Egészségfelmérés stand up comedy módra

Ha B betűvel kezdődik a neved, annak nemcsak az a hátránya, hogy az iskolában mindig az elsők között felelsz, hanem az is, hogy a telefonkönyvben mindig kiszúrnak a termékbemutatók szervezői. A kilencvenes években résztvettem merino-takarót reklámozó vacsorán (miútán elfogyasztottad azt a szerény, de mégiscsak tisztességes és ingyenes krumplibürét-hússal, uborkasaláta nélkül, már szégyellted nem megvenni a számodra fenntartott méregdrága magyarországi takarót), aztán volt multilevel marketing képzés, ahol nagyon határozott, rikácsoló hangú hölgyek kinyilatkoztatták, hogy ez gyökeresen megváltoztatja majd az életemet, és pár hónapon belül, ha feltornászom magam, csak lógatom a lábam, miközben dől a pénz. Aztán még volt valami termékcsalád, aminek ismertetőjére exférjemmel ketten mentünk el, és külön asztalokhoz ültettek, szintén egy szállodai konferenciateremben, és értetlenkedtek, hogy miért nem akarjuk a terméküket megrendelni, és ezáltal elnyerni a szintén ingyenes, fennséges ökörsütésen való részvételt. Nem bírok egész állatot látni perzselődni, mondtam, és otthagytuk őket. Kifelé menet még láttam fél szemmel, ahogy a mi ügynökünket lepontozta a főnöke, amiért kliensei ilyen gyorsan elvesztették az érdeklődésüket. Azóta is sokszor csörgött a telefonom, de többet semmi ilyesmire nem voltam kapható. Most meg egyszerűen, alantos módon (beismerem) csak azért mondtam igent, hogy megírhassam.

Központi szállodában szervezték ezt is, kedves, divatosan öltözött, elegáns hölgyek, termográfia (hőkamerás vizsgálat), ingyenes egészségfelmérés. Előrebocsájtom, hogy én mindig pozitívan viszonyultam az alternatív vagy kiegészítő gyógymódokhoz, hiszek a keleti filozófiákban, az ezotériában, elhiszem, hogy a tibeti szerzetesek képesek magukon a vizeslepedőt megszárítani rideg szobájukban, hiszek a jógában, mindenben hiszek, ami szép és nemes. De, és most jön a de, azért a színjátszást és képmutatást könnyen felismerem. Gondolom, pont azért, mert hiszek az előbbiekben, lehet hogy van nekem is egy hatodik vagy hetedik érzékem, női intuició ez vagy megérzés, nevezzük bárminek.

Szóval belépek a hallba, már mások is megérkeztek, elindulok utánuk fel a lépcsőn, aztán sorbanállunk, bemutatjuk meghívónkat (amit postán kaptunk a telefonos meghívás után), és személyigazolványunkat. A kivasalt hajú, tűsarkú cipős, csinos hölgy beinvitál a terembe, ahol a szintén csinos, kellemes megjelenésű hölgymunkatársa vár. A konferenciateremben a asztalon egy aranysárkánykenyőcsös doboz, természetgyógyászati szakkönyvek, mágnesterápia és többréteges fémedények. Egy idős úr meg is jegyzi a hátam mögött: Na megint ezeket a méregdrága lábosokat akarják ránksózni! 

Kb 25-en gyűltünk össze, ott volt egy pasas is, akivel mindenütt találkozom, fesztiválokon, városnapokon, Szebenben, Segesváron, Verespatakon, mindenütt ott van, ahol valami történik, elneveztem időutazónak. Elég szkeptikusnak tűnik, ahhoz, hogy az alternatív gyógymódokban higyjen, de ha már időutazó, gondolom, ki kell próbálnia minden idők kezelési módszerét is. Előbb a vérsűrűség szintünket mérték meg, kiderült, hogy majdnem mindenki rosszul áll ilyen szempontból, ugyanis az oxigén 98-99 százalékban kellene, hogy megkössze a vért, vagyis a vörösvérsejteket, de mivel nem mozgunk eleget, mondták (! bringával érkeztem, 4 kilométeres utat tettem meg, amiben volt egy emelkedő is, a Maros-híd, nem nagy cucc, de talán elég ahhoz, hogy megmozgassa a vérkeringést), nem iszunk elég vizet, nálam is, akár a legtöbbünknél, csak 94 százalékot ért el ez a mutató. Ajaj, nincs oxidáció, meg a kezem, lábom is hideg (3 Celziusz fok volt akkor reggel Vásárhelyen, de lehet ez mellékes)  Aztán eszembe jút, csak úgy, hogy kétszer is mondták, hogy reggel nyugodtan ihatok kávét, a kávéról pedig köztudott, hogy vízhajtó, kiviszi a vizet a szervezetből, akkor ne csodálkozzunk, hogy sűrű a vérünk. Vonom le a következtetést, utólag, kontár módra. Itt jegyzem meg, hogy az előadás során a sportról is azt mondták, rendkívül veszélyes, nem old meg semmit, hiszen rengeteg példa van rá, hogy 35 éves élsportolók összeesnek a pályán, és már nem lehet őket megmenteni. Azt elfelejtették hozzátenni, hogy a napi félóra mozgás nem ebbe a kategóriába tartozik.

