, és látom, nemcsak a házban, a kertben is! Este még írok, lássuk mi újság a negyedben.
ludasmanyi 