A jó öreg Google Föld

Hát gondoltam mesélek arról, hogyan kalandoztam a Google Earth-en, és milyen vágyak ébredtek bennem miközben képzeletbeli világkörüli útra indultam. Először igen merész tettre szántam el magam, hogy a Marson nézek körül kicsit, de valahogy nem töltődött be az oldal, ezért hamar lemondtam, és miután egy nagy lélegzetet vettem, azon kezdtem morfondírozni, melyik az a hely, ahova nagyon el szeretnék jutni, de soha nem fogok, és ez nem más, mint a Húsvét-sziget. Van ott egy kis sárga emberke, lenn az oldal jobb felén, aki az utcákon sétál, ha előbb fehérből sárgává változtatjuk, és persze, ha utak is vannak a környéken. Mert például a Himalája tetejét csak felülről lehet nézni, csodálni, nem lehet rajta virtuálisan sétálgatni. Ahogy leereszkedtem Húsvét-szigetének egyik pontjára, minden volt ott, pálmafák, utcák, terepjárók parkoltak jobbra-balra, csak éppen a jellegzetes óriásszobrokat nem találtam sehol.

Mintha nem is ott lettem volna! Legalább 15 percet keresgéltem, felülnézetből, eltávolodva, közeledve, míg végül egy kék pontra leereszkedtem, ahol nincs út, ott természetesen nem lehet semerre elindulni, csak körbenézni. Azt hiszem, életem egyik legmaradandóbb képerőnyőfotóját készítettem el, és ha hiszitek, ha nem, az volt az érzésem, hogy ismerem ezt a helyet, a fíling, amit adott, nagyon hasonlít egy általam jólismert, szeretett helyre, nem tudom pontosan, hogy mi ez a hely, talán az Almási Vár környéke, ott is van ilyen dombos, lejtős vidék, ahol áll a Dezső várának tornya (csak ez maradt meg belőle), és erről a képről eszembejutott, amikor az unokanővéremmel és az orvos barátnőjével együtt gombásztunk ugyanezen a helyszínen, vagy lehet az almási oldalon. Mindenesetre nagy-nagy hatást gyakorolt rám ez a panoráma. Órákig képes lettem volna bámulni. Ide még visszatérek! Az se baj, ha csak a G.E. segítségével!

Aztán továbbvándoroltam képzeletbeli vándorbotommal, és körülnéztem kicsit a Himalája tetején, mert oda se fogok eljutni soha. Azt hallottam, hogy vannak önkéntesek, akik figyelik a Földet, vagy a Hold vagy a vörösbolygó felszínét, és jelentik, ha valamilyen különleges dolgot észlelnek. Akkor most nekem is jelentenem kellene, hogy lefotóztam a Himalája olyan részeit, amelyek a Google Earth-en ki vannak takarva, vagy el vannak homályosítva! Vajon csak a gép árnyékolja azt a részt, vagy valami más oka van az elszíneződésnek? De akkor helikopter formájúnak kéne annak az árnyéknak lennie! Több ilyen szabályos téglalap alakú árnyék is vetül a hegyekre. Talán tudja valaki a magyarázatot, és elmondja nekem is.

Harmadik virtuális állomásom Stonehenge volt, de az csak felülről érdekes, közelíteni olyan nagyon nem lehet fentről, és a sárga kis emberem sehogyse találta meg az utat a körkörös építmény közepe felé. Így hát onnan hamar továbbmentem, és azzal a reménnyel, hogy oda mégiscsak talán eljutok valamikor a valóságban is.

Utána kicsit csalódottan, hogy milyen ügyetlen vagyok, még az interneten is rossz a tájékozódó képességem, ismét kelet felé vettem az utam, és felkerestem Petrát, a jordániai romvárost. Oda se biztos, hogy eljutok valaha, hát legalább most szánjak rá pár percet! De ott is csalódnom kellett, mert itt sem találtam meg, amit kerestem, azt a csodálatos sziklába vájt sírtemplomot, amely a várost képviseli a wikipédián is, például.

“Csak ilyen”, és ehhez hasonló építményeket találtam petrai látogatásom során.

Aztán ellátogattam New York-ba, de ott is elboldogtalankodtam a dolgot, mert olyan kerületekben és utcákon kóboroltam, amelyek egyáltalán nem hasonlítottak a tévében, a filmeken látott szenzációs, Sex és City-s utcarészekhez. Hiába közelítettem rá Manhattan-re. Akkor gondoltam egyet, Északi-sark, Alaszka, na hát ilyen utcák vannak ott, ki hinné? Nem találnám ki soha, hogy ez a kerület az Északi-sarkon található!

Pedig ott van, és nagyon unalmas, semmi extra, csak mindenféle cégek és üzletek, meg lakókocsik az út két oldalán, és néha egy–egy amerikai zászló is feltűnik.

Miután innen is elszontyolódva kikeveredtem, gondoltam nézzem meg, hogy néz ki az virtuálisan, amit láttam a saját szememmel élőben. Katar fővárosába, Dohába mentem, és ott ráközelítettem a kikötőre. Ezt láttam a repülőből, amikor India felé utaztam tavalyelőtt Karácsonykor.

Élőben sokkal de sokkal varázslatosabb!

Minden exotikus helyszínre, ahol eddig jártam, valamilyen csoda folytán, valamilyen vak szerencse által jutottam el, Amerikába, Indiába, Egyiptomba, Máltára, miért ne hihetném azt, hogy ez a sorsszerűség tovbbra is folytatódik, és a körülmények továbbra is összejátszanak, hogy én egy nagy utazó lehessek!

Addig is nagyon sok felfedeznivalóm van itt a laptopomon, 51-es körzet, Kína (Peking), Madagaszkár, Szibéria, Grönland, Mexikó, a maják, az asztékok földje, a Nasca vonalak, és még sorolhatnám. Az ember egy gép előtt sosincs egyedül, és sohasem unatkozik!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s