A vörösbegy (röv. változat)

Második napja, hogy egy vörösbegy megjelenik az ablakában. Előbb a stúdió produkciós kabinjának ablakából látta meg, amint a kerti öreg diófa egyik ágára szállt, de túl messze volt ahhoz, hogy lefényképezhesse, majd másnap, szombaton a nappalija széles ablakán keresztül pillantotta meg, jött az etetőre, amit a cinegéknek helyezett ki a télen, de inkább csak a verebek használták, de ahogy az ablakban a mozgást észrevette, félénken el is röppent. LM soha életében nem látta még ezt a vöröses rozsdáshasú kicsiny madárkát, pedig még írt is róla!

A vörösbegy a mitológiában önfeláldozó, hősmadár, lemegy vizet vinni a pokol lakóinak, és amikor jön felfelé, a tollazata elől, a mellén megpergelődik, így lesz vörös. De mitikus madár Ludasmanyi életében is, Vörösbegynek hívták, vagyis angolul Robinnak az első könyvecskéje főhősét, kötet, amely soha nem került ki a piacra, vagy csak pár példányszámban. Legtöbb példányát LM elajándékozta közeli barátainak. Szégyellte, ahogy azt is, hogy annyira begerjedt tőle, módosult tudatállapotba került, ezért a következő könyveinél már tudta, hogy védekeznie kell, nem szabad többé extázisba esnie, mert főleg csak neki számít, csak neki jelent valamit, ha egy könyvet sikerül megírnia.

A Vörösbegy a szerelméről szólt, aki egyáltalán nem volt egy szokványos figura, se magatartását, se természetét illetően. Egy kicsit másképpen csavarozták az agyát, amit LM nemigen tudott megérteni, de mivel elég empátiával rendelkezett, néha megpróbált a Robin bőrebe bújni, és onnan kikandikálva szemlélni a környező világot. Ami a Robin értelmezésében egy fordított univerzumot jelentett. Tele volt szörnyű, szívtelen hetérákkal és más borzasztó lényekkel, akik között Robinnak nagyon nehezére estek a mindennapok, de mindegy.

2012 telén történt, LM kivette pihenőszabadságának háromnegyedét, és nekifogott írni, naphosszat csak maguk voltak: ő, a laptopja meg az állatai. És mintha a laptop is megelevenedett volna, szuggerálta neki a mondatokat, fordulatokat, és szépen, lépésről-lépésre kialakult a miniregény. Vagy szerelemvallomás, ahogy az egyik kritikusa nevezte. Vagy inkább vallomásriport? Nem is emlékszik pontosan a kifejezésre, csak azt tudja biztosan, hogy egy olyan, meg kell adni!, eléggé szimpatikus, összetett szó, amit még életében hallott. Mert kritikusa óvakodott attól, hogy prózának nevezze az írását, érthető, hiszen az irodalmi kaszt is védi a maga közösségét, védi a külsősöktől, nehogy egy avatatlan személy beférkőzhessen! Pedig LM nem is akart sehovase beférkőzni, ő csak a maga gyönyörűségére írt, mert az írás tinikora óta nagy élvezetet nyújtott neki. Hogy aztán sikerült kiadnia, rátalálnia a maga különbejáratú kis könyvkiadójára, az már más lapra tartozik.

Szerelme akkor egy távoli városban élt tőle, több száz kilóméterre, és ő arra vágyott, hogy együtt lehessenek, ne csak a ritka hétvégeken, hanem hétközben is, mindennap. És akkor, ebben a nagy vágyakozásában, álmot látott: álmában Robin madárként jelent meg, és a technikusok meg a rendezők meg az igazgatók, és mindenki azt állította, és kitartott amellett, hogy Robin nem költözhet hozzá, mert nem hagyhatja el a fészkét, de aztán végül, nagy vesződségek árán, a technikusok felvillantottak némi reménysugarat. Ezt másnap elmesélte Sandu barátjának, aki ornitológus (is), egy bárban ültek a félhományban, de még így is kivehető volt a Sandu arcát elborító pír, aki csak annyit tudott erre mondani: Te tényleg transzban írtad ezt a könyvet! Nem hiszem el, hogy nem tudtad: a robin az angolul vörösbegy!? Ludasmanyi értetlenül nézett rá: Honnan tudhattam volna, én nem vagyok ornitológus!

Közben a bárban a füstölgő pálcika leégett, már a Buddha-szobrocska ágyéka tájékáról szálldogált felfelé a keleti illat, amely Ludasmanyit mindig kimenekítette a valóságból, és felrepítette az ő különbejáratú minimenyországába. És ő mindigis a párhuzamos világba vágyakozott, ahol minden lehetséges. Még Robin madár elköltöztetése is!

Sandu karácsonyra elhozta neki a megfestett madarat, amit LM a hálószobájába akasztott az ágyával szembelevő falra, hogy mindig láthassa! Hogy ha mégis találkozna a ritka madárral (azért nevezi ritkának, mert még soha nem volt alkalma élőben megszemlélni), akkor egyből felismerhesse rozsdavörös begyéről.

Aztán utolsó nap, amikor már a kéziratot véglegesítették a kiadójával, aki egyben a szerelme is volt, a Vörösbegy cím hirtelen átalakult valami baljóslatú hosszú mondattá, amiből hősünknek csak annyit sikerült megjegyeznie, hogy “a híres bábteathrum tragédiája”. Te jó ég! Mit akar ez jelenteni? És Ludasmanyinak megtépázott idegei felmondták a szolgálatot…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s