De haladjunk kronológiai sorrendben. Véroxidációmérés után jön a termográfia, beállok egy filmezőgépféleség elé, levetem a szvetterem és felhúzom a nadrágomszárát térdig. A kisportolt külsejű, de kissé pocakos fiatalembernek első kérdése az, hogy spondilózisom van-e? Mit tudom én, de rávágom, hogy szokott fájni a vállam és a nyakcsigolyám. De egy jó masszírozás mindig helyrehozza! Van, akinek a keze aranyból van! 🙂 – próbálok poénkodni. Aha, az oxigénszint elég alacsony – válaszolja, és már szkennel is le a gépével. Érszűkület ez biza a javából, és a koponyáján is nagy a nyomás! Fűlzúgása van? Az nincs, mondom elképedve, tudom, hogy baj van az agyammal, ez nem újság, de érszűkűlet mitől? Nem dohányzom! Annyi év alatt elhasználódik a szervezet. Foglaljon helyet a teremben! – szólít fel. És nemsokára kezdődik is az előadása.

20170928_192246

A hőkép engem leginkább a fotónegatívra emlékeztet, csak ebben az esetben a kékes színek a hideg testrészeket jelzik, a piros és a sárga a testnek azon részeit, ahol a vérkeringés jó, tehát a testhőmérséklet is magasabb. De ezen a képen is látszik, hogy sok minden fő a fejemen! :))

 

Nagyon megkoncipiáltak minden mozzanatot, huszonöt év alatt sokat fejlődött ez a bemutató ágazat is, interdiszciplinárissá vált, és a humort, az interaktivitást is lépten-nyomon bevetik. A fiatalember, nevezzük Gábrielnek, nem ingyen dolgozik, és ez sem ingyenes egészségfelmérés, dehogyis, az orvosi fémből (lásd sebész-szike) készült edényeket forgalmazó cég fizeti a termet is és a szakemberünket is, ezért hálából ők viszont kötelesek pár szót ejteni az egészséges ételek előállítását szolgáló többrétegű lábosokról. Gábriel elárulja, hogy diabéteszben szenved, de szinten tartja, gyógyszer nélkül (a szegény idős cukorbeteg nénik csak bámulnak, és ámuldoznak), túlsúlyos is volt, 120 kilót nyomott, de lefogyott az utóbbi három hónap alatt. Szép teljesítmény?-kérdi a termet, és kórusban válaszolunk, hogy Igen! Az édesanyjánál évekkel ezelőtt rákot állapítottak meg, hónapokig kemózták. Tudják mi a kemó, szétroncsolja az egész szervezetet! Ekkor elérzékenyül, már azt hisszük, hogy el is veszítette édesanyját, de ekkor fordulat következik be az elbeszélésében, édesanyja felépült a kemoterápia után, évek óta tünetmentes, és tudják miért? Mert ő elkezdte ezzel az alternatív módszerrel kezelni. A pulzáló mágneses terápiáról van szó, de ez még nem egyértelmű. Előadónk csak folyamatosan fedi fel, adagolja az életmentő információkat, ahogyan az árakat is a végére hagyja.

