Kinevezték

egy intézmény vezetőjévé, megosztotta a facebookon, és volt három like-ja!

Erre azt mondta, mintegy önmaga megnyugtatásaként: én nem azért vagyok, hogy szeressenek, hanem hogy kiosszam a munkát!

Szerencsére a FB demokratikus elveken alapszik. Az ember késztetést érez, hogy valamit like-oljon, megteszi, vagy udvariasságból teszi, vagy udvariasságból vagy tiszteletből kéne ugyan like-oljon egy posztot, de valami ott belül megakadályozza ebben!

Eltelik egy kis fészbukk idő (az ember idejéből), és lassan letisztulnak belül a dolgok, van akiben annyira, hogy kilép a rendszerből, van akiben olyannyira, hogy passzív szereplőjévé válik a közösségi oldalnak, van, aki úgy dönt, hogy aktív marad, de elkezd nagyon szelektálni, megosztásokban is, és  véleménynyilvánításban is, a like-okról nem is beszélve.

Legalább ebben a virtuális térben legyünk, lehessünk önmagunk, és ne legyünk a társadalom kiszolgáltatottjai! Itt nem számít, hogy a munkahelyen megaláztak, sarokbaszorítottak, mint egy magatehetetlen állatot, övön aluli ütéseket mértek rád! Itt önmagad lehetsz, egyenrangú barátja-ismerőse mindenkinek, itt senki nem parancsolhat abban, hogy milyen videót nézel meg, melyik fotóra kattintasz rá (anélkül, hogy like-olnád :)), és melyik poszt esetében döntesz úgy, hogy nyomsz egy like-ot!

A kisember is ugyanolyan egyenrangú fél itt, mint a vezérigazgató, akit talán megfélemlítéses alapon, idegalapon likeolnak (ahogy LAcim viccesen mindenre rámondja) az alkalmazottai, de lehet, hogy mégsem!? Azt hiszitek, hogy ők boldogok ott fenn? Ugyanolyan magányosak, ugyanolyan elhagyatottak, és ugyanúgy egyedülmaradnak a problémáikkal, mint mi, itt lenn!  

Csakhogy nekik megvan rá a lehetőségük, hogy kitombolják magukat!  Hogy kiöntsék a mérgüket az alkalmazottakon! Most hallgatom a Quo Vadist hangoskönyv formájában. Kimaradt az olvasmányaimból, pedig otthon megvolt, és érdekelhetett volna, hiszen a szerző, Sienkiewicz, ezért a könyvért kapott Nóbel díjat! De én rossz kislány voltam, egy csomó mindent nem olvastam el, és most ennek iszom a levét, megérdemelten!

Szóval Néró meg Cézár, meg a náluknál kisebbek is, mint például Marcus Vinicius konzul, amikor vágyaik nem teljesültek, objektív okok miatt, akaratukat nem tudták érvényesíteni (hiába voltak földi Istenek, az égiek néha nem akartak nekik sem engedelmeskedni!), akkor megkorbácsoltattak egy rabszolgájukat, vagy több rabszolgát is a készletből, ahogy a kedvük tartotta. Egész éjjel hallgatták nagy érvezettel és beteges kéllyel a szegény szenvedő, kiszolgáltatott ember nyöszörgését, állati vonítását, fájdalmas kiáltását, és attól reggelig lehiggadtak, megnyugodtak. Kiengedték a gőzt, ahogy ma mondanánk.

Ma sincs ez másként, csak ma lelki korbácsütéseket mérnek ránk! Aki nem a saját maga ura, nem intézményvezető, nincs jólmenő vállalkozása történetesen, az igenis modernkori rabszolga, akit mindig hatalmi pozícióból hallgattatnak el, vagy szóhoz se hagynak jutni, hogy érvelhessen, megvédje az igazát. 

Éljen a FACEBOOK demokrácia!!!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s