Bagos, fejest az úszógumiba!

 

Hogy a vizes témáknál maradjak, én úgy vagyok vele, hogy a nyarat abban számolom, hogy hányat lehet még fürödni. A bözödi tavat leeresztették, a többi messzébb van, marad a Maros és a városi strand. Főleg, ha bicajjal kell megközelíteni. Ilyenkor nyári időszakban sokszor csak ez marad nekem, mert Laci vásárokra jár hétvégeken. De azért beszúrtunk egy szilágysági hétvégét is (Somlyóújlak), ami nem vásár volt, hanem családi látogatás, és félig még vizesre is sikeredett. Már egy hete készülök erről beszámolni, de gondoltam hagyom kicsit érlelődni, leülepedni, aztán a végén addig érlelődik bennem, amíg megposhad :))

A Szilágyság is bennevan a termálvíz vonulatban, és ez a gyerekkoromat végigkísérte: Margita, Tasnád, Broscaria (Somlyó), no meg Bagos. Hát igen, az volt akkor a legfelkapottabb (Zálnok, Pokoltó, minden más régi feledésbement). Pedig elég rossz összeköttetéssel rendelkezett, Somlyón át kellett szállni a bagosi buszra. Aztán a kilencvenes években úgy élt a tudatomban, mint egy lepukkant hely. Egyszer jártunk ott a volt férjemmel, és akkor is le volt eresztve a víz a nagy medencében (ami azért nagynak éppen nem mondható). Na, de idén egy ismerősöm ott üdült, feltett néhány képet, elég csábítónak tűnt, mondom, mi is el kéne menjünk körülnézni. 25 km, semmiség. Persze az autónk továbbra is totálkáros, minden útra úgy indulunk, hogy nem tudjuk biztosan odaérünk-e. Az imádság, az mindig segít (tapasztalatból beszélek 🙂 ).

Megérkeztünk Újlakra pénteken este, szombaton ebéd után  beiktattuk a bagosi útat. Már a bejáratnál a szokásos „sok-sok autó parkol”, a kapunál egy kedves magyar úriember, letegez egyből, ezt már megszoktuk, hogy Lacit mindenütt letegezik, azt hiszik 20 éves, de ez nem baj, még jól is esik neki. Meg nekem is, miért ne? Mondja a pasi, hogy egész napra 5 lej, órájára 1 lej, aztán meglátjuk, mennyit ülünk. Leparkolunk a zöldbe, a parkoló mögött két nagy bazi szálloda, épül, vagy épült valamikor, és abbamaradt, nem lehet tudni, de inkább az utóbbi. Kiszállok a kocsiból, balfelől „Articole de baie”(fürdőkellékek) feliratú bódé. A fürdőkellékeket csak én teszem hozzá most, hogy lefordítsam, mert nincs kétnyelvűség. Eszembejút, annak idején Petrimamám, a kalotaszegi, hogy futkározott a faluban, hogy valahol fürdőkosztumöt kapjon magának, mert tetrabugyiba, ahogy ő gondolta, nem engedték be a víz. Nézzünk körül, mi van itt. Hátha kapok egy olcsó fürdőruhát, itt biztos nincsenek olyan nagy árak, mint városon. Kedvesen beköszönünk: Jó napot kívánok! Az eladó, festettszőke, középkorú hölgyemény, ránk se néz, méla undorral felel, szinte lekezelően: Buna Ziua! De azt is csak azért teszi, mert köteles válaszolni a kliens köszönésére. Szinte röhögnöm kell, hogy ebből még hogy nem sikerült kinőni! Ez még a 80-as években él, amikor a Szilágyságban rádszóltak a városban, ha magyarul beszéltél! Kérdem a fürdőruhák árát, azt is olyan félvállról sorolja. Mondom Lacinak, ha nem lenne ilyen undok, akkor vásárolnék is valamit, de így, még azért sem veszek semmit! Ne értsetek félre, abszolút nem vagyok románellenes, vagy nacionalista, de azért ezt a nőt szivesen elküldeném valahova, legalább egy marketingiskolába!

