Már nem is emlékszem mióta bánt a lelkiismeret, mindenért. De lehet én ilyennek születtem, ilyen lelkifurdis tipusnak. Bánt azért is, ha odamondtam, azért is ha nem, amiatt, hogy nem sétáltattam meg a kutyákat, hogy anyámhoz nem voltam elég türelmes, amiatt, hogy vacsoráztam, hogy sokat ettem aznap, hogy későn feküdtem le, hogy nem járok elég gyakran színházba, ha meg járok, akkor azért, hogy miért nem töltöm inkább itthon a délutánt a kedvenceimmel. aztán meg azért, hogy miért nem takarítok gyakrabban, ha meg a házzal foglalkozom akkor azért, hogy miért nem művelődöm, s miért nem írok. Ha kiposztolok valamit a fb-ra, akkor azért, ha félreértik akkor meg pláne azért. Néha azért is, hogy miért nem harcolom ki, hogy itthonról dolgozhassak, utána meg már tudom, hogy ha kiharcolnám, akkor meg azért, hogy miért nem járok be a stúdióba. Szóval, én bármit is teszek, utóbb mindenért lelkifurdim van. Még a szépszavakat is utóbb megbánom, hogy azért nem kellett volna épp ennyire! Reggel ezzel ébredem, nappal kicsit elfelejtem, aztán este meg ezzel fekszem le.

Nemrég a fejemhez vágták, hogy én olyan újságíró vagyok, aki nem harcol semmiért, legfeljebb a kutyákért, de azokért is csak néha-néha. Most hát akkor megpróbálok kicsit harcolni a csalók ellen. Mert azokkal lépten nyomon szembetalálkozunk. Először is vannak a való világ csalói, és vannak a világhálón garázdálkodók. Előbbiek példéul újból felbukkantak itt Vásárhelyen a varrógép trükkel. Megint tele a város plakátokkal, hogy jó drágán, 50-60 ezer euróért vásárolnak régi varrógépet, pedig már évek óta figyelmeztet a rendőrség, hogy nem szabad nekik bedőlni. A jóhiszemű tulajdonos, általában idős emberek, hisz ők örökölhettek és őriztek meg régi varrógépet (a gyűjtők nem hiszem, hogy beugranak ennek a trükknek), felhívja a hirdetőt a megadott számon, és felajánlja a múzeális darabot, erre az állítólagos vásárló tudtára adja, hogy mielőtt az üzletet nyélbeütnék, szükség van egy szakember felmérésére, ami kb 3000 vagy 4000 euróba kerül, egy csekélység, a varrógép ára mellett, csak a tíz százaléka ugyebár. A naiv eladó belemegy, kiszáll a szakértő, elveszi a pénzt, és aztán a csaló el is tűnik a “felértékelési összeggel”, és a szegény becsapott polgár marad a kárral. Csak azt nem értem, hogy ha már évek óta folyik ez, és ki van ragasztva a csalóknak a száma, miért nem füleli le őket a rendőrség, és miért garázdálkodhatnak szabadon?

Párhuzamosan közben virágzik az internetes csalás. Promóciós áron, sőt az áru valós értékének a negyedét kitevő áron kínálnak fúrót meg mindenféle szerszámot, gravírozógépet, pl, kifizetsz 500 lejt, aztán küldenek két hónap múlva Kínából egy ötlejes napszemüveget. Ismerősöm járt így tavaly. Van amikor még a site is eltűnik, amin lerendelted, és nem reklamálhatsz, hogy nem kaptál csomagot. Csak éppen nem az volt benne, amit rendeltél. És ennél sokkal cifrábbak is vannak, lerendel valaki egy szerszámgépet jutányos áron, kifizeti, aztán jön a válasz, hogy véletlenül egy helyett tízre vették fel a rendelést, most már nincs mit tenni, megéri az, fizesse csak ki a többi kilencet is, kifizeti, belemegy, aztán újabb üzenet érkezik a messze keletről, hogy Konstancán a kikötőben vár az áruja, és raktározási díjat kell fizetni, sajnos, azt is lepengeti, utána meg, hogy még kéne fizetni a gyorsabb kézbesítésért, és amiútán annak az árát is leperkálja, akkor a poruljárt vevő végre ráeszmél, hogy rászedték, de szégyell a rendőrségre menni, vagy hova is fordulhat a panaszával? A fogyasztóvédelemhez? A párom járt úgy, hogy külső IP kamerát rendelt (ne kérdezzétek mi az, mert nem került rá sor, hogy élőben megszemlélhessem!), és csak a memóriakártyát küldték el, ami belejár. És persze a posta nem felelős az ilyen küldeményekért, ő azt kézbesíti, amit küldenek. Utóbb oktattak ki minket is, hogy csak olyan oldalról rendeljünk, csak az a megbízható, amelyiknek címe mellett ott a lakat. A többieknél írja is, hogy nem biztonságos. Az én ludasmanyi oldalam példának okáért az! 🙂 Ott van a wordpress név előtt a kis bizalomgerjesztő lakat! Tehát én mindent, amit írok, hiteles! :)) De gondolom, ezt már megtapasztaltátok.

És megvan az új gépem is. A lányomtól örököltem. Nem győzök hálálkodni neki is, meg a sorsnak is! Ahogy Sári nénénk mondta annak idején: “De jó, ha van egy lányod ebbe a cudar világba!”