Most gyakrabban írok, ha tehetem, mindennap, mert most rohamosan változnak a dolgok. Ma éjjel végre kialudtam magam, este kicsit jóganidráztam, abba is belealudtam, ez egy mélyrelaxáció, legtöbbször nem tudom végigcsinálni, elalszom az irányító-oktató hangjára. Végülis megteszi a magáét, álombaringat. Az most nagyon fontos, sokunknak, akik talán nem is vagyunk tudatában annak, hogy ott legbelül stresszeljük magunkat, még ha nem is mutatjuk. Szóval 8-kor alig tudtam kikecmeregni az ágyból, félkor csörgött a telefon, s félórát még lustálkodtam. Gyönyörű idő van, engem is a napsütés szedett ki az ágyból, sokan fel is hívják rá a figyelmet, hogy itt a tavasz. Sokan meg tömeghisztériának nevezik pl azt is, hogy a rádiósok Maradj otthon kerettel/szalaggal módosították a profilképüket, ahogy én is. Miért ne legyek szolidáris? Csak azért, mert a főnök azt kéri, hogy az legyek? Rebellis lehetek máskor is. Nem életcélom a rebellitás, és ezt a lépést most nagyon is fontosnak tartom. Lehet vitatni. Egy ismert színész is megosztotta magasröptű gondolatát ennek apropójára, hogy ha most mindenki otthon marad, és mossa a kezét, akkor ki vásárol be? Volt egy olyan késztetésem, hogy odaírjam: mosom kezeimet, de ez most nem poénos. Szerintem. Se az, amit ő írt. A stratégiai intézmények dolgoznak, pl. a köztisztasági vállalat, a rendőrség, az élelmiszeripar, és a sajtó.
A tévét nem kapcsoltam még be, és látom, hogy Luciférj se igyekezett bekapcsolni, ráér lehangolódni este is. Most tényleg, örüljünk a tavasznak. Kinyíltak a nárciszok. Kicsit kertészkedtem. Azt hiszem, most ez az egyetlen tevékenység, amely teljesen kikapcsol, és az időt is megállítja. Kimész 9-kor a kiskertbe, babrálgatsz, gyomlálgatsz, babusgatod a leveleit-szirmait bontogató virágaidat, és amikor már a hátad belegörnyedt, és azt hiszed, hogy dél van, megnézed az órát, és csekény félórácska, ha eltelt. A kertészkedés, esküszöm, képes lelassítani az időt. Idődilatációra vágysz? Menj a természetbe!
De több csoda is történt a mai napon, pedig még csak 12 óra múlt. 🙂 Félve odatettem egy mosást, mert a gépem hetek óta vacakol, de halogattuk, hogy szerelőt hívjunk, egyrészt attól féltünk, hogy túl drága lesz a javítás, vagy hogy azt fogja ajánlani, vegyünk új gépet, amire most persze nincs pénzünk, végül pedig: ide nem jöhet senki a kutyák miatt, és a rendetlenség se kutya 😜, pedig Isten látja a lelkem, mindennap takarítok, csak kéne egy gardrób, ahova a ruhákat be lehessen hányni, főleg, ha vendég érkezik. És ez soha nem lesz meg, mert nincs hogy meglegyen, úgy hogy más megoldás után kell néznem! Ahogy a ruháinkat, semmit nem tudok rendszerezni, ezért kell időnként a bejegyzéseimet is könyv formájában megjelentessem, mert nem vagyok képes kategorizálni őket. Óh micsoda nagy baj! 😂 Bárcsak ennyi problémám lenne a világon! Visszatérve a mosásra, az utóbbi három vagy négy mosás úgy zajlott, hogy a kicentrifugázatlan ruhát kiszedegettem a dobból egy lavorba, és kinn kicsavartam kézzel, ahogy tudtam, és kiterítettem, szerencsére a teraszon van ruhaszárító, ott aztán kedvére kicsepeghette magát. Lacit kapacitáltam, hogy nézze meg már azt az ócska gépet, apám is adott tanácsot telefonon, szerinte hol kéne távozzon a víz, és mi akadályozza, mert a centrufuga funkció működik (vagy működött akkor is), csak a víz nem tudott kiürülni. Erre ma reggel mi történik, a Jóisten velem tartott, és csodák-csodája, a ruhák ki voltak facsarva, mint azelőtt, vígan kiteríthettem őket. Így jártunk a hűtőszekrénnyel is. Amiután elromlott a régi, amit még Kolozsvárról hoztam magammal az ottani lakásból, innen az Unirii negyedből vettünk egy bútorturis “űjat”. Bosch, jó márka, kipróbálták nekünk, beindult, tisztajó állapotban volt, és csak 500 lejbe került. Boldogan hoztuk haza, ezek a németek tudnak vigyázni a dolgaikra, mondtuk, és be is állítottuk a régi jégszekrény helyére. Megpakoltuk élelemmel. Egy nap után az ajtaja magától kezdett kinyílni, kinyílogatni. Akkor még nem voltam tudatában, hogy mi történik, most már tudom, de akkor nagyon bosszantó volt, mindig eléje kellett tenni egy fotelt, mert a hokedlitől még lezserül kitárult az ajtó, félrenyomta a széket is. Már-már ott tartottunk, hogy visszavisszük, de akkor egyszercsak nem történt meg többé. Nem is tudom, hogy volt, egy reggelen elfelejtettük