Az éjjel ismét álmot láttam: egy nagy kerek tárgyalóasztalnál ültünk hárman, és egy üzleti partner egy csokitortával akart kedveskedni, gondolom azért, hogy kedvezően befolyásolja a tárgyalás menetét. Elénktette a nagy fekete tálcát, mi meg ott ültünk szótlanul, szinte révületben, és a tálcán csak úgy maguktól fogytak a szeletek, amikor ő és én egyszerre nyúltunk ugyanazon kívánatos tortadarab után. Láttam a kezét, nem tudtam levenni  a tekintetem róla: finomvonalú volt és kecses. Akár egy precíz, remekbeszabott műszer. Olyan reális, olyan valósághű  volt az egész, hogy hirtelen megébredtem, és annyira, de annyira könnyűnek éreztem mindenem …

A telefonom jelezte közben, hogy volt egy nemfogadott hívásom Szándu barátomtól. Visszahívtam, és lelkesen mesélni kezdte, hogy neki is volt egy revelációja. Temetésen volt azelőtt nap, és a pap, miközben az elhúnytat búcsúztatta, azzal példálózott, hogy Cioran azért lett öngyilkos, mert soha nem tudta meggyónni bűneit. Ime tehát, testvéreim, mennyire fontos a megbánás és a gyónás!

Szándut, Cioran-rajongó révén, ez a kijelentés mélységesen felháborította, és a szertartás végén odament az  Isten szolgájához , hogy számonkérje: “Honnan veszi tisztelendő uram, hogy Cioran önkezűleg vetett véget életének?” Hát neki is csak úgy mesélték – mentegetőzött zavartan a tiszteletes. “Lehet összetéveszti Nietzsche-vel, mert mindkettő nihilista elveket vallott, és ő valóban öngyilkos lett. Talán innen a megtévesztő híresztelés” – próbált enyhíteni Szándu a helyzeten, de csak azért jutott erre a következtetésre, hogy magát megnyugtassa.

Aztán a kápolnától elindult a gyászmenet a sír felé, vonultak a sötétruhás emberek, lépésben a fekete lovak vontatta halottaskocsi után, és barátom lelki nyugalmát másodjára is megzavarta valami, ezúttal egy váratlan sms: “Alíg várom szeretkezzünk!” – csak ennyit írt az a Valaki, az a bizonyos rettentően fontos és izgalmas személy. És abban a percben barátomba belenyílalt a reveláció: az egész élet valójában egy nagy szeretkezés, ezért végülis nem az számít, mennyi  ideig tart. A lényeg, hogy ki a másik fél, mennyire spontán, és milyen intenzitású érzéseket tud kiváltani. Az életnek intenzívnek kell lennie! Nem baj az se, ha hamar elmész, mert ez azt jelenti, csodálatos a partner, akivel abban a Kharón előtti csónakban evezel. Végighallgattam telefonos eszmefuttatását, s eszembejutott valami. Mondom: “A jógázók meg azt vallják, hogy a tartós, csúcs előtti állapot az igazi. Legalábbis Szilágyi Erzsébet, volt lupényi évfolyamtársnőm – aki hangzatos magyar neve ellenére, csak törte a nyelvet – annak idején így tanulta a helybéli jógagurutól. De lehet még ennél is jobb, ha egészen kitoljuk a kapcsolatot az extrém felé, és a szeretkezés előtti feszültségi állapotban leledzünk. Mindörökké….

Lezártam a telefont, fülkagylómban az Ő tengere zúgott, spontánul visszaaludtam, és álmomban odaadtuk egymásnak magunkat…