Félszabadság és félszerelem

Exférjem, aki alapfoglalkozását tekintve zenész volt, mindig úgy viccelődött a cintányéros kollegáival, hogy egy koncert alatt egyszer kell csak összeüssék a két réztányért, és akkor is elhibázzák. Na kb a hókotrókat üzemeltető cégekről is ugyanezt mondanám, egy évben egyszer vagy legfeljebb kétszer lenne rájuk igazán nagy szükség, és akkor sincsenek sehol!

Már augusztus vége óta esedékes volt az újlaki útunk, amit a Bodrikutya műtéte követelt meg, végig drukkoltam, hogy csak éppen ne essen le a hó, hát pont leesett! Ritkán szoktam apámmal csettelni, de most, ahogy hétfőn beértünk a kutyával a rendelőbe Kolozsváron, máris rámírt, hogy vigyázzatok, itt elkezdett esni a hó, és nem mindenütt takartják az utat. Válaszolom, hogy a Meszesen biztos fogják! Takarították is, csak nem a mi sávunkon, három hókotróval is találkoztunk, de mindegyik szembejött velünk, egy jött csak a hátunk mögött, az is visszafordult valami miatt, pedig már reménykedtünk, hogy véget vet a szenvedéseinknek. Csak kettes sebességben haladhattunk felfelé is lefelé is, és én akkor tudtam meg, hogy használt téligumink van, olyan értelemben használt, hogy már előttünk valaki elhasználta. A second hand téligumi pedig ősziguminak számít. Lehet hamarosan azt is piacradobják, mert hát a gumiipar is meg kell éljen valamiből. Cammogtunk felfelé a hegyen, én közben szidtam a hatóságokat, hogy képesek kitenni halálos veszélynek az állampolgárokat! Akkor már tudtam, hogy még ha haza is érünk Újlakra, és Bodrit lábadozó épségében hazaszállítjuk, visszatérni már nem tudunk, ott kell aludnunk, és a másnapi napunk is az úton telik majd el.

“Fogalmad van neked arról milyen érzés, amikor a kormányt teljesen eltekered jobbra, és a kocsi mégis egyenesen megy előre!!?” Nincs fogalmam, mert észre se vettem!

Ezt már lecsetteltem apuval útközben, és kedves szüleim ismét bekapcsolták a villanymelegítőt a szobánkban. Vacsoráztunk, a Bodrinak is készítettünk egy vackot az ágyunk mellett, és mindenki nézte a kedvenc műsorát. Én a youtube-on rátaláltam erre:

Ja, bocsi, nem erre, ez a Freud Álmoskönyve, ezt Lacinak küldtem át az imént, hogy rendelje meg nekem, sokat álmodom, és nagyon sok szimbólum jelenik meg az álmaimban. Gondoltam, itt az ideje, hogy értelmezzem kicsit tudományosan is…

Erre akartam rá: Írómozi Závada Péterrel, mert felfedeztem, hogy feltöltötte valaki a Burzsoázia diszkrét báját, a film után elkezdtem nézni a beszélgetést, és érdekes módon, én is ugyanazt nem értettem, hogy mi a jelentősége annak, hogy mennek az úton a főszereplők, háromszor is megismétlődik ez a jelenet. És ez a film is tele van álmokkal, mindent imádok, amiben álom van, a saját álmaimat is beleértve. Majdnem minden reggel álmodom valami izgalmasat, és ha nem, akkor kissé nyugtalan leszek, hogy elveszítettem az üzenethordozó álmodás képességét.🤣

Závada Péter említi Bertolucci Utolsó tangóját is, és a beszélgetés után azt is végignéztem, a Keserű mézhez hasonlította, ez utóbbi nekem valahogy jobban tetszett, de ez a Bertolucci film is nagyon, és meglepetéssel fedeztem fel, hogy Marlon Brandonak is van egy fake sebhelye az orra alatt, pont mint Lacinak, Ez szinte sokkolt, hogy eddig hogy nem láttam, nem vettem észre, és milyen fura, hogy Laci-páromat ez mennyire zavarta egy időben, még plasztikai műtétet is fontolgatott, valószínűleg azért, mert nem tudta, hogy Marlon Brando-nak is van ilyen, és hogy ez mekkora erős sex appeal! Azért nem hinném, hogy ez segítette a sztárt a sztársághoz, habár sose lehet tudni!