a fotelt odanyomni, és pár nap után Laci megállapította: Észrevetted, hogy a hűtő már nem bolondoskodik? Olyan természetes volt, hogy észre se vettem. A Potterek voltak akkor is, mondanám most, így hívjuk mi ketten a párommal a Poltergeist jelenséget, mert kopogó szellemekből nálunk nincs hiányt. Ezt meséltem a szomszédasszonyomnak is, hogy nálunk csak úgy széttörik a konyhában egy pohár magától, miközben mi a nappaliban tévézünk, megmozdul az ergonomikus szék támpája, majd lefényképezem, mit értek ez alatt. Erre ő elképedve: Jaj, ha nálam ilyenek lennének, el is futnék otthonról! Egyedül él, amióta meghalt rákban a férje, és panaszkodik, hogy érzi a betegszagát néha, pedig azóta eltelt egy év, kicserélte a bútort a szobájukban, és még meszelt is. Azt ajánlottam, csináltassa meg a sírkövét. Én is, a nagy okos, úgy beszéltem, mint egy sámán 😜, pedig talán hasznosabb lett volna, ha ajándékozok neki egy füstölőt, van elég, még indiai is. Az biztos elnyomná a kellemetlen szagot. Az agresszív kopogó szellemekről majd még írok, most tanultam meg én is a youtube-ról, hogy azok agresszívek, amelyek vagy akik (jaj, nehogy megsértsem őket!) mozgatnak tárgyakat, törnek-zúznak, még ha csak poharat is pattintanak el. Végülis érthető, mármint az elnevezés. De fényképeztem már energiagömböt a Macikutyánk feje fölött, nagyon fura volt, és egyszer egy kispetrii bálon, amikor a Zurboló fellépett ott a helyi kultúrházban, egy képet se tudtam használni, mind tele voltak fehér pettyekkel, mintha vízcseppek lettek volna az objektumon, pedig digitális géppel fotóztam, amely elég jó képeket készített addig.
Jaj, és a szomszédasszony, ma még nem láttam, pedig ilyen szép időben hétvégenként, szombaton délelőtt sepri az udvart, délfelé meg hátul a műhelyében dolgozik. Vajon elutazott volna? És még szokatlanabb, hogy a kutyája sincs kinn, nem is hallom a hangját. Pedig az állatok most olyan boldogok, hogy végre süt a nap, az én négylábúim is ilyenkor általában napfürdőt vesznek. Az igazság az, hogy Sz.A. szeretne felcsípni egy pasit, de ebben a korban már komoly pasikra kevés az esély, csak egyéjszakás kalandra vágynak, nem akarják és nem is képesek már lekötni magukat, főleg, ha megszokták a szingliséget, és szegény nő csak ámítja magát. Már párszor megjárta, balul ütött ki a barátkozás, de még mindig nem adta fel. És most arra tippelek, hogy ilyen ügyben van távol, remélhetőleg. Csak nehogy a vírust is hazahozza. Neheztel is rám kicsit, mert nem szocializálok vele mostanában, nemcsak a járványveszély miatt, hanem mert minden percemet a munkám köti le, és ez nem feltétlenül rádiós munka, hanem írás, filmek, olvasás, stb. Olyan rövid az élet, nem akarom értelmetlen fecsegésre pazarolni! Ez van…
Anyámmal is beszéltem, azt mondta bevásárolt, jó sok mindent vett, és a falusi bolt tulajdonosa még csak most hozat magának gumikesztyűt! Eddig kesztyű nélkül fogta meg a kenyeret is, gondolom. Reménykedjünk, anyuékat féltem kicsit, mert ők olyan öregek, és hamar elkapnak mindenfajta hűlést. A lányommal is beszéltem, ők is jól vannak, de a nagymamája (anyám) hiába figyelmeztette tegnap, ne menjen fodrászhoz, most ez nem olyan életbevégóan fontos, mégis elment. Reménykedjünk megintcsak, hogy nem lesz baj. Ha ez a sok korlátozás elmúlik, annyi rendezvény lesz, hogy csak kapkodjuk majd a fejünket! Egyelőre most tetőzik. Még mindig nem jutott eszembe annak a piros koporsószerűségnek a neve, amiben a fertőzötteket szállítják, feltéve, ha nem befolyásos politikusok! 😂🤣 Majd, ha bekapcsolom a tévét, azonnal megmondják, már az első két percben. Nem kell izgulni!
Közben Laci hazajött a városból, azt mondja szélcsend van, az ETV filmezi a központban azt a kevés járókelőt, az autóalkatrészes üzletben gyorsan kiszolgálták megint, soron kívül (igaz, nem jó alkatrészt rendeltek neki, most cserélték ki a jóra), mintha félnének, hogy terjeszti a betegséget. Mondom, nem is csoda ilyen poros bakanccsal és kutyaszőrös kabáttal jelensz meg, hómlesznek néznek, aki az autójában alszik 🙂 A Tudor negyedben kígyózik a kenyérsor a Timkó előtt, a Pallasban pedig elfogyott a hús. A.E újságíró haverinám pedig úgy tűnik, még egy ideig külföldön kénytelen vendégeskedni. Most pedig kiülök én is napfürdőzni! Habár nincs nagy meleg, tíz fok lehet Laciférjem szerint.
!
ludasmanyi 