Na jó, ez lejárt, rájöttünk, hogy a kapus az véletlen, magyar község Bagos, de azért itt inkább a román szellemiség dúl. Főleg, hogy azt beszélik, Udrea asszony pénze van benne. Mert a strand az egész jól néz ki. Megfelel annak, aki kimondottan a termálvíz jótékony hatása miatt jön ide. Van hidromasszázs medence, 29 fokos víz, a gyerekmedence a legnagyobb, a Celziusz fokok számát illetően is, az 34 fokos. Kis szeparék, beugrók, korlátok, gomba vagy filegória a medence közepén. Mondjuk én a felnőttmedencét kibővítettem volna, de lehet nem volt elég tőkéje a börtönviselt politikusasszonynak. Így is behajtják a befektetett összeget rajtunk, 25 lej a belépő, 5 lej egy kávé, kajáról nem tudok beszámolni, mert miccset azt nem vettünk. De adnak „okos” karkötőt, amin rajta van a pénzed is, annyi, amennyivel feltöltöd, és a mosdó, hát az valami fantasztikus! Laci el volt képedve. Azt mondta, lefényképezné minden sarkát, és elküldené az összes részletet a tengerparti kempingeseknek.

Tudjuk, hogy a mellékhelyiségek azok sokáig nagy szégyenfoltját képezték Romániának. Amikor a hollandok idejöttek a kilencvenes években, hogy továbbképezzenek minket, rádiósokat, az egyik, akit Hanknek hívtak, azt kérdezte tőlem Szebenben (ott zajlott az úgynevezett nyári egyetem): nekünk ez jó így, nem zavar minket, hogy ilyen elhanyagoltak és koszosak a budiink? Nem látta a zilahi vonatállomáson a wc-t! Az volt a csúcs abban az időben, akinek volt szerencséje hozzá, az tanusíthatja. Szerintem annál gamatabb nem is létezett, amióta az angolvécét kitalálták! Most láttam viszont az autóból, hogy megújúlt az állomás, egészen korszerű, gondolom a budit se hagyták olyan állapotban. Még hátravan a falvak felzárkóztatása, a beígért vezetékes víz azonban várat magára, hát még a csatornázás! De legyünk optimisták, és addig is ne együk meg egymást (úgy értem a szomszédok) a félkomfortot biztosító házi megoldások miatt.

De elkanyarodtam. Szóval a Bagosi Strand megüti a nyugati szintet, a medencék méretét leszámítva. Ezt sose értettem, hogy ha a Jóisten bugyogtatja azt a vizet a földből, akkor miért kell vele fukarkodni, miért nem lehet kellő mennyiségben kínálni az embereknek? Jobb ötletünk nem lévén, Lacival versenyeztünk, hogy ki tudja körbeúszni a bazint, a gomba körül, úgy hogy egyszer se kelljen lábraálljon a szembejövő embertömeg miatt. De láttam ennél szórakoztatóbb próbatételt is: egy fiatal srác az úszógumiba ugrott fejest. Az se semmi, odapászította maga elé, és fejest ugrott belé. Mindenki jól mulatott körülötte, ő meg pláne.

 

Víkend – farmerrel a medencében

 

Summa summárum, kedves párom el volt ragadtatva Bagostól, még számon is kért, hogy eddig miért nem hoztam ide? Aztán hazatérve Vásárhelyre, maradt a diófa árnyéka meg a Maros. Közben a Maroson jetsky-ztek, a fürdőzők feljelentették őket, és a helyszínre érkező rendőrök kit büntettek meg? Na kit? Hát a fürdőzőket, mert akkor derült ki, ott nem szabad fürödni. Érthető: őket könnyebb volt utolérni, mint a jetsky-seket, azok benzines motorral közlekednek. Egyelőre mi csak a víkendre mentünk ki, de majd kipróbáljuk, hogy szabad-e vagy sem, aztán beszámolok róla. Junius végén mindenesetre már a szentannai gyerekek a túlsó parton javában lubickoltak, mikor arra karikáztam. Valószínű a másik parton lehet, csak ezen a parton tiltják 🙂