Azt hiszem itt a Závada Péterrel folytatott beszélgetésben merül fel, hogy össze lehet-e rakni a szerelmet apró kis részletekből, összeáll-e belőle a teljes kép. Ez inkább egy pusztító tűz, mint teljességre törekvő érzelem, de én a magam kis szerelmére próbálom alkalmazni a dilemmát: mozaikkockákból, puzzle darabkákból össze lehet-e rakni egy kapcsolatot, egy olyan viszonyt, amely húzóerővel bírjon, bátorságot adjon, hogy bicajjal nekivágj a csúcsforgalomnak, és belevesd magad a háromsávos körforgalomba, hogy minusz fokban kesztyű nélkül ragadd meg a kormányt, aztán itthon húsz percen keresztül próbálj meg felmelegedni?

Szerelem-e a félszerelem, igazság-e a féligazság és szabadság-e a félszabadság? Amikor egész nap gürcölsz, eladod a fizikai erődet vagy az agykapacitásodat, és este kárpótlásul kapsz egy kis félszabadságot, hogy megidd a sörödet, kávélikőrödet, és bambulhass a tévé képernyője előtt, vagy az Utolsó tangót nézd, és művelődj! A filmben van egy rész, amikor Paul a felravatalozott öngyilkos feleségét kéri számon a végzetes tette miatt. Egy az egyben a Kései sirató, esküszöm! Mintha a forgatókönyvíró ismerte volna József Attila művét. Ez volt a másik döbbenet, amit felfedeztem a filmben, a M.B. kezdetleges nyúlszájra emlékeztető hamis sebhelyén kívül.

Ha már említettem az álmokat a Bunuel film kapcsán ( imádom, ha egy rendező fontosnak ítéli az álmokat, mint ahogy a Burzsoázia diszkrét bájából is kiderül), elmesélem a legutóbbi üzenethordozó reggeli álmom: Álltunk egy zavarosvizű tó előtt a Félszerelmemmel, akire csak félszemmel mertem felnézni, ő belegázolt a zöldes-algás vízbe, én utánamentem, sekélyvizű tó volt, csak lábszárközépig ért, és ahogy haladtunk, mindenfelé krokodilokat láttam kiemelkedni a vízből, de amikor figyelmesebben megszemléltem őket, rájöttem, hogy valamennyi kőből van, nem azért szürkék, mert a krokodil színe a szürke, hanem mert valójában kőállatok. Krúdy Álmoskönyve szerint a zavaros vízbe való gázolás, így szó szerint (!), nagy fáradtságot jelent, persze krokodilos téma nincs egy magyar álmoskönyvben sem, lehet az egyiptomiaknál kéne ezt keresgélni, de én magamtól is rájöttem a jelentésére, hogy a veszély az nem is veszély igazából! Amitől én félek, az csak vélt veszély, és legfeljebb bosszúságot okoz, mert belebotlunk, és esünk egyet, de a kőkrokodilok nem fognak felfalni!

Négy napot voltunk távol, de a kedvenc csészémbe máris beköltözött egy pók, hagyta magát lefényképezni, nem zavarta, hogy a poharat mozgatom, viszem a fényre, ki se akart onnan bújni többet. Amikor jobban szemügyre vettem, azt kellett látnom, hogy ő is mumifikálódott már.

Azt hiszem, ugyanannyira szerelem a félszerelem, mint amennyire szabadság a félszabadság…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s