Aztán diavetítésre kerül sor, látunk egy amputálás előtt álló fékélyes lábat, félelmetes, ahogy kinagyították, aztán egy agyvérzés utáni tolókocsiba kényszerülő személyt (A kilencvenes évek jútnak eszembe, amikor az amatőr életbiztosítási ügynökök hajmeresztő kilátásainkat ecsetelték, mi lesz ha egyik lábunkat elveszítjük, aztán ha egyik szemünkre megvakulunk, és így tovább). Előadónk rajzol is egy táblára, vázolja a szív és érrendszeri megbetegedéseket, hajszálerek eldugulását, és elnézést kér, amiért nem egy Picasso. Ezután elmeséli, hogy az anyósa perifériás vérkeringése mennyire rossz volt, és íme a kép, a kedves anyós termokamerás felvétele, ahol láthatjuk, hogy a végtagjai egészen hideg színekben kéklenek. És a mama végül megértette, hogy használnia kell a veje által felajánlott kezelést, és utána, tadam! a hőkép megváltozott, teljesen normális, meleg színeket mutat. Aztán jött az édesapja sztorija, akinek történetesen agyvérzése volt, de már ő is jól érzi magát, hála a pulzáló mágneses terápiának. Amely beindítja a vérkeringést, és ezáltal megelőzzük a szélütést, a lábfekély, a vérrögök képződését, és nem szorulunk rá, hogy életünk végéig gyógyszert szedjünk, ami a biztos és közeli halál. A sármos fiatalember (aki mindennek kinéz, építőtelepi mérnöknek, fitness-edzőnek, üzletembernek, golfpályatulajdonosnak, csak éppen orvosprofesszornak nem) időnként megzörget egy színes tablettákat tartalmazó üvegcsét, a gyógyszerek mellékhatásaira emlékeztetve, és  néha oda-odaszól a terem végében várakozó két kolleganőjének, valamit kérdez vagy megerősítést vár egy kijelentésére, amire a kedves, bűbájos hölgyek (egyiküket Barbinak becézi) készségesen válaszolnak, és mindig utána teszik a megszólítást, hogy: Tanár úr! Istenem, és a naiv emberek elhiszik ezt a színjátékot!

20170928_114125

Jaj, mit is akartam még írni!  Erről jút eszembe, beszél a memóriazavarról is, ami szintén az agy elégtelen vérellátásának tudható be. És még sok-sok lehetséges betegségről beszél, a lényeg elhinteni a jelenlevőkben a kételyeket, a szorongást, hogy te jó ég, érszűkűletem van, fekélyem lesz, altzheimerem, agyvérzésem! Ideje megvásárolnom az egészségem!

Aztán a fiatalember (40-45 év körüli lehet, de nekem fiatalembernek számít, hadd nevezzem így), a feleségét is beleszövi az előadásba, aki nemrég hazaállított az asztalon látható edénykollekcióval: Szivem 1200 euró volt. Jézusom, kiadtál 1200 eurót? Nem, csak 600-at, a többit, a második részletet majd te fizeted! Mit mondjon erre az ember a kedves feleségének?  Vihorászás, kacarászás, mindenannyian jól szórakozunk, a falusi nénit is beleértve, aki 50 kilométert utazott, hogy ezen a beetetésen részt vehessen. Aztán a költői kérdés ismét: Önök szerint 1200 euró sok az egészségünkért? Meg azért, hogy megelőzzük a rákot meg a demenciát? De egy szóval se marasztalja el a hagyományos gyógyászatot, erre nagyon figyel, amikor egy nénike szidja az orvosokat, ellentmondást nem tűrően leállítja, a hálapénzről pedig azt mondja, hogy ő is adott, beismeri, és erre mi szoktattuk rá a doktorokat. Ők nem kérték, anélkül is kezelnének.

Szó volt még arról, hogy mivel legtöbben tömbházban kényszerülünk élni, nem részesülünk már a föld mágneses terének jótékony hatásában, ezért is fontosak ezek a pulzáló mágneses párnák, matracok.

A mi szimpatikus előadónknak volt még egy beszólása az elején (amitől le is döbbentem, és kicsit inamba is szállt a bátorság): az elsősorban ülő fiatalember (azért voltak fiatalok is a teremben), jegyzetelt, akárcsak én, amikor észrevette, megkérte, hogy majd a végén mutassa meg neki a jegyzeteit. Mert ők szeretik tudni, hogy az emberek mit tartanak fontosnak megjegyezni. Na még csak ez hiányzik nekem, gondoltam, s abbahagytam a jegyzetelést, próbáltam a továbbiakban csak a hiányos memóriámra és az érelmeszesedett agyamra hagyatkozni. Laci szerint a jegyzeteimet csak én tudom kiolvasni, úgy hogy nem kellett volna bepánikoljak!

És végül jött a terápia, miközben egy videót is bejátszodtak, én is sorra kerültem, 5-6 percig pihenhettem azon a bizonyos mágneses párnán. Nem éreztem különösebben semmit, jólesett, mert kifárasztott a hosszúranyúlt előadás, és az összpontosítás, közben próbáltam tovább koncentrálni, és megjegyezni mit mondanak a videófelvételen. Azt mondták, hogy Budapesten a Honvéd korházban kiegészítő kezelésként alkalmazzák már a pulzáló mágneses terápiát, és Gábriel még példálózott közben az anyósával, akit véletlenül ezúttal édesanyjának nevezett, majd gyorsan kijavította magát. Mégsem tanulta volna meg olyan tökéletesen a szöveget? Kissé fáradt lehet már ő is, kb már három és fél órája szövegel. Miútán letelt a 6 percem, ismét megmérték azzal a kis ujjbegyre szoruló kütyüvel a vérsűrűségszintemet, vagy bocsánat, a vérem oxidációs szintjét, és 6 perc alatt feljavult az eredményem 98-ra. Mint mondtam, 99 a maximum, mert semmi sem lehet száz százalékos, ezt tudom mérnöki képzettségem folytán, ideális nincs, csak optimális.

