Pisti-korszak – I fejezet

Ludasmanyi tudta, hogy ha a főzés után még a közösségi oldalra is bekukkant, akkor végképp elúszott a Bulgakov regény hatása. Női sors, ott volt három napja a hűtőben a brokkolli, valamit kéne már kezdeni vele. És még ott a szekrényben a csomagolt aszalt szilva, ami arra vár, hogy nagymamája-féle rakottszilva legyen belőle. Laciférje, akit már nem nevezhet Luciférjnek, mert kiverte a hisztit e poénos név miatt, hiába na, katolikus!, bement az üzletbe, hogy végre összeeszkabálja azokat a fránya könyvespolcokat, amelyekhez már egy hónapja megvette a hozzávaló deszkát, addig neki pedig ki kell préselnie magából valami minőségit A Mester és Margarita hatására. Kétszer olvasta a könyvet, először az unokanővére unszolására, aki egy Petri nyaralása ideje alatt hozta át neki a szomszédból, azzal az ellentmondást nem tűrő felszólítással, hogy ezt muszáj kiolvasnod még idén nyáron! Mindig ellenszenves volt neki ez az egyetlen első unokatestvére, az apai nagynénje egyetlen gyermeke, mert mindig oktatni, nevelni akarta őt, lévén hogy ő már 27 éves elmúlt akkor, amikor Ludasmanyi még csak nemrég lépett a tinikorba. Magávalcipelte Almásra, ahol könyvelő volt, és még arra is próbálta rávenni, hogy ne legyen válogatós. A csirkebőrt szinte kihányta ott a vasárnapi díszebédnél, Mihókéknál, ahol Annabel unokanővére albérletben lakott, de igazából családtagnak számított.

Másodjára az exférje késztetésére olvasta újra a könyvet, mert az dicshimnuszokat zengett róla, de ezúttal a Jézusos és Pilátusos részeket átugorta, nem volt hozzá türelme, és annak ellenére, hogy egyik kedvenc könyvei közé sorolta, még mindig nem maradt gyakorlatilag semmivel, csak valamilyen jóleső érzéssel, a filmből pedig, amit a 2000-es években dobtak piacra, s mivel csak román fordítással nézte, egy kukkot nem értett. Kizáródott ebből az élményből, és exférje, aki hétvégeken izgalommal várt minden részt, végül csalódottan jegyezte meg, hogy a sorozat nem emelkedik a könyv szintjére.

Most pedig, harmadjára, amikor egészen véletlenül rátalált a youtube-on a hangoskönyv változatra, lázasan kezdte el hallgatni, egész hétvégéjét erre szánta, hallgatta takarítás közben, este fülhallgatóval, tornagyakorlatok végzése alatt, és minél tovább hallgatta, annál inkább kezdett meggyőződni afelől, hogy első két alkalommal semmit nem értett meg, semmi nem jutott el hozzá, a lényege ennek a könyvnek rejtve maradt előtte. Persze, akkor még nem történt meg vele az a dimenzióáttörés, amit egyesek, a családja és az orvosai betegségnek neveztek. Előbb ő is annak nevezte, lábadozása során, habár akkor biztosan tudta és érezte, hogy nem az! Mivel nincs jobb szava erre, dimenzióáttörésnek hívja, és ez alatt azt érti, hogy lehetőséget kapott egy másik, párhuzamos világba való betekintésre. Istenem, hiszen ez az Iván költő és a Mester is ugyanarra a sorsra jutott, ami aztán őt is egy ideig meggáncsolta abban, legalább kemény tíz esztendeig, hogy magárataláljon és megértse az összefüggéseket! És most ez a remek regény is hozzásegíti ahhoz, hogy felfogja: minden igaz volt, és amiben része volt, az nem mindenkinek adatik meg! Ahogy igaz volt az is, amiről Iván szegény kétségbeesetten próbálta meggyőzni az elmegyógyintézet vezetőjét.

