Thelma, tarts ki!

Volt egy barátnőm, sokat buliztunk együtt a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején, de eltávolított minket az élet, fizikailag is, meg lelkileg is, talán pont ebben a sorrendben, azért mert elköltöztem Vásárhelyre, és nem volt alkalmunk többet szemtől-szembe találkozni, de néha azért még kommunikáltunk. S nekem lett egy ilyen adottságom közben, habár azt hiszem régen is megvolt, csak nem tudott felszínre törni, éspedig az, hogy megálmodok dolgokat, olyanokat, amelyek rám vonatkoznak vagy a családomra, de olyanokat is, amelyek a közeli ismerőseimet érinthetik. Maholnap én leszek az alvó próféta 😃 , volt egy ilyen Amerikában a múlt század elején: https://en.wikipedia.org/wiki/Edgar_Cayce

Persze az álmokat értelmezni is tudni kell, és nekem ehhez nincs mindig “hozzáférésem”, hogy látnoki szakszóval éljek. Ilyen volt, amikor azt álmodtam, hogy az egyetlen első unokanővéremnek volt egy harmadik gyermeke, akit előlünk eltitkoltak. Egy földszinti lakásban laktak Zilahon, a leányka már tíz év körüli lehetett, és én apámmal meglátogattuk őket. Bementünk a házukba, de a falak átlátszóak voltak, és minden járókelő látta, hogy ott benn mi hogyan társalgunk. Pár napra rá felhívott a hugom, hogy terhes, ez 2014 Karácsonya előtt volt, és hogy junius elejére várja a bébit, de addig nem akarta elárulni a nagy újságot, amíg – előrehaladott anyuka-korára való tekintettel -Németországból nem jönnek meg a vizsgálat eredményei, és nem garantálják, hogy egészséges a magzat. Persze ezen lehet spekulálni, hogy nem is a hugomról álmodtam, csak az unokanővéremről, de lehet másképp is interpretálni, hogy valójában a család gyarapodott, a vizsgálatokat pedig össze lehet hozni az átlátszó üvegfallal.

Na mindegy, mindenki azt gondol, amit akar! Mindenkinek joga van hinni a csodákban, és joga van tagadni azokat. Én az első kategóriába akarok tartozni! Arra is rá kellett jönnöm, hogy az ilyen megérzésszerű álmok, vagy a jövőt előrevetítő képsorok, hajnalban, vagy inkább ébredés előtt jelentkeznek, főleg akkor, amikor módomban van kialudni magam. Így történt ez a héten is, amikor egyik reggel elaludtunk Lacimmal, hiába csörgött az óra, hallottuk, leállítottuk, és szépen visszaaludtunk. Mindig órát mondok, pedig az a telefonom virtuális ébresztője! Úgy teszek, mint nagymamám, nem tudom megszokni az újat! – ez is a tisztánlátók egyik tipikus negatív tulajdonsága… Ez alatt a plusz idő alatt, amit nyertünk, nyertem, ezzel a régi barátnőmmel álmodtam, hogy ugráltunk, és nevettünk, és boldogok voltunk, és azt ajánlottam neki, hogy írjon, mert mi kiadjuk, még szponzort is keresek a könyvéhez, pedig jól tudtam, és titokban arra gondoltam, hogy a saját költségünkön fogjuk majd kiadni azt a kötetet, de nem akartam, hogy hülyén érezze magát, amiért anyagilag megtámogatjuk, azt akartam, hogy eltereljem a figyelmét a súlyos betegségről, amitől most biztosan nagyon szorong. Kilenckor végre természetes úton felébredtem, és kapkodva siettem munkába. Lekéstem a reggeli gyűlést, és erről is ő jutott eszembe, hogy annak idején mesélte, hogy bárhogy is igyekszik, és bármilyen közel is lakik a munkahelyétől, mindig elkésik!

Aznap volt egy interjúalanyom, egy idősebb nő, aki csak úgy elejtette, megjegyezte, hogy ő igencsak korán vonult nyugdíjba, mert rá volt kényszerülve. Nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzek rá, mikrofonon kívül, miért kellett neki idejekorán nyugdíjba mennie, és azt felelte, azért, mert rákos volt! Ez ledöbbentett, zavarbahozott, és akkor ő azt mondta, a világ legtermészetesebb hangnemében, mintha ez a dolog olyan magátólérthetődő lenne, hogy meggyógyult, mert minden fejben dől el! És nekem a reggeli álmom jutott eszembe, hogy mit is akart ez az álom szuggerálni nekem? Vagy csak ennek a hölgynek a rejtett gondolatait álmodtam bele a reggeli szendergésembe, és most valahogy összemosódik a két nő sorsa? Mondom, mindenki azt hiszi, ami jólesik neki, akár el is ítélhettek az álmaim értelmezése miatt, de…

Akkor nap, hazaérve a rádiótól, vettem egy füzetet, és felavattam álmosfüzetnek! BE álmosfüzete! – Krudy után szabadon 🙂 És előkerestem a régi jegyzeteimet, és mindent, ami álommal kapcsolatos, azt oda egybegyűjtöttem. És találtam egy május 5-dikei, tavalyi álmot, ami arról szólt, hogy Blanka lányommal kerestük a Monostoron a régi lakásunkat, egy dombon sorban sorakoztak a tömbházak, és egy idős kollega mutatta meg, hogy hova kell mennünk, mert már nem emlékeztünk. Belépve láttuk, hogy a lakás üres, a vakolat omladozik, és ott van ez a barátnőm, aki akkor még nem tudta magáról, hogy beteg, csak sejtette. Ott volt vele az édesapja és az édesanyja is, és én emlékeztem, hogy az utóbbi már nem él, de a barátnőm megcáfolt, hogy ez nem igaz! És az anyja akkor valamit mondott, de azt nem jegyeztem meg, és a falak már vakolatlanok voltak, és mintha nem is betonból, hanem vályogtéglából épültek volna. Az álomnak még volt folytatása, de nem biztos, hogy a többi részlet releváns. Tudom én, hogy a ti szempontotokból semmi sem releváns, de én mégis szeretnék üzenni ennek a régi barátnőmnek, hogy ne veszítse el a reményt, lehet már az első álom után fel kellett volna vennem vele a kapcsolatot, mert lehet akkor hamarabb orvoshoz fordul.

Most csak az az egy este jut eszembe, amikor ültünk a kerti partin, a kerti padon, és én nagy vagányul kijelentettem, hogy egyik kedvenc filmem, és itt elakadtam, ezért azt mondtam: a Nemtomki és Nemtomki! Erre ő gondolkodás nélkül rávágta: Thelma és Louise! Na ilyen lány ő és így tudtam én vele kommunikálni! És én ezért drukkolok neki, és az édesanyja is biztos valami bíztatót üzenhetett neki onnan fentről, abban a tavalyi május 5-dikei álmomban. Az 5-dike még azért érdekes, mert azon a napon volt az újlakimamám esküvője, amit mindig csak így emlegetett: Olyan gyönyörű május ötödike vót!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s