Pénteken tehát víkendeztünk (belépő csak 6 lej, de azért a strand területén jó sok pénzt el lehet költeni, ha van) a víz kicsit zöldes árnyalatú volt a nagymedencében, de elment. Erre akkor jöttünk rá, amikor bementünk a kismedencébe is, ott a víz sokkal tisztább, valószínű azért, mert azt többen használják (mindig a többség igényét kell kiszolgálni). Lehet azt hiszik ez a nagy lassabban mocskolódik, ezért több figyelmet fordítanak a kisebbre. Aztán a szokásos siránkozás, hogy „hogy nézek ki”, „ne fotózd csak a fejemet!”, meg ilyenek, de csak akkor döbbensz rá, hogy hálásnak kellene lenned mindenért, amit az élet adott, amikor látod, hogy a női mosdó felé egy vak fiatalembert vezet kézenfogva az édesanyja, és ő maga is bemegy vele a wc fülkébe. Elképedve néztem utánuk, és akkor jöttem rá, hogy van, akinek még az intimitáshoz sincs joga, így kénytelen leélni az egész életét, én meg rinyálok, hogy jaj megint egy tartós ránc képződött a szemem alatt!

Minden félórában bemondják, a többi szabállyal együtt, hogy alsóneműben és utcai ruhában fürdőzni tilos. Ez olyan nevetségesnek tűnt akárhányszor hallottam, ki a fenének jútna eszébe, hogy ruhában fürödjön, de csak péntekig tartottam nevetségesnek és feleslegesnek a felhívást, amikor két eset is történt, ami szükségessé tette a fura felszólítást. Először egy csapat fiú az egyik odaérkező barátjukat ruhástól be akarta dobni a medencébe. Azonnal ott termett három rendőr, de csak pár szót váltottak velük, valószínű túl sokan voltak és túl izmosak, mert hamar otthagyták őket, és belekötöttek egy kis cingár barnabőrű emberkébe, aki a gyerekével strandolt, és elővették, hogy ez biztos fürdőnadrág és nem alsógatya vagy rövidnadrág? Mintha manapság különbséget lehetne tenni a fürdőgatya és a rövidnadrág között! A másik eset azé a három lányé volt, akikhez szintén riasztották a rendőrséget, akik valóban utcai ruhában könyököltek lezserül a medence szélén. Kettőjük rövidnadrágban-blúzban, a harmadik farmerben! Hosszú farmerbe, akkor láttam csak, amikor kiszállították a vízből. Aztán őket el is vitték az őrsre, vagy hova, csodálkoztam is, hogy olyan csuromvizesen kísérik őket. Biztos odébb, az öltöző előtt várakoztak a rendőrbácsik, amíg a csajok átöltöztek (ha egyáltalán volt mibe átöltözniük!).

A hab a tortán pedig az volt, hogy tulajdonképpen nem kettesben voltunk: egy vendéget is vittünk magunkkal a Week-endre, aki hetek óta készült erre a kiruccanásra. Azt hittem milyen jól fogunk majd hármasban szórakozni, erre ő, hogy „olyan klórszag van itt meg koszos a víz!”, és amúgyse tud úszni. Gyere a kismedencébe, az tisztább, leteszteltük neked! Hát oda se megy be, mert a klórtól kiüt a pitiriázisza. Hol van neked pitiriáziszod, nem látom!? A fenekemen, nem látszik! – jött a válasz.

Tudom, azt mondják ciki oda járni (mióta itt élek, azóta hallottam), mindenféle bőrbetegséget lehet a strandon kapni, és mindenféle népség jár oda, a valamirevaló emberek a közelébe se mennek. Én kimondottan szeretem az ilyen helyeket, amelyeket utóbbiak elkerülnek 🙂