Ludasmanyinál a jelek már diákkorában megmutatkoztak, képességeinek a csirája már gyerekkorában megvolt benne, szülőfalujából hozta magával, ősi hajlam, táltosörökség. És mivel veleszületett képességek voltak, teljesen természetesnek tartotta őket, azt hitte, minden ember ilyen, hogy lát dolgokat, megérez dolgokat, tudja a jövőt. Igazából azonban a második nagy szerelembeesése során bontakozott ki mindez, a Pisti korszak idején.

Pistit ő nevezte el Pistinek, senki nem szólította így! Ő volt az évfolyam osztályelsője, és LM csak akkor figyelt fel rá, amiútán Néró férjét negyedév végén otthagyta, és hazaköltözött kislányával szüleihez. Akkor a nyári vizsgaidőszak idején történt, hogy fenn lakott az építészeti kar Csillagvizsgáló utcai bentlakásában (most tudatosul benne, hogy tényleg, még ott is lakott a számtalan hely közül, ahol egyetemista éveiben, mint lakó előfordult), csípős bogárírtószag terjengett a folyósón, és ez számára ma is egy kedves emlékeket idéző, kellemes illat, és ott az udvaron futott össze Pistivel, aki nem is érti, mit kereshetett ott, hiszen ő éltanuló volt, nem maradtak el vizsgái őszire, de akkor per pillanat LM ezzel egyáltalán nem foglalkozott, hanem megkérte, hogy segítsen neki, magyarázzon el egy tételt, amit nem ért. Pisti ott a bentlakás belső udvarán egyből készségesen nekifogott magyarázni, nagyon értett ahhoz, hogy közérthető nyelvre lefordítsa a bonyolult feladványokat, hősünk csodálattal nézett fel rá, és arra gondolt, csak úgy átvillant az agyán, hogy pont egy ilyen srácra lenne neki most szüksége, aki ilyen zseni, és jólnevelt, és segítőkész, biztos kihúzná őt ebből a mocsárból, amibe első Néró férje nyomta bele. Egy ilyen szerelemre szomjazik ő most, egy ilyen fiúról akar álmodozni. És a kívánsága pont ebben a formában valósult meg! Mindig akkor találkozott vele, amikor csak óhajtotta, de nem megbeszélt találkák voltak ezek, hanem áhítozott, megkívánt találkozások. Amikor mozibament egy szobatársnőjével, titkon azt kívánta, bárcsak Pisti is itt lehetne! És ki jött be a moziterembe közvetlenül azután, hogy a villanyokat lekapcsolták, és a filmet elindították, ki más, mint az ő imádott Pistije! És hova ült le? Na mit gondoltok hova? Hát pont ő elébe az előtte levő sorba! LM tudja, hogy ez olyan hihetetlen, de akkor neki ezek a történések még mindig olyan természetesek voltak. Volt úgy, hogy ment az utcán, és jött szembe vele egy magas, szemüveges, könyvmoly tipusú srác, és LM tudta, tisztában volt vele, hogy a következő szemüveges, aki szembejön, az csak Pisti lehet. Akkor már az egyetemet elvégezték, és LM egyedülmaradt a városban, az orvosis barátnője bentlakását bitorolta, úgy kellett belopakodnia barátnője kulcsával, hogy a kapus ne vegye észre. Oda vitte Pistit, akiről megintcsak nem lehetett tudni, mi a csudát keres a kincses városban, hiszen nemrég államvizsgázott le sikeresen tízesre, és terve szerint szülővárosában kívánt elhelyezkedni. No meg azelőtt, év közben is sok ilyen lehetetlen helyzet adódott, LM egyszer mérgében berugott, és eldöntötte, hogy megkeresi szerelmét. Pisti albérletben lakott akkoriban valahol a Pata utcában, felült a trolira a Marasti téren, leszállt a központban, és a megállóban ki várakozott, na ki? Természetesne nem más, mint az ő Pistije, aki aztán elkísérte őt a barátnője orvosis bentlakásába, a Petőfi utcába. Barátnője még rajta is kapta őket, és utólag megjegyezte, ez a srác nem hozzá való, ennek nagy tervei vannak az életben, biztos nem fog elvenni egy gyerekes anyát. Értsd ezalatt, amit jelent: LM nagyon gyerekes volt, anyaként is! Inkább az a gitáros, szintén szemüveges, kisegérforma fiú volna jó neki a mechanikáról, aki olyan szerénynek és rendesnek látszik! Ludasmanyinak barátnője sokat rimánkodott, ne mind álmodozzon ilyen nagymenő sztárokról. Pedig Pisti nem is volt nagymenő, csak Carmen kívülállóként elemezte a helyzetet, és jobban ráérzett arra, hogy barátnője esélyei nem túl jók a komoly karrier elé néző kollegái körében. Mert a fiúk, oktatta ki Ludasmanyit, nagyon materialisták, realisták, nem akarnak kölöncöt venni a nyakukban, annyi fiatal, szabad, szép lány van még, akik közül válogathatnak! Boszorkánynak kellene lenned, hogy megkaparintsd magadnak! És LM nem tudta magáról akkor még, hogy ő igenis boszorkány, csak nem abban az értelemben!