Ezután mertem elbúcsúzni, kimentettem magam, hogy csak délután egy óráig kéreztem el a munkából. Közben már arra is fel voltam készülve, hogy ha kérdik hol dolgozom, azt mondom, hogy tervezőirodában. Ígértem, majd estefelé visszajövök a hőkamerás eredményemért (Mert a kezelés után leszkenneltek ismét). Nem mentem vissza, egyrészt mert nem volt időm, elhúzódott a városi tanácsülés, de lehet ha nem húzódik el, akkor sem megyek vissza. Miért mentem volna? Hogy elmondják, hogy a guttaütés kerülget, és komoly érszűkűletben szenvedek, és ha nem veszem meg a pulzáló mágneses készüléket akkor hamarosan lebénulok? Vagy legalább a 70 lejes aranysárkány kenőcsöt vegyem meg, amelynek a hatóanyaga a szegfűszegben található lidokain (tanultam valami újat!), és azért drágább és jobb a gyógyszertárakban található kenőcsöknél, mert sokkal nagyobb mennyiségben tartalmazza a hatóanyagot, ezért félévig is kitart. S kiderüljön szégyenszemre, hogy én még 70 lejt se vagyok képes költeni az egészségem érdekében?

Ismétlem: hiszem a gyógyszermaffia-összeesküvéselméletet, a hagyományos orvoslás káros mellékhatásait, hiszek a természetgyógyászatban, a homeopátiában, az akkupunktúrában, a bioenergiában, Isten látja a lelkem, mindenben hiszek, nagyon nyitott vagyok az újra, de akkor próbálják hitelesebben eladni nekem az alternatív módszereket és a kiegészítő terápiákat! Ne ilyen stand up comedy-sokat tegyenek oda előadást tartani!

Rossz szájízzel távoztam, pedig be se vettem semmit (lehet, hogy kellett volna), és azóta is zúg a fejem!

2 thoughts on “Egészségfelmérés stand up comedy módra

  1. elindulni

    Hát te Edit! Ilyen termékbemutatókra engem is sokszor meghívtak, néhányszor elmentem, nem hittem bennük, de ha hittem volna se tudtam volna megvásárolni semmit, mert sose volt annyi pénzem, hogy valamilyen különleges fazakakat vásároljak, csak azért, mert azokban jobb lesz az étel, vagy olyan fogpasztát, amely húszszorosa a rendesnek és húszszor annyit tart, vagy mosószert, vagy mosogatószert…. Aztán egyszer mégis beugrottam egy ilyen hasonló egészségmegőrző dumának és vettem valamilyen táplálékkiegészítőt, ami nem volt olyan rossz. Aztán meghívtak egy termékbemutató-szerű eseményre, ahol mindenki, aki használta, arról kellett beszéljen, hogy amióta használja, mennyit változott az élete, rendszeresen van széklete, tele van energiával, stb. Jajj, amikor ezt megtudtam, fordultam volna ki a teremből, de nagyon kedvesen és határozottan állták utamat az elegáns és jól fésült, jól sminkelt, csinos fiatal nők. Persze, én nem mondtam semmit, leghátul ültem le és imádkoztam, senki ismerőssel ne találkozzam. Nem is találkoztam hálistennek, aztán egy idő után leléptem, akkor már kiengedtek a teremből. Na akkor megfogadtam, többet soha nem engedem magam – ilyenszerű – csőbe húzni.

    Ja és még annyit, hogy amikor ilyen tökéletes külsejű nők fogadnak, akik még kedvesek is ráadásul, mindig olyan szörnyetegnek érzem magam, aki nem szép, nem elegáns, nem csinos, nem fiatal és nem kedves! Brrrrrr!

    Like

    Reply
    1. ludasmanyi Post author

      Na hát ez az, ha hiszel is bennük,nem tudod megvásárolni a méregdrága készülékeket, vagy kölcsönt vagy kénytelen felvenni. Ami pedig a szexy hölgyeket illeti, az is gyanus, hogy miért kell feltétlenül minden alkalmazottnak Barbie-babának lennie? :))
      Emiatt szerintem nem szabad frusztráltnak lennünk :))

      Like

      Reply

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s