Hosszú ez a Pisti sztori, nem szeretném untatni a kedves olvasót, csupán azt szeretném kidomborítani, ecsetelni, hogy ekkor kezdődött el LM képességeinek a megnyilvánulása, a vágyai materializálódása, mert ő még a kívánságait sem uralta igazán, mert nem azt kívánta ott a Csillagvizsgáló utcai bentlakás belső udvarán, hogy bárcsak az enyém lenne ez a Pisti, hanem csak azt, hogy egy ilyen srácról akar álmodozni, hogy egy ilyen srácra van szüksége, hogy az életét megszépítse, feldobja az egyetem utolsó évében, és ez a vágya tökéletesen teljesült. Még rá egy évre is, amikor már igazi barátja volt, akivel együttlakott pont a Pata utcában, és akivel végül csúfosan összevesztek a Babes Bolyai épületének olvasótermében, még akkor is megjelent az ő álompistije, hogy megvigasztalhassa bánatában. Jött ki az egyetemről, zokogva, és kétségbeesve, és Pisti ott állt a bejáratnál, könnyei fátyolán át alig ismerte meg, azt mondta nyelvvizsgát tenni jött. Csak pár szót váltottak, de LM boldogan ment tovább az immár új élete felé, mert most már tényleg megbizonyosodott afelől, hogy az Isten azt üzeni, ez a fiatal, szárnyait bontogató írócska nem neki termett, neki a saját útját kell járnia, és be kellett látnia azt is, hogy Pistihez képest ez a jelenlegi szerelem egy szalmalánggal sem ért fel!

De mindezt, és a többi szokatlan dolgot nem mesélheti el, nem bizonygathatja, mert akkor úgy járna megint, mint a könyvbeli Iván, aki találkozott a sátánnal és annak kísérőivel, és ahogy pontosan ő maga is járt, amikor keservesen bizonygatta, hogy narancssárga volt a vére, és hogy a régi kispetri riportja, amely még a szalagos korszakban készült, nem tudja hogyan, de felkerült a számítógépbe, minden interjú külön-külön sorbarendeződött, és amikor ő egy bizonyos zeneszámot keresett, akkor ez a playlist jelent meg előtte a képernyőn, és elindult a tiszteletes úrral készült beszélgetése, ahol azt kéri tőle: Lányom, gyertek haza! Ettől kilelte a hideg, elkezdett zokogni, és Ex-íróerr férje (ő bezzeg nem neheztel az átkeresztelése miatt, persze, mert nem is tud erről az új nevéről, nyilván) ott termett az irodában, mintha csak jelszóra teleportálódott volna oda, és felvitte őt a klinikára. Aztán elszabadult a pokol, amely, mint már említettem, több mint keserves tíz évig tartott.

Ezek után Lm jobbnak látta, ha csak regény formájában meséli az ő különbejáratú, saját, sátános, vagy istenes történeteit…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s